Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos

Kedves Kérdező!

Honos növényeink, a mi éghajlati körülményeink között télen a pihenő időszakukat töltik és gond nélkül képesek a kisebb- nagyobb fagyok túlélésére. Más a helyzet a melegebb hőmérsékletből származó, nem fagytűrő trópusi növényekkel. Ezek a növények ugyanis megfelelő ellátás hiányában nem élik túl a tél hideg, és fagyos viszontagságait. Az ősz folyamán ezért mindenképp szüksége van pl. a muskátliknak, leandereknek arra, hogy melegebb környezetbe kerüljenek és ezt télen is biztosítsuk számukra.

A hideggel szembeni tűrőképesség függvénye a kondíció is. Egy egész évben megfelelően ápolt, növényvédelmi szempontból is egészséges, tápanyagokkal kellőképpen ellátott növényt a hűvösebb hónapok sokkal felkészültebben érik. Emellett a növény fejlettségi állapota is befolyásoló tényező lehet. Vannak olyan növények, melyek fiatalabb korukban fagyérzékenyebbek, de idősebb példányaik már bírják a hideget, mint pl. a füge, gránátalma, pálmák. Ezen növények fiatal egyedeit teleltetni szükséges, viszont idősebb korukban már a szabadban, takarással védhetjük meg őket a nagyobb mínuszoktól.

A jó kondíció és jó fagytűrő képesség ellenére is károsodhatnak a tél folyamán a növények. Ennek oka lehet a hirtelen bekövetkező hőmérsékletváltozás. Tavasszal, a melegedés hatására a pihenését befejező növényünk már újra megkezdi élettevékenységét, viszont mivel ekkor már nem készül rá, egy hirtelen visszatérő fagyot nagyon nehezen tud elviselni. Ehhez hasonlóan, ősszel, a fokozatos lehűléssel ellentétben, egy gyorsan bekövetkező hideghatás is okozhat fagyási sérüléseket.

Befolyásoló tényező még a hőmérséklet alakulása egyaránt, vagyis az sem mindegy, milyen mértékű hideg és mennyi ideig éri növényeinket. Enyhe teleken ugyan nem kell fagyás okozta problémától tartanunk, viszont ilyenkor azzal kell számolnunk, hogy a károsítók száma is növekedni fog a következő évben, hiszen az időjárás a nagy mínuszok hiányában nekik kedvezett.