Szántás nélkül…- esettanulmány egy négy éve forgatásnélküli művelésben részesült tábla gyomflóra változásairól

Egy ilyen folyamat dinamikájának leírásához nincs lehetőségünk minden tényező számbavételére, nemhogy azok egymásra gyakorolt hatásainak modellezésére; de amiről tudjuk, hogy gyorsan, jelentős változást eredményez egy ilyen agrárökoszisztémában, az a talajművelési rendszer radikális megváltoztatása. Azáltal, hogy a talajok művelt rétegének forgatása megszűnik – s közben minden más befolyásoló tényezőt változatlannak feltételezünk – jelentősen átalakul a fajösszetétele az adott területnek. Ennek az átalakulásnak vannak „törvényszerűségei”, de természetesen ezt a folyamatot nagyban befolyásolja az adott tábla szegélyhatása, pufferzónája horizontálisan és vertikálisan egyaránt. Ezen „törvényszerűségek” közül szinte minden esetben egyik, vagy másik az átállást követően bekövetkezik. Ide sorolható megfigyelés, hogy az adott tábla évelő növényeinek – netán fásodó/fásszárúinak – borítási százaléka megemelkedik; továbbá ezzel egyidejűleg az egyszikűek jelenléte is erősödik. Ezek a leggyakoribb, leggyorsabb és leglátványosabb változások; de nincs „konkrét receptúrája” az esemény lefutásának; sem térben, sem időben. Ennek a folyamatnak pedig a hagymás növények megjelenése, netán felszaporodása az egyik leggyakoribb végkimenetele (klimax). Ezek a radikális változások komolyan érintik a gazdálkodás mindennapjait, ugyanis ebben az esetben nem pusztán arról van szó, hogy más fajokat kell ugyanolyan módon gyérítenünk; hanem arról, hogy ezt megtehetjük-e a rendelkezésünkre álló információk és lehetőségek alapján?! Sok esetben ugyanis nem ismerjük az új faj/fajok herbicid érzékenységét, nincsenek egzakt adatok az ideális hatóanyag/hatóanyag kombinációk kiválasztásához és sorolhatnánk még az inkompatibilitási okokat, tényezőket. Itt kell azt is megjegyezni, hogy a hatóanyagok utóveteményre gyakorolt hatási sem ebben a környezeti modellben születtek meg az engedélyezési vizsgálatok során; így az ajánlások is korrekcióra szorulnak ebben a talajművelési szisztémában.

Ez az esettanulmány pusztán leíró jelleggel próbálja ezeket a nem tipikus szántóföldi gyomnövény fajokat lajstromozni és röviden bemutatni egy belső bakonyi szántó területen a szántás elmaradását követően. A vizsgálat idején a 4. éve tartó progresszív szukcessziós változás igen érdekes fajösszetételt eredményezett ezen rövid idő alatt is. Olyan növényközösség alakult ki, amely sokkal közelebb áll a taposott, felhagyott; szegély és ruderális területek, illetve ezek határterületeinek fajösszetételéhez. A forgatás elmaradását követően 2 évig kukoricával, az azt követő két évben pedig tavaszi búzával volt hasznosítva a terület.

A vizsgálatra a tavalyi évben – tavaszi búzában –, a nyár elején és a betakarítást megelőzően került sor (1. kép).

1. kép A bakonyi tavaszi búzatábla virágzó seprencével

A kalászosokban közönséges fajok felsorolásától jelen cikkben terjedelmi okokból eltekintünk. Ellenben érdemes megemlíteni azt, hogy számos tipikusan őszi kalászos gyomnövénynek ismert faj (pl. mezei árvácska, borostyánlevelű veronika, széltippan…) tömegesen gyomosított a forgatás elmaradása miatt. A fajmeghatározást követően pedig álljon itt néhány atipikus kalászos gyomnövénynek a rövid jellemzése, illetve gyomirtási problematikájuk.

A növények rövid bemutatása az V. országos szántóföldi gyomfelvételezés – őszi búza/nyár eleje – borítási százalékát veszi alapul, növekvő sorrendben.

