A magyarországi engedélyezett és nyilvántartott takarmánykeverő üzemegységekben 3,746 millió tonna keveréktakarmányt állítottak elő 2016-ban az Agrárgazdasági Kutató Intézet takarmánystatisztikai felmérése alapján (1. ábra).

1. ábra Takarmánykeverék-gyártás táptípusok szerint Magyarországon (2016), (tonna)
(Forrás: AKI Agrárstatisztikai Információs Osztály, 2017)

A keverékek gyártásához 59,9 százalékban használtak fel gabonamagvakat, amely 2,243 millió tonna gabonamennyiségből 1,039 millió tonnát tett ki a kukorica, 784 ezer tonnát a takarmánybúza és 289 ezer tonnát az árpa. A zabnak, a tritikálénak és az egyéb gabonaféléknek a mennyisége nem érte el a 131 ezer tonnát. Jóllehet az egyes állatfajok abraktakarmányai eltérő arányban tartalmaznak kukoricát, a keverékekben átlagosan 25,1 százalékos arányt képviselt 2016-ban (2. ábra). A sertéstakarmány- és a brojlertápgyártók kukoricaszükséglete 323 ezer tonna és 281 ezer tonna volt, míg a pulyka- és tojótápokhoz közel 88 ezer tonna és 101 ezer tonnát vásároltak fel. A kacsa- és a libaágazat számára előállított abraktakarmányok 80 ezer és 38 ezer tonna kukoricát tartalmaztak. A tejhasznú szarvasmarhák takarmányozásához a kukorica-felhasználás 102 ezer tonna, a húshasznú szarvasmarhák esetén mindössze 8 ezer tonna volt.

2. ábra A főbb gabonafélék és egyéb alapanyagok aránya a keveréktakarmányokban Magyarországon (2016)
(Forrás: AKI Agrárstatisztikai Információs Osztály, 2017)

Táplálóanyag-tartalom

A keveréktakarmányokkal szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény, hogy biológiailag teljes értékűek legyenek, azaz mennyiségileg és minőségileg egyaránt tartalmazzák azokat a táplálóanyagokat, amelyekre az állatoknak növekedésük és egészségük megőrzéséhez szükségük van. Az állatok biológiai és fiziológiai igényének kielégítése érdekében a takarmány-alapanyagok táplálóanyag-tartalmának ismerete tehát elengedhetetlen.

A gabonamagvak közül legértékesebb energiaforrásnak a kukorica tekinthető, amelynek energiatartalmát elsősorban a 62-67 százalékos keményítőtartalma, valamint 3-4 százalék körüli nyerszsír- (csíraolaj) tartalma adja. A kukorica 7-9 százalék közötti nyersfehérje-tartalma elmarad más gabonaféléhez képest, jóllehet e táplálóanyag paraméter fajtától és a talaj N-tartalmától függően alakul (1. táblázat). A nyersfehérje nagyobb részét a zein adja, amelyben a takarmányozási szempontból alapvető fontosságú (esszenciális) aminosavak közül a lizin és a triptofán kis mennyiségben, a fenil-alanin és a leucin viszont magas arányban van jelen.

 Az állatok kalcium és foszfor-ellátottságát a mennyiségi szükséglet mellett a két makroelem aránya, valamint a D-vitamin jelenléte is befolyásolja. A kukorica kalciumtartalma alacsony, más gabonamagvakhoz és a szójához hasonlóan – a foszfor döntő hányadát (2/3-3/4) pedig fitin-kötésben tartalmazza, emiatt e makroelemnek az emészthetősége közepesnek vagy gyengének értékelhető. A búza foszfortartalmának 50 százalékos emészthetőségével szemben a kukorica foszfortartalmának alig 20 százaléka képes felszívódni, ami a két növény eltérő fitáz-aktivitásában rejlik. A fitinsav sóit az állatok saját enzimjei nem vagy csak kis mértékben képesek bontani, ezért az állatok takarmányozása során a fitáz enzim alkalmazása nagy jelentőséggel bír. Általa a gabonamagvak foszfortartalma könnyebben felszabadítható és az ásványi eredetű takarmánykiegészítők (MCP, MDP, CAP) mértéke is csökkenthető (Mézes, 2009, Sályi, 2003). A magyarországi takarmányokban a fitáz enzim használata széles körben elterjedt: a malacnevelés és a hízlalás takarmányainak 93-99 százalékában, a vemhes és a szoptató koca tápjainak is 84 százalékában fordult elő 2016-ban (Tikász-Varga, 2017).

