Kertészeti károsítók előrejelzése (5 .) Az alma ventúriás varasodása és a tűzelhalás betegségek előrejelzése

Az alma ventúriás varasodása

A varasodásért felelős kórokozó pszeudotéciumos alakja a Venturia inaequalis, ivartalan alakja pedig a Spilocaea pomi Fr. konídiumtartós gomba. A betegséget először 1819-ben Svédországban írták le, majd Észak-Amerikában 1834-ben figyelték meg. Mára mindenhol megtalálható a világon, ahol almát termesztenek. Az almavarasodást okozó kórokozó gazdanövényei közé tartoznak a dísz és termesztett Malus nemzetségbe tartozó fajok. Az almafajták fogékonyságában nagy különbségek vannak. Termesztett almán a növényvédelem gerincét adó kórokozóról van szó, a varasodás ellen évjárattól függetlenül minden évben védekezni kell.

Venturia inaequalis okozta tünetek (Fotó: Puskás Noémi)

Tüneteket a levélen, a virágon és a gyümölcsön okoz. A levélen a vegetáció kezdetén 0,5-1 cm átmérőjű kerek, halványzöld, a levél színe felé kidomborodó foltok jelennek meg. A foltok később a színi és fonáki oldalon barnulnak, bársonyos tapintásúvá válnak, konídiumtartó-gyep jelenik meg rajtuk. A levélfolt később elhal, szürkésbarna színű lesz. A virágon a sziromleveleken, a csészeleveleken és a virágkocsányon kerek foltokban jelenik meg a konídiumtartó-gyep. Termés ezekben a virágokban nem kötődik és a virágok lehullanak. A fiatal gyümölcsön először apró, majd a gyümölcs fejlődésével egyre növekvő, leveleken megjelenő tünetekhez hasonló méretű foltok jelennek meg. A foltokban sötétbarna konídiumtartó-gyep fejlődik, a foltok szélén a kutikula szürkés foszlánya észlelhető. Ezek a foltok később elparásodnak, varasak lesznek, szövetük megkeményedik és elhal. Az elhalás következtében a gyümölcs ezen része nem növekszik tovább, torz, féloldalas gyümölcsök fejlődnek, a gyümölcshéj felreped. A varas foltokon más szaprofita gombák is megtelepedhetnek, a gyümölcs értékesíthetetlenné válik.

A kórokozó biológiájának ismerete elengedhetetlen az előrejelzés szempontjából. A fertőzés tavasszal a lehullott levelekben áttelelő ivaros alakkal (aszkospórákkal) kezdődik. Ezek kialakulását a levelek gyors elkorhadása (N-tartalmú tápanyag kijuttatása), a fényhiány (lehullott levelek talajba forgatása) és a hosszan tartó csapadékmentes időjárás hátráltatja. Kedvező körülmények között az ivaros spórák tavaszra kialakulnak. Az aszkospórák kiszabadulásához először csapadék (minimum 10 mm) szükséges, majd az esőt száraz időszaknak kell követnie. A kiszóródáshoz egy erős harmat nem elegendő, és csak a 2 °C alatti hőmérséklet hátráltatja a folyamatot. A spórák kiszóródása rügypattanástól virágzásig növekszik, majd június végéig fokozatosan csökken. A spórák légmozgással jutnak a növény különböző részeire, és a kedvezőtlen körülményeket jól elviselik anélkül, hogy csírázóképességüket elvesztenék.

A spórák fertőzésének két meghatározó tényezője a növényfelület nedvessége (eső, harmat, magas relatív páratartalom) és a léghőmérséklet. Ezen tényezők összefüggései határozzák meg a vegetáció további részében az ivartalan spórák fertőzőképességét is. Védekezésre általában minden évben szükség van, évjárattól és a termesztett fajta érzékenységétől függően inkább csak a védekezések száma függ. A kórokozó elleni védekezési lehetőségek közül a legfontosabb a gomba áttelelő alakjának elpusztítása, a lehullott levelek összegyűjtése, elégetése vagy talajba forgatása. Csökkenti az aszkospórák kiszóródását az őszi lombfertőtlenítés is, azonban a vegetációs időszakban egérfül és bimbós állapotban, valamint közvetlenül virágzás előtt, majd sziromhullás után egészen június végéig permetezni kell. Majd július elejétől, a konídiumok fertőzésének megakadályozása céljából a kémiai védekezést tovább kell folytatni.

