2017 nyárutóján, gyümölcsösben tett sétámon virágzó almafákra lettem figyelmes. Ezt a jelenséget már korábbi években is tapasztaltam alma- és szilvafákon.
Először újonnan telepített szilvafán fedeztem fel virágot. Ez az eset 2010. szeptember 15-én történt. A kinyílott virág ’St. Julien A’ alanyon lévő ’Topfive’ szilvafajtán fordult elő (1. kép).
Egy bizonyos fánál augusztusban, egy hirtelen lombhullást követő újrahajtás során egy virág jelent meg. Egyes kutatók a fák lombvesztésével, majd újra hajtásával magyarázzák a nyári virágzást. Megfigyeléseim szerint egyes fajták hajlamosabbak rá, mint mások. Szilva esetében a ’Topfive’/’St. Julien A’ és a ’Toptaste’/’Ferely’ fajta/alany kombinációnál tapasztaltam nyár végi, ősz eleji virágzást. Az almák közül pedig a ’Rebella’ és ’Gala’ fajták nyílottak ki augusztusban.
2012-ben szárazság okozhatta a virágzást. Aszály ugyan volt, de nem járt lombveszteséggel. Másodrendű rendellenes kihajtást tapasztaltunk a ’Toptaste’/’Fereley’ kombinációnál (2. kép). A virágok nem a megszokott módon fejlődtek ki. Egy rövid hajtásképleten szinte örvösen ágazódtak el a virágkocsányok, melyeken nagy csészelevelek és kis szirmok helyezkedtek el.
’Rebella’ és ’Gala’ almafákon 2017. augusztus 15. és szeptember 12. között, különböző fejlődési stádiumban lévő virágzatokat (3-8. kép) figyeltem meg, miközben a termőgallyakon fejlődtek és zsendültek a gyümölcsök. Ebben az esetben nagy szárazságról nem beszélhetünk, öntözéses kultúráról van szó. Ez nem volt egyedi jelenség, hiszen a faállomány 30%-án észleltem 1-2 virágzatot, de olykor 8-10 is kifejlődött rajtuk. Ezek a virágzatok morfológiailag szabályosak, olyanok, mint a tavasziak, ellenben terméskötődést nem tapasztaltam rajtuk, a szirmok az idő előrehaladtával megbarnultak és lehullottak.
A gyümölcsfák másodvirágzását kiváltó tényezők
A rügynyugalmat külső hatások és belső tényezők szabályozzák. A mérsékelt égövi gyümölcstermő növényeknél alapvetően a rövid nappalok és a hőmérsékletváltozások, az alacsony éjszakai hőmérsékletek váltják ki a rügydifferenciálódást, tehát azt a folyamatot, amikor a vegetatív rügy átalakul generatívvá, almánál vegyes rüggyé, szilva esetén pedig virágrüggyé. Szalai (1994) úgy nyilatkozik, hogy „a mérsékelt égöv fáinak rügynyugalmát a rövidnappalos indukció váltja ki és az alacsony hőmérséklet szünteti meg.” Ez alapján megfigyelésem is azt bizonyítja, hogy már néhány hűvösebb (10 °C körüli) júliusi-augusztusi éjszakai hőmérséklet is elég volt a rügynyugalom feloldásához egyes esetekben. Jelen esetben a hideghatás (10 °C-os éjszaka) erősebbnek bizonyult, mint a rövidülő nappalok által kiváltott nyugalom. Szalai (1994) azt is írja, hogy az almának 7 °C-on megközelítőleg 50 nap hideghatásra van szüksége, ez a hőmérséklet kell a rügynyugalom feloldásához. Ezt követően a továbbfejlődéshez már melegebb léghőmérsékletet igényel. Természetesen ezt a tavasszal fakadó rügyekről írta és a tömeges virágnyíláshoz kell ez a hideghatás.
A rendellenes nyári és őszi virágzással kevés irodalom foglalkozik. Ezekben említést tesznek különböző okokról, melyek ezt a jelenséget kiválthatják: tavasz végi, nyári szárazság; lombvesztés; hormonális változás; szélsőséges hőmérsékleti értékek.
Tavasz végi, nyári szárazság
„A tavasz végi, nyári szárazság egyes gyümölcsfajoknál fakultatív fiziológiai nyugalmat válthat ki” írja Soltész (2003), amely során másodvirágzás következhet be. Ezekből a virágokból akár termés is fejlődhet. Szabályos esetben a generatív rügyek kialakulását megelőzően a hajtás növekedése leáll, csúcsrügyben végződik a hajtás és nyári nyugalomba kerülnek a rügyek, majd megindul a rügydifferenciálódás, amely során létrejönnek a generatív rügyek, ezek továbbra is nyugalomban maradnak, egészen tavaszig. Először mélynyugalom állapotában, majd december végén–januárban kényszernyugalom miatt nem hajtanak ki.