Minőségi kérdések

Számít-e valójában a kereskedelemben a takarmánykukorica valamelyik értékmérő minőségi paramétere? A kukorica beszerzése során a takarmányipar számára elsődlegesen a toxintartalom megállapítása fontos. A marker-toxinok vizsgálata elengedhetetlen, ezt követi/követhetné a táplálóanyag-tartalom ellenőrzése. Általában marker-toxinként a DON, T-2, F-2, aflatoxin toxinokat vizsgáltatják Magyarországon. Ha a markerek nem haladják meg a meghatározott értéket, akkor úgy tekinthető, hogy a többi toxinnal sincs gond. A külföldi gyakorlatra is általában ez a jellemző. Tapasztalatok szerint, jó terméshozamnál érdemes figyelemmel kísérni a fehérjetartalmat, mert a kukorica fajlagos fehérjemennyisége olyankor csökkenhet. Sokan vannak, akik a felvásárláskor a toxinok mellett csak a tisztaság fokát, a hősérült szemek és a tört szemek arányát figyelik, és nem igazán jellemző a nyersfehérje, a nyersrost-tartalom, a nyerszsír-tartalom visszamérése.

Érdemes megnézni, hogy az Evonik Nutrition & Care GmbH–nak, mint a nemzetközi piac meghatározó aminosavgyártó és forgalmazó vállalatának, a közeli infravörös spektroszkópia (NIR spektroszkópia) módszerrel mért táplálóanyagtartalom eredményei a kukoricáról mit mutatnak. A nyersfehérje-tartalom tekintetében a magyarországi termesztésből származó kukorica 7,31 százalékos értéke bár az uniós átlagérték körül van, a lengyel- (8,02 százalék) és németországi (8,10 százalék) termesztésből származó kukorica nyersfehérje-tartalmától elmarad. Ebből következően az egyes esszenciális aminosavak – köztük a leucin, a valin, a fenil-alanin, valamint az arginin, és a metionin+cisztin – a lengyel- és németországi termesztésből származó kukoricáknál a legmagasabb (2. táblázat).

A takarmányok fontos értékmérője, hogy mennyi energiát, azon belül is mennyi emészthető energiát képesek az adott állatfaj számára szolgáltatni. A számított emészthetőenergia-tartalmat ugyanakkor a takarmányban lévő nyerszsír, nyersfehérje, nyershamu és neutrális detergens rost mennyisége alapvetően befolyásolja (Bokori et al., 2011). Az Evonik Nutrition & Care GmbH mérési eredményei alapján számított energiaértékek azt mutatják, hogy a magyarországi termesztésű kukoricák hízósertésekre számított 14,55 kcal/g emészthető energia értéke az uniós átlagértékkel megegyező, és viszonylag kis eltérés mutatkozik a lengyel- és németországi kukoricák 14,59 kcal/g és a 14,69 kcal/g értékéhez képest.

Kukorica jelentősége az egyes állatfajok számára

Mint ahogy már említettük, a kukorica energiatartalma a gabonanövények között a legmagasabb, fehérjekoncentrációja azonban a legalacsonyabb. Sertések esetén például a kukorica fehérjetartalma éppen csak az életfenntartó szükségletet fedezi. A kukorica lizin és triptofán hiánya miatt a sertéstápok mindenképpen aminosavkiegészítésre szorulnak. Mindemellett a hízósertések és anyakocák takarmányozásakor a keverékek vitamin- és ásványianyag-tartalmának növelése is fontos. Nagymennyiségű kukorica etetés hatására, a nagy linolsavtartalom miatt a szalonna lággyá válik, ezért a mennyiségét 60 kg feletti testtömeg elérését követően érdemes csökkenteni (Mézes, 2015). Az AKI (2017) statisztikai felmérése alapján a magyarországi 219 sertéstakarmány-gyártó üzem egyharmada keverte be 40 százalék feletti arányban az abraktakarmányba a kukoricát 2016-ban, kétharmada 10-40 százalék között, 3 százaléka kevesebb, mint 10 százalékban.