Erwinia amylovora okozta tünetei kajszin (Fotó: Karacs-Végh Anita)

A tűzelhalás

A tűzelhalás betegség kórokozója az Erwinia amylovora (Burill) Winslow et al. baktérium. A betegség és a kórokozó által okozott tünetek Észak-Amerikában 1780 óta ismertek, kórokozóját azonban csak 1880-ban írták le. Európába 1957-ben került, először Angliában jelent meg, hazánkban 1996-ban közölték a betegség és a kórokozó megjelenését. Magyarországon zárlati (karantén) károsító, de karantén státusza mára már megváltozott, csak új gazdanövényen, illetve szaporítóanyag-előállítás során jelentésköteles.

Gazdasági szempontból a Maloideae alcsaládba tartozó gazdanövények a legfontosabbak: az almatermésűek (alma, birs, körte, naspolya), de előfordul a Chaenomeles, a Cotoneaster, a Crategus, a Pyracantha és a Sorbus fajokon is. Aggodalomra adhat okot, hogy legújabb kutatások igazolták megjelenését bogyósokon (szeder, málna) és csonthéjas fajokon is. Hazánkban is izolálták már a kórokozót szilva, kajszi fiatal hajtásairól, ezeken azonban megjelenése évjáratfüggő és nem járványos egyelőre, de a növényvédelemnek fel kell készülnie erre az új kihívásra is.

A tűzelhalás elnevezés egyértelműen utal a kórokozó által okozott perzseléses, égésszerű tünetekre. Attól függően, hogy mely növényi részt támadja meg a kórokozó, almán és a körtén megkülönböztetünk virág-, hajtás-, levél-, gyümölcs-, ág- és törzs-, valamint gyökérnyak- és gyökérelhalást. A virág csészelevelein és kocsányán vizenyős foltok alakulnak ki a fertőzés következtében, később a virág elfeketedik. A hajtásba kerülve a kórokozó megtámadja a szállítószöveteket, a hajtás elhervad, majd elszárad, vége enyhén begörbül, pásztorbot-szerűen meghajlik. A levél fertőződése a légzőnyílásokon keresztül, rovarok által vagy sebzéseken (jégeső, szélverés) keresztül történik. A levél fő- és mellékerei barnásra színeződnek, majd feketén elhalnak. Az elhalt levelek a fertőzött hajtásról nem hullnak le.

Gyümölcsfertőzés esetén leggyakrabban a fiatal éretlen gyümölcsök fertőződnek meg, az érett gyümölcsökön ritkán alakulnak ki tünetek. A gyümölcs először szürkészöld majd vizenyős lesz, később barnulnak, megfeketednek, mumifikálódnak és a fán maradnak vagy lehullnak. A megbetegített növényi részeken baktériumnyálka törhet elő, amely megszáradva fonálszerűvé válik. A fertőzés, a virágok, a hajtások vagy a gyümölcs felől halad a vesszők, gallyak és idősebb ágakon át a törzs felé.

Az ágakon a fertőzött dárdák, vízhajtások, valamint kisebb elágazások alapi részénél besüppedő foltok, majd később rákos sebek alakulnak ki. A gyökérnyaki fertőzés indulhat a téli fagy következtében kialakult sebeken át, vértetű fertőzés nyomán vagy a hajtások felől. Még a fakoronából az ág és a törzs felületéről lemosódó baktériumok is fertőzhetnek. A gyökérnyak-fertőzés során a fák sokszor nem mutatnak tűzelhalásra utaló tüneteket, ezért összetéveszthetők más egyéb gyökér- és gyökérnyaki betegséggel.

