Az őszi búza trágyázását tekintve átalakulóban van a „jól bevált gyakorlat”. A fajták egy része már képes kedvező körülmények közt 8-10 t/ha termésre, a hibridbúza pedig képes stabilan hozni ezeket a számokat, sőt akár 10 t/ha feletti termést is adhat. Jobb talajokon a 4-5 t/ha a múlté, és ezzel a búza is belépett a tápanyagigényes növények táborába. A gyakorlatban a búzatermesztésnek kedvező terülteken egy hektárra 120-150 kg nitrogén 50-80 kg friss foszfor, valamint 30-50 kg friss kálium hatóanyag is kijuttatásra kerül. A nagy hozamok több tápanyag kijuttatását teszik szükségessé, különösen, ha a hibridbúza-termesztésről van szó. A hiányos makroelem-ellátottság akár 50-60 %-kal, de a nem megfelelő mikroelem-ellátás is 5-15 %-kal csökkentheti a búza termésmennyiségét, és rontja a termés minőségét. A következőkben röviden áttekintjük az őszi búza őszi NPK tápanyag-utánpótlásának gyakorlatát, kitérve a kijuttatandó mennyiségek és forma megválasztásának szempontjaira, valamint a kijuttatás idejét és módját befolyásoló fontosabb tényezőkre.

Őszi tápanyag-visszapótlás jelentősége

Az őszi tápanyag-utánpótlás során a hangsúly kisebb mértékben a nitrogén, nagyobbrészt pedig a foszfor- és a káliumellátáson múlik.
A foszfor kevésbé mobilis elem, hajlamos a lekötődésre (talajkolloidok felszínén, kalcium-foszfátok formájában), kilúgozódása nem jellemző. Feltáródása szerves és szervetlen formából egyaránt lassan megy végbe. A talaj 300-600 kg/ha oldható foszforkészletéből jellemzően csak 1-2 kg/ha van jelen oldott formában. Ezért fontos az őszi búza számára könnyen felvehető friss foszfor kijuttatása még foszforral közepesen vagy jól ellátott talajokon is. A foszforadagok meghatározásakor körültekintően járjunk el, mivel a talaj kedvezőtlen kémhatása esetén (pH 5,5 alatt, illetve 8 felett) a foszfátok oldékonysága korlátozott. Ezen felül a búza foszforigényes növény, a terméssel jelentős mennyiségű foszfor távozik a területről! A foszfor az őszi búzában is a „generatív fejlődés motorja”, szerepe az energiaszállításban és tárolásban fontos (kémiai kötésekben tárolt energia), a fotoszintézis, a légzés energiafedezetét adja. A fejlődés kezdeti szakaszában a gyökérképződéshez, a reproduktív szakaszban pedig a virág- és szemképzéshez szükséges jelentős mennyiségben. A szemtermésben a búza fitin formájában tárolja, ami később a csírázás energiaigényét fedezi. A növénykék foszfortartaléka gyorsan fogy, könnyen felvehető foszfor hiányában (1. kép) a búza növekedése lelassul, a levelek gyakran sötétzöld színűek (relatív magas klorofill koncentráció miatt), majd az alsó levelekről vöröses antociános elszíneződés indul. A tünet jellemzően a kora tavaszi időszakban jelenik meg mikor a hideg talajból a foszforfelvétel korlátozott.
A másik fontos tápelemünk a kálium, mely a talajban nagyrészt szilikátokhoz kötve található, ezért az agyagtartalom növekedésével a káliumtartalom szintén nő. Az összes káliumtartalom a talajban maximum 3-5 %. Ennek 1-2 %-a a kicserélhető rész, és ennek csak 1-2 %-a van jelen a talajoldatban. Azonos káliumtartalom esetén a lazább talajokban mindig több a felvehető kálium, mint a kötöttebb talajokon, ezért az agyagos talajokon (réti talajok) az őszi búza esetében is ügyelnünk kell a kálium visszapótlására. Lekötődése aszályos időjárás esetén, illetve a káliumtrágyázás több évig történő elhagyása következében jelenthet problémát. A káliumot az őszi búza döntően a melléktermékbe (szalma) építi be, ha a korábbi években a szármaradványokkal elvittük a káliumot, akkor visszapótlására fordítsunk gondot különösen a búza jobb télállósága és későbbi jobb szárazságtűrése (hiányában a sztómazáródás zavart szenved) jobb szárszilárdsága érdekében. Hiánya gyakran szabad szemmel nem érzékelhető ún. rejtett éhség jelentkezik ami, az állomány megdőlésében, rosszabb vízhasznosításában az idősebb levelek sárgulásában végső soron terméscsökkenésben jelentkezhet.
A nitrogén a talajban ammónium-, nitrit-, illetve nitrátion formájában van jelen. A talaj szervesfém- és szervesanyag-komplexumokban (pl. humusz), valamint az agyagásványokhoz kötve (ammóniumion) tárolja. A nitrogén a vegetatív fejlődés kulcseleme, a fehérjék építőköve, alapvető a szerepe a gyökér és hajtásnövekedésben, de generatív szervek képzésében is. A búza esetében a termés mennyisége és minősége a nitrogénkijuttatással közvetlenül alakítható, hiányára intenzíven reagál. A növények növekedése lassul, a levelek fakó világoszöld színűek lesznek, sárgulnak, kritikus esetben elhalnak.