Kanadai betyárkóró (Conyza canadensis/Asteraceae):

Életformája T4, magról kelő, idegenhonos növény. A borítási sorrendje alapján az 52. A korlátozott számú megfigyelések alapján a forgatás nélküli területek első pionír faja, amely nagyon megnehezíti és megdrágítja a gyomirtási technológiát. Nagyon rugalmasan alkalmazkodik akár a szélsőséges környezeti feltételekhez is; önmegújító, regenerálódó képessége a parlagfűvel vethető össze. Szélporozta növény, nagy magprodukcióval; mely magok képesek a szél útján nagy távolságokat is megtenni. Szántóföldi jelenléte tömegessége esetén kimondottan terhes, és új eljárások kidolgozását teszi szükségessé.

Sovány perje (Poa trivialis/Poaceae)

Életformája H2, évelő, őshonos növény. Borítási sorrendje alapján a 80. Nem gyakori gabona gyomnövény, és kimondottan magas vízigénye miatt táblán belül sem általános a jelenléte a fajnak. Nagyarányú felszaporodásához tehát nélkülözhetetlen tényező a számára szükséges mennyiségű és eloszlású víz jelenléte, de nagyban segíti ezt a folyamatot a forgatás miatti zavarás megszűnése is. Dr. Ujvárosi Miklós adatai alapján Vas és Zala megyében a kalászosokat tekintve a mennyisége számos helyen összevethető a nagy széltippanéval! Herbicidérzékenységéről kevés adat van.

Mezei menta (Mentha arvensis/Labiatea)

Életformája G2, évelő, őshonos növény. Borítási sorrendje alapján a 82. Erős, zárt telepek kialakítására is képes növény, amely egyarát jól szaporodik magról és megvastagodó tarackjaival egyaránt. Igazán erőteljes jelenlétéhez szintén jelentős vízmennyiség elérése szükségeltetik, de szálanként kimondottan száraz, szikár helyeken is eltengődik (2. kép).

2. kép Gilisztaűző varádics és mezei menta „színesíti” a parlagfüves, acatos táblarészt

Erős telepeiben abszolút egyeduralkodó tud lenni, amelyek ellen speciális herbicidkombinációk nélkül sajnálatos módon nem lehet kellő hatékonysággal védekezni. Virágai és azok magas nektártartalma egyaránt vonzóvá teszik a rovarok számára, amely egyéb pótlólagos intézkedések megtételére kötelezi a növényvédelmet irányító szakembert (min. méhkímélő technológia biztosítása abban az esetben, ha bevirágzik a betakarítást megelőzően).

Seprence (Erigeron annuus/Asteraceae)

Életformája T4, magról kelő, idegenhonos növény. Borítási sorrendje alapján a 90. Kártétele és megítélése is közel azonos a kanadai betyárkóróéval, de a hegy- és dombvidéki területeken seregesebb az előfordulása, mint az Alföldön. A rovarok számára is imponáló méretű virágait – amelyek sokszor az állomány felett nyílnak – szívesen látogatják a beporzó élőlények, ami május végétől megnehezíti és megdrágítja a rovarok elleni védekezést a kalászosokban. Az évek során szintén képes monodomináns állományok kialakítására (1. kép), de herbicidérzékenysége kissé jobb, mint a betyárkóróé; ezért az ellene való védekezés szántóföldjeinken is eredményesebben megoldható.

Nagy útifű (Plantago major/Plantaginaceae)

Életformája H5, évelő, őshonos növény. Borítási sorrendje alapján a 96. Kimondott taposástűrő, de az erős zavarást nem, csak a bolygatást viseli el; ezért ideális számára a forgatás elmaradásával kialakuló élettér. Az átalakuló életterek egyik meghatározó faja. Virágjai ugyan jól láthatóak, de a faj esetében a szélmegporzás a domináns, ráadásul a betakarítást megelőzően kezd csak el virítani (3. kép).

3. kép Útifüvek a búzában

Szaporodását elősegítik a madarak, amelyek az érett magjait szívesen fogyasztják. Herbicidreakciója közepes – nagyon erősen függ a fenológiai állapottól –, az ellene való védekezés megoldott, de szaktudást igénylő feladat.

Juh sóska (Rumex acetosella/Polygonaceae)

Életformája G3, évelő, őshonos növény. Borítási sorrendje alapján a 98. A bakonyi régió egyik reá jellemző, ritka kalászos gyomnövénye. Több régióban jelentős a borítási százaléka. Ahol a talaj kellően savanyú és a csapadékellátás is meghaladja az országos átlagot, ott számíthatunk megjelenésére és felszaporodására. A gyámoltalan kinézet kimondottan ellenálló, szívós gyomnövényt takar, minekután a gyomirtó szerekre alig-alig reagál. A forgatás elhagyása pedig kimondottan kedvez ennek a fajnak, ebben a miliőben.

Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare/Asteraceae)

Életformája H5, évelő, őshonos növény (2. kép). Borítási sorrendje alapján a 151. Nagyon nagy termetű, kimondottan fűszeres illatú növény; méretes, végálló fészkekkel. A virágzatot alkotó sárga színű virágokból hiányoznak a nyelves virágok. Beporzók által erősen látogatott növény. Kedveli a vízbőséget, ezért a rossz víztartó homoktalajokon csak ritka vendég. A gyakori, vagy a középmélynél mélyebb talajmunkákat nem tűri. Jól sarjadzik és gyorsan regenerálódik. Gyomirtószerekre adott reakciói kevésbé ismertek.

Szürke madársóska (Oxalis corniculata/Oxalidaceae)

Életformája H2, évelő, idegenhonos növény. Borítási sorrendje alapján a 153. Hazánkban a térhódítása az elmúlt 150 évben folyamatosan nő. Kezdetben kertekben gondozott kedvenc volt, innen vadult ki és kezdte térhódítását hazánk nyugati régiójából. Képes egyéves életciklusban is – kizárólag magról – fennmaradni. Csírázása az év egésze során a fagyokig folyamatos. A sérült talajfelszínen hamar képes megtelepedni és kolonizálni. Sárga virágai szintén vonzzák a beporzókat közvetlenül a betakarítást megelőző időszakban. Forgatás nélküli területeken évelő és magról kelő – különböző korú egyedei – egyszerre vannak jelen és ez által akadályozzák meg az eredményes gyomirtást. Gyomirtó szer hatóanyagokra adott válaszreakciói magasfokú ellenállást mutatnak.

Bodros lórom (Rumex crispus/Polygonaceae)

Életformája H3, évelő, őshonos növény. Borítási sorrendje alapján a 196. Életformája különbözik a juh sóskáétól. Maggal való szaporodása meghatározóbb, mint az előző fajé; de képes a gyökereiről is a megújhodásra (az még pontosabban vizsgálandó, hogy ehhez kell-e fizikai behatás, vagy sem). Magas és erőteljes növekedésű, szára kórósodik. Vízigénye jóval nagyobb, mint a juhsóskáé, de nem extrém méretű. Gyomirtó szerekkel jobban kontrollálható, eredményesebben tudunk ellene védekezni; főleg fiatal egyedei ellen.

Lándzsás útifű (Plantago lanceolata/Plantaginaceae)

Életformája H5, évelő, őshonos növény (3. kép). Borítási sorrendje alapján a 232. Az általa okozott nehézségek köre szinte megegyeznek a nagy útifűnél leírtakkal, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a virágzási peiódusa hosszabb és előbb kezdődik, mint az említett fajé. Éppen ezért az esetleges rovarlátogatások okozta egyéb tennivalók visszaellenőrzése szükséges lehet ebben az ökoszisztémában a károkozások elkerülése érdekében. Ez a téma még kellően nem kutatott, így ebben az esetben is érdemes a beporzók védelmét szem előtt tartani.

Kanadai aranyvessző (Solidago canadensis/Asteraceae)

Életformája G1, évelő, idegenhonos növény. Borítási sorrendje alapján a 333. Erősen tarackos, nagyméretű, hatalmas telepeket alkotó növény. Kezdetben szintén dísznövényként kezdte „karrierjét” Európában, de már-már nagyon terhes – tájátalakító – gyomnövényünk. A vízért való versengésében még a nád sem jelent konkurenciát a számára, de képes még a selyemkórót is kiszorítani. Szaporodását hatalmas magprodukciója és vegetatív szaporítóképletei egyarát eredményesen segítik. Kiváló mézelőként a méhészek méhlegelőként tartják nyilván, de szerencsére virágzása csak az aratás utáni időszakban kezdődik. Az elérhető adatok alapján kultúrnövényben nagyon nehezen gyéríthető a faj (4. kép).

