Igaz az, hogy nem károsítják a hársbodobácsok a hársfákat? És más növényeket sem? Mit lehet tenni, ha nagy számban élnek a fákon?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Érdeklődő!
A hársbodobács (Oxycarenus lavaterae) bár már közel 2 évtizede él hazánkban, valamint Európában, életmódjáról kevés megbízható ismerettel rendelkezünk. Országunkba kerülése és megtelepedése is tisztázatlan, fertőzött faiskolai anyagokkal vagy természetes terjedési módon hódította meg a hazai hársfaállományt. Akárhogyan is történt, itt vannak. Jelenlétük télen, ősztől tavaszig feltűnő, olyan időszakban, amikor a lombhullató fák levetik leveleiket, fás részeik csupaszok, jól láthatók, így a bodobácstelepek könnyen észrevehetők.
Elsődleges gazdanövényeik, melyeken előfordulnak a különböző hársfafajok. Ezek: ezüst hárs (Tilia tomentosa), kislevelű hárs (T. cordata), nagylevelű hárs (T. platyphyllos). Hársfákat sorfáknak utak szegélyében, parkokban állományban vagy szoliterként is ültetik, elterjedt fafajokról van szó. Ezek fás részein, elsősorban fatörzsön, vastag oldalágak kérgén telepednek meg a bodobácsok áttelelő telepei. Ritkábban, de előfordulhatnak nyárfákon, platánokon és vadgesztenyefákon is. Tavasztól őszig, vegetációs időszakban, a mályvafélék családjába tartozó, számos más rokon fás növényen is előfordulnak, azok bimbóin, termésein szívogatnak.
A bodobácsok szívásukkal károsítanak, a növények nedvével táplálkoznak, a növény szúrása után szívják ki nedvüket, ezzel gyengítik azokat. A hársbodobácsok megítélése nem egységes, ambivalens. Táplálkozásuk a hárs és egyéb mályvaféléknél általában csak a termésre korlátozódik. Vannak országok, ahol inváziós rovarként tartják nyilván, és olvashatók olyan esetek, melyek bodobácsok okozta hársfapusztulásról számolnak be. Jelentőségüket egyedszámuk és felszaporodásuk ideje határozza meg. Mivel a magokon élősködnek, a hársak és mályvafélék termésképzésének idején szaporodnak fel, és olyan növényeken csoportosulnak, ahol elegendő, megfelelő mennyiségű magkezdeményt vagy kifejlett magokat találnak. Hazai megfigyelések még nem számoltak be jelentősebb magkártételükről.
A hársbodobács hazánkban legalább két nemzedéket nevel ki, és októbertől vonulnak telelőre a kifejlett alakjai, azaz imágók a hársfák törzsén, vastagabb vázágainak kérgén. Repedésekben, sebekben húzódnak meg, preferálják a fa délre néző, napos oldalát. Nagyszámú egyedei csoportosulnak telepekben, tömören, szorosan elhelyezkedve melegítik egymást. A kifejlett egyedek teste 4-5 mm hosszú, vörös, fehér és fekete színű szárnyakkal, e mintázat alapján könnyen észlelhetők. Fejük, csápjaik, a tor első része fekete színű. A lárváik (nimfák) lényegesen kisebbek, színük is eltérő: fejük, toruk, szárnycsonkjaik fekete, potrohuk egyszínű élénkvörös. A telet a kéreg alá bújt kifejlett bodobácsok képesek átvészelni, bár kolóniáikban néhány lárva is előfordulhat, azok a fagyokban elpusztulnak.
Az áttelelő hársbodobácsok kolóniáikban – a téli hónapokban – általában dermedten, mozdulatlanul helyezkednek el, kivéve az enyhe, fagypont feletti időszakokban, mint jelenleg is tapasztalható. Ilyenkor hibernált állapotukból magukhoz térnek, mozognak, de helyüket nem szokták elhagyni.
Utcai sorfáknál vagy közterületen parkokban, ahol sokan látják a bodobácskolóniákat, és sokakban félelmet, visszatetszést kelt, a fáról leseperhetők, az alján összegyűjtött egyedek pedig áttelepíthetők közeli erdőbe. Amíg nem igazolják károsító szerepüket, ne tekintsünk rájuk kártevőként!