A trágyázási technológia megtervezéséhez elengedhetetlen a talajvizsgálatokra alapozott trágyázási szaktanácsadás, ami nemcsak a kijuttatandó mennyiségeket, hanem a helyes tápelem-arányok megválasztásában is segít. A jó tápanyag-utánpótlási technológia szemléletét tekintve növény- és termőhely-specifikus, költség- és környezetkímélő, valamint ötvözi a tudományos és szakmai tapasztalatokat
Az őszibúza-termesztésben egyre nagyobb szerep jut a fajta- és ma már hibridspecifikus tápanyag-ellátásnak. A gazdálkodás színvonalának javulása azt mutatja, hogy a búzatermesztésben a trágyázás döntő fontosságú. A búza trágyázása során, ha a nitrogén mellett ősszel „friss” foszfor és kálium hatóanyag kerül a talajba, a nagyobb termésátlag mellett a hajtásszám, a kalászszám, a kalászkaszám és a szemszám növekedésére is számíthatunk.
A megfelelő őszi nitrogén-, foszfor- és káliumellátás biztosítása érdekében célszerű foszfortúlsúlyos (N:P:K 1:2:1, gyenge káliumellátottság esetén: 0,8-1:2:2) komplex műtrágyák közül azokat választani, melyekben a foszfor vízoldható formában van jelen. Ilyenek a MAP (N:P 12:52) és a DAP (N:P 18:46) felhasználásával gyártott komplexek, melyek foszfortartalma közel 95 %-ban vízoldható. A komplexekben jellemzően a kálium kálium-klorid vagy kálium-szulfát formájában van jelen, utóbbi használata költséges és az ősz folyamán kijuttatott nagyobb mennyiségű kén – ahogy a nitrogén is – kilúgozódhat a talajból. Az őszi műtrágyázás (2. kép) során csak annyi nitrogént juttassunk ki, amennyit az őszi búza várhatóan fel is tud használni, így a téli csapadék kimosó hatása elkerülhető. A nitrogént emiatt könnyen felvehető formában kell kijuttatnunk, hiszen az őszi vetést követően az első fagyokig még intenzív a felhasználása. A komplex készítmények másik előnye, hogy egy menetben tudjuk kijuttatni a fajtabúzák esetében szükséges 250-400 kg/ha, a hibridbúzákban a 350-500 kg/ha műtrágyamennyiséget. Osztott tartályos műtrágyaszóró gépeknél lehetőség van egyszerre több monoműtrágya, monoműtrágya és NP, vagy NPK kijuttatására is (MAS, MAP, DAP, kálisó, NP, NPK stb.). A kijuttatás a magágynyitás előtt történjen. Nem érdemes mélyen a talajba dolgozni a tápanyagokat, mivel a búza sekélyen gyökerező kultúra. A fajtabúzákban az őszi nitrogénadag 25-40 kg/ha, azonban a hibridbúzákat korábban vetjük, hosszabb az őszi tenyészidőszak. A kijuttatandó nitrogénadagot érdemes emelni 40-50 kg/ha-ra. Az őszi búzában az egy növényre jutó tenyészterület viszonylag kicsi. Fontos tehát a precíz egyenletes műtrágya-kijuttatás. Különösen a keresztirányú szórásképre ügyeljünk. Érdemes az elterjedten használt repítőtárcsás műtrágyaszórókat a kijuttatás előtt beállítani és a szórásképet visszaellenőrizni, különben már ősszel szemmel láthatóan „csíkos” lehet a búzatábla (a szórásegyenetlenség ilyenkor meghaladja a 20 %-os szintet). Egyes esetekben (fizikai kevert műtrágyák) számolni kell a különböző komponensekből (eltérő alak méret fajsúly) kevert műtrágyák eltérő szórhatóságával és az ebből fakadó bizonytalan hatóanyag-arányokkal a műtrágyázott területen (1. ábra). A legegyenletesebb szórásképet (mindenhova ugyanannyi NPK kerüljön) folyékony NPK szuszpenziók kijuttatásával érhetjük el. A szállítás (kiülepedés elkerülése) speciális gépeket kíván. A szuszpenzió szállítása (a jelentős vízmennyiség miatt) a telephelytől 50-80 km körzetben gazdaságos, továbbá előnye, hogy kevésbé vagyunk kiszolgáltatva az időjárás szélsőségeinek (aszályos ősz).
A búza gyors kezdeti fejlődési erélyét és jobb gyökeresedését a vetéssel egy menetben – vetőgépre szerelt adapterrel – kijuttatott startertrágyákkal fokozhatjuk. Ezek jellemzően magas foszfortartalmú készítmények nitrogénnel és mikroelmekkel kiegészítve. Hibridbúza-termesztésben ajánlott használatuk, mivel a szem foszforkészlete 2 leveles állapotra szinte elfogy és a kezdeti gyors fejlődési lendületet – akár az abszolút, akár relatív legyen – a foszforhiány mindenképp megtöri. Az őszi levéltrágyázás a búzában még nem gyakorlat. Azonban egy megkésett vetés vagy száraz ősz okozta stresszt jól orvosolhatunk lombtrágyák kijuttatásával. Használatukkal javul az állomány télállósága is. Hibridbúzában mindenképp javasolt külön is, vagy az őszi növényvédelmi kezelésekkel egy menetben levéltrágyázni. Korábbi kijuttatási időpontban még használhatunk cinkes nitrogéntartalmú készítményeket, az első fagyokhoz közeledve azonban már a nitrogénmentes mikroelem komplexeket érdemes keresni. Kritikus elem a réz és a cink mellett a mangán is. A cink esetében kötöttségtől és foszfor ellátottságtól függően 1,5-3,5 ppm alatt, a mangán esetében meszes, illetve kötött talajokon 60-100 ppm alatt már elégtelen ellátottságról beszélünk (3. kép). A rézhiány ma már kevésbé jelent problémát, mivel réztartalmú lombtrágyákat ma már szinte mindenki használ.