Kétszárnyúak éve: növénytermesztésünket sújtó jelentős és ritka légy- és szúnyogkártételek 2019-ben

Tulajdonképpen egy több éve bennem érlelődő gondolatot kívánok megosztani, mely megcsontosodásának folyamatában most jutott odáig, hogy az idei év növénytermelési tapasztalataiból kiindulva le is merem írni. Szóval úgy gondolom, hogy az emberiség mindenkori történelmének legnagyobb sorscsapásai maguk a címszereplő kétszárnyúak (egy nagy rovarrend, melybe tartozó fajok második pár szárnya ún. billérré redukálódott, így csupán egy pár, vagyis két szárnnyal repülnek), vagyis a legyek és szúnyogok.

E kirekesztőnek tűnő kijelentés – különösen egy rovarász tollából – talán meglepő lehet, de egy rövid felsorolással hadd támasszam alá (esetenként düh táplálta) véleményemet. A kétszárnyúak, a legyek (Brachycera) és szúnyogok (Nematocera) számos emberi és állati kellemetlenség, több esetben végzetes kimenetelű betegség kiváltóiként is ismertek. Kevesen tudják például, hogy napjaink legnagyobb emberi halandóságot kiváltó tényezője a malária. A betegséget okozó Plasmodium nembe tartozó parazita egysejtűt az Anopheles nembe tartozó szúnyogok nőstényei terjesztik. A kór súlyosságát bizonyítja, hogy a szúnyogok visszaszorítása érdekében Afrika szubszaharai régióiban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) javasolta a hírhedt és rég betiltott, ezzel szemben hatékony DDT újbóli használatbavételét. A legyek által kiváltott humánegészségügyi problémákat tovább folytatva szintén ismert a cecelegyek (Glossinidae) által terjesztett álomkór, a Culex vérszívó szúnyogok közvetítette filariózis nevű férgesség, vagy az Aedes és Culex csípőszúnyogok által terjesztett arbovírusok okozta megbetegedések. További súlyos állat-, de akár humán-egészségügyi problémákat is okozhatnak a biofág (élő szerves anyaggal táplálkozó) húslegyek (Sarcophagidae), melyek akár az ember nem megfelelő higiéniai állapota mellett, vagy nyílt sérüléseken megjelenve miózist idéznek elő. A család leghírhedtebb képviselője az amerikai húslégy (Cochliomyia hominivorax), vagy figyelemfelkeltő nevén az emberevő légy. E csoport „hírnevét tovább öregbítve” nem mehetünk el a bagócsok (Osteridae) mellett sem, melyek egyes fajai a gazdasági állatok garatüregében, irhája alatt, vagy például a juhbagócs (Oestrus ovis) esetében éppen a gazda koponyaüregében fejlődnek. És akkor még nem beszéltünk a szintén betegségterjesztő lepkeszúnyogokról (Psychodidae), a fájdalmas szúrású böglyökről, pőcsikekről (Tabanidae), a gyötrő szúnyogról (Aedes vexans), vagy éppen e cikk írása közben engem lassan az őrületbe kergető házilégyről (Musca domestica).

Csak, hogy rég írott vonulatokkal is megerősítsem állásfoglalásom, a Bibliában említett, egyiptomiakat ért tíz csapásban is előkelő helyet kapnak a kétszárnyúak. Az előbbiekben felsorolt tényeket figyelembe véve talán már nem is meglepő, hogy Isten által kirótt tíz büntetésből kettőnek is ők végrehajtói. Ebben mindkét alrend, a fonalascsápú (Nematocera) és a rövidcsápú (Brachycera) kétszárnyúak is aktív szerepet kaptak, mintegy 50-50 százalékos részaránnyal. Pontosan a harmadik csapás leírásakor olvasható, hogy amikor „Áron a földre ütött botjával, és a porból szúnyogok lettek, mely apró, repülő rovarok fájdalmasan csíptek”. Majd a közvetlenül ezt követő negyedik csapásban pedig „óriási legyek lepték el az egyiptomiak házait”. Valószínűsíthetően dög- (Caliphoridae) és a már említett húslegyek. A matematika nyelvén a legyek e részvétele a felsőbb akarat eszköztárának jelentős, pontosan 20 százalékát teszi ki. Mi sem támasztja alá jobban eleink – engem megerősítő – kétszárnyúakról, legyekről és szúnyogokról alkotott lesújtó véleményét.

