Ha szeder, akkor legyen tüskementes?

Ha szeder, akkor legyen tüskementes?

Agrofórum Online

A vadon élő és termesztett szeder fajok a Rubus nemzetség Eubatus alnemzetségéhez tartoznak, Európában és Észak-Amerikában honosak. Az itt lévő fajok közös jellemzője, hogy a gyümölcs a meghúsosodott vacokkúppal együtt válik le, levelük összetett, gyümölcsük általában fekete. Mintegy 350 faj tartozik ide, és mindegyik földrészen nagy a genetikai változatosságuk.

Hazánkban is több faj honos. Sokfelé megtalálhatók vadon a hamvas szeder (Rubus caesius) és a fekete szeder (Rubus fruticosus) genotípusai. Ezek gyümölcseit régóta gyűjtögetik, fogyasztják, de termesztésbe vonásukat az erősen tüskés hajtásrendszerük megnehezítette. Nagyobb kereskedelmi ültetvények akkor kezdtek el létesülni, amikor a nemesítők jó minőségű gyümölcsöt adó, tüskementes fajtákat állítottak elő. A tüskementes szedrek sokáig meghatározók voltak a termesztésben, a legújabban nemesített fajták között vannak tüskések is.

A fajtákról

Mivel keresett és táplálkozásbiológiai szempontból nagyon értékes gyümölcsről van szó, nemesítése korán megkezdődött. A szedret a XVII. században angol kertészek kezdték domesztikálni és az első fajtákat telepesek vitték Észak-Amerikába. Az első tüskementes fajtát, a ’Merton Thornless’-t is Angliában nemesítették 1938-ban, a Rubus rusticanus var. inermis taxon felhasználásával. Bár a termesztés és a nemesítés Európában indult meg, a nemesítés központjának ma már az USA tekinthető. Az USA-ban a szedernemesítési program XX. század elején indult, melyhez ma már több nemesítői műhely csatlakozott. Munkájuk eredménye számos világszerte ismert és elterjedt fajta, mint például a ‘Thornfree’, ’Hull’, ’Chester’. A nemesítés során több fajt is felhasználnak, így a fajták betegség-ellenállósága sokkal jobb, mint a málnáké.

A szederfajtákat hajtásrendszerük alapján csoportosítják. A fajták három csoportba sorolhatók, vannak a kúszó, a félig kúszó és a feltörő (merevszárú) típusok. Az első típus termesztését nagyon megnehezíti, hogy a földön elfekvő sarjakat folyamatosan kötözni kell a támaszhoz. A világon a szederfajták közül legelterjedtebbek a félig merevszárú (50%) fajták és közel azonos arányban (25-25%) termesztik a merevszárú és a kúszó típusba tartozókat. A hazai ültetvényekben a második típushoz tartozó, a félig kúszó, tüskementes hajtásrendszerű fajták terjedtek el. A félig kúszó fajtákra jellemző, hogy hajtásaik kb. 1 méteres magasságig felállók, ezután tovább nőve a súlyuknál fogva lehajlanak egészen a talajfelszínig. Hosszú hajtásokat fejlesztenek, sok másodrendű elágazással, ezért erős támrendszer szükséges, hogy a 3-5 méter hosszúságot is elérő hajtásokat megtartsa.

Honosított fajták

Magyarországon az 1970-es évek közepén telepítették az első kereskedelmi ültetvényt Diósjenő határában, ’Thornless Evergreen’ és ’Thornfree’ fajtákkal. A kettő közül csak az utóbbi honosodott meg nálunk. A ’Thornless Evergreen’ mifelénk inkább dísznövénynek jó, annak is csak védett helyen, mert nagyon fagyérzékeny a hajtásrendszere. Eredeti termőhelyén lombozata örökzöld, szép, mélyen szeldelt levelei nagyon dekoratívak. A mi éghajlati adottságainkon nem telel át biztonságosan, vesszői –20°C alatt a talajig visszafagynak. A fajta további problémája, hogy nem genetikailag kódoltan tüskementes, ugyanis a csupasz hajtások egy kiméra eredményei, vagyis a tüskementesség bőrszövethez kötött. Ha mechanikai sérülés éri a növényt, újból tüskés hajtásokat fejleszt.

A Magyarországon honosított szederfajták közül elsőként a ’Thornfree’ terjedt el.

