Raktári károsítók elleni védekezés

Ehhez nyilvánvalóan úgy kell raktározni a terményeket, hogy minőségük ne romoljon és ebbe az is beletartozik, hogy raktári károsítóktól is mentes legyen.

A raktári kártevők gyakorlatilag bárhol előfordulhatnak, ahol számukra táplálékként hasznosítható dolgokat, terményeket, feldolgozott árut tárolnak. Egy lakótelepi panellakás spájzként funkcionáló kis szekrényétől kezdve a több tízezer tonna befogadó képességű nagyüzemi raktárakig. Az ellenük folytatott védekezés meglehetősen bonyolult feladat, folyamatos odafigyelést és direkt a károsítók elpusztítását célzó intézkedések helyett, illetve azzal egyidejűleg a sokszor mellékesnek ítélt körülmények megváltoztatását jelenti.

A raktározott termények kártevői néhány szélsőséges és ideiglenes kivételtől eltekintve szinte sohasem a szabadból, a különböző szántóföldi kultúrák állományaiból települnek be a raktárakba. Bejutásuk a legtöbb esetben passzív úton, behurcolással valósul meg, vagy pedig már eleve a helyszínen, a raktárban, esetleg annak környezetében tartózkodtak. Ennek tudatában nyilvánvaló, hogy a raktári károsítók elleni védekezés alapja a megelőzés, amely, ha sikeres, akkor minden más későbbi beavatkozást szükségtelenné tehet.

Megelőzés alatt viszont nem, illetve nem csak a raktárak preventív inszekticides kezelésére szabad gondolni. Bár ez is része a megelőző intézkedéseknek, de azt megelőzően a körülmények függvényében sok más egyéb teendőt is végre kell hajtani, ha a betárolandó terményünket károsítóktól mentesen akarjuk tartani. Lényegében a raktározási higiénia, illetve a raktárak és környezetük egységes kezelése az a két fogalom, amelyekre odafigyelve a betárolt terményünket megóvhatjuk a raktári károsítók betelepedésétől.

Raktári gabonamoly imágója

Egység

A raktározás során gazdasági szempontból általában egy adott árualapot szoktak érteni, amelynek kezelése, értékesítése is értelemszerűen egységes. Azonban egy raktárban szinte mindig több ilyen, már előre elkülönített áru található. Eleve a különböző termények külön gazdasági egységet képeznek, de tovább ronthatja a helyzetet az, ha más tulajdonos áruja is megtalálható ugyanazon raktárban.

Ha ilyenkor valamelyik tételben megjelenik egy raktári károsító, akkor szinte minden esetben csak az az egyetlen tétel részesül kezelésben. Pedig sokszor a többi tételben és a raktár egyéb területein is vannak már károsítók. Ilyenkor egy inszekticides kezelés ideig-óráig megvédheti azt a tételt, de pl. egy gázosítás lehet, hogy a szellőzés után csak pár napig biztosít mentességet.

Ennek közvetlen oka az, hogy nem a raktárt (illetve esetlegesen annak környezete is) jelölték ki kezelésre, hanem csak a fertőzött tételt. Amennyiben ilyenkor a raktár és a fertőző gócokat tartalmazó környezete egységesen kapna hatékony kezelést, a visszafertőződés elkerülhető lenne.

Nyilvánvalóan egy hatalmas raktárt egyetlen kis fertőzött tétel miatt egységesen lekezelni nagyon nagy költséget jelent. Viszont egységesen kezelve, a sokkalta olcsóbb megelőzési lehetőségeket kihasználva jó eséllyel nemcsak a kezelés utáni visszafertőzések, hanem a legelső fertőzés is hatékonyan megelőzhető.

A raktári károsítók néhány igen ritka kivételtől eltekintve mindig valamilyen, általuk már kolonizált, megfertőzött terményből származnak. Lehet az a termény akár csak egy maréknyi, sok éves maradék a raktár tartószerkezetének sarkaiban, vagy a raktár falán kívül egy kihullott halomban. De fertőzési forrás lehet a tisztítási hulladék, de akár az öltözőben ottfelejtett száraz kenyér, ételmaradék stb. is. Ha a fertőződési lehetőségeket a raktár belsejében és szűkebb környezetében sikerül felszámolni, a raktár és környezete egységesen mentes lesz a fertőzési forrásoktól, valamint ezt az állapotot sikerül konzekvensen fenn is tartani, akkor jó eséllyel nem lesz szükség pl. a meglehetősen drága és „macerás”, korlátozásokkal járó gázosításra.

Ha a raktárban és környezetében nincs fertőzési forrás, illetve nincs olyan vonzó lehetőség, amely oda vonzaná a raktári kártevőket (beázó, csírázó, rothadó termény például), akkor az ilyen raktárba betárolt termény nagy valószínűséggel megúszhatja a befertőződést.

