Már elődeink is írták…

Már elődeink is írták…

Agrofórum Online

Augusztus a csávázás hónapja szokott lenni. Itt a lapban is, de odakinn a gyakorlatban is. A kalászosoknál mindenképp. Most se legyen ez másként. Nézzünk körül mit írtak elődeink a vetőmagok védelméről, mielőtt azok a földbe kerültek volna. Nekiálltam hát végigböngészni csávázásról írott régi könyveim, kiadványaim sorát, hátha találok köztük olyat, amelyből még nem idéztem az eltelt idestova tizenkilenc év alatt. (Az első visszatekintő idézet 1995 októberében jelent meg. Mert ennyi idő után lassan már magamat is idézhetném ebben a fejezetben.) Találtam. Nem is egyet. Ráérek hát még egy ideig válogatni belőlük. Elsőként két kis füzetecske akadt a kezembe az 1940-es évekből. Még a múlt század 90-es éveinek elején kaptam K. Balogh Sándortól, sokunk Sanyi bácsijától, aki akkor a MÉM miniszteri főtanácsosi tisztjét töltötte be a mára már emlékeiben is porladó Növényvédelmi Főosztályon. Sokan, sok segítséget, szakmai útmutatást kaptunk tőle, nem is beszélve arról a pozitív diszkriminációról, amivel az akkor még létező s küzdő hazai növényvédőszer-gyártásnak kedvezett. Legyen ez a füzetválasztásom is tisztelgés emléke előtt! Mindkét kiadvány a Földmívelésügyi Miniszter Hivatalos Növény egészségügyi Szolgálatának kiadványa, melyek közül most lapozzuk fel dr. Tétényi Sándor egyetemi m. tanár jegyezte „A gabona vetőmag csávázása” című, 1948-ban kiadott tízedik átdolgozott kiadását. Tallózzunk a füzetecskében „Hogyan védekezhetünk a gabonafélék betegségei ellen?” című fejezet így kezdődik: „A leírt betegségeknél a fertőzés módja szempontjából három lehetőség adódik. Egyik esetben a betegséget okozó spóra a mag felületén van. A másik esetben a kórokozó fonalképződménye a maghéjban vagy közvetlen alatta lappang. A harmadik lehetőség az, amikor a kórokozó fonalképződménye a mag belsejében van. Ez utóbbi eset csak virágfertőzés útján lehetséges. A virágzás után fertőzött magból kikelő növény nem minden esetben lesz beteg, hanem csak akkor, ha a kórokozó fonalképződménye be tud hatolni a csíranövénybe. Ellenkező esetben a növény egészséges marad. A tulajdonképpeni fertőzés tehát a csíranövényen történik s ezért ezt a módot csíranövényfertőzésnek nevezzük. A betegség tehát akár virágfertőzés, akár csíranövényfertőzés útján jut a növénybe, a vetőmaggal terjed. Védekezés szempontjából tehát a feladat az, hogy a vetőmagot oly módon kezeljük, hogy a kórokozó elpusztuljon. Ez a feladatnak egyik része, a másik pedig az, hogy olyan kezelést alkalmazzunk, amely a vetőmag csírázását károsan nem befolyásolja. A maghéjon, a maghéjban, vagy közvetlen alatta, valamint a pelyvában meghúzódó kórokozó elpusztítására, vagy kifejlődésük meggátlására ezidőszerint egyes vegyszerek hatásosnak mutatkoznak.” Lapozzunk tovább a „Csávázási eljárások” fejezetig. Ebből is válogathatunk, úgymint „Nedves csávázás” ezen belül „Kádcsávázás” „Halomcsávázás” vagy „Porcsávázás” és „Melegvizes csávázás” fejezetekből. Kezdjük a „Csávázással kapcsolatos tudnivalók”-kal: „A legfontosabb tudnivaló, hogy vetésre csak tisztított vetőmagot szabad használni. Különösen fontos ez az esetben, ha porcsávázószerrel akarunk csávázni. Olyan vetőmag, amely puffancsmentes ugyan, de szemmel láthatóan és szagra érezhetően üszögspórával fertőzött, porcsávázásra nem alkalmas. De ha nedvesen csávázunk, akkor