Ritka gyomfajok növényi jellegei

A növényi jelleget az egyed mérhető morfológiai, élettani vagy fenológiai tulajdonságai határozzák meg. A jellegeken alapuló ökológiai megközelítés szerint a környezeti és agrotechnikai tényezők szűrőként funkcionálva a növényi jellegek alapján határozzák meg, hogy milyen gyomfajok képesek fennmaradni az adott élettérben. A fent leírtakból következve úgy tűnik, hogy az egyes jellegek közvetlen kapcsolatban vannak a gyomfajok ritkasági vagy gyakorisági státuszával. Az Egyesült Királyság búzavetéseiben azonosított „ritka gyomnövény szindróma” jellemvonásai az alacsony termet, nagy magméret és a kései virágzás voltak. Franciaországban, a kalászosokban terjedőben lévő gyomok legfontosabb jellegeinek a kicsi magméret és a hosszú csírázási periódus bizonyultak, míg a napraforgóvetésekben legnagyobb térfoglalású gyomok nagytermetűek, nitrogénkedvelők és késői csírázásúak voltak. Cseh kutatók vizsgálatai szerint a leggyakoribb közép-európai gyomnövények korai virágzásúak, tápanyagigényesek és jól tűrik az árnyékolást. A vizsgálatok tehát azt sugallják, hogy a ritka és gyakori gyomnövény szindrómák általában kultúrnövény-specifikusak és csak egy meghatározott földrajzi régióra érvényesek. A magyarországi gabonavetésekben előforduló gyomnövények jellegeinek tanulmányozása azt mutatja, hogy a ritka, veszélyeztetett és eltűnőben lévő gyomfajok jelentős hányadára a közepes termet, nagy magméret és rövid virágzási periódus jellemző. Ebbe a csoportba tartozik például a konkoly (Agrostemma githago) (1. kép), a tüskés ördögbocskor (Caucalis platycarpos) (2. kép), a háromszarvú galaj (Galium tricornutum) (3. kép), a vetési boglárka (Ranunculus arvensis) (4. kép), a nagy ördögbocskor (Turgenia latifolia) (5. kép), a mezei és a szakállas csormolya (Melampyrum arvense, M. barbatum) (6-7. kép). Ezek a fajok szignifikánsan gyakoribbak a még létező extenzíven művelt kisparcellákon az intenzíven művelt szántókhoz viszonyítva. A közepes termet a gabonanövényekhez hasonló méretű gyomnövények kompetitív kizárására utalhat az intenzíven művelt vetésekben. A nagy magméret előnytelen lehet abból a szempontból, hogy általában kevesebb utódnövény csírázását teszi lehetővé, ráadásul a magméret és a gyommagvak életképességének időtartama között rendszerint negatív korreláció áll fenn. A rövid virágzási periódus a növény szűkebb szakaszú fenofázisaival van kapcsolatban és ez azt eredményezheti, hogy az idetartozó fajok a herbicidek alkalmazása után már nem képesek populáció szinten regenerálódni. Ritka gyomfajok növényi jellegei Dr. Pinke Gyula Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár Dr. Richard Gunton University of Leeds 1. kép KonkolyA kutatás az „OECD Co-operative Research Programme: Biological Resource Management for Sustainable Agricultural Systems in 2013” program támogatásával valósult meg. Irodalom Pinke G., Gunton R. M. (2014): Refining rare weed trait syndromes along arable intensification gradients. Journal of Vegetation Science. doi: 10.1111/jvs.12151. Fotó: Pinke Gyula felvételei ¦ 3. kép Háromszarvú galaj 6. kép Mezei csormolya 4. kép Vetési boglárka 7. kép Szakállas csormolya