Komoly poloskakártétel hajtatásban, avagy a zöld vándorpoloska (Nezara viridula L.) lehet a paprikahajtatás új kártevője?

Komoly poloskakártétel hajtatásban, avagy a zöld vándorpoloska (Nezara viridula L.) lehet a paprikahajtatás új kártevője?

Agrofórum Online

Magyarországon a zöld vándorpoloska (Nezara viridula L.) behurcolt inváziós kártevőkén jelent meg 2002-ben a kertészeti termesztésben, kezdetben még csak az ország déli részén volt érzékelhető, majd a 2000-es évek közepétől a fővárost és térségét is meghódította.

A köznyelvben csak „büdösbogár” néven emlegetett faj mára az egész országban tömegesen elszaporodott és szinte a legtöbb zöldség-, valamint szántóföldi növényen megjelent. A poloskákat kiskertekben számos zöldségnövényen, zöldbabon, uborkán, cukkinin, paradicsomon, dísznövényeken, ricinuson, őszirózsán, mályvacserjén, dísznapraforgón, sőt egyes gyomnövényeken, disznóparéj-féléken, valamint gyümölcsfajokon, almán, körtén és szőlőn is megfigyelték.

A kártevő komoly károkat még nem okozott hazánkban, azonban az utóbbi néhány évben sok kistermelőtől érkezett panaszok alapján főleg szárazabb években, a szabadföldre kiültetett paradicsomokat az érési időszakban, jelentős mértékben károsította. Ugyanakkor a szakirodalom viszonylag kevés adatot közöl a zöld vándorpoloska megjelenéséről és az esetleges károsítás mértékéről paprikahajtatásban. A publikáció a 2016-os esztendő tapasztalatait írja le, amivel szeretném a figyelmet felhívni a kártevő egyre jobban fenyegető jelenlétére.

A zöld vándorpoloska biológiája

A vándorpoloska az elhíresült „büdösbogár” nevével szemben nem a bogarak, hanem a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül is a poloskák (Heteroptera) alrendjébe, valamint a címeres poloskák (Pentatomidae) családjába tartozó rovar, melyre alapvetően a fitofágia (növényfogyasztás) és polifágia (sok tápnövény károsítása) a jellemző. A vándorpoloska az erős szúró-szívó szájszervének köszönhetően a legkülönfélébb növénynedveket is képes szívogatni.

A nemzetközi szakirodalom a zöld vándorpoloskát már a 1980-as években az egyik legfontosabb poloskafajként említi. Az Etiópiából (Kelet-Afrika) származó rovar alapvetően a meleg körülményeket kedveli, de mint kozmopolita faj az Anktartisz kivételével minden kontinensen előfordul. A legnagyobb tömegben a szubtrópusokon és mediterrán körülmények között található, azonban az egyre melegedő klíma és az enyhe telek miatt a hűvösebb északi országokban (pl. Anglia) is megfigyelhető. Napjainkban már ezekben az országokban is képes áttelelni.

Táplálkozásukat tekintve a poloskák leginkább a nedvdús növényi részeket, terméseket, valamint még növekedésben lévő fiatal hajtásokat szeretik szívogatni. A kártételükre jellemző, hogy a növényeken és a terméseken jellegzetes szívás- és szúrásnyomokat hagynak. A hajtáskártétel általában nem számottevő, azonban a terméseknél komoly károkozók lehetnek, ugyanis a szövetek szívogatása mellett ürülékükkel, valamint erős szaganyagaikkal is beszennyezik, ezzel pedig jelentősen csökkenthetik a megtermelt termények piaci minőségét, ezáltal rontják az eladhatóságot. A kártevő bűzmirigyei igen erős, kellemetlen poloskaszagú váladékot termelnek, ami a rovar  ragadozók elleni védekezését szolgálja, ezt a mechanizmust azonban csak vészhelyzetekben használja.

A gyakrabban, valamint egyre nagyobb tömegben megjelenő poloskák nagy gondot okozhatnak a mezőgazdaságban, ugyanakkor a szakemberek úgy látják, hogy a rovar elsősorban nem az általa okozott kár miatt lehet veszélyes, hanem a fokozottabb térhódítása lehet figyelmeztető, bár kétségtelen, hogy egyre jobban növekszik az általuk tett kártétel mértéke is. Világviszonylatban a legnagyobb károkat ez idáig lóbabon, szóján, gyapoton, paradicsomon és gabonaféléken okozott.

