2019-ben is folytatódott az elmúlt három-négy év tendenciája: a betegségek a korábbi évtizedekhez képest kisebb mértékben jelentkeztek, elmaradtak a súlyos kártételek. Felmerül a kérdés, hogy minek köszönhető ez a kedvező állapot?
Bár közvetlen adatokkal nem rendelkezünk, úgy gondoljuk, hogy a termesztésbe vont hibridek ellenálló képessége javult. Valószínűsíthető az is, hogy a javuló védekezési hajlandóság évről évre lépésenként csökkentette a termesztés után visszamaradt fertőzött növényi maradványok tömegét, más szóval csökkentek az egyes kórokozók biológiai tartalékai.
Amennyiben igaz ez az utóbbi feltételezés, akkor ez azt is jelenti, hogy amennyiben a védekezési hajlandóság csökkenne, úgy elveszítenénk a jelenlegi kedvező állapotot, ismét növekedne az áttelelő fertőzési forrás tömege.
A növényegészségügyi helyzet sommás jellemzésén túl, nézzük meg, hogy milyen tapasztalatokat szereztünk ez évben az egyes betegségek tekintetében.
Napraforgó-peronoszpóra (Plasmopara halstedii)
A száraz, helyenként aszályos márciust és áprilist követően májusban volt ugyan csapadék, de lényegében a napraforgók kelésekor nem voltak meg a fertőzés feltételei – a vetett állományokban nem tapasztaltunk fertőzést. A betegség „időzített bomba” voltára csak az árvakelésekben megjelenő kevés számú szisztemikus fertőzöttségű törpült növény emlékeztetett.
A következőkben nézzük a három szárfoltosság-okozó előfordulását.
Diaportés szárfoltosság (Diaporthe helianthi)
A betegséggel ez évben sem találkoztunk – még észlelési szinten sem. (Jellemző viszont, hogy a múlt század utolsó két évtizedében katasztrofális károkat okozó betegsége ma is „kisért” – évente tucatnyi vélt eset mintája kerül hozzánk – alternáriás, fómás szárfoltosságokat, sőt a makrofominás eredetű hamuszürke szárkorhadást gondolnak diaportés eredetűnek.)
Fómás szárfoltosság (Phoma macdonaldii)
A betegség nagyon későn, július végén, augusztus elején jelent meg (10-15 évvel ezelőtt 3-4 héttel korábban lépett fel a betegség). A késői fellépést minimális terjedés követte: így a betegség jelenléte elhanyagolható volt.
Alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi, A. helianthificiens)
Ez a szárfoltosság volt a legjelentősebb, sőt előfordulása helyenként járványos méreteket öltött. A betegség június második felében lépett fel, kezdetben lassan terjedt, majd június második felétől terjedése nagymértékben felgyorsult. A 2019-es esztendőben ez a betegség is képes volt szokatlan tüneteket produkálni: elég gyakran előfordult, hogy a sok ponton megjelenő levéltünetből a kórokozó „elindult” a levélnyélen a szár felé, elérte ugyan a szárat, de annak szöveteibe nem hatolt be (1-2. kép).
Ilyen esetben csak akkor tudtuk bizonyosan megállapítani, hogy alternária fertőzéssel állunk-e szemben, ha korábbról ismertük a tábla egészségi – tüneti állapotát. (A bizonytalanságot az okozza, hogy esetenként előfordul – különösen hiányos tápanyagellátás esetén –, hogy gyors elszáradás jön létre akár nem fertőző eredetű háttérrel. Hasonló jelenséget tapasztaltunk 25-30 évvel ezelőtt, és akkor az a feltevés alakult ki, hogy egy néhány napig tartó szélsőséges légköri aszály váltotta ki a jelenséget. A kérdés tisztázásához csak nagytömegű minta pontos diagnosztikai feldolgozásával juthatnánk közelebb.)
Szürkepenészes tányérrothadás (Botrytis cinerea)
A betegség a korábbi három évben is csak észlelési szinten jelent meg – 2019-ben nem találkoztunk a betegséggel.
