Ambivalens érzésekkel fogtak hozzá a nyár végén a gazdálkodók az őszi kalászosok vetéseinek tervezéséhez, hiszen az idei év pozitívumokban és negatívumokban egyaránt bővelkedett a kalászos gabona fronton. A valamivel kevesebb, mint egymillió hektáron vetett őszi búza betakarított és magtárakba került, közel 5,2 millió tonnás mennyisége 10 %-kal meghaladta az elmúlt öt év átlagát, és az 5,4 t/ha-os országos átlaghozamcsúcsra sem volt példa korábban. Egyes termőhelyeken és táblákon előfordultak 10 tonna/ha körüli termések is, amelyek hazai, átlagos üzemi viszonyok közti elérhetőségét korábban hitték is, meg nem is a termelők, idén azonban egyesek meg is tapasztalhatták. Ám hiába kiemelkedően magas a termés (ugyanakkor minőségben „vegyes”, csak 30-40 % étkezési minőségű), rekordot ért el a búza felvásárlási ára is, csak sajnos negatív értelemben. Ha így mennek tovább a dolgok, még elérheti az évtizedes emlékeinkben élő, legalacsonyabb intervenciós árszintet, de már most is tudható, hogy a gazdálkodók közel felének inkább vesztesége, mint nyeresége lesz a búzán. Hiszen a nagyon alacsony terményárak mellett a csúcsnak számító átlaghozam környékén, kb. 5,5-6 t/ha termésszintnél térülhet meg a termelési ráfordítás. Még szerencse, hogy a repcéből és a napraforgóból befolyt és még befolyó bevételek némileg kompenzálhatják a veszteségeket. Az összképet tovább rontja, hogy a jó termést ígérő kukorica esetében is a búzához hasonló, negatív piaci folyamatokkal számolhatunk az előrejelzések szerint.
A kalászos gabona üzemi vetésszerkezetbe illesztése, területnagyságának és termesztési stratégiájának (mennyiség és/vagy minőség, fajták stb.) kialakítása és majdani értékesítési lehetőségeinek a számbavétele után a következő feladat az alkalmazandó agrotechnika megtervezése, melynek egyik fontos növényvédelmi alapeleme a gyomnövények elleni védelem.

Gyomosodási viszonyok változása az őszi gabonákban

A kiemelkedően száraz 2011-es és 2012-es évek után már „zsinórban” a harmadik kalászos termesztési év tapasztalata, hogy a csapadékosabbra forduló és szokatlanul enyhe őszi időjárás nemcsak a kalászosok kelését és fejlődését serkenti, hanem a tipikus T1-T2 életformájú gyomfajok tömeges megjelenését is. Az őszi búza gyomflórája láthatóan jelentős változáson ment át az utóbbi évtizedekben. A legutóbbi országos gyomfelvételezés adatai szerint az őszibúza-vetések legnagyobb borítást adó, ún. elsőrendű fontosságú húsz gyomfajából 12 faj zömében ősszel – esetleg száraz, hűvösebb idő esetén kora tavasszal – csírázik (1. táblázat).
Közülük is kiemelkedik jelentőségében a nagy széltippan (Apera spica-venti), amelyik a harmadik legfontosabb kalászos gyomnövényünkké vált, és rohamos terjedése figyelhető meg olyan területeken is, ahol korábban hírét sem hallották. Ennek számos oka van. Az egyik a termesztéstechnológia átalakulása. Terjednek a forgatás nélküli talajművelési technológiák és egyre sekélyebb művelésben részesülnek a kalászos gabonák és a vetésváltásban gyakran szereplő repce. Ez eredményezi az apró magvú gyomfajok, így a fűfélék felszaporodását, de mellékesen megjegyzendő, hogy segíti az enyhe őszöket és teleket földalatti sarjképzésre sikeresen felhasználó gyökértarackos évelők, pl. a mezei acat újbóli előretörését is. A táblák talajainak minőségromlása, elsavanyodása szintén kedvez a széltippannak. De az emberi tényező, például a tisztítatlan művelő eszközök, kombájnok újabb, még fertőzésmentes táblára történő átvitele egy széltippanos tábla művelése, aratása után, gondatlan saját magfogás visszavetése, ellenőrizetlen vetőmag-kereskedelem, talán még inkább hozzájárulnak a fűféle gyom és más veszélyes gyomok terjedéséhez. Kevés figyelmet fordítunk a tábláinkkal szomszédos területek – füves táblaszélek, árokpartok, ligetes sávok – megfelelő kezelésére, karbantartására, pedig onnan is egyre gyakrabban „települnek be” üzemi táblákba olyan fűfélék, amelyek meglepetést és szinte kezelhetetlen gyomirtási problémát okoznak már akár ősszel is a kalászos gabonákban. Ilyenek az egyébként tipikusan ruderális gyomnak számító rozsnok (Bromus) fajok (1. kép), vagy az egyre több helyen, sokszor a széltippan kísérőjeként is jelentkező vékony egércsenkesz (Vulpia myuros) (2. kép), vagy az egyébként nyugaton a golfpályák rémének számító egynyári perje (Poa annua), valamint néhol a Lolium fajok.