1-2. kép Fiatal vándorpoloska lárvastádiumok: balról a petecsomókból éppen kikelt L1-es, jobbról a károsítást megkezdő L2-es lárvák paprikabogyón (Sárszentmihály, 2014)

A zöld vándorpoloska epimorfózissal (kifejléssel) fejlődik és öt viszonylag egymástól jól elkülöníthető lárvastádiuma van. Az egyes lárvastádiumok között eltérő mintázat- és színbéli különbségek mutatkoznak, ami a felismerést jelentősen megnehezítheti a laikus kertészek számára. Magyarországon a kártevő áttelelése bizonytalan, ugyanakkor az irodalmak szerint feltételezhetően hazánkban is képes túlélni ezt az időszakot. A rovar az ősz folyamán keres telelésre alkalmas helyet, s általában ekkor szokott a lakásokba is „bemerészkedni”. A téli fagyokat leginkább az avar alatt, valamint a fák mély kéregrepedései között vészeli át.

Tavasszal, áprilisban megjelennek az áttelelő nőstények, amik párosodás után a kultúrnövények és gyomnövények felső leveleinek a fonákjára helyezik az áttetszően tejfehér színű 1 mm-es nagyságú tojásaikat, melyeket rendszerint csomónként raknak le. Egy-egy csomóba kb. 30-130 db tojás található. A tojásokból kikelő L1-es lárvák kezdetben nem hagyják el a tojáscsomót és nem is táplálkoznak. A fiatal lárvák hordó alakúak, mozdulatlanok, végtagjaik ilyenkor még nem kivehetőek és jellemző rájuk az élénk narancsos szín (1. kép). Az L2-es lárvastádium kb. 4-5 nap alatt fejlődik ki és ezek fogják először megkezdeni a károsítást (2. kép). A lárvákat alapvetően a fekete színűek, csupán a tor szélein látható némi fehéres folt. A nagy tömegben és gyorsan mozgó alakok képzik a következő intenzíven károsító további stádiumokat.

3-4. kép A különböző fejlettségű lárvastádiumok: balról az L3-as alakok a hajtáscsúcson, ill. bimbón, jobbról az L4-es alak a termésen és a szívásnyomok által előidézett színváltozásos kártétel (Sárszentmihály, 2016)

Az L3-as stádiumú lárvák (3. kép) potrohán már megjelennek a fehér foltok négy hosszanti sorba rendeződve, amelyek először még csak keresztirányban feltűnőek, majd az L4-es stádiumú lárvákon (4. kép) ezek a foltok eltűnnek és a hosszirányú foltok lesznek láthatóak, az L5-ös alaknál aztán ezek is lassan eltűnnek. Az L5-ös lárva (5. kép) fokozatos színváltozáson megy keresztül, míg végül eléri az imágó, azaz kifejlett rovar stádiumot. Ebben a szakaszban a lárvának már kivehető szárnykezdeményei vannak, a tor elkezd zöld színűvé válni a potroh középső részén és szélein rózsaszínű foltok alakulnak ki. Az utolsó lárvastádiumot követően megjelenő imágók (6. kép) laposak, méretük kb. 12-16 mm nagyságú, színük fakózöld. Azonban fontos megjegyezni, hogy az áttelelt egyedek barnás színűek. A rovar válla ekkor kiszélesedik és ebben a fejlettségben már jól repül. Magyarországon a pontos nemzedékszáma még nem tisztázott, azonban Dél-Európában egy teljes generáció kifejlődéséhez kb. 6-10 hét szükséges.

A kártétel és a poloskapopuláció felmérése paprikahajtatásban

Mint gyakorló termelő 15 éve foglalkozom paprikahajtatással több száz négyzetméternyi felületen. A hajtató létesítményeim Sárszentmihály településén és annak is a Szőlőhegy lakórészén vannak felépítve. A község Fejér megyében a Bakony-hegység lábánál, a Móri-árokhoz közel található. Az árok közelsége miatt a terület erősen széljárta és mérsékelten hűvös vidék. E termesztési körülmények között a vándorpoloskát először 2012-ben paradicsomültetvényben figyeltem meg, akkor a kártevő kapcsán felvettem a kapcsolatot Dr. Vétek Gáborral, a Szent István Egyetem (jogelődje: a Budapesti Corvinus Egyetem) Kertészettudományi Kar Rovartani Tanszékének egyetemi adjunktusával, akinek beszámoltam a poloska jelenlétéről.