Szerfás szükségtároló, kiszóródott terményhalmok

Higiénia

A raktározási higiénia nemcsak azt jelenti, hogy a megtermelt terményt ne koszban, mocsokban tároljuk, hanem gyakorlatilag minden olyan tevékenység összességét, amely lehetővé teszi, hogy a raktárban és környezetében ne lehessen se fertőzési forrásnak alkalmas anyag, se a fertőződést segítő egyéb körülmény, sem pedig aktív fertőző góc. Ez meglehetősen sokrétű feladat, amely logikus gondolkodással azért eléggé könnyedén átlátható.

Fontosabb teendők:

• A raktárak környezetének kitisztítása. Ha a raktár falai mellett ember magasságú gaztenger van, az sok szempontból káros lehet. Nedvesíti, áztatja a falat, illetve nem lehet látni tőle, hogy van-e kihullott, összegyűjtendő termény, hulladék a raktár mellett.
• A raktár közelében nem lehet semmiféle szemét, szennyezett termény, tisztítási hulladék stb. Ezek mind fertőzési források és ilyen kis távolságra a raktártól szinte azonnal visszafertőződést eredményezhetnek egy fertőtlenítés után.
• Mivel sok helyütt a tisztító, szárító is a raktár közvetlen szomszédságában van, az ott keletkezett szemetet, hulladékot minél gyakrabban, maradéktalanul el kell távolítani a raktár körzetéből.
• A raktár teljesen száraz és vízmentes legyen. Az ugyan triviális, hogy a beázás ellen védekezni kell, de a tetőről lefolyó vizet is minél gyorsabban el kell vezetni a raktár falai mellől. Az átázott fal, padlózat alulról is tudja nedvesíteni a terményt. Ha a raktár építése óta a külső talaj szintje magasabb lett, mint a raktár padozata, akkor ezt minél hamarabb meg kell szüntetni. A gravitáció nagy úr és a víz leginkább lefelé szeret folyni, vagyis a padlózat és a falak tövének eláztatása mellett akár direkt be is juthat a raktárba.
• A raktárban csak a raktározott termény és a kezeléséhez szükséges gépek, berendezések lehetnek. Bármely más dolog, tárgy fertőzési forrás lehet. (Gyakorló gázmesterként találkoztam már olyan esettel, amikor a szenvedélyes horgász portás bácsi etetőanyagában szaporodott el a rizszsizsik és onnan kijutva fertőzte meg a raktárban tárolt búzát.)
• Minden, a raktárba bejutó tárgy esetében meg kell győződni arról, hogy mentes-e a károsítóktól. Ez igaz a kölcsönkapott gépekre éppúgy, mint az esetleges ellenőrzéseknél a vizsgáló személy eszközeire (stecker, szita stb.) is!
• A raktárba való bejutást minden lehetséges módon akadályozzuk meg a különböző állatok tekintetében. A rágcsálókon túl érdemes a madarakra is gondolni, hiszen vektorként a lábaikon igencsak hatékonyan terjeszthetik a különböző raktári atkákat.
• Ahol a raktár valamilyen szinten összeépült más rendeltetési célú helyiségekkel, ott is minél inkább igyekezzünk kizárni a fertőző gócok létrejöttét. E tekintetben a szociális helyiségek a leginkább veszélyesek. Egy, a szemetesbe kidobott, bemolyosodott keksz stb. is könnyedén elindíthat egy fertőzést. E célból az ilyen épületekben, helyiségekben nem árt rovarcsapdákat elhelyezni, amelyek nem fogják meg ugyan az összes kártevőt, de jelezhetik a megjelenésüket és lesz lehetőségünk a kellő időben történő kiirtásukra.

A lehetséges teendőket még lehetne sorolni sokáig, hiszen minden raktár és környezete más és más, így szinte mindenütt eltérő feladatok várnak arra, aki inkább a megelőzésre alapozza a károsítók elleni védekezést, mint a vegyszeres védelemre.

Rizszsizsik kártétel, kiodvasított gabonaszemek

Raktári teendők

A raktárakba történő terménybetárolás előtt mindenképpen fel kell készíteni a raktárt a betárolásra. Ennek első lépése az alapos takarítás. Sajnos, sok helyen elintézik ezt egy kis sepregetéssel, az összesöpört anyagot meg kiöntik valahová a raktár mellé. Ez eléggé nagy hiba.

