Sikeres szarvasgomba-termesztés Magyarországon

Szarvasgomba fajok itthon és szerte a világban

A szarvasgombák olyan gombák, melyek termőtestüket a föld alatt hozzák. Így viszont elesnek attól a lehetőségtől, hogy a spórák terjeszkedéséhez a szél segítségét vegyék igénybe. Ezen gombák törzsfejlődésük során ezért aromássá váltak azzal a céllal, hogy magukhoz csalogassanak kisebb-nagyobb állatokat. Így a csigák, egerek, mókusok és vaddisznók mind a spórák terjedését segítik. Természetesen ez teszi őket értékessé az ember számára is. Több fajuk létezik, a három leggyakoribb a francia szarvasgomba (Tuber melanosporum), az isztriai szarvasgomba (Tuber magnatum) és a nyári (burgund) szarvasgomba (Tuber aestivum syn. uncinatum). Ezenkívül még legalább 5-6 további faj van, melyek szarvasgomba néven elterjedtek és közkedveltek Európában. Az említett három legfontosabb faj közül a legnagyobb mennyiségben hazánkban a nyári szarvasgomba fordul elő; erdeinkből évente több tonnányit gyűjtenek és exportálnak főként az Európai Unió országaiba, de a tengerentúlra is.

Különleges életmódjuk

A szarvasgombák másik különleges tulajdonsága, mely termesztéstechnológiájukat is meghatározza, életmódjukból adódik: szimbionták, vagyis fejlődésükhöz, szaporodásukhoz gazdanövény jelenlétére van szükség. Ezért akkor, amikor szarvasgombát termesztünk, speciális, a gombával átszőtt gyökerű (másnéven mikorrhizált) csemetét telepítünk. A szarvasgombák legjobb gazdanövényei a tölgyek, a hársak, a gyertyán és a mogyorók. A sikeres termesztéstechnológia legfontosabb elemei a megfelelő területválasztás, a jó minőségű helyi csemete és a technológia szigorú betartása.

Termesztés Magyarországon

Hazánkban jelenleg mintegy 100 hektáron folyik szarvasgomba-termesztés, az ültetvények mérete nagyon változó: sok kisebb, 1-2000 négyzetméteres ültetvény mellett több 1-2 hektáros, sőt, szarvasgomba terén nagynak számító 4-5 hektáros ültetvény is található. Ezek közül hármat választottam ki, melyek mintául szolgálhatnak bárki számára (1. kép).

Az ültetvények hazánk három különböző régiójában helyezkednek el, domborzatuk szerint egy hegyvidéki (1. ültetvény, Észak-Magyarország), egy síkvidéki (2. ültetvény, Nyugat-Magyarország) és egy dombvidéki (3. ültetvény, Közép-Magyarország) ültetvényt szeretnék bemutatni (1. táblázat).

Az ültetvények méretben is három kategóriát képviselnek: az első egy kisebb, a második egy közepes, míg a harmadik egy hazánkban nagy méretűnek számító, négyhektáros ültetvény. Az ültetvények sorban 2006-ban, 2012-ben és 2013-ban létesültek, javarészt nyári szarvasgombával oltott növényekkel, ám a második ültetvényen kísérleti jelleggel nagyspórás szarvasgombával (Tuber macrosporum) és kései szarvasgombával (Tuber borchii) mikorrhizált fák is találhatók. A fő gazdanövények a mogyoró, a kocsányos tölgy és a hársak. Fontos kiemelni, hogy mindegyik terület öntözött, méghozzá a szarvasgomba számára optimális hőmérsékletet és páratartalmat biztosító szórófejes változattal.

A fent említett ültetvények a szarvasgomba számára optimális talajjal rendelkeznek. Ez kötött-középkötött, humuszos, semleges kémhatású, jó vízgazdálkodású talajokat jelent (2. táblázat). A humusztartalom mellett fontos paraméter a mész, mely nem szükséges nagy mennyiségben, de jelenléte elősegíti a szarvasgomba termőtestek fejlődését, mi több, talajszerkezet-javító hatása is pozitív, mivel a kevésbé kötött talajban egyenletesen gömbölyű szarvasgombák várhatók.

Itt megjegyzendő, hogy a második ültetvény eredetileg savanyú talajú terület volt, ám hektáronként 14 t mészkőzúzalék kijuttatása és talajba forgatása alkalmassá tette a szarvasgomba termesztésére.

Az ültetvények telepítése változatos térállásban történt, az első rendkívül sűrű, 2 méteres sor- és félméteres tőtávolsággal, míg a másik két ültetvény az átlagos gyakorlatnak megfelelő 3 méteres sor- és 2-2,5 méteres tőtávolsággal létesült. Az első ültetvényt kizárólag közönséges mogyoróval telepítették, a második ültetvényen külön blokkokban helyezkednek el az eltérő növényfajok, míg a harmadik ültetvényen egymást váltják a mogyoró- és kocsányos tölgy sorok. Az ültetvények sorközművelése az első és harmadik esetben sorközfüvesítést jelent, bár az első ültetvényen a lombozat korán záródott, kiszorítva ezzel a gyomokat. A második ültetvényen az első öt évben talajlazítás volt célravezető, majd az ötödik évben itt is füvesítés történt egy fajjal, juhcsenkesszel.

Termesztési tapasztalatok

Mivel a szarvasgomba a gazdanövények gyökerén meglehetősen lassan növekszik, a telepítés után 6-8 évvel várható az első termés. Ugyanakkor időközi gyökérmintázással képet kaphatunk a mikorrhiza fejlődéséről, ezért a telepítést követő 2.-3. évben megvizsgáltam mindhárom ültetvényt. Az eredményeket a 1. ábra szemlélteti.

1. ábra: Szarvasgomba mintaültetvények mikorrhiza viszonyai

Az ábra grafikonján jól látható, hogy a nyári szarvasgomba jelenléte (zöld oszlop) domináns, a fákon intenzíven van jelen. Ennek köszönhetően a fenti mintaültetvények igen korán termőre fordultak: az első és a második ültetvényen hatévesen jelent meg az első termés, míg a harmadik ültetvény idén nyáron, mindössze 4,5 évvel a telepítés után termett először. Az első, legidősebb ültetvény a termőre fordulása óta átlagosan 10-30 kg/év nyári szarvasgombát terem, mely hektáronként mintegy 200 kilogrammos termésnek felel meg. Meg kell említeni a második ültetvényen kísérleti jelleggel külön parcellákban telepített nagyspórás szarvasgombás és kései szarvasgombás fákat is, ahol a magas mikorrhizáltsági szint jelzi: a gomba optimális körülményeket talált, reményeink szerint hamarosan terméssel jutalmazza a terület tulajdonosát.

A fenti ültetvények bebizonyították a szarvasgomba-termesztés létjogosultságát hazánkban, követendő mintát és motivációt jelenthetnek bárki számára.