is kerülni kell az erősen fertőzött (búzánál erősen puffancsos) vetőmag használatát. Az árpa és zab rendkívül érzékeny a rézgálicra s amellett az árpa fedett üszög és zab porüszög ellen a rézgálic nem is nyújt kellő védelmet. Ezért sem a zab, sem az árpa csávázására nem ajánlható. A rozs hópenész ellen ritkán szükséges csávázni, de ha valahol fellép, ott csak higanyos nedves csávázószer használata eredményes. Zab porüszög ellen porcsávázó szerrel egyáltalán nem lehet védekezni. A higanyos nedves csávázószereknél is jobban bevált a formaldehyddel való csávázás. A formalin néven forgalomba kerülő 40 % formaldehydet tartalmazó szerből 1 kg. szükséges 100 liter vízhez. Az árpa levélcsíkoltsága és foltossága, valamint a kölesüszög ellen porcsávázással szintén nem lehet védekezni, csak a higanyos nedves csávázószerek váltak be. A búza és árpa repülő üszögje ellen vegyszeres csávázással nem lehet védekezni. Egyetlen lehetőség a melegvizes csávázás, amelyet a következőkben ismertetünk. Melegvizes csávázás. A búza és árpa csupasz, vagy repülő porüszögje ellen egyedüli módszer a vetőmagvaknak melegvízzel, vagy meleg levegővel, tehát hővel való kezelése. Minthogy a száraz meleggel való kezelés a gyakorlatban nem bizonyult alkalmasnak, ezért külföldön is csak a melegvizes eljárás terjedt el. Hazánkban a melegvizes eljárást csak ritkán alkalmazzák. Külföldön már régóta használatban van. Lényege az, hogy a búza- vagy árpa-vetőmagot kosarakban vagy zsákokban előbb langyos (25-30 °C-os) vízben 4 órán át áztatják, illetve duzzasztják, az erős duzzadás miatt a zsákokat csak félig szabad megtölteni. Ennek az előáztatásnak az a célja, hogy a magvak melegvezető képességét fokozza és a belsejükben rejtőző gombafonálképződményt a meleg iránt érzékennyé tegye. Ha az előáztatásra használt víz 25-30 °C-nál hidegebb, e két cél csak 4 óránál hosszabb idő alatt érhető el. Az előáztatás után a vetőmagot 10 percig 50-52 °C-os vízben kell áztatni. Vigyázni kell arra, hogy ez alatt az idő alatt a víz állandóan ezen a hőmérsékleten legyen, mert ha alacsonyabb, akkor nem öli el a magban lévő gombacsírát, ha pedig magasabb, a bennük ázó mag csírázóképessége erősen károsodik. Minthogy csak gyárak közelében lévő gazdaságoknak áll rendelkezésükre a nagymennyiségű meleg víz, ezért ennek az eljárásnak alkalmazása helyhez kötött. Nagy mennyiségű meleg víznek a jelzett hőmérsékleten való tartása egyszerű kádakban mindig nagy nehézségekbe ütközött, ezért ennek a csávázásnak tökéletesebb keresztülvitelére gépet szerkesztettek. Ebben a gépben az előírt ideig szükséges hőfokú, előbb hideg, azután melegvizet ömlesztenek át a tartályban elhelyezett vetőmagon. A szükséges hőfokok hőmérőkkel állandóan ellenőrizhetők. Ennek a gépnek vízszükséglete mázsánként búzánál 300 liter, árpánál 375 liter. Munkateljesítménye pedig napi 10–15 mázsa. A megcsávázott magot a meleg vízből való kiemelés után gyors lehűtés céljából hideg vízbe kell mártani és csak azután szabad kiteregetni, hogy megszikkadjon. A száradást többszöri forgatással siettetni kell. Természetesen a melegvizes eljáráshoz alkalmas gépekkel csak szövetkezetek rendezkedhetnek be.” Végül mindig eljutunk a műszaki technikákhoz és a szövetkezéshez. Már elődeink is írták…

Olvasás PDF formátumban

ARCHÍVUM
KERESÉS / SZŰRÉS
Kulcsszó vagy címrészlet
Dátum
Szerző
Csak az extra lapszámokban keressen