A ’Thornfree’ későn érő fajta, ha nem elég hosszú az ősz, utolsó gyümölcsei nem érnek be

E fajtából sokfelé létesítettek ültetvényeket, fénykorában a hazai szedertermesztés 1200 ha-on folyt. Felfutását elősegítette a gyümölcs iránti kereslet, a jó értékesítési árak, és az, hogy a hagyományos málnatermesztő vidékeken későbbi érésével a munkaerő egyenletes foglalkoztatását is biztosította. A ’Thornfree’ jó termőhelyen nagyon bőtermő, kiváló minőségű, a növény könnyen szaporítható, hajtásrendszere tüskementes. A hazai termesztés során sorra jelentkeztek hibái is. Az egyik, hogy ez a fajta is eléggé fagyérzékeny, zordabb teleken termővesszői sokfelé visszafagytak. A másik, hogy túl késői érésű, hosszú tenyészidejű. Ha nem elég hosszú az ősz, utolsó termései nem érnek be. Mindemellett a szederrozsdára is érzékeny. A ’Thornfree’ még ma is szerepel a Nemzeti Fajtajegyzékben, de ma már nem sokan termesztik. Korábban termesztésben volt a ’Dirksen’ és a ’Hull’ fajta is, de ezeket néhány éve visszavonták a Nemzeti Fajtajegyzékről. Ma leginkább a Skóciából származó ’Loch Ness’ (Nessy) szederfajtát telepítik.

A Skóciából származó ’Loch Ness’ (Nessy) szederfajta bevált nálunk

Az ízletes, nagygyümölcsű fajta értéke korai éréskezdete, kiváló termőképessége, tüskementes hajtásrendszere, a betegségekre kisebb fogékonysága és jó fagytűrő képessége. Hazánkban államilag elismert fajta még a német ’Brambo Delikado’ is, melynek merevszárú hajtásrendszere tüskés. A Fertődi Kutatóállomáson végzett vizsgálatok alapján ígéretes az Észak-Amerikából származó ’Arapaho’ és ’Chester’, mindkettő tüskementes.

A szedernek a málnához hasonlóan van kétszertermő típusa is. Az Arkansasi Állami Egyetemen, az Amerikai Egyesült Államokban nemesítettek olyan fajtákat, amelyek nemcsak a vesszőkön, hanem a sarjakon is teremnek. Léteznek tüskés (pl. ’Prime-Jan’) és tüskementes (pl. ’PrimeArk Freedom’) változatai is. A sarjon termő típusokkal a hideg telű területeken biztonságosabbá válhat a szeder termesztése.

Termesztése

Terméshozás szempontjából a szedrek nagyon hasonlítanak a hozzájuk közeli rokonságban álló málnákhoz. Mindannyian félcserjék. Ez azt jelenti, hogy a föld feletti hajtásrendszerük két évig él. Első évben zöld hajtások, amelyek az őszi lombhullás idejére megfásodnak és termővesszővé válnak. A termővesszők oldalán lévő vegyes rügyekből hozzák a második évben a termést, majd a szüret után elszáradnak. A növény évről évre a talajfelszín alatti vegetatív rügyekből újul meg, folyamatosan új hajtásokat fejleszt. A málna és a szeder hajtásrendszere különbözik egymástól: a szeder csak tősarjakat képez, gyökérsarjakat nem; a szeder hajtásai sokkal hosszabbak, és sok hosszúra nőtt másodrendű elágazásuk van. A szeder legfejlettebb vegyesrügyei a sarjak másodrendű elágazásainak középső harmadában találhatók.

A virágzatok vegyes rügyekből képződnek

A szedret fás dugványozással, feltöltéses bujtással, vagy mikroszaporítással szaporítják. A szabad gyökerű csemeték gyökérzete könnyen sérül, kiszárad kitermeléskor, ültetéskor, ezért érdemes konténeres szaporítóanyagot ültetni. A csemetéket ősszel ültessük el végleges helyükre. Ültetvényekben 3,0-3,5 méteres sortávolság mellett a 1,5-2,0-2,5 méter tőtávolság vált be. Fontos, hogy erős, huzalos támrendszert építsünk, ami a nagy hajtástömeget megtartja.

Szeder ültetvény Magyarországon

A telepítés utáni tavasszal a csemeték föld feletti részét erősen vágjuk vissza. A termesztésben elterjedt, félig kúszó fajták sarjait 100-120 cm magasság után folyamatosan rögzítsük a támrendszerhez. A termő években célszerű az első éves zöld sarjakat és a második éves termővesszőket szétválasztani és külön kezelni. Ezt úgy tudjuk megoldani, ha párhuzamosan két huzalrendszerünk van. Felváltva az egyik évben a sarjakat, másik évben pedig a vesszőket kötözzük az adott huzalrészhez. Szüret után a letermett vesszőket tőből el kell távolítani, hogy a rajtuk lévő kórokozók és kártevők ne fertőzzék a fiatal hajtásokat. A sarjak számát évente szabályozni kell, egy-egy bokorban 3-5 sarjat hagyjunk meg.

Tél végén a megmaradókról először metsszük le az elfagyott és beteg részeket, majd a tővesszők másodrendű elágazásai közül a gyengéket és a talajtól 50-60 cm-re lévőket távolítsuk el. A másodrendű vesszők közül válasszunk ki 2-3 jól fejlettet, azok rendszerint a tővesszők középső részén találhatók, és vágjuk vissza ott, ahol átmérőjük már nem éri el a ceruzavastagságot. A többi másodrendű vesszőt 10-30 cm hosszúságúra metsszük. A tővessző hosszát is korlátozzuk, metsszük le a ceruzavastagságnál vékonyabb részt. Végül a megmetszett tővesszőt ismét rögzítsük a támrendszerhez.

