Szilvafámon a küldött képen látható apró, kiemelkedő göbök nőttek a rügyek környékén. Hasonlóak a pajzstetvekhez. Ilyennel még nem találkoztam. Mik ezek, károsak a fára? Mivel lehet ellenük védekezni?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Kép nélkül nem sikerült volna azonosítani a problémát, köszönöm, hogy küldött felvételt róla.
Szilvafákon elő szokott fordulni, bár ritkán, és ezért nem közismert egy apró, szabad szemmel nem látható kártevő, a szilvakéreg gubacsatka (Acalitus phloeocoptes). Az álatkák csoportjába tartozó gubacsatkákra jellemző, hogy csupán 2 pár lábbal rendelkeznek, aprók, általában szabad szemmel nem láthatók, erős kézi nagyító vagy sztereo mikroszkóp szükséges azonosításukhoz. A fertőzés tényét az általuk okozott gubacsok jelenléte jelzi. A kis 1-3 mm nagyságú, gömb alakú, szemölcsszerű kinövésekben, a gubacsokban élnek az atkák, abban telelnek. Gubacsok csoportosan képződnek, tömötten, egymás mellett, egymáshoz nyomódva helyezkednek el. Erről az atkáról elég kevés információval rendelkezünk. Már az 1950-es évekből vannak hazai leírások előfordulásáról, de nem okozott eddig tömeges kárt az adatok szerint. Életmódját ismertető hazai irodalom is szegényes, a gubacsatkákra általánosan jellemző ismereteket lehet rájuk is értelmezni.
A gubacsatkák elsősorban facsemetékkel vagy oltóágakkal, vegetatív szaporítással terjeszthetők, illetve terjednek. Ezt bizonyítja, hogy egymás melletti fák lehetnek fertőzöttek, míg a közvetlen szomszéd fa nem fertőzött a kártevőtől. Ez az állapot évtizedekig fennmarad, bizonyítva, hogy fáról fára terjedése nem jellemző. Számtalan ilyen esettel találkoztam utcai sorfák esetében. A gubacsatkák életmódja hasonló, gubacsokban telelnek, azokban fejlődnek, és amikor a gazdanövényük fiatal lombozata kifejlődik, akkor szokták elhagyni a gubacsatka-lárvák eredeti helyüket, kirajzanak, és új helyet keresnek a zöld, zsenge lombon, ahol letelepednek. Feltehetőleg ez az időszak májusra esik. Amíg a helykeresés, vándorlás időszakában élnek, ebben az állapotukban a legérzékenyebbek a kémiai szerekre.
Védekezés ellenük kicsit bizonytalan, mivel biológiájukról biztos adatokkal nem rendelkezünk. A legegyszerűbb „kézenfekvő” módszer a gubacsos, fertőzött vesszők tavaszi kimetszése, megsemmisítése. Az olaj– és kéntartalmú rügypattanáskor alkalmazott lemosó permetezés – Agrokén, Nevikén, Nevikén extra, Olajos rézkén, Vegesol eReS – csak a növény felszínén, szabadon lévő atkák ellen hathat, ezek száma viszont elenyésző. Májusban, június elején rajzó atkalárvák ellen a kéntartalmú szerek – valamennyi – kellő ölő hatást fejtenek ki, ismételt kezelés is szükséges lehet.
A kén biotermesztésben is felhasználható, tipikus házikertbe javasolható, atkák ellen is ható szer. Számtalan kéntartalmú növényvédő szer van forgalomban, ezért felsorolásuktól eltekintek. Ebben az időszakban speciális atka elleni szerek is felhasználhatók: ilyen a fenpiroximat hatóanyagú Ortus 5 III. forgalmi kategóriás készítmény. Sajnos a Vertimec pro nevű felszívódó szer forgalmazása 2023 őszén megszűnt. Rajzási időszakukban a narancsolaj-tartalmú készítmények (Prev-gold, Organic stb.), szintén bio minősítésűek, is hatnak ellenük. Szükséghelyzeti engedéllyel rendelkező diflovidizan hatóanyagú Flumite felszívódó hatású atkaölő szer, bár III. forgalmi kategóriás, de szilvafáknál csak szüret után és évente egyszer alkalmazható. Viszont ez az időszak nem esik egybe a gubacsatka szétterjedési, felszaporodási fázisával.
Megjelent egy új, élő, antagonista szervezetet, a ragadozó atkákat tartalmazó készítmény, mely fákra kifüggesztve azokon felszaporodik, és természetes módon elfogyasztja a növényeket károsító atkákat. Még most februárban lehet megrendelni és kitelepíteni, ha fel kívánja már idén használni, napokon belül meg kell rendelnie. Az év későbbi időszakában nem forgalmazzák. A ragadozó atkákat ott érdemes telepíteni, ahol nem permetezik a fákat, ugyanis az atkaölő szerek és a kén használata a ragadozó atkákat is elpusztítja, így kedvező hatásukat nem lesznek képesek kifejteni.
Kiemelt kép: https://gd.eppo.int