A baromfik takarmányozása során a kukoricát elsősorban a könnyen emészthető keményítő, alacsony rost és viszonylag magas olajtartalma miatt használják, hiszen nagy mennyiségű metabolizálható energiát jelent az állatok számára. A kukorica sárga színét adó karotinoidok közé tartozó kriptoxantin és zeaxantin miatt a baromfitápba kevert kukorica a tojássárgája mélyebb tónusának kialakulását nagymértékben elősegíti. A kukorica e két pigment élénkebb színe miatt ráadásul vonzóbb is a madarak számára.

A 110 brojler-takarmány gyártó üzem 65 százaléka 40 százalék feletti arányban használt fel kukoricát 2016-ban, 27 százalékuk pedig 25-40 százalékban. Az üzemek csupán 8 százaléka tette a tengerit 25 százalék alatti mennyiségben a takarmányba. A 104 tojótáp-gyártó üzemben az alábbi bekeverési arány volt jellemző: 42 százaléka keverte az abraktakarmányba 40 százalék feletti arányban, 41 százaléka 25-40 százalék, 17 százalékuk pedig 25 százalék alatti mennyiségben.

Meleg éghajlatú országokban a kukoricát gyakran kevésbé drága és könnyebben hozzáférhető alapanyagokkal helyettesítik. Az árpa és a cirok a helyettesítő gabonamagvak között említhető, azonban a tritikáléval már csak részben oldható meg a kukorica kiváltása előbbi növekedési ütemet lassító hatása miatt (Daghir, 2008). Magyarországon az árpa felhasználása a sertéstápokban 19,9 százalék, míg húshasznú szarvasmarha esetén 8,7 százalék, a tejhasznú szarvasmarhák takarmányában 5,0 százalék körül alakult 2016-ban. A cirok és egyéb gabonamagvak bekeverési aránya jóval az árpa alatt, 1 és 3 százalék között alakult.

DDGS – száraz kukoricatörköly

A bioetanol-gyártás során keletkező kukoricatörkölyt, ismertebb nevén DDGS-t (Distillers Dried Grains with Solubles) elsősorban a kérődző állatok, valamint a baromfik és a sertések takarmányozására ajánlják. Etethetőségét az állatok kora, hasznosítási típusa és az enzimek alkalmazása befolyásolja.

A Pannónia Ethanol magyarországi üzeme éves szinten 325 ezer tonna feletti mennyiségben állít elő DDGS-t, aminek túlnyomó része a külpiacokon talál vevőre. Átlagosan a DDGS nyersfehérje-tartalma 23-29 százalék, viszont a belpiacon a Pannonia Gold nevű termék fehérjetartalma a 30 százalékot is meghaladja, ugyanakkor a lizin és triptofán aránya alacsony. A nyerszsír-tartalom is igen széles tartományban 3-12 százalék között mozog, összetétele viszont kedvező a nagy linolsav-tartalom miatt. A nyersrost-tartalom 2,8-4,2 százalék között változhat, ami a baromfi és növendék sertések takarmányozásában magasnak tekinthető, ezért a xilanáz és a glükanáz enzimek használata mindenképpen ajánlatos (Mézes, 2015).

A DDGS baromfitakarmányozás során történő alkalmazása kedvezően befolyásolja a tojássárgájának és a baromfik bőrének sárga színét. A szarvasmarhák esetében a magas fehérje- és energiatartalom támogatja a tejtermelést és a tömeggyarapodást. Kitűnő növekedési eredményeket hoz a növendék és hízósertéseknél is, a DDGS ízének hatása a sertések számára kifejezetten kedvező. Növeli a takarmányfelvételt, továbbá rosttartalma is hozzájárul, hogy rendkívül jól alkalmazható legyen akár nagyobb adagban is.

A magyarországi keveréktakarmányokban a könnyű hozzáférhetőség ellenére igen csekély mennyiséget használtak fel a takarmánygyártók 2016-ban. Például a szarvasmarha abraktakarmányokban a maximális felhasználás alig haladta meg a 25 százalékot. A tojótápokban 12,9 százalék, a liba és kacsatápokban 12,2 és 6,6 százalék volt. A brojlertápokban a legmagasabb érték kevéssel haladta meg az 9,4 százalékot (AKI, 2017) (3. ábra). A magyarországi állattartók igen magasnak ítélik a DDGS etethetőségének kockázatát, ugyanis a mikotoxin-tartalom az alapanyaghoz viszonyítva akár háromszorosára is nőhet.