A kaporlevelű ebszékfű (Tripleurospermum inodorum) közel három évtizede a kalászosok leggyakoribb, legnagyobb borítást adó gyomfaja, amely a pipitér fajokkal (Anthemis sp.) (3. kép) együtt a hagyományos, hormonhatású készítményeket jól toleráló, szálas, viaszos (pipitér fajoknál szőrözött) levélzetével penetrációs akadályt képző, alkati toleranciát mutató gyomfajok tipikus képviselője. Csapadékos, enyhe őszökön, főleg barna erdőtalajokon és csernozjomokon, vályogos vagy annál kötöttebb talajokon szeptember-október-november hónapokban intenzíven csírázik, sőt a tavalyi évhez hasonló, enyhe teleken a csírázás még a téli hónapokban is folytatódik. A kora ősszel kikelt ebszékfű és pipitér növények tavaszra masszív „bozótokká” növik ki magukat. Ilyenkor elpusztítani már nagyon nehéz őket.
A tyúkhúr (Stellaria media), a mezei árvácska (Viola arvensis), a borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia) és az árvacsalán fajok (Lamium sp.) – az ebszékfűhöz hasonlóan – szintén jól tolerálják, elsősorban fiziológiai és csak másodsorban alkati okokból a szintetikus auxinokat. Ráadásul a Viola és Veronica fajok az ALS-gátló szulfonil-karbamidok többségével szemben is csökkent érzékenységet mutatnak, így előfordulásuk a kalászosokban szembetűnően megnőtt. A repce-búza vetésváltás szintén hozzájárul ezen fajok őszi, szőnyegszerű keléséhez és borításához, sokszor megfejelve a problémát a perzisztens magkészlettel rendelkező pipacs (Papaver rhoeas) és a sebforrasztó zsombor (Sissymbrium sophia) megjelenésével is.
A ragadós galajt (Galium aparine), mint az egyik legnagyobb kártételi veszélyt jelentő kalászos gyomfajt tartjuk nyilván, s bár jelentősége a búzában csaknem a negyedszázaddal korábbi szintre csökkent, de még így is elég magas az átlagos borítása. A több hatóanyagot tartalmazó, piacvezető gyári kombinációk és ikercsomagok kifejlesztésekor kulcskérdés volt a galaj elleni hatékonyság is. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ezek a kedvelt – zömében különféle szulfonil-karbamidokat és fluroxipirt tartalmazó – költséghatékony megoldások a kezeléskor maximum 3-5 levélörvös galajt irtják megfelelően. A gyomnövény csapadékosabb, enyhe őszön – különösen a Dunántúl nyugati, délnyugati részén, gyakran tömegesen együtt kel a széltippannal, mivel ökológiai igényük nagyon hasonló. Tavaszra már tömegesen elágazásokat hoz, és a korábban említett, nagy területen használt több-hatóanyagú kombinációk legfeljebb depresszálják, de magképzését nem tudják megakadályozni.