Lombvesztés
Lombvesztés is eredményezhet másodvirágzást. A tavasz végi, nyári szárazság és az általa okozott lombvesztés megszakíthatja a nyári nyugalmi állapotot, és másodvirágzás fordulhat elő. A levélzet elvesztését okozhatja szárazság, de akár kártevők vagy kórokozók is. A szárazság mellett a levélaknázó molyok is igen erőteljes asszimiláló felület csökkenést eredményezhetnek. Német megfigyelések szerint szilvánál a rozsda is oka lehet a lombvesztésnek (Hilsendegen, 2017), amely másodvirágzást generál. Haraszty (1978) úgy fogalmaz: a rügyek képződhetnek tavasszal vagy nyáron, ezeket a levélhónalji rügyeket a kifejlett levelek tartják gátlás alatt. Ekkor a rügyek előnyugalomban vannak. Abban az esetben, ha eltávolítjuk a fejlett leveleket, akkor a rügyek (hajtásrügyek és virágrügyek) fölszabadulnak a gátlás alól, és könnyen kihajtanak.
Hormonális változás
Az erre vonatkozó irodalom ellentmondásos. Van, aki szerint az endogén gibberellin az alma és a szilva generatív rügyeinek kihajtását gátolja. A gibberellin a magvakban szintetizálódik, onnan áramlik ki és a szállítóedény-nyalábokon keresztül jut el a rügyekhez. Szalai (1994) és Haraszty (1978) azt írja, hogy a növekedést gátló és serkentő hormonok aránya eredményezi a rügykihajtást, vagy éppen a nyugalmi állapotban maradást. A növekedést gátló hormonok termelődése a fotoperiódussal is kapcsolatban áll. Faust (1997) szerint a citokinin megrövidíti a nyugalmi időt, ellenben az auxin és az etilén meghosszabbítja azt, a gibberellin pedig időponttól és koncentrációtól függően mindkét hatást eredményezheti. A hormonok hatása mellett a kötött és szabad víz jelenléte, a sejtmembránok állapota, és a rügyekben lejátszódó anyagcsere-folyamatok együttesen eredményezhetik a kihajtást és a virágzást.
Szélsőséges hőmérsékleti értékek
A szélsőséges hőmérsékleti értékek, illetve az éjszakai alacsony (10 °C alatti) hőmérsékletek is okozhatják a rendellenes virágzást. 2017-ben júliusra és augusztusra is jellemzők voltak a szélsőséges hőmérsékletek (1. ábra). Éjszakai hideg (9-11 °C) és a nappali meleg (olykor 35-38 °C) sokszor fordult elő, ami okozhatta a generatív rügyek kihajtását.
A másodvirágzás következményei
Ha a másodvirágzás idején párás, csapadékos az időjárás, Erwinia fertőzés kockázatával kell szembenézni. Így célszerű eltávolítani a másodvirágokat az egészséges növényállapot megőrzése érdekében. Amennyiben a másodvirágzás hajtásképződéssel is jár, számolni kell a friss hajtások téli károsodásával, hiszen az augusztusi hajtások már nem tudnak kellőképpen megfásodni és vesszővé érni, az ősz során későn hullatják le lombjukat és a fagy által károsodnak a szállítóedény-nyalábok, valamint a rajtuk lévő rügyek. Összességében elmondható, hogy a jelenség érdekes és különleges, de a kuriózumnál többet nem nyújt a látvány. A virágokban esetlegesen kötődő gyümölcskezdeményeket nem tudja kinevelni és beérlelni a fa, így inkább egy káros jelenségről van szó, melynek előnyei nincsenek, de hátránya és kockázata annál inkább. Így érdemes ezeket a másodvirágokat eltávolítani a fákról növényegészségügyi okok miatt.
Fotó: a szerző felvételei
Felhasznált irodalom:
Faust, M. (1997) cyt: Soltész M. (2003) Fenológia. IN: Papp J. (2004) Gyümölcstermesztési alapismeretek. Mezőgazda Kiadó. Bp. ISBN:963 286 018 7
Haraszty Á. (1978): Növényszervezettan és növényélettan. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. ISBN: 963 18 7437 0
Hilsendegen, P. (2017): Szóbeli közlés.
Soltész M. (2003): Fenológia. IN: Papp J. (2004) Gyümölcstermesztési alapismeretek. Mezőgazda Kiadó. Budapest. ISBN: 963 286 018 7
Szalai I. (1994): A növények élete: Jatepress, Szeged; ISBN: 963 482 065 4