5-6. kép Balról az idős L5-ös lárvalak a levélen, jobbról a kifejlett rovar a bogyón (Sárszentmihály, 2016)

A szakmai beszélgetést követően a következő években nagy figyelemmel kísértem a poloskapopuláció alakulását. Megfigyeléseim alapján 2013-ban a kártevő áttért a hajtatott paprikára, azonban az egyedszám mérete a kultúrában nem volt számottevő. 2014-ben az egyre nagyobb poloskaszám miatt már néhány termésen jelentősebb kártétel volt tapasztalható, ekkor vittem egy károsított bogyótermést Dr. Vétek Gábornak, amivel azt szerettem volna jelezni, hogy a kártevő már a paprikahajtatásban is károsít. Az intenzíven növekedő poloskapopuláció 2014-ben és 2015-ben egyre nagyobb kockázatot jelentett a hajtatásos paprikatermelésben, ugyanakkor a kártétel még nem lépte át az indokolt védekezési küszöbértéket.

2016-ban paprikahajtatásban már nagymértékű kártételt tapasztaltam a jelentősen megnövekedett poloskák száma miatt. Ennek okán úgy döntöttem, hogy megfigyeléses vizsgálatba kezdek. A vizsgálat során (2,5 hónap) felmértem a károsítási időszakot, a kártételek térbeli helyét, mértékét, a poloskák megjelenésének a pontos idejét, továbbá a különféle fejlődési alakok, valamint az imágók pontos egyedszámát. A poloskapopulációk felméréséből a nemzedékszámokra, valamint a védekezési küszöbértékekre is következtettem.

A felvételezéseket kéthetenkénti rendszerességgel, összesen hat alkalommal, a délelőtti órákban hajtottam végre. A vizsgálódásokat egy műanyag fóliával fedett, fűtetlen termesztőberendezés alatt végeztem, a létesítményben összesen 8 sor került kialakításra, ezek felét, vizsgáltam, amelyek összesen 70 m2-nyi területet fedtek le. A fóliasátor kb. 30 %-án állandó árnyékhatás érvényesült, a fennmaradó 70 %-on pedig ideiglenes árnyékolást alakítottam ki, amit június 10-én a virágzás kezdetén távolítottam el. A nyugati virágtripsz ellen június 15-én, valamint július 1-jén acetamiprid, majd augusztus 18-án kétfoltos takácsatka ellen abamektin hatóanyagokat tartalmazó rovarölő szerrel kezeltem a növényeket.

A megfigyeléses vizsgálat tapasztalatai

Tapasztalataim szerint a kártétel július végétől egyre intenzívebbé vált, a legsúlyosabb károsítást augusztus közepe után figyeltem meg. A hajtáskártétel lényegében nem volt jelentős, ugyanakkor kimondottan nagy terméskártételt tapasztaltam. Augusztus közepétől szinte minden gazdasági (fehér) és biológiai érett (piros) termésen szívásnyomok voltak megfigyelhetőek, előfordultak olyan termések, amiknél a paprika olyan súlyosan károsodott, hogy eladhatatlanná vált. A nagymértékű szíváskártételek hatására sok biológiailag érett termésen teljes színelváltozást (kisárgulást) tapasztaltam.

A kártevő csillagszerű sárgásfehéres elszíneződést (szívásnyomot), továbbá poloska ürüléket hagyott a bogyókon (4,7. kép). Az erős poloskaszaggal szennyezett termések, valamint a szedésekkor a bogyókon lévő kártevők jelenléte kellemetlenné tette a helyi és a nagybani értékesítést. A kártétel hatására a paprika óriássejtjeiből fontos sejtnedveket veszített, amelynek következtében még a fogyasztási érték is lecsökkent, mert a szívásnyomokban a hús először fehéredni, majd barnulni kezdett, amik kiindulópontjai voltak a rothadási folyamatoknak. A pontszerű rothadások a leglátványosabban a fehér termésű paprikáknál jelentkeztek, ezek a termések teljesen piacképtelenekké váltak (8. kép). A legtöbb termés a károsítás következtében alacsonyabb piaci kategóriát képviselt.

Az erősen károsított bogyóknál nagymértékben csökkent a tárolhatóság is. Legerősebb károsítást azok a paprikák termései szenvedték el, ahol a bogyókat folyamatos napsugárzás érte. Általában a talajtól mért 50-60 cm-es távolság felett a kártétel egyre gyakoribbá és erősebbé vált. Az állományban véletlenül pár helyen előfordult olyan bogyó, amely a súlyánál fogva a fővezérhajtással együtt a talajra hajlott, ezek, valamint a paprikalombozat által árnyékoltabb részek, illetve a belső párásabb sorokban képződő termések csak kisebb kártételt szenvedtek.