Mielőtt azonban bárki előítélettel vádolna a legyekkel kapcsolatban, mindenképp meg kell említeni e rovarrend (bár csekély számú, de) hasznos tagjait is. Tudnunk kell, hogy az egyhelyben lebegni képes, méltán a rovarvilág repülőbajnokainak nevezhető zengőlegyek (Sirphidae) lárvái számunkra hasznot hajtó levéltetű predátorok. Hasonlóan kártevőgyérítő fajok tartoznak a gyors mozgású, szintén ragadozó rablólegyek (Asilidae) családjába. Talán a legfigyelemre méltóbb tagjai e közösségnek a hernyók és más lárvaalakok külső parazitoidjaként ismert fürkészlegyek (Tachinidae). Feltűnő sajátságuk potrohuk erős szőrözöttsége. Tipikus fajuk a kukoricatáblák környékén esetenként nagyobb számban előforduló kukoricamoly-fürkészlégy (Lydella thompsoni), mely a nevében is szereplő kártevő Kárpát-medencei körülmények között legjelentősebb természetes ellensége. A kétszárnyúak egyes fajai gyors mozgású, vagilis állatokként a zárvatermők fontos beporzói. Emellett az ökoszisztéma fenntartásában tömegességük miatt, mint táplálékállatok kivételes szerepük van egyes árvaszúnyog (Chironomidae) fajoknak. Kiemelt jelentőségüket hangsúlyozza, hogy eltűnésük egyes biocönózisok (élettársulások) összeomlását eredményezné. Végül a szervesanyag-körforgás kihagyhatatlan láncszemeinek, „megtűrt közmunkásainak” számító hilofág (elhalt szerves anyagon táplálkozó) döglegyek hasznos tevékenysége mellett sem lehet elmenni.

A 2019. esztendő legfontosabb kétszárnyú kártevői

E némileg személyes töltésű, és egyáltalán nem nélkülözhetetlen gondolatokat követően rátérek e tanulmány tényleges szakmai mondanivalójára. A 2019-es tavaszi, nyár eleji vegetációs periódus csapadékos, néhol hűvös időjárása több helyen speciális – korábbi években ritka – kárképeket generált. Az ország több pontjáról érkező hírek közös sajátsága pedig a tényleges kárkiváltók rendszertani rokonsága volt. Konkrétan Magyarország több növénytermeléssel foglalkozó gazdaságában erős és kifejezett, különböző kétszárnyú fajok által kiváltott kárképek jelentkeztek. E jelenség nem ismeretlen az agro-zoológiában, hiszen a 20. század első évtizedeiben a németalföldi gabonatermesztést még roppant méretű hesszeni gubacsszúnyog (Mayetiola desctructor) „felhők” veszélyeztették. Az ezredfordulót követő csapadékos, humid években is az addig ritka, foltszerűen előforduló aknázó- (Agromyzidae) és gabonalégy (Chloropidae) kárképek fajsúlyosabb fellépései voltak regisztrálhatók. A 2019-es év hasonló jellegű kuriozitása talán azért tűnhet meglepőnek, mert a jellemzően aszályos, arid évjáratok sorában e kártételi formák fellépései alapvetően szórványos jelenségként voltak ismertek. E legyek okozta kárképek 2019. évi hatványozottabb megjelenése összességében a klímaváltozást kísérő időjárási szélsőségek egy következménye, mely jelen évben ezen agro-zoológiai specifikum kifejeződéséhez biztosított ideális hátteret.

A Magyarország növénytermesztésében a különböző kétszárnyú fajok által előidézett meglepő és fajsúlyos kártételek 2019-ben a következők voltak. 

Árnyékszúnyogok

A legmeglepőbb egyben a legismeretlenebb kártételt idén májusban Kelet-Magyarországon, pontosabban Mezőberény térségében (Békés megye) figyelték meg, ahol több, egymástól független csemegekukorica- és borsótáblát érintett egy ritka, foltszerűen fellépő növényvédelmi probléma. A csírázás időszakában az érintett táblák tőállományának, egyes esetekben 80-90 százalékát érintő kelés elmaradásra lettek figyelmesek. A kiásást követően apró lyukakkal perforált felületű, több esetben rothadt vetőmagokat találtak (1. kép).

A károsított kukoricaszemekben és azok közvetlen közelében számos, 2-3 mm-es áttetsző, szennyesfehér lárva volt megfigyelhető (2. kép).

Egyes kukoricaszemekben akár 80-90 lárva is megszámolható volt. Az előzetes azonosítást követően feltételezhetően egy árnyékszúnyog (Sciaridae) faj volt a tettes. E rovarcsoport specialistájával Dr. Frank Menzellel történt egyeztetést követően azonban kiderült, hogy a jelenleg leírt mintegy 5000 árnyékszúnyog közül 40-50 faj lárvájára illik előzetes biológiai és morfológiai leírásunk. A pontos faji identifikációhoz DNS analízis, vagy kifejlett példányok (3. kép) hagyományos morfológiai elemzése tudna segítséget nyújtani.

