A kaktuszokat akár magról is vethetjük, bár a leggyakrabban levéldugványról szaporítják még mostanában is. A magról vetett kaktuszokból ugyanolyan szép növényeket nevelhetünk, mint dugványozott társaiból, ha pár apró praktikát elsajátítunk a témában.
A kaktuszok rendkívül praktikus növények abból a szempontból, hogy ha igényeiket ki tudjuk elégíteni, akkor egy viszonylag egyszerű növénycsoport. Kevés gondozást igényelnek, lassú növekedésüknek köszönhetően a lakást is lassabban növik ki és emellett rendkívül változatosak akár formavilágra, akár virágjukat tekintve.
A kaktuszok családja
A kaktuszfélék (Cactaceae) családja mintegy 2000 fajt foglal magába, melynek eredeti élőhelye Amerika trópusi, szubtrópusi sivatagos vagy száraz hegyvidéki területei. Pozsgás, un. törzsszukkulens növények. Az indiánok mintegy 9000 éve eszik a fügekaktusz termését a feljegyzések alapján. A kaktuszok többsége (pl. a fán lakók vagy egyes, kimondottan meszes sziklákon honos fajok kivételével) a kissé savanyú, nem túl meszes, de mindenképp jó vízáteresztő talajt kedveli. Tőzegbe főleg a fán lakó fajokat célszerű ültetni. A több hónapos nyugalmi időszakban (ez általában a tél) vizet egyáltalán nem igényelnek.
A kaktuszokat nemcsak rovarok porozhatják be, de egyes fajokat madarak, másokat pedig denevérek.
Milyen a jó kaktuszföld?
Eredeti élőhelyüket tekintve a kaktuszok vetéskor is azt a talajkeverék minőséget igénylik. Ez nagyjából azt takarja, hogy ha házilag keverünk kaktuszmagvető-talajkeveréket, akkor arányaiban sokkal több homokot érdemes beletenni, mint mondjuk víztartó kókuszrostot vagy komposztos részt.
Ha szükséges, kevés tőzeggel savanyúbbá tehetjük a földkeverékünket, melyet házilag előállítani sokkal gazdaságosabb. A savanyúbb talajt igénylők például a Gymnocalycium fajok is. Agyaggal, tégla- és mészkőtörmelékkel, lúgosabbá tehetjük pl. az Astrophytum és Lophophora fajok számára a készülő közeget. Ásványi anyagokban gazdag vulkáni kőzettörmelékkel a humusz aránya csökkenthető, amiből viszonylag kevés mennyiségre van szüksége a kaktuszoknak belőle.
A legtöbb faj számára a komposzttal kevert homok az ideális, mely akár fele-fele arányban is keverhető.
Hogyan vetjük házi körülmények között a kaktuszokat?
A kaktuszoknak a csírázás idején kiegyenlített hőfokra és páratartalomra is van szükségük, ráadásul a stabil és nagy fénymennyiséget is igénylik. Ezt úgy tudjuk megoldani, ha a talpmelegről gondoskodunk. Saját tapasztalat alapján a kaktuszmagokat hosszú évek óta húsipari habtálcákba vetem. A habtálca jól tartja a hőt, nem engedi alulról lehűlni a talajt sem és így ablakpárkányra is gond nélkül kirakható. A habtálcákat a páraőrzés miatt viszont üveggel takarom vagy átlátszó folpackkal fedem le. Az üveg azért szerencsésebb, mert könnyebben kezelhető, de ha nincs kéznél, akkor a folpack is megfelelő megoldás.
Egy kézi permetezővel nedvesítem nagyjából kétnaponta a talajt és a lakás legmelegebb pontjára teszem a déli oldalra. Így elegendő fényt is kapnak a cseperedő növényeim, a meleget is tudom biztosítani számukra és a megfelelő páratartalmat is. A csírázáshoz 20-30 C fok között kell biztosítani a benti hőmérsékletet.
Kezdőknek mivel érdemes vetni?
A kaktuszok magja rendkívül apró, így egyenletesen vetni nem olyan egyszerű. A vetéshez kézi vetőmagszórót érdemes beszerezni, mely egy olcsó kis kézi eszköz, mégis nagyban megkönnyíti a magvetési procedúrát. A Mammilláriák hálásak és könnyen is csíráznak. Ráadásul a Mammillaria kis magoncait gondozni is könnyebb, mint más fajokat. A magokat a közeg felszínére szórjuk és nem takarjuk.
Egyes ajánlások az árnyékos helyen való vetést javasolja, de sok esetben ez gyengébb keléseket eredményezett, mint egy fényben gazdagabb helyen történő magvetés.
Érzékenyek a kaktuszmagok a betegségekre
A kaktuszok magvetésnél elég érzékenyek a fertőzésekre, ezért a talajkeveréket érdemes csírátlanítani (pl. 200 C fokos sütőbe téve egy órára). A botritisztre, fitoftórára és a fuzáriumra a legérzékenyebb.