A takarítás alatt ugyanis nemcsak a por, látható maradék, kosz eltávolítása értendő, hanem az elrejtett zugokban, sarkokban, a tartó szerkezet és a nyílászárók, illetve a gépészeti berendezések zugaiban, ezernyi helyen megbújó korábbi betárolt termények maradványai is. Ha ezektől nem szabadulunk meg, akkor egy, raktári károsítók rezervoárjaival teletűzdelt raktárba fog a termény betárolásra kerülni. Csak idő kérdése ilyenkor a fertőződés megtörténte. Nyilvánvalóan egy ilyen takarítás idő-, vagy költségigényes, ugyanakkor mindenképpen sokkal olcsóbb, mint utólag a már megfertőződött termény fertőtlenítése. Ráadásul sokszor a raktár tulajdonosa is csak csodálkozik azon, hogy mekkora mennyiségű „ezeréves” termény kerül elő innen-onnan, amely általában tele is van különböző károsítókkal.

A por eltüntetése szintén fontos. Az elméletileg soron következő művelet, a preventív raktárfertőtlenítés esetében ugyanis a permetezés hatékonysága nagymértékben csökkenhet, ha a rovarölő szereket poros felületre juttatjuk ki. Por pedig minden raktárban van, keletkezik bőséggel.

Szintén fontos dolog, hogy a raktár takarításának a végtermékét semmisítsük meg, vagy legalább is vigyük a kitakarított raktártól minél messzebb. Semmi értelme a raktár alapos kitakarításának, ha a károsítóktól nyüzsgő szemetet a raktár közelében tároljuk.

A raktár kitakarítása után célszerű a raktár teljes belső felületét, beleértve az eszközöket és gépészeti berendezéseket is preventív rovarölő szeres fertőtlenítésben részesíteni. Itt is fontos az, hogy a kiválasztott rovarölő szert a kezelés során ténylegesen mindenhová juttassuk el. Az a helyenként még élő megoldás, hogy kisebb, régi szántóföldi permetezőgéppel és kétoldalt függőlegesre állított szórókerettel tesznek pár kört a raktárban látványos lehet ugyan, de jó eséllyel rendkívül kis hatékonyságú. A magasabb raktárak tartószerkezetei pl. ilyen módon még az egyébként jól gázosodó pirimifosz-metil, illetve metilklórpirifosz hatóanyagokkal sem érhetőek el. Ilyen esetekben nem kell feltétlenül permetezőgép használatában gondolkodni, a ködképzés sokszor célszerű, hatékonyabb. A lényeg, hogy a rovarölő szert el tudjuk juttatni arra a felületre, ahol a károsítók találhatóak.

Az elméletileg tiszta környezetű, idegen anyagok bevitelétől megóvott, kitakarított és fertőtlenített raktárba sem mindegy, hogy hogyan tároljuk be a terményeket. Sok olyan hibát lehet ilyenkor elkövetni, amelyeket később nem, vagy csak irreálisan nagy költségekkel lehet orvosolni.

Az idei, aszályos év negatív hatásaként sok szántóföldi kultúra esetében sajnos csak kisebb termésátlagokkal, ezáltal kisebb betárolandó mennyiségekkel lehet számolni. Ez a kedvezőtlen állapot viszont lehetőséget ad arra, hogy a raktározásból lehetőség szerint kihagyjuk a problémásabb tárolókat, illetve a problémásabb (idegen járművel érkezett, nedvesebb stb.) tételeket elkülönítve kezeljük.

Problémás tároló lehet pl. a még manapság is sok helyen fellelhető ún. szerfás tároló. A sokszor kérgezetlen faoszlopokból, OSB lapokból, belső drótozattal összetartott földes aljazatú szükségtárolók használata már előre kódolja a tárolás folyamatába a nedvesedés, szennyeződés, fertőződés kockázatát, ráadásul az ilyen tárolók utólagos fertőtlenítése rendkívül körülményes és igen sokszor sikertelen.

Gyakori probléma aratás idején, hogy a legelső gabonatételek víztartalma magasabb, mint a később learatottaké és ez a nedvesebb tétel esetleg pont egy garmada legaljára kerül. Ilyenkor a kondenzáció miatt esetenként előfordulhat, hogy a garmada belső részei nedvesednek, esetleg csírázásnak is indulnak. A csírázó gabona illata viszont messziről képes odavonzani sokféle kártevőt. Még a repülésre képtelen gabonazsizsik is megindul ilyenkor gyalog, hogy a lakomából és a szaporodás örömeiből nehogy kimaradjon. Ilyen nedvesebb tételeket pár napig külön tárolva, kis rétegvastagsággal száradni hagyva ez a probléma megelőzhető.

A betárolás során mindenképpen kerülni kell a raktárak túlzott feltöltését. Ha nincs kellő légtér a termény felett, az a nedvesség leadását lassítja. Ha annyi a termény, hogy a belső tartó szerkezet beleér, akkor egy későbbi fertőtlenítésnél, gázosításnál nem lehet a terményen a kezelést végrehajtani.

