Októberre elég pontosan kiderül, melyik növény hogyan viselte a nyarat. Ahol a virágok rendszeresen lekókadtak, megperzselődtek vagy csak folyamatos öntözéssel maradtak életben, ott érdemes elgondolkodni a jövő évi növényválasztáson.
Különösen igaz ez a déli fekvésű teraszokra, falak mellé, illetve azokra az ágyásokra, amelyeket reggeltől estig ér a nap. Ezekre a helyekre olyan fajokat célszerű választani, amelyek nemcsak elviselik a meleget, hanem kifejezetten napos körülmények között fejlődnek szépen.
Amit az idei nyár megmutatott
A következő szezon tervezésénél nemcsak azt érdemes figyelembe venni, hány órán át süti a nap az adott területet. A talaj legalább ilyen fontos. A szárazságtűrő növények jelentős része jó vízelvezetésű közegben érzi jól magát, és a pangó vizet sokszor rosszabbul viseli, mint az átmeneti szárazságot.
Ha tehát egy ágyás kötött, eső után sokáig nedves marad, önmagában attól még nem lesz ideális szárazságtűrő növények számára, hogy nyáron erősen felmelegszik. Ezt már az őszi talajmunkáknál érdemes számításba venni.
A jövő évi egynyáriak közül az egyik legjobb választás a porcsinrózsa (Portulaca grandiflora). Alacsony termetű, pozsgás levelű növény, amely teljes napsütésben és jó vízáteresztő talajban érzi igazán jól magát. Sziklakertbe, ágyásszegélybe és olyan edényekbe is kerülhet, amelyek nyáron gyorsan kiszáradnak. Kifejezetten rossz választás viszont olyan helyre, ahol tartósan nedves marad a föld.
Egynyáriak a legnaposabb helyekre
A cínia vagy rézvirág (Zinnia elegans) szintén megérdemel egy helyet a jövő évi vetési tervben. Meleg- és fényigényes növény, amely napos, levegős fekvésben virágzik gazdagon. A megfelelő térállás különösen fontos, mert a túl sűrű növényállomány kedvezhet egyes levélbetegségek kialakulásának. A magasabb fajták vágott virágnak is használhatók, az alacsonyabbak pedig ágyásszegélyben mutatnak jól.
A bársonyvirágok (Tagetes spp.) szintén megbízható egynyáriak napos fekvésbe. Hosszan virágoznak, jól viselik a nyári meleget, és többféle méretben választhatók, így veteményesek szegélyében éppúgy használhatók, mint önálló díszágyásban vagy edényben. Az elnyílt virágzatok rendszeres eltávolításával hosszabb ideig tartható fenn a virágzás.
A verbénák között bokros és csüngő növekedésű változatokat is találni, ezért balkonládába és függőkosárba is érdemes számolni velük. Napos helyet és jó vízelvezetésű közeget igényelnek. Bár a begyökeresedett növények a szárazabb időszakokat is átvészelik, edényben természetesen jóval gyorsabban elfogy a rendelkezésükre álló víz, ezért a szárazságtűrés nem jelenti azt, hogy egy forró balkonon öntözés nélkül tarthatók.
A napraforgót (Helianthus annuus) sem csak a veteményeskert növényeként érdemes számításba venni. A magas fajták az ágyás hátterében kaphatnak helyet, míg a kompakt változatok nagyobb edényekben is nevelhetők. Magról egyszerűen indítható, ezért a következő évi virágoskert tervezésekor könnyen beilleszthető a növények közé.
Nem kell minden tavasszal elölről kezdeni
A legforróbb kertrészeket érdemes évelőkkel is benépesíteni. A kasvirágok (Echinacea) napos fekvésben fejlődnek szépen, és megfelelő begyökeresedés után az időszakos szárazságot is jól viselik. Nyári virágzásuk miatt a beporzó rovarok számára is értékes növények.
Hasonlóan használható a kokárdavirág (Gaillardia), amely napos, jó vízáteresztő talajban érzi jól magát. A túl nedves, kötött földet azonban nem kedveli, ezért a hely kiválasztásánál ezt fontosabb figyelembe venni, mint azt, hogy egy növényt általában „szárazságtűrőként” tartanak számon.
A varjúháj (Hylotelephium spectabile, korábban Sedum spectabile) különösen hasznos lehet ott, ahol a nyár végére már kevés virág marad az ágyásban. Húsos leveleiben vizet raktároz, teljes napon tömött növekedésű marad, nagy virágzatai pedig nyár végétől őszig díszítenek. A következő évi ágyások tervezésekor ezért nemcsak a júniusi-júliusi látványt érdemes figyelni: jó fajválasztással szeptemberre és októberre is maradhat virágzó növény a kertben.
A cickafark (Achillea millefolium) és díszváltozatai ugyancsak jól használhatók szárazabb, napos helyeken. Nem igényelnek különösen tápanyagdús talajt, sőt túl jó körülmények között a hajtások lazábbá válhatnak és könnyebben megdőlhetnek. A virágzatok vágott és száraz virágként is használhatók.
A jövő évi kertet már ősszel érdemes fejben összerakni
Légiesebb hatást adhat a korábban Gaura lindheimeri, ma elfogadott nevén Oenothera lindheimeri, azaz évelő díszgyertya. Hosszú, vékony hajtásain nyíló fehér vagy rózsaszín virágai jól társíthatók tömöttebb növekedésű évelőkkel és díszfüvekkel. Napos, jó vízelvezetésű helyet kíván, begyökeresedve pedig a szárazabb időszakokat is jól viseli.
A sétányrózsa (Lantana camara) elsősorban a következő évi edényes beültetéseknél jöhet szóba. A forró, napos teraszokat jól viseli és hosszú ideig virágzik, de nálunk nem célszerű télálló kerti évelőként számolni vele. A következő szezonra megtartott növényeket fagymentes helyen kell teleltetni.
Az októberi kert ebből a szempontból jó tervezési alap. Érdemes most feljegyezni, hol perzselte egész nap a nap a növényeket, mely edények száradtak ki feltűnően gyorsan, és mely ágyásokban kellett nyáron szinte naponta öntözni. Ezekre a helyekre jövőre eleve nap- és szárazságtűrő fajokat lehet tervezni.
A porcsinrózsa, a cínia, a verbéna és a bársonyvirág az egynyári beültetésekhez adhat biztos alapot, míg a kasvirág, a kokárdavirág, a cickafark és a varjúháj több évre berendezheti a napos ágyásokat.
Levendulával, rozmaringgal és megfelelő szárazságtűrő díszfüvekkel társítva pedig olyan növényállomány alakítható ki, amelynek fenntartása a következő forró nyáron is kezelhetőbb lehet.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