A ma hazánkban termesztett szederfajták fagyérzékenyek, így olyan területekre telepítsük, ahol a hőmérséklet –18 °C alá nem süllyed. Meleg csapadékos őszön a szeder viszonylag későn fejezi be vegetációját, ekkor komoly fagykárokat okozhatnak az erősebb október végi – november eleji fagyok. A tél végi felmelegedések, majd lehűlések szintén növelik fagyveszélyt. A szeder fény- és hőigényes növény, ezért ültetése védett, napsütöttebb délies tájolású domboldalakra ajánlott, itt termeszthető a legbiztonságosabban. Nagy tömegű hajtásrendszere miatt szélérzékeny. Talajigénye a málnához hasonló, de kicsit toleránsabb a talaj kémhatásával szemben. A szeder vízigényes gyümölcsfaj, öntözés nélkül csak 700-800 mm-t meghaladó évi csapadékmennyiség mellett termeszthető. Gazdaságos termesztése hazánkban ezért csak öntözéssel valósítható meg. A legvízigényesebb hónapok a július és az augusztus.

A szüret nagyobb szakmai hozzáértést igényel, mint a málna szedése. A korán leszedett gyümölcsök íz- és zamatanyagai még nem alakultak ki, emellett a színük sem stabil. Akkor alkalmas szedésre a gyümölcs, amikor a felülete már nem fényes, hanem egy kicsit matt feketévé válik. Korábban leszedve visszapirosodnak a bogyók. Egy-egy fajtáról 5-7 héten keresztül tudunk szüretelni, átlagos időjárás esetén hetente két-három alkalommal kell szedni. Meleg idő esetén az érés gyorsabb lefutású, ekkor ennél gyakoribb szüretre is szükség lehet ahhoz, hogy minden gyümölcs első osztályú minőségben kerüljön a piacra. A szüreti időszakban kedvezőtlen a hideg, csapadékos időjárás, ilyenkor az elhúzódó érés mellett a szürkepenészes fertőzés veszélye is nagyobb. Az érett gyümölcs romlékony, ezért szüretet követően néhány órán belül a feldolgozóhelyre kell juttatni, vagy friss piaci értékesítéshez előhűteni (először 2 oC-ra, majd 0 oC-ra) majd az értékesítésig hűtve tárolni (0 oC; 85-95% páratartalom).

Növényvédelem

A szeder termesztése sem képzelhető el gondos növényvédelem nélkül. Sok vesszőt és lombot fertőző gombás betegsége van, a gyümölcsöket is sok kórokozó veszélyezteti. A fajták fogékonysága eltérő ezekre a betegségekre, igazán rezisztens fajta nincs. Rovarkártevők is vannak szép számmal a szeder ültetvényekben. Ellenük csapdás rajzásmegfigyelésen alapuló célzott védekezést kell a technológiai folyamatba beillesztenünk.

A kórokozók és a kártevők elleni védelem alapja a növények jó kondícióban tartása, valamint az agrotechnikai és fitotechnikai műveletek gondos, időbeni elvégzése. Az utóbbi területén a legfontosabb a letermett vesszők gyors eltávolítása szüret után. Van egy új jövevény, ami nemrég érkezett hozzánk, és nagymértékben megnehezíti a szedertermesztést, ez a foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii), amelyről külön érdemes szólni. Rajzásmenete nagymértékben függ az időjárástól, ezért nem minden évben jelent egyformán problémát. Ha azonban a rajzáscsúcs egybeesik a termesztett fajtánk érési idejével, akkor nagyon nehéz ellene védekezni.

Nagyon kedveli a bogyós gyümölcsöket, különösen a szedret. 2016. augusztus második felében, amikor a szedrek javában értek, olyan invázió alakult ki, ami tönkretette az azévi termést sok ültetvényben. 2017-ben a kártevő később rajzott, így kisebb problémát okozott. A szüreti időszakban vegyszeres védekezésre nincs mód, a csapdázás nem nyújt megfelelő megoldást, lehetséges, hogy eljön az idő, amikor csak fóliasátor alatt, vagy az ültetvények sűrű hálóval való takarásával tudunk biztonságosan szedret termeszteni. A szedertermesztés visszaesése hazánkban azonban elsősorban nem a növényvédelmi problémákra, hanem főként a munkerőhiányra vezethető vissza. A legutóbbi évek termésmennyiségének alakulását az alábbi mutatja.

A szeder termésmennyisége Magyarországon (1995-2017) (Forrás: FruitVeB)

A 2010 utáni években többnyire már csak 2 ezer tonna alatti mennyiséget regisztráltak a statisztikák.

Fotó: Dr. Kovács Szilvia

Dr. Szalay László
SZIE Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék, Budapest
Dr. Kovács Szilvia
NAIK Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet, Budapest

ARCHÍVUM
KERESÉS / SZŰRÉS
Kulcsszó vagy címrészlet
Dátum
Szerző
Csak az extra lapszámokban keressen