A rendelkezésre álló lehetőségeket mérlegelve ettől eltekintettünk. A szakirodalmat elemezve azonban kiderült, hogy a leggyakoribb kukoricán kárt okozó árnyékszúnyog fajok a Lycoriella és a Bradysia nembe tartoznak. E fajok kifejlett egyedei egy hetes életük során, mintegy 300 tojást helyeznek az általában szerves anyagban gazdag, nedves talajba. A lárvák 4-6 napon belül kibújnak a tojásból és egyből föld alatti növényi részekre vonulnak táplálkozni, melyet bábozódásukig tartóan 2 hétig folytatnak. A 3-4 napig tartó bábidőszak után az imágók elhagyják a talajt és indítják a következő generációt. A tojástól az imágók kialakulásáig tartó teljes életciklus a hőmérséklettől függően 3-4 hetet ölel fel.

Az árnyékszúnyogok által fejlettebb növényeken okozta tipikus tünet a megtámadott növény gyenge növekedése, klorózisa (sárgulás) és szélsőséges esetben lombvesztése. A lárvák okozta (az imágók nem képesek károsítani) gyökérkárosodás gátolja a tápanyagok és a víz felvételét. Hasonló, de némileg kisebb kiterjedtségű kárképeket figyeltek meg még a Hajdú-Bihar megyei Esztár község közelében fekvő szántóföldi területeken is. Valószínűsíthetően a kártevő kelet-magyarországi fellépése nagyobb, regionális mértékű lehetett, azonban az érintett termelők nem minden esetben jártak utána a csíra- és tőpusztulások okainak. E meglepő kárkép tapasztalt mértékű fellépésére egyértelműen a szélsőségesen nedves talaj és a mérsékelt, enyhén hűvös időjárási feltételek hajlamosítottak.

Fésűslábú viráglégy

A legyek által 2019-ben okozott meglepő kártételek sorát folytatva Magyarország keleti csücskéből át kell eveznünk a nyugat-dunántúli, pontosabban Zala megyei szántóterületekre. Június első napjaiban három egymáshoz közel eső település Türje, Batyk és Zalavég (Zala megye) 4-20 hektáros területű szójavetéseiben súlyos növényvédelmi gondokkal szembesültek a gazdák. Az elvetett szójatáblák egészét érintve elszórtan, közel 40 százalékos keléshiányt észleltek (4. kép).

A talajba került szójamagok felszínre hozását követően több esetben nyű típusú lárva jelenlétével kísért sérüléseket lehetett felfedezni (5. kép).

A kártevő a fésűslábú viráglégy (Delia platura), melynek évi első nemzedékének lárvanépessége váltotta ki e súlyos káreseményt.

Az egyébként szórványos előfordulású kártevővel 2014-ben (szintén csapadékos év) már találkoztunk, amikor Barcs (Somogy megye) mellett termesztett szójatáblákban nyár derekán okozott még meglepőbb kárt. Akkor nem a szikleveles állományokat sújtó első nemzedék (mint a Zala megyei esetben is), hanem az azt követő második nemzedék váltott ki növényegészségügyi problémát. A nyári időjárási feltételek 2014-ben (pl.: kedvező csapadékellátottság, folyamatos magas relatív páratartalom, ill. kedvező léghőmérséklet), valamint az agrotechnikai tényezők lehetővé tették, hogy e kártevő második nemzedékű lárvái kiválthassák ezt az atipikus kárt szóján.

Visszatérve a zalai eseményekhez, az ott megfigyelt kárkép a fésűslábú viráglégy tipikusnak mondható kártételének számít. A rovar nyűvei a legkülönbözőbb kultúrnövények csírázó magjait vagy a csíranövényeket pusztítják (6. kép).

Később a szikleveleket is megtámadhatják. Egyes tápnövények vonatkozásában (bab, borsó) jellemző kárkép a rágott járatok mellett fellelhető szemcsés ürülék. A károsított növény fejlődésben elmarad (7. kép).