Fertőzési források elsősorban a növény fás részei. A fás részeken keletkezett fekélyes sebeken a növény felületén, valamint a sebek belsejében is fennmaradhat a kórokozó. A baktérium tavasszal a virágokra és a hajtásokra kerül, de metszés során vágóeszközökkel vagy időjárási tényezőknek köszönhetően (jégverés) is átvihető a kórokozó, valamint természetes nyílásokon (légzőnyílásokon és a bibén) keresztül is a növénybe juthat.

Terjedésében nagy szerepet játszik a víz, de nagyobb távolságra a kórokozó fertőzött szaporítóanyaggal, gyümölccsel és csomagolóanyagokkal terjed. A kórokozó terjedésében még nagyon fontos szerepet játszanak a rovarok is. A szúró-szívó szájszervükkel okozott sérüléseken keresztül a baktérium képes utat találni a növénybe, de a rovarok testén megtapadva nagy távolságokra is képes eljutni. A rovarkártevők elleni védekezés rendkívül fontos a tűzelhalás betegség kialakulásának megelőzésében. Sajnos a méhek is igen fontos terjesztői a kórokozónak. A madarak szerepe a nagy távolságra való szállításban lehet jelentős.

Elsősorban a vándormadarak jelentenek nagy veszélyt. A baktérium számára a 18 °C fölötti léghőmérséklet, a csapadékos időjárás, az öntözés és a magas, 75% fölötti relatív páratartalom teremti meg az ideális körülményeket a fertőzéshez. Védekezés szempontjából a legfontosabb a fertőzésmentes szaporítóanyag előállítása és használata. A legalapvetőbb védekezési eljárás a tüneteket mutató részek (elhalt virágok, virágzatok; pásztorbot-szerűen meggörbült hajtások, fertőzött ágrészek) eltávolítása és megsemmisítése. A kémiai védekezés optimális idejének meghatározása előrejelzéssel lehetséges.

Az USA-ban a Steiner által 1990-ben kidolgozott MARYBLYT, valamint Angliában a Billing által 1979-ben összeállított BILLING-módszer terjedt el. A kórokozó elleni kémiai védekezés előrejelzésre (optimális környezeti feltételek teljesülése) alapozott kell, hogy legyen és csak a különböző védekezési módszerek (növény-egészségügyi rendszabályok, agrotechnika, kémiai védekezés, rezisztens és toleráns fajták, biológiai védekezés) integrált alkalmazása hozhat jó eredményt.

Erwinia amylovora okozta tünetei körtén (Fotó: Karacs-Végh Anita)

A ventúriás varasodás előrejelzése

A varasodás előrejelzésére szolgáló modell két részből áll. Mint ahogy korábban is említettük, a spórák fertőzőképességét két környezeti tényező befolyásolja: a levélfelület-nedvesség időtartama és a léghőmérséklet. Ezek a tényezők azonban eltérően hatnak az ivaros aszkospórákra és az ivartalan konídiumokra, melyek kis átfedéstől eltekintve egymás után jelentkeznek az ültetvényben. A modell első lépésként a tavasszal kialakuló aszkospórák fertőzéséhez szükséges időjárási tényezőket veszi figyelembe. Ezen spórák 2 °C alatt nem szóródnak, így ez lesz a minimális követelmény léghőmérséklet tekintetében.

A másik tényező a levélfelület nedvessége, vagy a magas páratartalom, mely szükséges a csírázáshoz. Ezen tényezők közül a második egyszerűbben mérhető, ennek minimum értéke 80% a csírázáshoz, tehát amikor a léghőmérsékletre és a páratartalomra vonatkozó minimum követelmények teljesülnek a spórák bizonyos idő alatt képesek megfertőzni a növényt.