7-8.kép A szúrásnyomok hatására keletkező súlyos kártétel: balról piros, jobbról fehér termésű bogyókon (Sárszentmihály, 2016)

Megfigyeléseim szerint a tojásrakó nőstények először július 15-én jelentek meg a fóliaházban. Az első tojáscsomók megjelenését július 16-én észleltem a paprika középső leveleinek fonákján. Az első generációt adó petecsomók legkorábban a szellőzőnyíláshoz közel eső növényeknél jelentek meg, ahol a növényeket legkorábban érte a reggeli napsugárzás, később aztán az állomány belsejébe is megfigyelhetőek voltak a petecsomók. Az L1-es alakú lárvák kelését július 19-én tapasztaltam.

A második, L2 lárvastádiumot először július 23-án találtam, ezek a lárvák a hajtáscsúcsokra, majd a fiatal, még növekedésben lévő termésekre vándoroltak. Ekkor még kártételt nem tapasztaltam. Az L2-es poloskák kezdetben egy növényen összegyűlve, kolóniákba rendeződtek, majd számos növényre szétszéledtek.

Megfigyeléseim szerint az L3-as lárvastádium augusztus 1-jén jelent meg, amik már intenzívebben táplálkoztak és a kártétel mértéke is egyre jobban növekedett.

A negyedik lárvastádium példányait először augusztus 8-án majd, az utolsó, L5-ös lárvastádiumot a hónap közepén véltem felfedezni. Augusztus közepétől már egybemosódtak a lárvastádiumok és minden fejlődési alak tömegesen előfordult. A legerősebb károsítást is ebben az időszakban tapasztaltam. A kártételi időszak augusztustól októberig tartott, ez alatt olyan nagymértékű poloskakártételt tapasztaltam paprikahajtatásban, amit csak a meghatározó kártevők szoktak okozni. Az októberi felvételezésnél az imágók többnyire barnás színezetűek voltak, amivel felvették a poloskák az áttelelési színezetüket.

Az egyedszámváltozás időbeli és térbeli megfigyelése

A legtöbb poloskát augusztus 12-én (77 db/m2) a legkevesebbet pedig október 7-én (55 db/m2) számoltam. Az első négy felvételezésnél leginkább a fiatalabb lárvastádiumok domináltak, ezt követően viszont a fejlettebb L5-ös lárvaalakok, valamint az imágók voltak meghatározóak. A július végétől kezdődő robbanásszerű egyedszámnövekedés egészen augusztus 12-ig tartott, majd a kártevők száma jelentősen lecsökkent. A szeptember 9-i felvételezésnél ismét növekedett, majd ezt követően fokozatosan csökkent a poloskák száma. A mérések alatt a kártevők száma folyamatosan ingadozott, összesen két (augusztus 12., szeptember 9.) alkalommal emelkedett meg jelentősebben (1. ábra). Az adatokból valószínűsíthető, hogy a megfigyelt időszakban kb. 2-2,5 generáció fejlődhetett ki, a harmadik nemzedék, a bekövetkező hideg időjárás miatt nem alakulhatott ki, ugyanakkor hosszú enyhe ősz esetén feltételezhetően akár 3 generáció is képes kifejlődni.

1.ábra Az átlagos poloskapopuláció egyedszámának a változása (Sárszentmihály, 2016)

A legtöbb poloska rendszerint a hajtáscsúcson, a legfelső leveleken, az éppen kötődő terméseken, továbbá a növények felső részén csüngő érett terméseken, a terméskocsányon, valamint a fóliaház déli fekvésű a szellőzőnyílásához közeli növényeken volt. Az augusztus 12-i felvételezésnél előfordult olyan növény, ahol 17 db poloska volt megfigyelhető. Megítélésem szerint négyzetméterenként egy-két poloska jelenléte már jelentősebben veszélyeztetheti a terméseket, vagyis ez számhatárértéknek tekinthető. Szakirodalom szerint, amennyiben 6 növényre jut egy poloska, az már a védekezési küszöbértéket jelenti. Általában számottevően kevesebb poloskát figyeltem meg az árnyékosabb részeken.

A levonható tanulságok

A nyár második felétől kezdődő poloskainvázió sokak figyelmét felkeltette, számos híradás szólt jelenlétükről és a mezőgazdaságban okozott esetleges kártételükről. Az idei esztendőt alapvetően két poloskafaj megjelenése jellemezte. Az egyik faj a zöld vándorpoloska (N. viridula) a másik pedig az ázsiai márványos poloska (Halyomorpha halys), mindkettő veszélyes behurcolt kártevő. A poloskák megjelenése mindenképpen komoly figyelmeztető jel, ugyanis tömeges szaporodásukkal egyre jobban fenyegethetik a mezőgazdasági termelést.