(A szürkepenészes tányérrothadás 1965 és az 1980-as évek vége között a leggyakoribb és legveszélyesebb betegség volt. Lényegesen több tányérrothadás volt a Botrytis cinerea számlájára írható, mint amennyi rothadásért a Sclerotinia sclerotiorum volt felelős. A rezisztencia-vizsgálatok során előfordult, hogy szőlőről vagy szamócáról származó inokulumot használtunk a fertőzéshez – mindig sikerrel. 2016-ban feltűnt, hogy a szőlőben számottevő a botrítisz fertőzöttség és ugyanakkor napraforgóban alig találtunk fertőzést. 2017-ben végrehajtottunk egy drasztikus mesterséges fertőzést tizenegynéhány virágzás kezdeti állapotban lévő napraforgó-tányéron és egyetlen tányér sem betegedett meg. A próbálkozás sajnos nem perdöntő, ugyanis kb. 16-18 nappal korábban azol-származékkal kezelték a területet. Más szóval: felmerül a gyanú, hogy a rendkívül polifág kórokozó populációja vagy populációjának igen nagy hányada valami módon elvesztette a napraforgó iránti patogenitását. (A kérdés tisztázása „megérne egy misét”.)
Fehérpenészes szártő- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum)
A betegség szártőkorhadás formája fordult elő leggyakrabban – az aszkospórás eredetű szárközép- és tányérfertőzés csak kisebb mértékben jelentkezett. A betegség előfordulásának mértéke gyenge–közepes mértékűnek ítélhető, de ehhez hozzá kell tennünk, hogy az ország számottevő területén júliusban és augusztus első felében lehullott csapadék mennyisége ennél számottevően nagyobb fertőzöttség létrejöttét indokolta volna.
Hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina)
A betegség tünetei július 10-e tájától jelentkeztek. A tünetek terjedése lassú–közepes üteműnek bizonyult. A betegség a tenyészidő végéig terjedt, ugyanakkor meg kellett állapítanunk, hogy a fertőzés nem okozott súlyos megbetegedést. (A betegség súlyosságának megítélésénél két tényezőt veszünk figyelembe: minél magasabban vannak jelen a mikroszkleróciumok a szárban – és minél nagyobb tömegben – annál súlyosabbnak tekintjük a fertőzést.) A csapadékos periódusok gátolták a kórokozó fejlődését (3-4. kép).
(Trópusi kórokozóról lévén szó, ott, ha lehetséges öntözni – mivel az öntözés és az azt követő párolgás hűti a talajt – ezt a védekezés egyik módjának tekintik.)
Napraforgórozsda (Puccinia helianthi)
A rozsda tünetei aránylag későn, augusztus elején jelentek meg – kezdetben lassú terjedése a hónap közepétől felgyorsult. A betegség helyenként számottevő mértékűvé vált (5. kép).
Rizópuszos rothadás (Rhizopus spp.)
A tipikusan sebparazita gomba a tenyészidő végén jelent meg: ezúttal tányérokon csak elvétve, gyakrabban a megrepedt levélnyeleken jelentkezett (6. kép). Gyakorlati jelentőséggel nem bírt.
*
Összegezve: napraforgóink ebben az évben kedvező növényegészségügyi helyzet képét mutatták. Ennek eredményeként – egyetértve az általános várakozással –, igen jó termést várunk, ami viszont – úgy gondoljuk – valamelyest elmarad a tavalyi rekordterméstől.
A felsorolt kilenc betegség közül az alternáriás levél- és szárfoltosság, továbbá a hamuszürke szárfoltosság károsított elsősorban, rajtuk kívül a fehérpenész és az általunk jövő kórokozójának tekintett rozsda okozott helyenként kárt.
Törekedni kellene a kedvező helyzet okainak minél teljesebb feltárására, hogy azt fenntartsuk, sőt, lehetőség szerint javítsuk. Az alternáriás eredetű megbetegedések területén ígéretes lehet ismereteink további bővítése, a szürkepenészes tányérrothadás visszaszorulásának oka is további vizsgálatot igényel.
Fotó: az 1., 2. és 4. kép a szerző; a 3., 5. és 6. kép Békési Zsolt felvétele
Bruttó ár, mely tartalmazza az ÁFÁ-t és a szállítási költséget.
Az online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja, MNB engedély száma:
H-EN-I-1064/2013