Az 1. ábra 3 eltérő fertőzési szintet jelöl, és a grafikonokról leolvasható, hogy 14 °C fölött a spóráknak néhány órányi nedvesség elegendő a fertőzéshez. Amennyiben az aszkospórás fertőzés megtörténik, úgy a kórokozó ivartalan szaporodása megkezdődik, azaz innentől a konídiumok csírázásának körülményeit kell megvizsgálni, melyet a 2. ábra szemléltet.

1. ábra Az aszkospórák fertőzéséhez szükséges feltételek ventúriás varasodás esetében

2. ábra A konídiumok fertőzéséhez szükséges feltételek ventúriás varasodás esetében

A tűzelhalás előrejelzése

A tűzelhalás betegséget okozó baktérium előrejelzésére szolgáló módszerek és modellek nagy számban állnak a felhasználók rendelkezésére. A teljesség igénye nélkül mutatunk be cikkünkben kettőt ezek közül. A módszerek között közös jellemző, hogy mindegyik az alma és a körte virágzásához kötött, azaz alapvető feltétele a fertőzésnek a virágzás. A másik minimális feltétel a nedvesség jelenléte a fogékony növényi részeken.

Talán a legegyszerűbb módszer az úgynevezett izoterm vonal alkalmazása (3. ábra). Ez a módszer napi átlaghőmérséklettel számol. A naptárban március elseje és május elseje között kell egy vonalat húzni úgy, hogy március elsejéhez 16,7 °C, május elsejéhez 14,4 °C tartozik. Amennyiben csapadék esik, vagy az RP 90% fölé emelkedik és a napi átlaghőmérséklet átlépi ezt a vonalat, úgy a fertőzés nagy valószínűséggel bekövetkezik. Időjárás előrejelzésre alapozottan megelőző védekezés javasolt ebben az esetben réz hatóanyagú szerekkel.

3. ábra Az Erwinia amylovora előrejelzése az izoterm vonal alkalmazásával

A másik modell a baktériumkolóniák növekedéséhez szükséges hőmérsékleti tartományt veszi alapul. Mint az előző modellben, itt is fontos, hogy a növény virágzásban legyen, és ezalatt az idő alatt csapadék hulljon a területen. A baktériumkolóniák növekedése 15 °C-tól kezdve egészen 29 °C-ig gyorsuló ütemet mutat, 29 °C fölött lassul, majd 41 °C-on teljesen leáll. Ezt a növekedési ütemet laboratóriumi körülmények között tesztelték, és a 4. ábrán látható grafikon jellemzi.

4. ábra Az Erwinia amylovora növekedési rátája a hőmérséklet függvényében

A modell működésekor az y tengelyen található értékeket az adott órában mért átlaghőmérséklet függvényében számolja, ha a nedvességre vonatkozó feltételek teljesülnek (90% fölötti RP vagy csapadék). Ezeket az értékeket 15-41 °C között mindig hozzáadjuk az előző órában mértekhez, és ha a modell eléri a 300-as értéket, akkor nagy valószínűséggel megtörténik a fertőzés. Természetesen ennek a modellnek a használata során is az előrejelzés adataira kell támaszkodni, és ha az előrejelzés alapján ezek a feltételek teljesülni fognak úgy megelőző védekezést kell alkalmazni.

Az Erwinia amylovora kórokozó talán modellek és előrejező rendszerek közül az egyik legkutatottabb téma, további modellek (pl. az első cikkünkben említett MARYBLYT szoftver által használt modell) megtalálhatók az alábbi linken: http://ipm.ucanr.edu/DISEASE/DATABASE/fireblight.html

*

A Szent István Egyetem kutatóiként egy pályázat kapcsán egy olyan előrejelző rendszer kifejlesztésén dolgozunk, amely képes lesz a 21. századi, modern növényvédelmi elvárásoknak megfelelni (további információ: https://farm.sensomedia.hu).

Ádám János
SZIE Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest
Dr. Karacs-Végh Anita
SZIE Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék, Budapest