Saját vállalkozásomban, paprikahajtatásban közel 4 éve folyamatosan figyelem a poloskapopuláció alakulását, ugyanakkor komolyabb vizsgálatokat csak 2016-ban kezdtem el, amikor még eddig nem tapasztalt zöld vándorpoloska invázióval szembesültem. A kártevők augusztustól majdnem minden termést károsítottak, a kártétel mértéke becsléseim szerint elérte a közel 20-30 %-ot, kb. minden második megtermett paprikabogyón erős szúrásnyomot találtam.

Véleményem szerint hideghajtatásban, ha a poloskák száma meghaladja a növényenként 0,2-0,4 db-ot, akkor már kártételre lehet számítani, vagyis átlagosan számolva kb. 1-2 db poloska/m2 jelentheti a védekezési küszöbértéket. A kártétel miatt sok termés értékcsökkentté vagy teljesen eladhatatlanná vált. Megfigyeléseim szerint július közepétől október elejéig legalább 2, legfeljebb 2,5 nemzedék alakulhatott ki, vagyis az egy generáció teljes kifejlődéséhez szükséges idő kb. 5-6 hét körül volt.

A szakirodalomban foglaltak szerint ez alsó határértéknek számít, azonban fontos hangsúlyozni, hogy a vizsgálataim során tapasztalt nemzedékszámok hajtatott körülmények között alakultak ki. A tojásrakó nőstények viszonylag kései, júliusi megjelenése feltételezhetően a júniusig fennálló árnyékhatás miatti hűvösebb és párásabb mikroklímával, valamint a csapadékos időjárással, továbbá a kétszeri acetamiprid kezeléssel hozhatók összefüggésbe, bár az előbbi nem bizonyított. A hirtelen egyedszámnövekedés egyrészt a folyamatosan betelepülő poloskaimágókkal, valamint a száraz és meleg augusztusi szeptemberi időjárással magyarázhatók. Az árnyékosabb részeken a csökkent poloskaszám arra enged következtetni, hogy a kártevő nem kedveli a napsugárzásnak kevésbé kitett helyeket. Megfigyeléseim szerint a takácsatkák ellen irányuló abamektin hatóanyag a poloskáknál nem okozott különösebb mortalitást.

Tapasztalataim szerint paprikahajtatásban a túlzott meleg elleni árnyékoló takarás alkalmazása kevésbé kedvező körülményeket teremthet a poloskák számára, azonban a megfelelő védekezéshez ez még nem elégséges. Kis területen hajtatásban esetleg a kártevők összegyűjtése és elpusztítása is elképzelhető, ugyanakkor nagy hajtató létesítményekben ez nem megoldható. Véleményem szerint, hajtatott körülmények közt érdemes több engedélyezett készítményt hatását megvizsgálni, amik szóba jöhetnek a poloskák ellen.

Sajnos a kártevő már Magyarországon is megtelepedett, ezért a kártételével feltehetően évről évre számolnunk kell, a védekezést meg kell oldanunk. A szűkös lehetőségek miatt a kártevő elleni védekezés kimondottan nehézkes. Hazánkban a zöld vándorpoloska ellen nincs olyan engedélyezett rovarölő készítmény, mely a paprikatermesztésben alkalmazható lenne, ugyanakkor az Egyesült Államokban számos olyan rovarölő hatóanyag (azadiraktin, béta-ciflutrin, carbaryl, dinotefuran, fenpropatrin, klotianidin, lambda-cihalotrin, novaluron, tiametoxam) létezik, ami poloskák ellen is használható paprikában.

A poloskák elleni biológiai védekezés még nem kiforrott, azonban a bűzös szaganyagaik ellenére léteznek természetes ellenségei, melyek közül jelentősebb két fürkészlégy (Tachinidae): a Trichopoda pennipes, valamint a T. pilipes, továbbá két fürkészdarázs Trissolcus basalisa és a T. mitsukurii, előbbiek a tojásokat, az utóbbiak a lárvákat és az imágókat parazitálják. Amennyiben a vándorpoloska egyre fokozottabb mértékben lép fel paprikahajtatásban, úgy komolyabb kutatások is szükségesek lehetnek a biológiai védekezés pontosabb megismerése és alkalmazhatósága érdekében.

Fotó: a szerző felvételei

Olvasás PDF formátumban

ARCHÍVUM
KERESÉS / SZŰRÉS
Kulcsszó vagy címrészlet
Dátum
Szerző
Csak az extra lapszámokban keressen