A fertőzött rügyekből fejlődő hajtások valamennyi levele fertőzött lesz, rajtuk összefüggő fehéres lisztharmat bevonat jelenik meg.
Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
Az almafák egyik nagyon jelentős és sok problémát okozó betegsége a lisztharmat (Podosphaera leucotricha). Tünetei a rügyeken, hajtásokon, vesszőkön, virágokon és a gyümölcsökön egyaránt megfigyelhetők. A kórokozó a rügyekben, a rügypikkelyek alatt telel át micélium formájában, így a betegség elsődleges fertőzési forrása.
A beteg rügyek pikkelylevelei szétállóak, más néven rojtosak, gyakran vörös színűek. A vesszőkön általában a csúcsrügyek és a hajtásvéghez közeli rügyek fertőzöttek. A tél végi metszés alkalmával a vesszők erősebb metszése fontos feladat, hiszen a vesszők végén elhelyezkedő 4-6 rügy általában fertőzött, melyet mindenképp tartsunk szem előtt. Ezzel a folyamattal, vagyis a fertőzött hajtó- és termőrügyek eltávolításával a tavaszi alapfertőzöttség mértéke csökkenthető.
A fertőzött rügyekből fejlődő hajtások valamennyi levele fertőzött lesz, rajtuk összefüggő fehéres lisztharmat bevonat jelenik meg. Fertőzött rügyekből a levelekhez hasonlóan, fertőzött virágok nőnek, melyek deformáltak lesznek, belőlük termések nem fejlődnek. Házikertek fontos védekezési eljárásaként jöhet számításba a lombkorona kialakulásakor megjelenő, fentebb említett lisztharmatos hajtások minél hamarabb elvégzett levágása.
A betegség elleni teljes védelmet önmagában a mechanikai védekezéssel nem érhetjük el, ehhez további, az agrotechnikai és a vegyi védekezés komplex alkalmazására kell hagyatkoznunk. A betegség mértékét a fák jó tápanyagellátása jelentősen befolyásolja. A rendszeres tápanyag-utánpótlás növeli a fák ellenállóképességét, de a túlzott nitrogéntrágyázás növeli a növények lisztharmattal szembeni fogékonyságát.
A veszélyeztetett területeken korlátozni kell a fogékony fajták (pl. Jonathan) termesztését. Ott, ahol a fertőzés rendszeresen előfordul a vegyszeres kezelés elkerülhetetlen. Rügypattantástól a virágzás végéig mindenképpen védekezni kell a lisztharmat ellen. A levelek 1-2 cm-es, úgynevezett egérfül, illetve bimbós állapotában, valamint virágzás előtt indokolt a permetezés.
Ebben az időszakban elsősorban felszívódó hatású gombaölő szereket érdemes használni. Sziromhullás után is további kezelések lehetnek szükségesek. Az őszi és tavaszi lemosó permetezések kéntartalmú szerekkel csakugyan a fertőzés megelőzésében és mérséklésében segítenek.