E szövetroncsolás az esetek többségében a fiatal növény gyors pusztulását okozza, mely – mint esetünkben is – keléshiányban manifesztálódik. A faj évi három nemzedékben fejlődik. Egy nemzedékének kialakulási időtartama 20 ºC-on 27-33 napot tesz ki. A kifejlett lárvák a talajban bábozódnak. Egyben a faj báb alakban is telel. A fésűslábú viráglégy feltehetően nagyobb jelentőségű kártevő hazánkban, mint azt korábban feltételezték. Az idei évi kártételeinek agresszív fellépését a nedves talaj és a mérsékelt léghőmérséklet hajlamosította, melyhez minden esetben az alkalmazott forgatás nélküli alapművelés által teremtett közeg is megfelelő hátteret biztosított.

Fritlégy

A 2019. évi légykártételek harmadik, már közismertebb kárkiváltjónak szántóföldi fellépése valószínűsíthetően az ország több pontján megfigyelhető volt. A hozzám beérkező információ a Kaposvártól mintegy 20 kilométerre északnyugati irányban elhelyezkedő Bodrog térségében gazdálkodó termelőtől érkezett. Az érintett 3-5 leveles kukoricaállományok nagy felületét sújtó levélsodródásról, levélnekrózisról és több esetben tőelhalásról számoltak be (8. kép).

A növények leveleit kibontva, a károsító nyüvek előkerülésével egyértelművé vált, hogy a kártevő a fritlégy (Oscinella frit) (9. kép), amelynek károsításával a gazdálkodók zöme még nem is találkozott.

A fritlégy a kukorica tápnövény-közösségének ismert tagja, régóta nyilvántartott mezőgazdasági kártevő. Hívják kukoricalégynek is. A Magyarország területén évente 3-4 nemzedékben fejlődik, növényi maradványokban lárva, ritkábban báb alakban telel. Az imágók tavasszal, legkorábban április elején jelennek meg. A rovar életciklusa végigkíséri a kukorica vegetációs ciklusát. Kártétele, azonban az esetek többségében nagy felületen nem, inkább elszórtan volt korábban megfigyelhető. A kukorica esetében a fiatal, kelő állományokban okozhat érzékeny károkat. Az intenzíven fejlődő növény „kinőhet a kártevő foga alól”. A legsúlyosabb probléma akkor jelentkezik, ha a lárva a tenyészőcsúcsot megsérti, mert ez a növény pusztulásával jár (10. kép).

Bár vannak külföldi szakirodalmi adatok a lárvák címerben és csőben történő fejlődésével, s kártételével kapcsolatban, ennek hazai jelentősége elméleti és gyakorlati növényvédelmi szempontból is elhanyagolható.

Az érintett területeken történt hangsúlyos fellépése az enyhe tél, illetve a rendkívül csapadékos, mérsékelten hideg tavasznak tulajdonítható. Ez a kukorica vontatott fiatalkori fejlődésével párosulva váltotta ki a több helyen szembetűnő kár fellépését.

A sor tovább folytatódik…

Az idei év számos, egyéb légyfaj hangsúlyos megjelenéséről is emlékezetes maradhat. A kultúrnövények között járva többek között az átlagnál gyakrabban került idén szem elé például a zöldség- és dísznövényeken érdekes, kanyarulatos levélaknákat készítő kerti-aknázólégy (Chromatomyia horticola) (11. kép), vagy a kukoricaállományokban egyébként ritkán látható csúcsi levélaknában fejlődő kukorica-levélaknázólégy (Cerodontha incisa).

A veszélyes kártevőként nyilvántartott, inváziós fajoknak is, mint a foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) felszaporodásának, illetve az Európa déli részei felé nyomuló napraforgólégy (Strauzia longipennis) térnyerésének is rendkívül kedvezett a 2019-es év klímája.

A tárgyalt bioklimatikus jellemzők tükrében az idei ősz elején különös figyelmet kell majd fordítani utóbbi években hazánkban nagymértékű előretörést elkönyvelő kis káposztalégy (Delia radicum) szignalizációjára. A rovar őszi káposztarepcében okozott kora őszi kártétele és az általa közvetített, a repce-feketelábúság betegség (Phoma lingam) fellépése jelen klíma együttállások folytatódásával veszélyes méretet ölthet. Különösen a korán vetett repceállományok esetén lesz fontos többek között e kétszárnyú faj rajzásának és kezdődő kártételének szigorú nyomon követése.

Köszönetnyilvánítás

E cikk megjelenésében nyújtott információikért, segítségükért köszönettel tartozom Vasas Lászlónak az Arysta LifeScience (UPL) területi képviselőjének, Salamon Csabának a Tüskei Összefogás Beszerző és Értékesítő Szövetkezet növényvédelmi szakemberének, Simon Gábor növényorvosnak, bodrogi mezőgazdasági vállalkozónak és Dr. Varga Zsoltnak az FMC-Agro Hungary Kft régióvezetőjének.