Rovarok, mezőgazdaság, növényvédelem címmel tudományos tanácskozásra, pontosabban a 70 éves Dr. Benedek Pál köszöntésére hívta a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara a professzor tisztelőit, barátait 2013. november 14-én, Mosonmagyaróvárra. A megnyitót követően Dr. Szakál Pál professzor köszöntötte az ünnepeltet, aki családja körében jelent meg, majd tartott előadást. Magam, e beszámoló jegyzője, a nyolcvanas években – pályafutásom elején – a növényvédelmi szakigazgatási szervezet Dr. Benedek Pál által vezetett előrejelzési hálózatában dolgoztam, kíváncsian hallgattam az életpályáját bemutató prezentációt. Mivel az ünnepeltet országszerte rengetegen ismerik a szakmában, így talán más is szívesen ismeri meg életútját, szakmai tevékenységét a méltatásból. Rovaroknak szentelt évtizedek A 70 éves Dr. Benedek Pál köszöntése Benedek Pál 1943. július 4-én, Göncön született (a család az erdélyi Kisbaconról származik). Tanulmányai Édesapja mezőgazdasági szaktanár, édesanyja a férje és gyermekeinek szentelte idejét. Általános iskolai tanulmányainak befejezése után, első fontosabb állomás a budapesti II. Rákóczi Ferenc gimnázium volt. Már gimnazistaként is a rovarok álltak az érdeklődése központjában. Minden szabadidejét a szitakötők, a kaparódarazsak és a szárazföldi poloskák tanulmányozásával töltötte. Első tudományos dolgozatai is itt jelentek meg. Gimnázium után a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolát választotta tanulmányainak folytatására, ahol kiváló tanulmányi munkáját népköztársasági ösztöndíjjal jutalmazták. Három ízben nyerte el az OTDK agrártudományi szekciójának országos első díját. Egyetemi doktoriját 1974-ben Gödöllőn, majd MTA doktori fokozatát 1993-ban védte meg a Magyar Tudományos Akadémián, a kandidátusi fokozat átugrásával. Munkahelyei Egyetemi tanulmányainak befejezése után rövid ideig gyakornok volt egy állami gazdaságban, majd a Győr megyei Növényvédő Állomásra került. Itt a biológiai laboratóriumban és a hegyeshalmi határkirendeltségen dolgozott. magas színvonalú szakmai tevékenysége nyomán 1967-ben áthelyezték a budapesti Növényvédelmi Szolgálathoz, ahol a Központi Karantén Laboratóriumba, rovartani szakelőadónak. 1968-ban az országos növényvédelmi előrejelzési hálózat megszervezését és irányítását kapta feladatul, utóbbi tevékenységét 1992-ig (közel 25 éven át) folyamatosan látta el, miközben folytatta a vadméhekkel és mézelő méhekkel kapcsolatos kutatásait is. A rendszerváltozás kapcsán átalakították a növényvédelmi szakigazgatási szervezetet, és ennek keretében megszűntették az országos növényvédelmi előrejelzési hálózatot. Ekkor a Mezőgazdaságtudományi Kar akkori dékánja, Dr. Kuroli Géza professzor látta benne a tudós tehetséget, így meghívta a Pannon Agrártudományi Egyetemre. Ekkor már folyamatban volt akadémiai doktori minősítése, így tagja lett a kar professzori testületének. A Pannon Agrártudományi, majd – mai nevén – a Nyugat-magyarországi Egyetemen egyetemi tanár, tanszékvezető, intézetigazgató, doktori iskola vezető, végül 2013 júliusától professzor emeritus. Tudományos munkássága, oktatói tevékenysége Gimnáziumban elkezdett rovartani munkáját az egyetemen is folytatta. Mosonmagyaróvár környékén rendszeresen gyűjtött rovarokat. Az Állattani Tanszéken – tanárai támogatásával – rovartenyészetet létesített, főként káposztapoloskák életmódjának tanulmányozására. A tanszéken rendszertani rovargyűjteményt állított fel. Saját rovargyűjteménye főként szitakötőkből, szárazföldi poloskákból, kaparódarazsakból állt, amelyek többségét (tízezres számú rovaranyag) azóta a Természettudományi Múzeumnak adományozta. Tudományos munkásságának egyik fő – hazai és nemzetközi tekintetben is elismert – vonulata a tájegységi (országos) növényvédelmi előrejelzés elméleti alapjainak kidolgozása és a fontosabb mezőgazdasági kultúrákat károsító szervezetek előrejelzési módszereinek kifejlesztése. A növényvédelmi szervezet dolgozójaként munkatársaival megszervezte és 25 éven át működtette az országos növényvédelmi előrejelzési hálózatot. Tudományos