A kecskefűz, a rezgő nyár és a hamvas éger közül amelyik faj a legtöbb szavazatot kapja, azt hirdeti ki győztesként az Országos Erdészeti Egyesület december 1-jén.
Az Országos Erdészeti Egyesület és az Év Fája Kuratórium kezdeményezésére és szervezésében már tizenkettedik alkalommal kerül sor az online nyílt szavazásra. A 2026-os Év Fája megtisztelő címért az alábbi három fajra lehet leadni a voksokat 2025. november 30-ig:
- Hamvas éger
- Kecskefűz
- Rezgő nyár
Ahogy a különböző természeti értékek kategóriáiban meghirdetett szavazóversenyek mindegyike, az Év Fája cím is lehetőséget kínál arra, hogy egy őshonos fafajt közelebbről megismerhessünk. Bartha Dénes kezdeményezésére a szakma német mintára 1996 óta megválasztja az év fáját az Év Fája Mozgalom keretein belül, vagyis a most megválasztott faj jövőre a 30 éves jubileumát ünnepelheti a hazai eseménynek.
Az eseményhez 2013 óta az Egyesület által működtetett ’Év fája’ tematikus honlapon már mi is leadhatjuk szavazatunkat a következő esztendő fafajára, addig csak a szakma berkein belül dőlt el, „közönségszavazás” nélkül, hogy melyik faj kerüljön ki győztesként.
A szavazás előtt ismerjük meg közelebbről a három fajt.
Hamvas éger
A környező magashegységekből költözött le hozzánk a hamvas éger (Alnus incana), amelyet nem hivatalosan fehér égernek is neveznek. A nyírfafélék családjába tartozó, Közép- és Kelet-Európában honos fajhoz hasonló fajok a mérsékelt övi Ázsiában (Alnus hirsuta) és Amerika szubboreális zónájában (Alnus rugosa) is megtalálhatók.
A hamvas éger átlagosan 3-15 méter magasra növő cserje vagy kisebb fa. Koronája szélesen kúp alakú vagy oszlopos. Ágai szabálytalanul, lazán helyezkednek el, kérge sima, színe zöldes-sötétszürke, jellegzetesen paraszemölcsös. Levelei szórt állásúak, ovális vagy kerek formájúak, erősen fogazottak. A hamvas nevet méltán kapta leveleinek halványzöld színi, és szürkészöld fonáki részéről, amelyet először mindenhol finom szőrzet borít, később már csak a levél fonákján találjuk a szőrzetet a levélerek mentén. Késő ősszel a lomb zölden hullik le.
A hamvas éger március-áprilisban virágzik. A porzós barkák hosszabbak a termős barkáknál, utóbbiak éréskor tobozszerűen elfásodnak. Áltoboz termése kupaccsal körülvett makk.
Hazánkban főként a Dunántúl ligeterdeiben fordul elő. Korábbi, erdészeti célú ültetésének utolsó maradványai még fellelhetők a Nagyalföldön, kisszámú hazai előfordulása miatt kíméletre, védelemre és nagyobb megbecsülésre szorul a faj.
Kecskefűz
A húsvéti barka juthat eszünkbe először a fűzfafélék családjába tartozó kecskefűzről (Salix caprea), mivel ez a faj is hozzájárul a tavaszi keresztény ünnepkör díszítéséhez, és szorosan kötődik a hagyományokhoz. Európában, illetve Ázsia középső és nyugati területein honos. A kontinensek dombvidékeitől egészen 2000 méter magasságig vályogtalajokon, erdei vágásokban, erdőszéleken, ligeterdőkben, tölgyesekben fordul elő. Erdei irtásterületeken, töltéseken, kavicsbányákban az elsőként megjelenő fás növények közé tartozik. Nem különösebben igényes, a gyengébb minőségű talajokon is jól fejlődik.