Terményfertőtlenítés 

A hatékony, a raktár teljes egészére konzekvensen alkalmazott megelőző intézkedések sok esetben képesek megóvni a betárolt terményt a raktári károsítók megjelenésétől. Ugyanakkor mindig történhet valami malőr, baleset, gondatlanság, amelynek következtében károsítók szaporodnak el a betárolt terményekben. Ilyenkor mielőbb intézkedni kell a megtelepedett károsítók elpusztításáról.

Egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire gyorsan jut el a raktár tulajdonosa annak a felismerésére, hogy nem éppen szívesen látott lakók költöztek be a betárolt áruba. Ha a terményt csak ritkán, esetleg csak a lehetséges áruba bocsátás előtt ellenőrzik, akkor a fertőzöttség mértéke extrém magas szinteket is elérhet. Nyilvánvalóan ezt a helyzetet mindenképpen el kell kerülni. Ezért fontos a betárolt termények minél gyakoribb ellenőrzése, illetve ezt kiegészítendő az egyes raktári kártevőkre kifejlesztett csapdák használata.

A csapdák, így pl. a különböző raktári molyokra kifejlesztett szexferomon csapdák nagy előnye, hogy a kártevők jelenlétét még rendkívül kis populáció esetében is hatékonyan képesek jelezni. Ugyanakkor a raktárak jelentős részében előforduló nagy porterhelés miatt használatuk csak a ragacsos felület ténylegesen gyakori cseréjével, felügyeletével lehet sikeres.

A már kialakult fertőzés felszámolását a legtöbb esetben gázosítás útján lehet megoldani. Ilyenkor nincs szükség a termény átmozgatására, permetezésére. Viszont a gázosítás önmagában esetenként nem ad kellő eredményt. A terménygázosításra használt készítményekből felszabaduló foszforhidrogén gáz ugyanis csak a gáztérben levő károsítókat pusztítja el. A gáztéren kívül rekedt kártevők a gáz eltávozása után akár azonnal ismét megfertőzhetik az egyszer már fertőtlenített terményt. A gázosítást – főképp nagy mozgékonyságú, jól és szívesen repülő kártevők, pl. aszalványmoly, Tribolium fajok jelenléte esetén kombinálni kell a raktár egészére kiterjedő légtérkezeléssel, pl. ködöléssel.

A terményfertőtlenítés esetében mindenképpen kezelésben kell részesíteni minden olyan egységet, szerkezetet, helyet a raktárban, ahol a fertőzést okozó kártevők előfordulhatnak, illetve amely a fertőzött áru manipulálása, mozgatása, kitárolása során használatba kerül. Igaz ez a különböző silótornyokra is. Hiába takarítjuk ki és fertőtlenítjük le pl. a tornyok belsejét, ha a szállító szerkezetben levő korábbi terménymaradványokon nyüzsgő kártevők nem kapnak a kezelésből.

Bár kétségtelenül igaz, hogy a terménygázosításra használt készítmények rendkívül mérgező anyagok és a velük dolgozó szakemberek általában igencsak értik a dolgukat, de vannak olyan szituációk, amikor egyszerűen fizikai lehetetlenség a fertőzött termény gázosítás útján történő fertőtlenítése.

Leggyakrabban akkor kényszerül a gázmester visszautasítani a megbízást, amikor a termény hőmérséklete túl alacsony ahhoz, hogy a foszfingáz fejlődését biztosító kémiai reakció a szükséges gyorsasággal végbe menjen. Gázosítást ilyen körülmények közepette csak kóklerek vállalnak el. Borítékolható a hatástalanság, ráadásul a termény tele lesz veszélyes anyagokkal, még el nem bomlott fémfoszfid-tartalmú maradványokkal.

Olyan eset is előfordulhat, hogy a termény a rendkívül gyatra tárolási feltételek mellett annyira átnedvesedik, hogy a gázosítószer használata tűz- és robbanásveszéllyel járna. A fémfoszfidokból a foszfingáz felszabadulása önmagában erősen exoterm folyamat. Ha a melegedés gyors gázképződés mellett megy végbe, akkor lokálisan kialakulhat olyan koncentrációjú levegő–foszfin gáz keverék, amely a gázfejlődés közben keletkező hőtől spontán belobbanhat. A fertőtlenítést végző gázmester tisztában van ezzel a veszéllyel, míg a terménytől mielőbb szabadulni akaró gazda sokszor nem.

Ilyen esetekben meg kell várni, míg a környezeti feltételek, beleértve a raktározás körülményeit is olyanok nem lesznek, amelyek lehetővé teszik a gázosítást, vagy más fertőtlenítési módszer alkalmazását. A gázosítás nagyon sok esetben egy végső, mindent (mármint minden károsítót) elpusztító, radikális megoldás, de meg vannak a korlátai, amelyeket az alkalmazott készítmények rendkívül veszélyes volta miatt mindenképpen be kell tartani.

Fotó: A szerző felvételei