A klasszikus búzagyomoknak számító, T2-es kék búzavirág (Centaurea cyanus) (4. kép) és a szarkaláb fajok (Consolida sp.) esetében az országos gyomfelvételezés a borításuk növekedését mutatja. A búzavirág egy időre szinten teljesen eltűnt a vetésekből, de manapság egyre gyakrabban lesz újra párja a táblákon a széltippannak (5. kép), tulajdoníthatóan annak, hogy a kedvelt hatóanyagok és kombinációk többsége igazán csak a szik-2 (4) leveles fejlettségű – tehát az őszi egyedek – ellen ad megfelelő hatékonyságot. Újbóli terjedését eredményezi az is, hogy míg korábban a szalmával együtt zömében lekerült a tábláról a gyom elszáradt szára, a toktermésével, magvaival együtt, addig manapság a szalma szecskázása, szétterítése, részleges bedolgozása segíti a gyomnövény szaporodását, fennmaradását a területeken. A szarkalábfélék régen a kalászosban könnyen kontrollálható fajok kategóriájában szerepeltek, de mára újból teret nyertek a szulfonil-karbamidok sokszor egyoldalú használata miatt.
A repce-búza vetésváltás következményeként egyre gyakrabban kell már kora ősszel odafigyelnünk a búzavetésben jelentkező repce árvakelésre, különösen, ha IMI-toleráns repce volt az elővetemény. Ezek a növények ugyanis a „klasszikus” áprilisi kalászos gyomirtási időszakra már nagyon fejlettek lesznek és genetikai hátterük, részleges toleranciájuk miatt egyes ALS-gátló hatóanyagokkal és a kombinációkban gyakran szereplő fluroxipirrel szemben is csökkent érzékenységet mutatnak.
A kalászosok gyomflórájában bekövetkezett fenti változások, a termesztéstechnológia párhuzamos átalakulása, a hibrid és a nagy termőképességű őszi búzák alacsony vetőmagnormája és koraibb vetése, forgatás nélküli és sekélyebb művelés, a globális felmelegedéssel együtt járó időjárási szélsőségek gyakoribbá válása (enyhe, csapadékos őszök, telek, gyakoribb száraz márciusi-áprilisi tavaszi hónapok) ráirányítják a figyelmünket a kalászosok őszi gyomirtására.

Őszi kezelés: drága reformtechnológia vagy jól kihasználható, tervezhető lehetőség?

Szakmai körökben ma is erősen megoszlanak a vélemények, hogy a kalászosok őszi gyomirtása „drága reformtechnológia”, vagy pedig ténylegesen jól kihasználható és tervezhető lehetőség, amely az időjárási, helyi ökológiai (elsősorban talaj) és gyomosodási viszonyokhoz igazítható. Nyugat-Európa csapadékban gazdagabb kalászos termőterületein a táblák jelentős hányadán elvégzik az őszi kezeléseket. Igaz, ezeken a területeken a gyomspektrumban a galaj, mezei árvácska, árvacsalán és veronika fajok, tyúkhúr, pipacs és ebszékfű, az egyszikűek közül a széltippan, parlagi ecsetpázsit, itt-ott a rozsnokok „viszik a prímet”, és gyakori a rezisztens gyombiotípusok igazolt jelenléte is. A tavaszi évelők pedig kevésbé jellemzőek, így indokolt a korai beavatkozás.
Magyarországon is vannak azonban olyan éghajlati és domborzati adottságokkal rendelkező területek, amelyek tavasszal nehezen járhatóak, későn száradnak fel, esetleg belvizesedésre hajlamosak, és a tavaszi gyomirtás általában már csak fejlett gabonában, fejlett gyomok ellen végezhető el, ami hatékonyságcsökkenéssel és megnövekedett fitotoxicitási veszéllyel jár. Ilyen táblákon – ha a gyomosodás jellege is indokolja – a gyomirtás biztonságosabban alapozható az őszi kezelésekre.
