Két ádáz gyomnövény van, nemcsak a homoktalajon kertészkedőknél, hanem ahogy egyre jobban melegszik az időjárás, szemlátomást más területeken is hódító útjukra indultak. Ezek nem mások, mint a királydinnye és az átoktüske, amit rendre összekever a köznép, pedig két eltérő növényről van szó!
Királydinnye
A királydinnye a királydinnyefélék (Zygophyllaceae) családjába tartozó, egynyári, kétszikű gyomnövény. Apró termésein hatalmas szúrós tövisek találhatók, melyek a kerti papucsokon is képesek átszúrni, de az állatok talpába és szőrébe is rendre beleragadnak.
Főként az északi féltekén fordul elő, a száraz meleg klíma kedvez nekik és a homokos talaj kedvelője elsősorban, így Magyarországon főként az Alföld egyes részein tekinthető gyakorinak. Szőlősökben és kapás kultúrákban gyakran gyomosít és rendkívül nehéz kiírtani és, sok bosszúságot okozva ezzel a kerttulajdonosoknak. Hivatalosan az ilyen esetekben tarlóhántással, kapálással, valamint a talaj megkötésével (humusztartalmának növelésével) lehet védekezni ellene. Gyakorlatban viszont ez nem szokott elegendő lenni, ahogy a vegyszeres gyomírtás sem, mert a magok sok évig csíraképesek maradnak és a legkisebb csapadékra csírázásnak indulnak.
Az átoktüskétől ott lehet megkülönböztetni, hogy míg az átoktüske egy fűféle, addig a királydinnye egy szeldeltlevelű, kúszó habitusú növény. Levélezete is jóval sötétebb, mint az átoktüske hajtása.
Azért mielőtt elkiabálnánk gyomnövénynek a királydinnyét, jó ha tudjuk, hogy a népi gyógyászatban afrodiziákumnak tartják. Királydinnye kivonatként kapható a belőle készült készítmény is.
Emellett az átoktüske egy teljesen más növény.
Az átoktüske
Azt már említettem, hogy az átoktüske egy fűféle és habitusra is úgy néz ki. A fűnyírásra ne is pazaroljuk az időt, mert nem fogjuk tudni megakadályozni, hogy „termést” hozzon, mert már korai stádiumban lelapul a talajfelszínre, le is gyökerezik minden elágazásnál és így a fűkasza vágási magassága alatt marad. Sajnos tapasztalat, hogy ahol egyszer felüti a fejét, ott nagyon hamar elterjed és szinte tényleg írthatatlan. Legtöbbször a talajtakarással lehet orvosolni az általa fertőzött területet.
A Cenchrus a perjefélék családjának egy széles körben elterjedt növénynemzetsége. A nemzetség fajai Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában, Amerikában és számos óceáni szigeten is őshonosak.
Gyógyászati vagy más egyéb érdekes hatásáról nem készült még feljegyzés, így ezt a növényt nyugodtan a gyomok közé sorolhatjuk. Fájdalmas sebeket tud okozni az állatok puha talpán a lábujjak közé betokozódva, érdemes házikedvenceinkre is odafigyelni, ha az átoktüske felüti a fejét a kertünkben.
Kampós horgas töviseivel gyorsan megtapad még a gumicsizma szárán is.