4. kép Az inváziós kanadai aranyvessző már a szántókon is életteret talál

Erdei szulákpohánka (Fallopia dumetorum/Poligonaceae)

Életformája T4, magról kelő, őshonos növény. Borítási sorrendje alapján a 342. Dúsan elágazó, felfutó szárú növény; amely a területen található egyéb növényeket támasztékként „használja”. Tág környezeti igényű növényként a magasabb térszínű területeken bárhol előfordulhat, tömegessé azonban csak a tápanyagokban gazdag területeken válik. Az ellene való kémiai védekezésben kulcskérdés a fiatal kori fenológiai állapotban való kezelés, mert utána nagyfokú toleranciát tanúsít a növény.

Közönséges oroszlánfog (Leontodon hispidus/Asteraceae)

Életformája H5, évelő, őshonos növény. Az Országos Szántóföldi Felvételezések során nem tesznek róla említést. Igénytelen, edzett növény. Előfordulása az ország egész területén általános, de szántóföldi jelenlétéről – kivéve lucerna – és térhódításáról csak friss adataink vannak kalászosokból és már őszi káposztarepcéből is. Ezekből a friss adatokból viszont az látszik, hogy herbicidtűrése a fajnak nagyfokú. Impozáns, egyesével álló, sárga végálló virágai az aratás előtt már virítanak; így komoly vonzerő a viráglátogatók számára (5. kép).

5. kép Közönséges oroszlánfog gyomosítása őszi káposztarepcében

Eb búza (Elymus caninus/Poaceae)

Életformája H1, évelő, őshonos növény. Sem az Országos Szántóföldi Felvételezések kumulált adatai, sem pedig Dr. Ujvárosi Miklós nem tesz róla említést a Gyomnövények című munkájában. Mindezek ellenére saját megfigyelések alapján a tájegység egy speciális gyomnövénye, ugyanis a Balaton-felvidéken és a Bakonyban több helyütt fellelhető őszi és tavaszi kalászosokban egyaránt. Bár évelő, de tarackja nincs a fajnak és kalászkái hosszú szálkásak. Ezek alapján jól elkülöníthető a kimondottan gyakori tarackbúzától. Magját aratásra beérleli. A tájegységből származó vizsgálatok szerint a gyomirtó szerekre ellenállóbbnak tűnik, mint a nehezen gyéríthető tarackbúza.

Úri aranyzab (Trisetum flavescens/Poaceae)

Évelő, őshonos növény. Sem az Országos Szántóföldi Felvételezések kumulált adatai, sem pedig Dr. Ujvárosi Miklós nem tesz róla említést a Gyomnövények című munkájában. Előfordulása az egész országban szórványos. Nem gyakori növény, ezért a szántóterületeken való előfordulása, leírása kimondottan érdekes botanikai „csemege”. Előfordulása ezen a területen is csak szálankénti volt. A növény megjelenése kiváltképp esztétikus. A növény finoman gyapjas, bugája szimmetrikus. Kalászkái fénylő aranyszín-sárgák. A területen való megjelenése sokkal inkább botanikai érdekesség, mintsem komoly veszélyforrás; de az is tény, hogy semmit nem tudunk a kémiai gyérítésének lehetőségéről.

*

Végezetül néhány számadat, ami jellemezte a vizsgált területet. Figyelemre méltó, hogy a 15 „atipikus” faj mindösszesen 6 rendbe tartozik és ebből csak 2 rend képviselteti magát egyetlen taxonnal. A másik 4 rend több fajjal érintett a vizsgált területen. A röviden ismertetett fajok 80%-a kétszikű és ezen kétszikűek közel fele (42%) fészkesvirágzatú. Figyelemre méltó, hogy az összes növényfajnak csak 20%-a egyéves életformájú; a többi évelő növény, de minimum 2 éves életciklusú. Ezek a tények elgondolkodtatóak kellenek, hogy legyenek a későbbi célirányos kutatásokat és fejlesztéseket illetően. Természetesen lehet a forgatás nélküli területeken is eredményesen gazdálkodni, de ezekre a változásokra fel kell készülnünk és minél hamarabb, minél kifinomultabb válaszokat kell adnunk ezen rendszerben gazdálkodó kollégáinknak. Szeretném továbbá még egyszer hangsúlyozni, hogy ez a cikk egy esettanulmány; ami azt jelenti, hogy nem minden forgatást elhagyó kolléga ezekkel és csak ezekkel a növényekkel fog találkozni a területén. Sok még a teendő ezen a területen, minden szereplő esetében.

Fotó: 1-4. kép a szerző felvételei, 5. kép Benécsné Dr. Bárdi Gabriella felvétele