A kecskefűz 3-10 méter magasra is megnövő, nagy kiterjedésű cserje vagy kisebb fa. Fatermetű egyedeivel nagyon ritkán futhatunk össze, mivel évszázadokon keresztül nem kívánatos gyomfajnak tekintették, és sok helyen igyekezték teljesen visszaszorítani. A kecskefűz az egyetlen őshonos fűzfajunk, amely többletvíz nélkül él, alföldön kimondottan ritka.
Levelei elliptikusak, csaknem kerekdedek, rövid hegybe végződnek; színükön kopaszok vagy elszórtan szőrösek, színük fénytelen olajzöld, fonáki oldalon szürkésen molyhos szőrűek. Feltűnően nagy barkavirágzatai lombfakadás előtt jelennek meg, felnyílás előtt ezüstösfehér, prémes szőrözöttség burkolja őket. A nektár, illetve annak édes illata csalogatja a megporzást végző rovarokat, így fontos tavaszi táplálékforrást jelent a rovarok számára.
A római katolikus hitvallás szerint a barka elhárítja a rontásokat, megvédi tulajdonosa házát a vihartól és tűztől, veteményesbe tűzve pedig a terményt is növeli a magyar népszokások szerint. Virágvasárnaphoz számtalan népszokás kapcsolódik, többek között a barkaszentelés is.
Rezgő nyár
Hazánk hegy- és dombvidékeinek jellemző pionír fafaja a rezgő nyár (Populus tremula), amelyik a kecskefűzhöz hasonlóan szintén a fűzfafélék családjába tartozik. (Pionír faj jelentése: olyan élőlényeket nevezünk így, amelyek egy bizonyos pusztulást kiváltó ok (pl. erdőtűz, jégborítás, erdőirtás, ipari tevékenység) megszűntével elsőként jelennek meg, illetve telepednek meg olyan területeken, amelyekről az élet kipusztult vagy az ember kipusztította.)
A rezgő nyár a rezgő nevet onnan kapta, hogy a legkisebb szélmozgás hatására levelei lazán elkezdenek mozogni, billegni, látványosan „rezegni” (innen a mondásunk is, hogy reszket, mint a nyárfalevél). Közönséges nyárként vagy eurázsiai nyárként is ismert. Fontos szerepe van az erodált, lepusztult talajok újraerdősülésében, de elegáns, terebélyes megjelenésével növeli a hazai erdők esztétikai értékét, számos faj kötődik hozzá.
A rezgő nyár átlagos magassága 15-20 méter, de nem ritka a 20-30 méteres példány sem. Koronája kezdetben igen laza, később inkább kúp alakú. Gyökérsarjakat képez. Törzse nem egyenes, többnyire kissé hajlott. Kérge csupasz, sima, szürkészöld vagy ezüstszürke színű, és később barnára, majd teljesen szürkére változik. Levelei a hosszú- és a sarjhajtásokon szív alakúak, hegyes csúcsúak, a lombozat többi részén túlnyomórészt kerekdedek, csúcsuk rövid, szélük tompán fogas.
Lombfakadást megelőzően már megjelennek a vesszőkön a 4-8 centiméter hosszú barkák. A porzós barkák kövérkés alakúak, lilás-szürke színűek, selymes tapintásúak. A termős barkák eleinte soványabbak, a termők zöld színűek, a bibék kétágúak. Nem sokkal a megtermékenyülést követően a termős barkák kövérebbek lesznek A toktermésekben repítőszőrös magvak fejlődnek, amelyek a megtermékenyítést követően már májusban termékenyek lesznek. A termések felhasadásával a magok kitüremkednek, és a szőrök fehérlőn gyapjassá teszik a barkákat. A szél aztán „kiszabadítja” és a szőröknek köszönhetően tovaröpíti a magokat.
A három fenti fafaj közül kerül ki tehát a győztes. A szavazás eredményét az Országos Erdészeti Egyesület honlapján és az Egyesület Facebook oldalán adja közre 2025. december 1-én.
Kapcsolódó oldalak:
Kapcsolódó cikkek:
