Kerítésünk mellé a szomszéd kb. 30 éve tiszafasövényt ültetett, a fák azóta óriásira nőttek, ágaik átnőnek a mi telkünkre, beárnyékolják a kertünket. A közös kerítéstől 2-3 méterre lévő veteményes ágyásban nem kelnek ki a magok, vagy ha igen, akkor senyvednek ott a növényeink. Sok díszbokor kipusztult. A tiszafa lehullott levelei beterítik a kertrészt. Kérdésem, hogy a leveleik mivel mérgezik a talajt, nem káros-e az emberi egészségre, mennyi idő alatt bomlanak le benne a káros anyagok? Mivel lehet közömbösíteni ezeket az anyagokat? Vannak-e növények, melyek elviselik ezeket az anyagokat?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Régóta ismert, hogy a tiszafa (Taxus baccata) minden része, kivéve a magjainak húsos magköpenye, mérgező emberre, melegvérű állatokra. Taxin nevű alkaloidatartalma idézi elő a mérgezést. Ez a vegyület a lehullott levelekben általában 3 hónap alatt, 1300 °C akkumulált hőmérsékleti összeg felett már elbomlik, elveszti mérgező hatását. Óvatosságból a leveleikből készült komposztnál várják meg legalább a 6 hónapos lebomlási időt, és próbálják elérni, hogy a lehulló leveleik ne kerüljenek közvetlenül a növények tövéhez a talajba!
Amire gyanakszik, az a tiszafa gyökereinek nedvéből esetlegesen kiszivárgó, elpárolgó anyag, ami úgynevezett allelopátiát okozhat. Allelopátia növényeken kívül egyszerű szervezeteknél – pl. gombáknál – is előforduló jelenség, melynek során bizonyos kibocsájtott szerves vegyületek, bioreagensek a szomszédos szervezetek életfolyamatát befolyásolják, növekedésüket segítik, vagy gátolják, magjaik csírázására hasonlóan hatnak.
Mivel szakmai gyakorlatom során ilyen jelenséggel eddig nem találkoztam, áttekintettem a nemzetközi szakirodalmat, hogy segíthessek Önnek. Ebben a témában egyetlen forrást találtam, amely tiszafa vizes kivonatánál retekmag és uborkamag csírázására kifejtett gátló hatásáról számol be. (Volume 20(2), 118- 125, 2016 JOURNAL of Horticulture, Forestry and Biotechnology www.journal-hfb.usab-tm.ro 118.) A hivatkozott kísérlet nem természetes körülmények között történt, hanem laboratóriumi viszonyok között. A lebomló levelekből kioldódó gátló anyagok töménysége sem azonos és a tesztnövények közvetlenül érintkeztek a levélkivonatokkal.
A bőséges tiszafa szakirodalom sehol sem számol be allelopátiás tulajdonságáról, ezért ezt a felvetést elvetem, hamisnak tartom.
Amik az észlelt jelenséget okozhatják, a következők:
- A nagyra nőtt, élő tiszafafal tartósan beárnyékolja az Ön kertjét egy széles sávban, azon a helyen csak bizonyos növények érzik jól magukat, amelyek árnyék kedvelők vagy árnyéktűrők. Célszerű lenne ilyen igényű növényeket választani és nevelni azon a területen. Ne erőltessék a kifejezetten napfényigényeseket!
- A nagyméretű tiszafák gyökerei oldal irányban is terjednek, addig nőnek, amíg a fiatal hajtásainak vége elér. Nyilvánvaló az ágyásban is már ott található a tiszafa dús és mélyre hatoló gyökérzete, gyökerei, melyek konkurensek, és elszívják a vizet, tápanyagot az ágyásban nevelt növények gyökerei elől.
- Elképzelhető, hogy az árnyékossá vált földcsíkban, ami folyamatosan nedves marad az árnyék miatt, valamilyen talajban élő kártevő vagy kórokozó elszaporodott, és az okoz kárt az ágyás növényeiben. Ennek megállapításához a rendelkezésre álló adatok nem elegendők.
A telekhatárra ültetett növények szomszédvitát generálnak, aminek megoldásához hatósági (önkormányzati) segítséget érdemes kérni. Helyi szinten szabályozzák a kerítések mellé ültetett fás növényekkel kapcsolatos előírásokat, valamint a már meglévő növények ápolási feladatait. Már az is előrelépés lehetne, ha a tulajdonos az átnyúló ágakat rendszeresen visszavágná, a sövény magasságát korlátozná.