3. ábra A DDGS, CGF és CGM aránya a keveréktakarmányokhoz használt feldolgozóipari melléktermékekben Magyarországon (2016)
(Forrás: AKI Agrárstatisztikai Információs Osztály, 2017)

CGF

A kérődzők, a baromfik, valamint a sertés takarmányozásban egyaránt kiemelkedő szerepe lehet a CGF (Corn gluten feed)-nek, amely a kukorica nedves úti keményítő gyártása során keletkezik. A Hungrana Keményítő- és Izocukorgyártó és Forgalmazó Kft., Európa legjelentősebb kukoricafeldolgozó vállalataként igen jelentős mennyiségben kínálja a magyarországi állattartók és takarmánygyártók számára e terméket Hungrafeed^® Gold néven.

A CGF a keményítő nagyobb része, a csíra és a kukorica glutén kiválasztása után visszamaradó, takarmányozási célra gazdaságosan felhasználható fehérje-, energia-, vitamin- és ásványianyag-forrás. A CGF nyersfehérje-tartalma jóllehet 21,5-23,9 százalék között mozog, biológiai értéke közepes az alacsony lizin és triptofán miatt. Nyerszsír-tartalma alacsony, ebből kifolyólag az energiatartalma: emészthető energia (DE) és metabolizálható (ME) energiatartalma sertések esetén 14,8 és 13,3 MJ/kg, ami elmarad a DDGS értékétől (Mézes, 2015).

A kérődzőknél a természetes rost-, fehérje- és energiatartalomnak köszönhetően a CGF elősegíti a bendőben zajló emésztési folyamatokat és a jó minőségű tej termelését. A baromfik takarmányozásában költséghatékony alternatíva a minőségi baromfitápok keményítő-, fehérje- és rosttartalmának biztosításához. Hatékony összetevője lehet a süldő- és kocatápoknak, mert elősegíti az egészséges emésztéshez szükséges bélflóra kialakulását (Hungrana, 2017).

A CGF javasolt felhasználási aránya a brojler esetében 2-10 százalék, a tojótyúknál 5-10 százalék, a sertés/koca esetében 5-20 százalék, míg a malacnál 5-10 százalék. Rendkívül magas bekeverést ajánlanak a szarvasmarháknál, ahol akár a 40 százalékot is elérheti a CGF mennyisége a tápokban. A takarmánystatisztikai adatok alapján igazolódni látszanak e magas ajánlási értékek, jóllehet igen kevés takarmányüzem esetében. Magyarországon a húshasznú marhák abraktakarmányában például a maximális bekeverési érték elérte a 40,5 százalékot, míg a tejhasznú marhák abraktakarmányainál a 38,1 százalékot (3. ábra).

CGM – kukoricaglutén

Alternatív fehérjeforrásként hasznosítható a kukoricaglutén – angol nevén CGM (Corn gluten meal) –, amelyet a Hungrana Kft. igen jelentős mennyiségben állít elő és értékesít a belföldi piacon Hungrafeed® Gold néven. A CGM a sertés és baromfitápokban kiváló aminosav-forrásnak tekinthető a metionin- és cisztein-tartalma miatt. A brojler és tojótápba kerülve a tojássárgája színének mélyülését eredményezi. Ásványianyag-tartalma éllettani szempontból fontos: a CGM-ben lévő alacsony kálium- és nátriumtartalom ugyanis természetes úton korlátozza a brojlercsirkék és pulykák túlzott vízfelvételét. Könnyű emészthetősége miatt ideális összetevője a malac és süldő tápoknak. A kukorica glutén természetes módon tartalmaz kiemelkedő arányban bypass fehérjét (74 százalék) és emészthető energiát (13,6 MJ/kg) a tejelő tehenek számára, ami elősegíti a magas tejhozam, illetve tejfehérje arány elérését a magas termelési szintű tehenekben (Hungrana, 2017).

A CGM-et a gyártója brojler és a tojótápok esetében 2-10 százalékban ajánlja bekeverésre, a sertések, malacok és a kérődzők esetében 2-5 százalékban. A magyarországi brojlertápoknál a maximális bekeverési érték alig haladta meg az 5,2 százalékot, míg a tojótápok esetében 6,6 százalék volt. A sertéstakarmányoknál ugyanakkor mindössze 1,3 százalék maximális bekeverési érték tükröződik vissza a statisztikai felmérés adatai alapján (3. ábra).

