A szántóföldi növénytermesztésben realizálható jövedelem a piaci árak és a terméshozamok alakulásától függ. Hazánk exportpiaci kitettsége miatt a belföldi kereskedelemben a világpiaci árak meghatározóak. A nemzetközi határidős piacok közül az Interkontinentális Árutőzsdén (ICE/WCE) és a párizsi árutőzsdén (MATIF) jegyzik a repcemagot/canolát, ez utóbbi jelentősen befolyásolja a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) árupiaci szekciójában a termény jegyzésének az alakulását. A repcemag határidős jegyzései a 2006-2010 időszak közötti 320 euró/tonna (BÉT: 77 ezer forint/ tonna) átlagról a készletek és a felhasználás egymáshoz viszonyított arányának romlása miatt 400-500 euró/tonna (BÉT: 100-130 ezer forint/tonna) sávba emelkedtek 2011ben a MATIF-on. A 2012. évi globális aszály és terméskiesés a repcepiacon is árrobbanást, 500 euró feletti tonnánkénti árat (BÉT: 143 ezer forint/tonna) eredményezett, ami a tavalyi rekordtermés hatására 350400 euró/tonna (BÉT: 100-115 ezer forint/tonna) körüli szintre mérséklődött (1. ábra). A repcetermelés a növénytermesztés legdinamikusabban fejlődő ágazatának tekinthető Magyarországon, noha a tízéves folyamatos területbővülést követően enyhe viszszafejlődés mutatkozott a 2009-2011 közötti időszakban. Az időjárási viszontagságok miatt a repce termőterülete a 2012. évi erőteljes zuhanást követően tavaly már újra meghaladta a 200 ezer hektárt, amihez rekordnak számító 2,59 tonna/hektár átlaghozam társult. Ez az eredmény mégis messze elmarad az EU-tagállamok 3,1 tonna/hektár termésátlagától, különösen a vezető repcetermelő Németország 3,95 tonna/hektár eredményétől, illetve Franciaország 3,03 tonna/hektár és 1. ábra A repcemag fronthavi jegyzése a párizsi és a budapesti árutőzsdén 2. ábra A búza, a kukorica, a napraforgó és a repce jövedelmezőségének alakulása (2009-2012 évek átlaga) Inputráfordítások és jövedelem a hazai repcetermesztésben Dr. Tikász Ildikó Edit Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest ROVA TVEZETŐ: Kosztolányi Attila A G R Á R G A Z D A S Á G A GRÁR G AZDLengyelország 2,97 tonna/hektár hozamaitól. Az AKI tesztüzemi adatai alapján a repcetermesztés jövedelmezősége támogatás nélkül is eredményes hazánkban, a kukorica után a második legnagyobb nyereséget realizálta a 2009-2012. évek átlagában. A Magyarországon termesztett főbb szántóföldi növényekével (búza, kukorica, napraforgó) összevetve átlagosan 7 %-kal magasabb termelési költség mellett a jövedelem támogatás nélkül is 46 ezer forint volt hektáronként a vizsgált időszak átlagában. Támogatás mellett a meghatározó szántóföldi növényekhez viszonyítva átlagosan 11 %-kal több, hektáronként 106 ezer forint jövedelem keletkezett a repcetermesztőknél (2. ábra). Brooks (2011) nemzetközi adatait (2010. évre vonatkozóan állnak rendelkezésre) alapul véve a repcetermesztés változó költség levonásával számolt eredménye ugyanakkor az Európai Unió fő repcetermesztő országaihoz (Németország, Franciaország, Lengyelország) képest átlagosan csaknem 50 %-kal kisebb volt 2010-ben. Az alacsony termelési értéket a gyenge hozam és az alacsony értékesítési ár magyarázza. Az állandó költségek ismeretének hiányában az alacsonyabb hozamok Magyarországon leginkább a visszafogottabb tápanyag-utánpótlással (–7 %) és növényvédelmi ráfordítással (–2 %) indokolhatók. Emellett az országunk klimatikus adottságai sem mindenütt kedveznek a csapadékra különösen igényes növény termesztésének. Az inputráfordítások (vetőmag, műtrágya, növényvédő szer) és a termésátlagok kapcsolatát a hozamcsoportok szerinti költségelemzés kiválóan szemlélteti. Az AKI tesztüzemi adatai közül az intenzív repcetermelő üzemekre (50 hektár felettiek) koncentrálva, azokat 3 hozamcsoportra osztottuk a 2010-2012. évek átlagában: alacsony (1,394 t/ha átlaghozam), közepes (2,321 t/ha átlaghozam) és magas (3,201 t/ha átlaghozam) kategóriákra. A hektárra vetített vetőmagköltségnél lényeges eltérés nem mutatkozott, a műtrágya- és a növényvédőszer-költségek viszont külön-külön 20 %-kal magasabbak voltak az egyes hozamcsoportokban. Az összes inputráfordítás költsége alacsony hozamok mellett 75 ezer forint, közepes hozamoknál 87 ezer, a magas hozamok esetében 103 ezer forint volt hektáronként a vizsgált időszakban. Tonnára vetítve ugyanakkor nagyobb hozamok mellett kimutatható az inputráfordítások lényeges költségcsökkenése. A csökkenő hozadék elvének megfelelően a közepes hozamcsoportot képviselő gazdaságok 1 tonnára jutó inputráfordításai 30 %-kal voltak kisebbek, mint az alacsony hozamkategóriában szereplő üzemeké, míg a magas és közepes hozamcsoportok között ez a különbség 15 %-ra mérséklődött. A magas hozamkategóriát képviselő üzemek és az alacsony hozamcsoportba tartozók inputráfordítása közötti különbség 40 %-ra tehető. Vagyis 1 tonna repce megtermelésének vetőmagköltsége 56 %-kal, műtrágya- és növényvédőszer-költsége közel 40 %-kal volt alacsonyabb a magas ráfordítás mellett nagy hozamokat elérő üzemekben (3. ábra). Ezek alapján elmondható, hogy bár Magyarországon az egyik legjövedelmezőbb szántóföldi növénytermesztési ágazat a repcetermesztés, az inputráfordítások racionalizálásával a jövedelemtermelő képessége akár az EU-s színvonalat is elérhetné. ¦ 3. ábra