Van valami különös a tökéletesen rendezett kertekben. A gyep egyenletesre nyírva, a sövény szabályosra vágva, az ágyásokban egyetlen „nem oda való” növény sem látható, a lehullott levelek eltakarítva, a talaj csupaszon, a növények pedig gondosan egymás mellé ültetve.
Első pillantásra minden a helyén van.
Csakhogy a kert nem attól lesz egészséges, hogy minden centimétere rendezett. Sőt, előfordulhat, hogy éppen a túlzott rendezettség árulkodik arról, hogy a kertből valami fontos hiányzik: az élővilág változatossága.
A biodiverzitás nem valami távoli természetvédelmi fogalom. Ott van a saját kertünkben is. A talajban, a virágokon, a fák kérgén, a sövényben, a lehullott levelek között és még azokban a növényekben is, amelyeket mi egyszerűen csak gyomnak nevezünk.
A steril kert lehet látványos, de attól még szegény
A rendezett kerttel önmagában nincs probléma. Egy jól megtervezett kert lehet rendezett és közben rendkívül gazdag élővilágú is.
A gond akkor kezdődik, amikor a rendezettség egyet jelent azzal, hogy mindent eltávolítunk, ami nem illeszkedik a saját elképzelésünkbe.
Nincs avar, mert „koszos”, elszáradt növényszár, mert „rendetlen”, virágzó gyom, mert „elvadítja a kertet”. Nincs sűrű cserjeszint, mert „áttekinthetetlen”, nincs holt faanyag, mert „nem szép”, magasabb növényzet, mert „nem gondozott”. Ezzel viszont egyre több élőhelyet veszünk el. A kert pedig lassan ugyanúgy kezd működni, mint egy díszlet: kívülről szép, belülről egyre kevesebb életet képes fenntartani.
Mit jelent valójában a biodiverzitás?
A biodiverzitás egyszerűen fogalmazva az élővilág sokfélesége. Egy kertben nem csak azt jelenti, hogy hányféle növényt ültettünk el. Számít az is, hányféle rovar talál benne táplálékot, milyen madarak jelennek meg, vannak-e talajlakó élőlények, található-e búvóhely kisebb állatok számára, és milyen változatos élőhelyeket hoztunk létre.
Egy kertben ugyanis nem különálló növények gyűjteménye él. Egy rendszer működik. A növények táplálékot és búvóhelyet adnak, a rovarok beporoznak, vagy éppen más rovarokkal táplálkoznak, a talajlakó szervezetek lebontják a szerves anyagokat, a madarak pedig számos más élőlénnyel együtt kapcsolódnak ehhez a rendszerhez.
Minél többféle élőhely és táplálékforrás áll rendelkezésre, annál többféle élőlény számára válhat otthonná a kert.
A tökéletes gyep nem feltétlenül a legélőbb gyep
A rövidre nyírt, egyetlen vagy néhány fűfajból álló gyep rendkívül rendezett látványt nyújt. De ökológiai szempontból sokkal szegényebb lehet, mint egy változatosabb növényzet.
Ez nem azt jelenti, hogy a gyepet mindenhol meg kell szüntetni.
A probléma inkább az, amikor egy nagy kert szinte teljes területét gyep borítja, amelyet rendszeresen rövidre nyírunk, intenzíven öntözünk és tápanyaggal látunk el, miközben alig marad hely cserjéknek, virágzó évelőknek, fás növényeknek vagy természetesebb növényfoltoknak. A kertben ugyanis nem minden négyzetméternek kell ugyanazt a feladatot ellátnia. Lehet egy része taposásra alkalmas gyep, egy másik virágzó évelőágyás, egy harmadik árnyékos cserjés, a kerítés mellett pedig akár magasabb, természetesebb növényzet. A változatosság nem feltétlenül jelent rendezetlenséget.
Az avar nem szemét
Ősszel sok kertben megkezdődik a nagy takarítás. A leveleket összegyűjtik, elszállítják, majd a talaj szinte teljesen csupaszon marad, pedig a lehullott levél a természetben nem hulladék.
A levelek lebomlanak, visszajuttatják a tápanyagok egy részét a talajba, és közben számos élőlény számára biztosítanak búvóhelyet vagy táplálékot. Természetesen nem mindenhol célszerű vastag avarréteget hagyni. A gyepet például érdemes kezelni, és vannak növények, amelyeknek nem tesz jót a túlzottan nedves, vastag takarás. De az sem szükséges, hogy az egész kertet sterilre takarítsuk. Az ágyásokban, fák és cserjék alatt az avar sokszor éppen azt a természetes talajtakarást biztosíthatja, amelyet egyébként mulccsal próbálunk pótolni.
A „gaz” néha élőhely
Talán ez a legnehezebben elfogadható gondolat.
Nem minden növénynek kell helyet kapnia a kertben. De az sem igaz, hogy minden spontán megjelenő növény értéktelen. A pitypang, a herefélék, a vadmurok, a csalán vagy más spontán megjelenő növények számos élőlény számára jelenthetnek táplálékot vagy élőhelyet.
Versenyez-e a termesztett növényekkel? Elfoglalja-e az ágyást? Inváziós faj-e? Vagy egyszerűen csak megjelent egy olyan helyen, ahol nem zavar senkit? Nem kell minden növényt kiirtani csak azért, mert magától nőtt.
A virágos kert nem csak nekünk virágzik
A kert megtervezésekor hajlamosak vagyunk kizárólag a saját szemünkkel gondolkodni. De érdemes egy másik kérdést is feltenni: ki fogja használni ezt a növényt? Egy dúsan virágzó növény lehet látványos számunkra, de ha kevés hozzáférhető nektárt vagy virágport biztosít, ökológiai értéke nem feltétlenül ugyanaz, mint egy sokféle rovar számára hasznos növényé. Ezért egy biodiverz kertben érdemes úgy összeállítani a növényállományt, hogy ne csak egy rövid tavaszi vagy nyári időszakban legyen virágzó növény, hanem minél hosszabb időszakban rendelkezésre álljon táplálék.
A sövényből lehet élő fal
A tökéletesen nyírt, egyetlen fajból álló sövény nagyon rendezett. De egy változatos cserjesáv egészen más élőhelyet jelenthet. A különböző cserjék eltérő időpontokban virágozhatnak, más-más termést hozhatnak, különböző magasságokat és sűrűséget biztosíthatnak. A sűrűbb növényzet pedig búvóhelyet kínálhat számos állat számára. Nem kell lemondani a nyírt sövényről sem. A kertben lehet olyan rész, ahol a szabályos forma a cél, míg máshol hagyhatunk természetesebb cserjecsoportokat.
Kiemelt kép: Pixabay
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
