Sokan viszolyognak a húsevő növényektől. Árthatnak-e a gyerekeknek vagy a háziállatoknak? És voltaképp miért is hívják őket húsevőnek?
A húsevő – más néven: rovaremésztő, rovarevő, rovarfogó növények – olyan növények, amelyek kisebb rovarokkal táplálkoznak. Ennek oka abban keresendő, hogy ezek a fajok többnyire tápanyagszegény mocsarakban élnek, így az apró emészthető rovarok ideális tápanyagforrásnak bizonyulnak számukra.
Kedvenc táplálékuk főként legyekből, hangyákból és szúnyogokból áll. A kancsóka azonban a békákat és a kisebb rágcsálókat is képes elkapni.
A húsevő növényeknek speciális élőhelyre van szükségük. Ezért olyan táptalajba kell ültetni őket, amely kifejezetten számukra készült. A hagyományos kerti termőföld nem jó, mivel túl sok tápanyagot tartalmaz.
Az ültetés után az a legjobb, ha világos, elég fényt adó helyet keresünk számukra. A közvetlen napfénytől azonban óvni kell őket, különösen a déli órákban.
A húsevő növények szeretik a nedvességet. Éppen ezért tarthatja őket terráriumban, ha időnként megpermetezi őket vízzel és ügyel rá, hogy sose álljanak pangó vízben.
Ha nyaralni megy, akkor sem kell aggódnia. A húsevő növényeknek ellátják magukat a házban élő rovarokkal. Igaz, megkönnyíti a dolgukat, ha néhány ablakot szellőztetés gyanánt résnyire nyitva hagy.
A húsevő növények a kertben
Vannak olyan húsevő növények is, amelyek egész évben képesek megélni a kertben. Ilyen például az őshonos a harmatfű, amely télen visszahúzódik, hogy tavasszal újra kihajtson.
A hízóka szintén meglepően jól tűri a hideget. Az enyhébb teleken a vénusz légycsapója is komfortosan érzi magát odakint, főként, ha a fagyok ellen egy kis védelmet biztosítunk neki.
A kertben vagy egy konténerben is létrehozhat egy kisebb „mocsári” ágyást. A kertben az egy négyzetméteres méret az ideális. Alapvető követelmény, hogy a növényeknek olyan napos helyet biztosítson, ahol a déli órákban nem éri őket közvetlen napfény.
Ha megvan a hely, ássa ki a talajt körülbelül 40 centiméter mélyre. Hogy az ágyást tartósan nedvesen tartsa, az alját kibélelheti tófóliával, és kialakíthat egy kis vízelvezető lyukat, hogy a felesleges víz el tudjon folyni.
Most már feltöltheti a talajt megfelelő, alacsony tápanyagtartalmú mocsárágyi szubsztrátummal. A vénusz légycsapója és a harmatfű nagyon jól fogja érezni magát a mocsárágyásban.
Az ágyásba egyébként áfonyát is tehet. Meg fogja látni: a mocsári ágyás egy valóságos gasztronómiai paradicsommá válik a növényei számára.
Hasonlóan kell eljárnia, ha dézsába ültet. Speciális, tápanyagszegény mocsári szubsztrátumot kell használnia, és olyan helyet kell választania, amely nincs kitéve közvetlen déli napsütésnek.
Annak érdekében, hogy a víz ne folyjon el túl gyorsan, a vízelvezető nyílásokat agyaggal finoman lezárhatja. Az ültetés után esővízzel öntözze meg az ágyást. A hagyományos csapvíz nem alkalmas erre a célra, mivel meszes, és emiatt megemelkedhet a talaj pH-értéke.
A húsevő növények általában a savas talajt kedvelik. Tudnia kell, hogy nem szükséges trágyáznia vagy külön etetnie a növényeket.
Arra azonban ügyeljen, hogy az erős fagyok és kemény telek idején téli védelem gyanánt az ágyást vagy dézsát levelekkel vagy fóliával takarja le.
