Visszatekintés a kalászos növényfajok betegségeinek 2016. évi fellépésére
Agrofórum Online

2015. ősz, vetés után A kalászos gabonák közül az őszi árpát az utóbbi évekhez képest kimagaslóan nagy területen (több mint 200 ezer hektáron) vetették el, javarészt a 2015. szeptember végi csapadékok előtt. A hosszú ősz folyamán a vírusvektor levéltetvek és kabócák számára bőven volt idő a vírusátvitelre, így egy enyhe – közepes mértékű virózis alkult ki több állományban. A vírusos fertőzések mellett, a dús állományoknak és a kedvező időjárásnak tulajdoníthatóan közepes erősségű barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) és enyhe mértékű hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) fertőzés is jelen volt az árpa telelése kezdetén. A csapadékos október miatt a búzák java részét az optimálisnál később, sokfelé novemberben vetették el a sokéves országos átlagnak megfelelő nagyságú területen, többségük az elvárhatónál kisebb fejlettséggel ment a télbe. Az árvakeléseken meglehetősen nagy mennyiségben volt jelen a sárgarozsda (Puccinia striiformis var. striiformis), de az átfertőzést akadályozta a hűvös, csapadékos időjárás.  

Levélfoltosságok

A 2016. év kora tavaszán a tél végi, súlyos mértékű belvíz mellett az őszi búza, durumbúza, valamint őszi tritikále állományokban helyenként igen erős szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) fertőzöttséget lehetett tapasztalni. A betegség egészen április 2. dekádjáig, a száraz, meleg, szeles periódusig számottevő mértékben volt jelen a búzában. Az állományok fejlődését nem követte a betegség terjedése. A felsőbb levélemeleteken csak május végén, június elején lehetett találni kisebb mértékű fertőzést, ami országosan nem volt jellemző.
Az őszi árpa esetében a 2016. év egyik fő problémája a fogékony fajtákon már április közepén védekezési vészhelyzetig súlyosbodó lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) fertőzés volt (1. kép). A kórokozó a vegetáció további fázisaiban is nagy populációt tartott fenn az árpa lombozatán, így sok esetben egy fungicides állományvédelem nem volt elegendő a visszaszorítására. Az őszi búza lisztharmata (Blumeria graminis f.sp. tritici) nem ilyen látványosan, de országosan szinte mindenütt jelen volt a búza- és durumállományokban.
Az árpa másik, fontos betegsége, a hálózatos levélfoltosság is számottevő méretű populációval volt jelen az árpaállományok levélzetén (1. kép), de védekezési vészhelyzetet néhány elszigetelt esetet leszámítva önmagában nem okozott. Az árpalisztharmat és a hálózatos levélfoltosság a tavasziárpa-állományokban is fellelhető volt a tenyészidőszak folyamán, de a fungicides védekezés e kultúra esetében sem volt szükséges.

Rozsdagombák

A 2016. év sem telt el sárgarozsda-fertőzés nélkül. A kórokozó sikeres áttelelését azonban nem követte drasztikus, járványszerű terjedés. Elsőként – meglepő módon – a tritikále-állományokban lehetett tapasztalni atipikus, foltszerű, egy-egy levélre korlátozódó tünetet (2. kép). A terjedés erőteljes felgyorsulása és a tipikus, hosszanti sorokba rendeződött pusztulák megjelenése május közepén kezdődött, ekkor már az őszibúza- és durumbúza-állományokban is. A kórokozó gyakorlatilag az ország teljes területén megjelent, de a későbbiekben a 2014. évhez hasonló, járványszerű terjedés elmaradt. A tritikále-állományok erőteljesebb fertőződése ráirányítja a figyelmet a „meg nem betegedő” növényfaj tavaszi állományszemléire és szükség esetén a fungicides védelem szükségességére!
Az őszi búza korábbi években nagyobb károkat okozó másik rozsdabetegsége, a levélrozsda (Puccinia recondita) 2016-ban is meglehetősen későn, június elején jelent meg. Bár gyorsan terjedt, az érés előrehaladtával számottevő károsításra már csak a kései érésű fajtákon volt képes (3. kép).
Említést érdemel az árpa törperozsda (Puccinia hordei) nyugat-dunántúli, súlyosabb fellépése is.

Fuzáriózis

Az őszibúza-, durumbúza- és tritikále-állományok 2016. évi védelme sarkalatos pontjának a fuzáriózis (Fusarium spp.) bizonyult (4., 5. kép). A csapadékos, párás május és június miatt tartós és erőteljes fenyegetettség a kalászolás kezdetétől egészen a tejes érésig folyamatosan fennállt. Az elhúzódó érés miatt sok esetben többszöri állományvédelemre (kalászvédelemre!) volt (lett volna?) szükség.
A 2015/2016. évre visszatekintve elmondható, hogy „jó kórtanos év” volt, a gondos termelők éberségét folyamatosan fenntartották a különböző levélfoltosságok, rozsdagombák és főleg a fuzáriózis.

 Cikkünkkel igyekeztünk a leglényegesebb tanulságokra ráirányítani a figyelmet. Legfontosabb, hogy a folyamatos állományszemle tapasztalatai segítenek megalapozni a védekezéssel (annak szükségességével) kapcsolatos döntéseket.

Olvasás PDF formátumban

ARCHÍVUM
KERESÉS / SZŰRÉS
Kulcsszó vagy címrészlet
Dátum
Szerző
Csak az extra lapszámokban keressen