munkásságának másik fő területe a megporzás-ökológiai kutatások kiszélesítése, ami nemzetközi viszonylatban is széleskörű elismertséget hozott számára. Eleinte a lucerna, vöröshere és bükkönyfajok megporzó rovarnépességét kutatta és szezonális aktivitásuk, tápnövény kapcsolataik, viráglátogatási viselkedésük felderítésével foglalkozott. Feltárta a magtermő vöröshagyma és a megporzó rovarok kapcsolatát, valamint a mézelő méhek viráglátogatási viselkedésének, sűrűségének hatását napraforgón, ill. őszi káposztarepcén. Kimutatta, hogy a változó mezőgazdaság szelektív nyomása a vadméhekre nem elsősorban a rovarölőszer-használat, hanem a termelési szerkezet változásainak és a gyomnövényzet átalakulásának a következménye. Munkásságának elismeréseként 2000-ben hazákban megrendezhette a 7. Nemzetközi Rovarmegporzási Világszimpóziumot, amelyen a Föld minden részéről több mint két tucat ország képviselői vettek részt. Kimutatta, hogy egyes peszticidek gyorsan veszélytelenné válnak a méhekre, ami méhkímélő védekezésre ad lehetőséget. Kidolgozta a A köszöntést követően az ünnepelt tartotta meg rendkívül színes, élvezetes, számos vetített fotóval illusztrált előadását, melynek címe: „A méhalkatú rovarok, a mezőgazdaság és a növényvédelem” volt. Majd Benedek professzor úr bensőséges hangon megfogalmazva idézte fel azon személyiségeket, akik tudományos pályáját meghatározták. Az életutat megalapozó szülők majd az Őt támogató család megható felidézése még a szigoráról közismert professzort is rövid elnémulásra kényszerítette. A rendezvény következő részében egyetemi munkatársai és doktorandusz tanítványai további hat tudományos előadást tartottak, melyek többségének főszereplői természetesen a mézelő méhek és a méhészet voltak. A tanácskozást a köszöntők – kollégák, barátok, pályatársak, tisztelők – „serege” zárta, a tudományos élet, az oktatás és a szakigazgatás területeiről. A következetes szakmai elhivatottság – egy esetben még hőskölteménybe is foglalt – említése mellett szerepelt egy folyton visszatérő hivatkozás egy bizonyos „tudományos műhelyre”: Benedek Pál borospincéjére (Tök, Pest megye), ahol professzor úr nektárjainak fogyasztása alighanem mély és szép emléket hagyott a méltatókban. Lapunk képviseletében kívánok még sok hasznos esztendőt Benedek Pálnak családja, barátai, a méhek és más szeretett rovarjai és borai társaságában. ? Molnár Zoltán A legutóbbi másfél évtizedben főként a gyümölcsfajok rovarmegporzásának kutatása felé fordult. Legújabban eredményeket ért el rovarok kémiai kommunikációjával kapcsolatban, és ennek gyakorlati felhasználása terén, peszticid-mentes, biológiai védekezési módszerek kifejlesztésében, a kártevő rovatok ellen. Az egyetemeken meghívott előadóként már 42 éve, kinevezett egyetemi oktatóként 21 éve tanít. Oktató munkája kiterjed a mezőgazdasági állattan, a rovarökológia és fiziológia, a megporzás ökológiája, a gradáció és járványtan, a növényvédelmi prognosztika, a kertészeti integrált növényvédelem, valamint biológiai növényvédelem tárgyköreire. Intenzív közreműködője az egyetemi képzés fejlesztésének, több BSc, ill. MSc szak alapításának, valamint létesítésének részese, a Környezetgazdálkodási agrármérnök BSc szak, valamint a Környezetgazdálkodási agrármérnök MSc szak kari felelőse. Az Újhelyi Imre Állattudományi Doktori Iskola törzstagja és vezetője. Kutatási eredményeit a 288 tudományos publikációban tette közzé, ebből 158 magyar és 130 idegen nyelven jelent meg. Kiegészíti ezt 247 szakcikk, amit hazai szakfolyóiratokban publikált. Nagyon intenzív tudományos ismeretterjesztő, népszerűsítő, szaktanácsadó tevékenységet is kifejtett. Népszerűsítő publikációinak, továbbá rádiós és televíziós jegyzeteinek száma 3300 felett van. Több hazai és nemzetközi tudományos lap szerkesztőbizottságának, valamint tudományos társaságnak tagja. Sok szaklapnak, heti és napilapnak volt szerzője évtizedeken keresztül. TV- és rádió csatornák, adások rendszeres szereplője. Számos kitüntetés, közöttük a Magyar Érdemrend tisztikeresztje birtokosa. ( Dr. Szakál Pál