Tekintsük át pontokba szedve, hogy milyen szakmai érvek indokolják az őszi gyomirtást:
1. Idejekorán végzett őszi gyomirtással a gyomkonkurencia már a búza fejlődésének kezdetén megszüntethető. A fiatal vetésnek még nincs gyomelnyomó képessége, így az őszi, erősen gyomosodott állomány szinte behozhatatlan hátránnyal indul tavasszal, rosszabbul bokrosodik és termésátlaga is kísérletekkel igazoltan gyengébben alakul, mintha a már legérzékenyebb kompetíciós periódusban, keléstől a bokrosodás közepéig-végéig (októbertől kb. április közepéig) kiiktattuk volna a gyom-versenytársakat. A hibrid és a nagy termőképességű búzák esetében az alacsony vetőmagnorma és a relatíve korai vetésidő miatt az egyre gyakoribb csapadékos és enyhe őszökön a kelő, még ritka állományok nagy teret engednek a gyomoknak. Ezeket a táblákat nem szabad áprilisig gyomosan hagyni, mert a gyomok hátráltatják a búza bokrosodását, fejlődését és nagy mennyiségű tápanyagot és vizet használnak el a kultúrnövény elől. Különösen veszélyes ez azokban a tavalyihoz hasonló években, amikor az enyhe, csapadékos, gyomnevelő őszt, telet kifejezetten száraz tavaszi hónapok követik. A későn elvégzett kezeléssel akár „szemre” meg is oldhatjuk a gyomproblémát, de ilyenkor már jelentős látens termésveszteséggel számolhatunk. A gyomkonkurencia minél koraibb kikapcsolásával a búza zavartalanul fejlődhet tovább és esetenként csökken a taposási kár is.
2. További előny, hogy ezzel együtt elkerülhető a tavaszi, megkésett kezelések okozta esetleges fitotoxicitás, amely sokszor együtt jár a szomszédos kultúrák elsodródás miatti károsodásával. Ősszel – a repcét kivéve – szinte nincs is érzékeny szomszédos kultúra.
3. Évente 15-25 őszi kalászos fajta (zömmel búza) kap elismerést, s nagy fajtaszám jellemzi a piaci kínálatot, amelyből a hazai nemesítésű anyagok részaránya már 50 % alá esett vissza. Gyors a fajtaváltás, egyre kevesebb a jól megismert, hosszú múlttal rendelkező fajta. Ezért fordulhat elő egyre gyakrabban, hogy egy nem igazán ismert külföldi fajtánál a megkésett tavaszi gyomirtás a termésre is erősen kiható, nem várt fitotoxikus tüneteket produkál. Az őszi gyomirtások esetében ilyen váratlan fitotoxicitással nem kell számolni, illetve a lehetséges ismert fitotoxicitás mértéke kicsi, tervezhető és odafigyeléssel – fajtától függetlenül – elkerülhető.
4. A búzatáblák őszi kezelésével enyhíthető a tavaszi – főleg áprilisi – növényvédelmi munkacsúcs, és a táblaszintű gyomosodási viszonyok ismeretében, viszonylag kevés növényvédő géppel is megfelelően lehet tervezni és ütemezni a preemergens, korai-poszt, ill. posztemergens permetezéseket a kalászos területeken. Ősszel, ha lehet vetni, akkor lehet permetezni is, s a vályogos, vagy annál kötöttebb talajokon a talajállapot a szántóföldi kijuttatáshoz ilyenkor általában megfelelőbb, mint tavasszal.
5. A gyomok kelésekor, azok szikleveles-2 leveles, fűféléknél 1-2 leveles, érzékenyebb fenológiai állapotában egyes esetekben a korai posztemergens herbicidek alacsonyabb dózisaival is jó eredményeket lehet elérni, s így csökkenthető a környezet terhelése és a kultúrnövény herbicid depressziója.
6. Korai, hatékony gyomirtással elérhetjük, hogy a gyomnövények semmiképp ne hozzanak magot, ezzel az esetlegesen már kialakult herbicid-ellenálló képesség utódokra történő átörökítését megakadályozhatjuk. Megkésett tavaszi gyomirtásoknál előfordul, hogy egyes gyomnövények átmeneti stressz után regenerálódnak, magot hoznak. Köztük lehetnek már mutálódott, rezisztenciát hordozó egyedek is.