Toxinok – kockázati tényezők

Köztudott, hogy a mikotoxinnal való szennyezettség mértéke a kukorica és származékai etethetőségét, illetve takarmányértékét jelentős mértékben befolyásolja. Az éghajlatváltozás következményeként már a magyarországi kukorica esetén is számolni kell olyan penészgombák és toxinjaik jelenlétével, amelyek korábban inkább a melegégövi országokra volt jellemző.

A BIOMIN (Innovative Animal Nutrition GmbH) folyamatosan végez felméréseket a szemestermények és takarmányok toxinszennyezettségére vonatkozóan már 2004 óta. Éves jelentésük a mai napig is a legteljesebb és átfogóbb összefoglaló anyagnak tekinthető e témában. A felmérés a hat leggyakoribb toxinra terjed ki, úgymint az aflatoxinra (Afla), a zearelenonra (ZEN), a deoxinivalenolra (DON), a T-2-re, a fumonizinre (FUM) és az ochratoxin-A-ra (OTA). A vizsgált alapanyagok között a búza, árpa, zab, tritikále, kukorica, rizs, szójadara, CGM és a DDGS, illetve a szilázs szerepelnek.

A BIOMIN 81 ország 16 511 mintáját vizsgáltatta meg 2016-ban és 63 630 elemzést végzett annak érdekében, hogy beazonosítsák a mikotoxinok potenciális kockázatát az állattenyésztők számára. A legelterjedtebb mikotoxin a kukoricában világszerte a deoxinivalenol (DON) volt. A DON a közel 277 db kukorica minta 77 százalékában előfordult 1595 ppb átlagos koncentrációval. Ezt követte a fumonizin, amelyet a vizsgált kukorica mintákban (FUM) 70 százalékos gyakorisággal mutattak ki. A FUM esetén mért átlagkoncentráció 2017 ppb volt, amely például a sertések számára megállapított maximálisan tűrhető 1500 ppb-s határt mesze meghaladta. Előbbiekhez képest a zearalenon (ZEN) a minták már csak 50 százalékánál volt kimutatható, azonban 334 ppb-s átlagkoncentrációja szintén nagy kockázatot jelent a sertések számára. Az aflatoxin (Afla), a T-2 toxin és az ochratoxin A (OTA) jóval kisebb gyakorisággal (14 százalék, 13 százalék és 8 százalék) fordult elő a kukoricamintákban: az aflatoxin (Afla) a 39 ppb, a T-2 toxin a 69 ppb-s koncentrációjával közepes méretű kockázatnak minősültek az állatok számára. A DDGS-t illetően kiemelendő, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban a DDGS-nél a minták 96 százaléka legalább egy toxint tartalmazott. A 79 db DDGS mintában a deoxinivalenollal (DON) való szennyezettség átlagértéke 2681 ppb volt 2016-ban!

Tekintettel arra, hogy a takarmányok igen változatos receptúra mellett készülnek, a szennyezettség mértékét és hatását tovább növelik a mikotoxinok (pl. sertésnél a FUM és a DON) szinergikus és additív kölcsönhatásai, amelyek ráadásul exponenciálisan növekednek. Már alacsony dózisban is romlik a tápanyagok emészthetősége és az állatok immunrendszere gyengül, aminek következtében jelentős gazdasági veszteség érheti az állattartókat. A kukoricaszármazékok esetében külön említést kell tenni, hogy az alapanyag toxinszennyezettsége feldúsulhat a feldolgozási folyamat során.

Mit tehet a növénytermesztő?

A mikotoxin-fertőzöttség megelőzésére és csökkentésére számos, a Helyes Mezőgazdasági Gyakorlatra épülő agrotechnikai, növényvédelmi és tárolástechnikai megoldás áll rendelkezésre a termelők számára. Különösen nagy jelentősége a penészek elleni küzdelemben a vetésváltásnak és az előveteményhatásnak, illetve a szakszerű tarlóművelésnek van. Szintén segíthet a penészek toxintermelésének gátlásában – bár hatása közepesen erősnek mondható –– a hibrid/fajta megfelelő kiválasztása, a növekedésszabályozó, valamint a gombaölő szerek használata és a betakarítás-tárolás megfelelő időben történő ütemezése. Előbbiek figyelembe vétele és alkalmazása mellett az emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra szánt gabonákban a korábban mért mikotoxin-szennyezettség mértéke akár 20 százalékkal is csökkenthető.

Varga Edina, Vajda Ágnes
Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest