Piacorientált vetésszerkezeti átrendeződés

Piacorientált vetésszerkezeti átrendeződés

Agrofórum Online

A magyar növénytermesztési gyakorlat jelentősen megváltozott az elmúlt fél évszázadban. A korábbi következetes vetésforgónak ma már hírmondója sincs, az azt felváltó vetésváltás pedig kissé kierőszakolt, megidealizált állapotokat hozott létre.

Mindez természetesen hatással van a talajok termőképességére, annak fenntarthatóságára. Amióta a piac követeli ki a termelt növényeket és a piacgazdasághoz igazodó szemlélet uralja a magyar növénytermesztést, erős eltolódás figyelhető meg az ipari növények irányába. Mindezt megalapozta a ’70-es években a kukorica monokultúrában elindított termesztése és ennek piaci honorálása nagyot változtatott a megelőző időszak vetésváltási gyakorlatán. Természetesen nem lehetett nem észrevenni a ’90-es évek eleje óta folyamatosan csökkenő állatlétszámot és ennek hatására az egyre fogyatkozó takarmánynövény termesztést, amely szintén átrendezte a vetésszerkezetet.

Ma, ha nem is tragikus a helyzet, de a talajok termőképességének fenntartása szempontjából nincsenek könnyű helyzetben a gazdálkodók. El kell dönteniük, hogy a piac elvárásainak megfelelően alakítják-e a vetésszerkezetüket, és akkor jó eséllyel számíthatnak nyereségre. A másik lehetőség, hogy igyekeznek a diverzifikáció szellemében, igényes vetésváltással a talajokat helyesen karbantartani, és értékesítési nehézségeket is vállalva kevésbé jó eredménnyel is beérik. Persze a gyakorlat leginkább azt mutatja, hogy az előbbi gazdálkodási szisztéma követhető nyomon, és a talajzsaroló, talajszerkezet romboló egysíkú gazdálkodás nyer. Persze, ennek vannak határai, amit egyelőre nem mérlegelnek a gazdálkodók.

Vetésszerkezet és nyereség

A piac egyértelműen kikényszerítette az ipari növények termesztését, hiszen eleinte csábítóan magas árakat szabott, amivel kedvet csinált a termesztéshez. Erre a konjunkturális időszakra csatlakoztak rá a termeltető és forgalmazó cégek, amelyek kimunkált technológiát, korszerű gépeket, új növényvédő szereket, műtrágya-készítményeket kínáltak. Ráadásul az ipari növények technológiai elemeinek végrehajtása között sok a hasonlóság főként, ami a géphasználatot, ill. a gépkihasználást érinti. Kétségtelen, hogy magas színvonalú kukorica, búza és olajos növény termeltetési/termesztési offenzíva indult el, és szépen kezdtek leszakadni a takarmánynövények, fehérjenövények, alternatív növények, konzervipari növények a vetésszerkezetből, amely korábban a talajok szempontjából a változatosságot, a megújulást jelentette. Tovább erősödött az ipari növények iránti igény a bioüzemanyag-gyártók megjelenésével, amelyek már versenyhelyzetet is teremtettek ezen a piacon a termeltetők/felvásárlók között.

A termelők, saját jól felfogott érdekükben nem tehettek mást, mint az elérhető legnagyobb nyereségre koncentrálva választottak növényeket és alakították – időnként megerőszakolva, sokszor időzavarba kerülve – a vetésszerkezetüket. Szakmai berkekben sem nagyon foglalkoztatott senkit az, hogy a talajok milyen reakciókkal válaszolnak a megváltozott viszonyokra. Ugyan a termőföld nem szól vissza, és rugalmasan tolerálja – egy ideig – a kiszolgáltatottságot, a fizikai állapotának, a talaj pH-nak a megváltozását, a vízgazdálkodásának kedvezőtlen változásait, vagy éppen a talajuntság jeleit, de a végtelenségig biztosan nem. Szerencsére a precíziós gazdálkodás már sok helyen megjelent, és egyre több gazdaságban terjedőben van.

Hatására, gőzerővel folyik a talajművelés, a tápanyag-visszapótlás okszerű megtervezése, a talaj biológiai állapotának karbantartása, a termőhelyre adaptált fajtahasználat optimalizálása stb., de egyelőre ez még országos viszonylatban csekély korrekció a talajzsaroló gyakorlat mellett. A lehető legnagyobb nyereség elérése a cél, és egyelőre ennek van alárendelve a költséggazdálkodás és sok minden más. A fent említett, korábbi „vetésforgó” növények – takarmánynövények, cukorrépa, burgonya, szántóföldi zöldségnövények, fehérjenövények – iránti piaci érdeklődés erősen mérséklődött, a termeltetés egyes növényekből megszűnt vagy csak nagyon korlátozott mennyiségben zajlik.

