Megérkezett a szokatlanul nagy mennyiségű hó. Minden növénynek hasznos a hótakaró, vagy van, aminek káros?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Havazás a téli csapadék megjelenési formája. Az elmúlt 2-3 év kifejezetten vízhiányos volt, így a jelenlegi, a szokottnál is nagyobb mennyiségű hó, sokat pótol majd a talajból hiányzó vízmennyiségből elolvadása után.
Fontos tudni, hogy mennyi víz hasznosul a hóléből. Tapasztalat szerint az elolvadt hólének 20-50%-a szivárog be, hasznosul a talajban. Az olvadék többi része vagy elfolyik a felszínen, vagy elpárolog. A folyamatot befolyásolja a talaj felső rétegének nedvességtartalma, a terepviszonyok, annak lejtése, borítottsága stb.
A vastag hórétegből viszonylag kis részarány hasznosul. A hóréteg cm-ben mért vastagsága ugyanannyi mm folyékony csapadék mennyiségnek felel meg, tehát a 25 cm-es hólepel 25 ml öntözővízzel, esővel egyenértékű veszteség nélkül számolva. A hótakaró és az abból olvadt vízmennyiség aránya gyakorlatilag tízszeres. Azonban a hóolvadéknak több, mint a fele elfolyik, elvész, nem értékesül az adott helyen. A veszteséget is számítva a 25 cm-es hótakaró hozzávetőleg 12 mm-es eső vízmennyiségével azonos. Az elmúlt évi aszályhoz képest ez már komoly mennyiség, de nem elegendő. Ilyen kis vízmennyiség nem pótolja a talajok jelenleg fennálló vízhiányát.
A hóolvadék talajba szivárgása – kutatók szerint – nagyon lassan a hótakaró alatt is folyik, és elsősorban a talaj átfagyása befolyásolja. A beszivárgás akkor intenzív, ha a hóhullás előtt még a talaj felső rétege nem fagyott át, amikor a talaj áthűlése a hóeséssel egy időben történik.
A hólepel jó hőszigetelő takaró, a lazán, egymáson elhelyezkedő hópelyhek közötti sok apró üregben levegő is bennreked, ami a hőszigetelést is és a hótakaró alatti növények oxigénnel való ellátását is biztosítja. Szintén segíti a még nem átfagyott talaj élővilágát, ellátja oxigénnel az azt igénylő mikroorganizmusokat.
Nem minden növénynek hasznos a magas hótakaró. A lombhullató évelő növények, melyek teljes nyugalmi állapotban telelnek, nem károsodnak a hótakarótól. Ellenben az örökzöld fás növények, elsősorban a bokrok, melyek télen is megtartják leveleiket, és azok zöldek, télen is folytatják az asszimilációt, amihez fényre, levegőre van szükségük. Ezért leveleikről a rátapadt havat célszerű eltávolítani, hogy az anyagcsere folyamatait ne akadályozzák. Örökzöld cserjék, bokrok esetében a kert más részéből összegyűjtött hóval történő betakarását is – értelemszerűen – kerülni kell.
Okozhat a hosszú ideig fennálló hótakaró kárt a növényeken, amikor annak felszínét megolvadt, majd ráfagyott jégréteg fedi, vagy ónos eső hullik rá. Ilyen esetben a hólepel elveszti oxigén-átjárhatóságát, a hótakaró alatt élő növények, minden egyéb élőlény, rovarok, mikroorganizmusok oxigén hiányában legyengülnek, egyes kórokozók felszaporodnak. Tartósan fennálló levegőtlenség a hótakaró alatti növényzet, rovarok pusztulását okozhatja. Ilyen szituációban a hófelszíni jégbevonat feltörése jelenti a megoldást.