Érdemes tehát azokon a területeken még ősszel elvégezni a gyomirtást, amelyek többnyire ősszel és/vagy kora tavasszal kelő, egyéves gyomnövényekkel a veszélyes egyedszámot meghaladó mértékben (ez pl. galajnál csak 1,8 db/m2, széltippannál 3 db/m2, veronikáknál, tyúkhúrnál 20-25 db/m2 stb.) fertőzöttek, évelő kétszikűek (pl. mezei acat) vagy árvakelésű napraforgó erős tavaszi gyomosítása nem prognosztizálható, és a terület ősszel jól járható, ugyanakkor deflációra, porosodásra sem hajlamos. Érdemes számba venni azt a lehetőséget is, hogy a célzott őszi kezelést esetleg mégis ki kell egészíteni tavasszal az évelők, napraforgó és más kései, melegkedvelő gyom elleni felülkezeléssel. Ilyen esetben – tekintve a bevételek (alacsony felvásárlási árak) és ráfordítások mai kényes egyensúlyát – egy időben elvégzett tavaszi hormonos kezelés, vagy relatíve olcsóbb egyéb herbicid még beleférhet a közepes gyomirtási költségszintet tervezők „büdzséjébe” is.
Az őszi gyomirtás tervezésekor érdemes azt a szakmai szempontot is figyelembe vennünk, hogy ilyenkor olyan régi (pl. klórtoluron, diflufenikan, bifenox, flufenacet) és újabb (pl. flumioxazin, proszulfokarb) hatóanyagok kombinált alkalmazására nyílik lehetőségünk, amelyek hatásmódja alapvetően eltér a tavasszal alkalmazott hatóanyagok (zömében ALS-gátlók, hormonhatásúak) hatásmódjától, így egyben teszünk is valamit a gyomrezisztencia kialakulása ellen, ill. rezisztenciatörő kezeléseket végezhetünk. Az alkalmazandó szerek, kombinációk meghatározásánál olyan megoldást is választhatunk, hogy ha valamilyen ok miatt mégsem tudjuk elvégezni a tervezett őszi kezelést (pl. mint tavaly ősszel, amikor október 10. után a folyamatos esők miatt legközelebb csak novemberben lehetett vetni), akkor a kezeléssel átcsúszhatunk kora tavaszra is, nem kell új herbicideket beszereznünk.

Herbicidek az őszi gyomirtáshoz

Az ősszel (is) alkalmazható hatóanyagokat, herbicideket a 2. táblázat tartalmazza.
Preemergens kezelést erősen porosodó, deflációra és/vagy vízállásra hajlamos területen ne tervezzünk. A preemergens gyomirtások megfelelő hatásához nem rögös, jól elmunkált aprómorzsás magágy szükséges, a fitotoxicitás elkerülése érdekében egyenletesen, legalább 4-5 cm mélységben elvetett kalászosokkal.
A korai posztemergens kezeléseknél ügyelni kell, hogy az egyszikűek, pl. a széltippan ne legyenek 1-2 (max. 3) levélnél fejlettebbek, és a magról kelő kétszikűek gyomirtásra ideális állapota is a szik-2 valódi leveles (max. 4 leveles, galajnál 1-3 levélörvös) fejlettség. A permetezést célszerű legalább 5-10 °C-os nappali hőmérsékleten végezni, lehetőleg még az erős fagyok beállta előtt. Kerüljük a várható fagyos éjszaka előtti, vagy közvetlen utáni kezelést és soha ne végezzünk gyomirtást betegségektől, kártevőktől, esetleg szárazságtól legyengült, károsodott, nem megfelelő tőszámú kalászos állományokban. Egyéb szerekkel (pl. nedvesítő, folyékony műtrágya, inszekticid, fungicid) tervezett, tankmixben történő kijuttatás előtt alaposan tájékozódjunk a gyártó, forgalmazó cég előírásairól, ajánlásairól, hogy elkerüljük a kultúrnövényünk károsodását, vagy éppen a csökkent gyomirtó hatást.
Egyes készítmények esetében a dózisok „tól-ig” tartományban kerülnek engedélyezésre és megadásra. Általános alapelv, hogy erőteljesebb gyomosodás és fejlettebb egyedek, illetve a szerre kevésbé érzékeny gyomok előfordulása esetén a magasabb adag alkalmazása indokolt. A preemergens hatóanyagoknál (pendimetalin) lazább talajokon az alacsonyabb, szerves anyagban gazdagabb, kötöttebb talajokon a magasabb dózis alkalmazása javasolt. Azon korai poszt herbicidek esetében, amelyeknél egy-egy hatóanyagnál a talajon keresztüli hatás is ismert (pl. Bizon), a kijuttatás utáni két hétben 15-20 mm bemosó csapadék szükséges az elvárt, jó hatáshoz. 