Talán a fehérjenövények tekintetében, pontosabban a szója iránt indult meg a kereslet, viszont utóbbi termőhelyének és fajtáinak optimalizálása még folyamatban van, a versenyképesen magas termések elérése érdekében. Ezek a fent felsorolt tények sok mindent megmagyaráznak, de ettől a talajok állapota nem fog javulni, de még szinten tartása sem lehetséges eredményesen…

Kukoricaövezet lettünk Európában

Az lenne üdvözítő, ha a kukoricatermesztés mellett más, alternatív haszonnövények termesztésére is kínálkozna lehetőségük a gazdáknak. A kukoricaárak egyébként is évek óta tartósan alacsonyak, a szakértők szerint pedig a negatív tendencia a következő időszakban is folytatódni fog. A világpiaci túlkínálat ugyanis nem csökken, sőt, az elmúlt négy év rekordtermése miatt tovább növekedhetnek a már most is túlcsordult készleteket. Érdemes lenne elgondolkodni a gazdálkodóknak azon, hogy a kukorica mellett más, alternatív növények termesztésébe kezdjenek, amihez persze elengedhetetlen a piac támogatása.

Szakértők, ill. elemzők szerint egyre nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a diverzifikációnak, annak a sokszínűségnek, ami megjelenhetne ismét a magyar növénytermesztési gyakorlatban – ehhez egyelőre nem kedveznek a feltételek Ma, szinte mindenki kukoricát termel, a piacon pedig a kukorica kukoricával versenyez, ami folyamatosan azt eredményezi, hogy mérséklődnek vagy éppen stagnálnak az árak.

Kritikusabb a kenyérgabona helyzete

Évek óta kisebb-nagyobb mértékben csökken a kalászosok vetésterülete, aminek oka a szerény jövedelmezőségben keresendő. A prémium minőség nem kell a piacnak, az eurobúza- és takarmánybúza-termesztés pedig nem jelent kihívást, és a jövedelmezősége sem versenyképes. Vetésváltási kényszer azonban mégis ott tartja a kalászosokat az érdeklődés középpontjában, hiszen a vetésváltás megtervezése szempontjából és területi nagyságrendjénél fogva, nélkülözhetetlen. Talán az állattartás – remélhetőleg a sertéságazat – növekedési pályára állása is közrejátszik a vetésszerkezet alakításánál, és különösen az árpák, ill. a takarmánybúza szerepe és ára is felértékelődik.

Az egykedvű – kiugróan magas nyereséget jó évjáratban sem ígérő – búzatermesztés, mondhatni, hogy gépiesen folyik országszerte. Helye és mérete konstans a gazdaságokban, hiszen legfeljebb más – a piacon keresettebb – kalászossal igyekeznek kiváltani, és ugyanúgy élvezni a kalászosok jó elővetemény jellegét. A nyugat-európai búzatermesztési gyakorlathoz és az onnan diktált piachoz igazodó szemlélet teret nyert tehát idehaza is.

Megint csak a nyereségcentrikus döntések húzódnak meg a háttérben – ez alapvetően érthető is – ami kiöli a magyar búzatermesztőkből az érzelmeket, a hagyományok tiszteletét, a hazai nemesítők megfeszített munkájának eredményeként létrehozott kiváló prémium fajták használatát. A magyar termőtáj a régi magyar búzafajtákkal – Bánkúti 1201, Fleischmann F-481 – egyszer már bizonyított a múlt század első felében, amikor mindegyik Európa-szerte keresett termék volt.

Talajminőségi változások okai

A talajszerkezet kedvezőtlen megváltozása egyrészt „örökölt” talajadottság, másrészt a helytelen termelési gyakorlat eredménye. A szarvasmarha-állomány drasztikus csökkenése a kijuttatható istállótrágya mennyiségének mérséklődését vonta maga után, ami a talaj humusztartalmának csökkenéséhez vezetett. A nagymennyiségű nitrogénműtrágyák használata, pedig felgyorsította a humusz lebomlását és ez tovább nehezíti a talajok termőképességének fenntartását.

Esetenként előfordul a talaj szikesedése – só felhalmozódás a talaj felső rétegében – ami az adott földterület talajtani adottságából is következik. Ugyancsak gondot jelent a talaj elsavanyodása, amit a köznyelvben mészhiánynak neveznek. Ez, egyrészt a talajt alkotó részecskék kémiai összetételéből fakadó természetes jelenség, másrészt a helytelen műtrágya-felhasználás következménye.

A talajuntság jelensége, pedig lassan feledésbe merülő, de nagyon is aktuális jelenség. A szakirodalom egy része a monokultúrás növénytermesztésből fakadó terméscsökkenés valamennyi kiváltó okát ide sorolja, de a szakemberek többsége inkább csak a helytelen tápanyag-utánpótlásból eredő mikroelemhiányt, valamint a talajélet csökkenését.

Lényegében a termesztett növények fejlődését gátló tünetcsoport, amelynek oka lehet egy azon faj által kivont tápanyagok megcsappanása, a fajra ártalmas kártevők, betegségek elhatalmasodása, valamint a növényi összeférhetetlenség is (allelopátia). A talajuntság gondos beavatkozással – tetemes talajfertőtlenítési, növényvédelmi stb. ráfordítással – mérsékelhető, de erre a mai időhiányos és költségtakarékos gazdálkodási gyakorlatban kevesen fordítanak erre gondot.

*

Összefoglalva, a magyar növénytermesztési gyakorlatban az egyre erősödő teljesítési kényszer nyomása, és az egyre sürgető érvelések ellenére sem várható egyelőre vetésszerkezeti változás. Annak ellenére sem, hogy szakértők mind hangosabban kinyilvánított véleménye szerint, sokkal nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a diverzifikációnak. Hogy mégsem eredményes a meggyőzőnek ható vetésszerkezeti változtatásra buzdító szakmai javaslat, annak objektív okai vannak. Európa a világpiaci túlkínálat ellenére importra szorul kukoricából, így nem beszélhetünk arról, hogy ne lenne igény a mindenkori hazai termésre. A bioetanol-gyárak a hazai kukorica megbízható felvásárlói, ahogy a takarmányipar is stabil szereplő a felvásárlói piacon.

Az árak ugyan már egy ideje egyáltalán nem kedvezőek – amit mennyiségi rekordokkal igyekeznek kompenzálni –, a vetésszerkezetben ugyanakkor csak hosszú távon lehet változás, a búza és a kukorica még sokáig meghatározója lesz a szántóföldi növénytermesztésnek. E két haszonnövény hatalmas aránya a hazai szántóterületek egészében már sok mindent meghatároz, amihez a napraforgó, repce és a szója lassan 1 millió hektárhoz közelítő vetésterületét hozzáadva, nem nagy mozgástér marad egyéb kultúrák számára.

Bár az átrendeződés jelei már mutatkoznak, hiszen búza vetésterület látványosan csökkent, ugyanakkor az olajos növények vetésterülete egyértelműen nőtt, persze csak a kötelező növény-egészségügyi korlátokon belül. Arra azonban lehet számítani, hogy a gazdák kisebb területeken átálljanak más növényekre is. Igaz, a magyar növénytermesztési gyakorlat eléggé rugalmatlan, ha az egyik termény „rosszul megy a piacon”, akkor a gazdák a legjobb esetben is egy-két évnyi gondolkodás után, más növény termelése mellett döntenek.

Jelenleg az olyan alternatív gabonafélék, mint a cirok és a köles jöhetne számításba, amelyek nemesítése is jó úton halad, de így van ez a különböző alternatív takarmánynövényekkel, zöldtrágyanövényekkel is. A kiváló termőhelyekkel rendelkező lucerna és pillangós társai például feljövőben vannak, a vetőmag-kereskedők pedig arra számítanak, hogy idén is tovább nő a kereslet. A slágertermék mégis a szója, amelynek, ha lassan is, de nő a vetésterülete, igaz a feldolgozása és felhasználása javarészt nem a hazai célokat segíti. Egyelőre a terméseredmények azonban – az erőfeszítések és az időjárási anomáliák kedvező alakulása ellenére – a vártnál gyengébben és hektikusan alakultak, így nem motiválják eléggé az új termelőket.

ARCHÍVUM
KERESÉS / SZŰRÉS
Kulcsszó vagy címrészlet
Dátum
Szerző
Csak az extra lapszámokban keressen