A december Karácsony hava. Népszokásokban, sokszázéves hagyományokban a leggazdagabb. Az ünnepkör hangulatát, a szellemi, lelki feltöltődést jól segítették a részben családon belüli, részben közösségi jellegű események. Ezeknek egy része ma is él, de a többségük – sajnos – már inkább csak múltidéző. Néhányat az események naptár szerinti esedékesség sorrendjében említek: Mikulás, lucázás, Szentcsaládjárás, betlehemezés, kántálás (ablak alá járás). Szilveszter napja is eseménydús. A névadó ókori szent pápára is emlékezve a keresztények templomaikban év végi hálaadásra gyülekeztek-gyülekeznek. De ez a nap igazán a vidámságé, mindenki számára. Az ólomöntés, gombócfőzés jósló tréfák voltak. Vöröshagymával, fokhagymával a gazdaemberek a következő év időjárását próbálták megtudni. A családok az óesztendő inkább kedves, mint szomorú eseményeit idézték fel. Az éjfélváró hangulatot csattanós történetek fokozták. Az Agrofórum jeles szokása, hogy az új esztendő első lapszámával még az óév utolsó napjaiban kedveskedik olvasóinak. Ezt a lehetőséget használom ki én is – kedvderítő szándékkal, a tavalyi évhez hasonlóan – szakmánkkal kapcsolatos, reményeim szerint megmosolyogtató történetek ismertetésére. *** Még a 80-as években történt Nógrád megye H. községében. A tsz-elnök és titkársága szobáit éppen felújították, így a (részben váratlanul) érkező vendégeket még kávéval sem tudták helyben megkínálni. Felügyeleti és felügyelőségi emberek szinte egyszerre, de egymástól függetlenül toppantunk be az irodába. Vendégtisztelő és szerető házigazdánk a hivatalos megbeszélnivalók után a település főterének másik oldalára, a szövetkezeti központtal szemben lévő kocsmába hívott át mindnyájunkat. Még dél sem volt, de az „ügyeletes”, pultnak támaszkodó törzsvendég előtt már több üres nagyfröccsös pohár sorakozott. Az elnök a kisfröcscsöt kedvelte. Helybéliként illendőnek tartotta, hogy az illetőt is megkínálja egy pohárral. Mire ő, maradék józanságát és öntudatát összeszedve reagált: – Elnök (nem szólította elvtársnak), csak nem képzeled, hogy keverni fogom?! *** Hosszú időn keresztül voltam vizsgabizottsági elnök, legtöbbször kertészeti szakmunkás-jelölteknél. A néhány humoros helyzet, vagy rossz szóhasználat mindig felvidámított. Ugyanakkor sajnálattal tapasztaltam a vizsgázók folyamatosan csökkenő létszámát és az egyre gyengébb színvonalát. Most azonban csak arról, ami (legalábbis nálam) mosolyt fakasztott. Tudni érdemes, hogy egy ilyen vizsgán a minisztérium által delegált elnök mellett a helyettes (aki a megyei agrárkamara képviselője), az iskola valamelyik vezetője, a vizsga jegyzője és legalább az a tanár van jelen, akinek a tantárgyából zajlik a vizsga. Tehát egy felnőttekből összeállított bizottsággal szemben ül egy – jó esetben – megszeppent felelő. Kérdés több irányból érkezhet hozzá. Soha sem fogom megtudni, hogy a helyzet okozta feszültség, a tudáshiány vagy valami egészen más tényező okozott-e esetenként meghökkentő válaszokat. De, hogy ne csak általánosságokról szóljak, íme néhány példa: A vizsga tárgya növényvédelem volt. A kihúzott tételt kellően ki nem munkáló diák kapott (néha mentő) kérdést. Az adott esetben ez a következő volt: – Hogyan szórod ki a permetlevet? Mire a felelő helyzetén semmit sem javító válasz: – Granulátum formájában. * Más év, másik diák. A dunántúli intézményben gyümölcstermesztésből kellett (volna) számot adni. A diák arcáról már sejlik, ami később be is következett, vajmi keveset tud a héjas gyümölcsűekről. Bizonyára a felelő számára kiindulási alapot jelentő segítő szándékú kérdés hangzott így: – Hol van a dió fő termőtája? Némi hallgatás (talán gondolkodás) után a válasz: – Diósgyőrben. A fiatalember abban az évben nem kapott szakmunkás bizonyítványt….. (további sorsát nem ismerem). * Más tárgyakhoz viszonyítva zöldségtermesztésből általában jobb feleleteket kaptunk. Ez érthető is, hiszen vidéken konyhakertet azok is műveltek, akiknek szőlőjük, gyümölcsösük nem volt. A termesztés előnyét firtató kérdés után jött a nem túl bölcs ellenpólus: Jegyzet (nem csak) gazdálkodóknak- Van-e hátránya a zöldségtermesztésnek? Bizottsági szintű nevetés követte a választ: – Elszaporodnak a vegetáriánusok! *** Valamikor a szilveszteri közszolgálati kabarék állandó rovata volt a hírolvasók – riporterek bakijainak gyűjteményes ismertetése. Most azonban egy riportalany szóhasználati hibája álljon itt, amely nem egészen két hónapja volt hallható a 6 millió sertést célul tűző program és az 5 %-os áfa kapcsán. Az illető a jelesebb mangalicatenyésztők közé tartozhat. A beszélgetés legemlékezetesebb mondataként részéről elhangzott, hogy – a program megvalósulása esetén – „…a magyar disznók, magyar ólakban, magyar gazdák által fognak röfögni”. A napi szerkesztőség nem vette észre a mondat hibáját, mert néhány óra múlva megismételték a riportot… *** Talán nem veszi rossz néven a kedves Olvasó, ha két családi történetet is idehozok. Legnagyobb unokánk (ma már egyetemista) még óvodás korában körbejárta hétvégi kertünk termő cseresznyefáját, majd megkérdezte: – Nagypapa, hol van ennek az eleje? * A másik történet már nem szakmai jellegű, de a karácsonyi ünnepkörnek számunkra egyik éke volt tavaly. Az akkor huszonhat hónapos, legkisebb unokánk december 24-én már nem volt bölcsődében. Ebéd utáni alvását kihasználva, a szülők feldíszítették a karácsonyfát és odakészítették az ajándékokat. Alvás után a csemete magától kijött a kis szobájából. A fa látványa nem lepte meg, mert a bölcsődében már egy-két napon keresztül látott ilyet. Az ajándékok láttán viszont feltette az örökérvényű kérdést: – Kinek a születésnapja van ma? *** Visszakanyarodva az előző történetekhez, vagy egészséges, vagy fanyar humor, egy kicsit az élet paródiája talán fellelhető bennük. Higgyük el, szükség van humorra. Más lesz a világszemléletünk, érzelmi többletet kapunk, és sokan boldogabbak is leszünk tőle. Rossz lehet olyan közösségben élni (a családot is beleértve), rossz lehet olyan helyen dolgozni, ahol kevés a mosoly. A „Pesti vicc” című könyv találó mondata szerint: „…a vicc nem azért van, hogy nevessünk rajta. Funkciója, hogy alkalmat adjon a következő vicc elmondásához”. A szilveszter éjféli pezsgő bontása előtt és után az ünnepi hangulat fokozására sok „következő” viccet kívánok minden kedves Olvasónak. ? Kurucz Miklós Ki mit vet, úgy arat.