A széltippan ellen az egyik legrégebbről ismert, és számos őszi kijuttatású készítményben is szereplő hatóanyag, az izoproturon, ill. minden izoproturont is tartalmazó herbicid engedélye az EU 2016/872 végrehajtási rendelete nyomán hazánkban is visszavonásra került 2016. 09. 30-iki hatállyal. A kereskedői készletek 2017. 03. 31-ig értékesíthetőek, a termelői felhasználás záró határideje 2017. 09. 30.
Tudomásul kell vennünk, hogy az ősszel kijuttatható szerek többségének – kevés kivételtől eltekintve – a tavaszra is átnyúló hatástartóssága csak akkor lesz megfelelő, ha kalászos gabonánknak a gyomoktól való mentesítés mellett minden olyan feltételt biztosítunk, amelyek a gyors kezdeti fejlődést, sikeres megerősödést, kellő bokrosodást biztosítják (pl. őszi alaptrágyázás, esetleg startertrágyázás, őszi inszekticides védelem stb.), s így tavasszal a már kellően sűrű, egészséges állomány meg tud birkózni az esetleges további téli, kora tavaszi gyom-utókelésekkel is. Az őszi gyomirtás tervezésénél mindig alaposan nézzünk utána engedélyokiratból, prospektusból az alkalmazni kívánt herbicid gyomspektrumának, és a kiválasztásnál mindig a táblán végzett gyomfelvételezések, a terület előéletének, előveteményének ismerete alapján döntsünk. Ne feledkezzünk meg az esetleges utóvetemény korlátozások számbavételéről sem. Szeszélyes őszi időjárás esetén válasszunk olyan herbicidet, hogy szükség esetén a kezelések átcsúsztathatóak legyenek kora tavaszra, igazodva az időjárás és a gyomkelés kívánalmaihoz.

Mechanikai gyomirtás már ősszel is

Az integrált védelem jegyében szót kell ejteni az őszi mechanikai gyomirtás lehetőségéről is, amelynek eszköze a gyomfésű. A gyomfésűk tulajdonképpen speciális kialakítású fésűs boronák, amelyeknél a boronaujjak rugós rögzítése mellett általában a rugótartók kéttárcsás csapágyazása és a csuklós kiképzésű boronaelemek biztosítják a boronatagok magas fokú talajkövetését (elcsavarodásra képes rugóujjak). A gyomfésű munkája nyomán a talaj – a beállítástól függően – 1-4 cm mélységben teljesen felrázódik, átforgatódik. Kalászos gabonákban ősszel használható a gyomfésű ún. vakboronálásra, azaz vetés után, de még kelés előtt, amikor a kalászos csírái még 3-4 cm-re a talajfelszín alatt vannak, de a felső 1-2 cm-ben már javában csíráznak az aprómagvú, T1–T2-es gyomok; vagy a 2.-3. levél megjelenésének időszakában is gyomirtási (elsősorban széltippan, galaj, ebszékfű, árvacsalán fajok, tyúkhúr ellen), rögtörési, levegőztetési céllal.
A gyomfésű alkalmazásának sikerességét befolyásoló tényezők:
közepesen kötött, vagy lazább talaj,
kismagvú, a felső 1-2 cm-ből csírázó gyomok,
maximum szik-2-3 leveles gyomfejlettség,
szárazabb időjárás (csapadékos időben a gyomok könnyebben regenerálódnak),
haladási sebesség 8-12 km/h,
a művelési mélység célszerű megválasztása, mivel annak növekedésével arányosan nő a kifordított gyomokat talajjal betakaró hatás, míg a feldarabolásuk eredményessége csökken.

1. kép Bókoló rozsnokok a kalászos táblában
2. kép Bokrosodott egércsenkesz a fiatal búzában
3. kép Szöszös pipitér és már virágzó tyúkhúr a kora tavaszi búzaállományban
4. kép Kelő búzavirág a 3-4 leveles búzában
5. kép Búzavirág és széltippan „erdő” virágzik a kalászoló állományban