A téli hónapoknak sajátos és bensőséges hangulata van, amihez elengedhetetlen a szegfűszeg, az ánizs és a fahéj illata és íze. Ezek a növények nemcsak fűszerként, nemcsak díszítőelemként, de gyógynövényként is megállják a helyüket.
Tudjunk meg többet ezekről a növényekről, hiszen az évnek ebben a szakában előtérbe kerülnek, sokszor nagyobb hangsúlyt kapva, mint a hagyományos, őshonos fűszernövényeink. Ismerkedjünk meg a fahéjjal, a szegfűszeggel, az ánizzsal, majd a következő cikkben a naranccsal és a gyömbérrel!
Ánizs, a világ első illatszere
Az ánizs fűszernövényként mára szinte az egész világon elterjedt, de illatos, egyedi ízvilágú magvait már az egyiptomi fáraók idején is használták. Gyógyító erejét az ókori görögök és a rómaiak is ismerték. Az ókori kelet egyes vidékein akkora kereskedelmi értéket képviselt, hogy valutaként is használták. A Földközi-tenger keleti vidékéről származik, vadon csak az Égei-tenger egyes szigetein terem. Sajnos hazai kertekben nagyon ritkán marad meg, mivel nem megfelelő számára hazánk éghajlata.
Az illóolajban gazdag növényből nemcsak fűszert, orvosságot, de párlatokat is készítettek, ezek közül a leghíresebb a Görögországban népszerű ouzo.
A gyógyászatban elsősorban az emésztőrendszer segítőjeként ismerik, emellett izomlazító, idegnyugtató, emésztést javító, köhögéscsillapító és vízhajtó hatása is van. Görcsoldó és fertőtlenítő hatása mellett vesekövek elhajtásakor is alkalmazható. Érdekesség, hogy vízzel lenyelve néhány ánizsmag azonnal elmulasztja a csuklást.
Illóolajat, fehérjét és cukrot tartalmaz. Felhasználható húsos ételekbe, kompótokba, főzelékekbe és süteményekbe. Mivel íze nagyon intenzív, ezért főzés és sütés közben óvatosan érdemes adagolni.
Fahéj, a gyulladáscsökkentő fűszer-polihisztor
A fahéj a Cinnamomum növénynemzetségből származó egyes fafajok kérgéből készült fűszer, melyekkel természetes társulásokban leggyakrabban ázsiai (Ceylon, Kína) területeken találkozhatunk.
A kínai írások már i.e. 2800-ban említést tesznek a ceyloni fa belső hántolt kérgéről, a fahéjról. A cinnamomum a héber és arab amomon kifejezésből származik, ami illatos fűszert jelent. Mangánban, vasban és kalciumban is rendkívül gazdag.
Az ókorban a kínaiak láz és megfázás kezelésére, emésztési panaszok elmulasztására használták, míg az ókori egyiptomiak a mumifikáláshoz készített balzsamokhoz alkalmazták.
A középkorban a keresztes hadjáratoknak köszönhetően eljutott a fahéj Európába is. Akkortájt a gyógyítás mellett (köhögést, rekedtséget gyógyítottak vele) már gyakran használták fűszerként is: a húsos egytálételeket ízesítették vele a nem túl friss húsok feljavítására. A fűszernek köszönhetően ugyanis a hús átható szaga jelentősen csökkent, és a növényben lévő fenolok gátolták a baktériumok további szaporodását.
A fahéj erős fertőtlenítőszer, hatásos ellenszere számos baktériumnak és gombás eredetű megbetegedésnek. A leggyakrabban megfázások, meghűlések kezelésére használják. Segít bontani a glükózt, így szabályozva a vércukorszintet. Emésztési panaszokra is jó. Oldja a görcsöket és a felfújódást, megnyugtatja a gyomrot, elősegíti az emésztést. Vérzéscsillapító hatása is van, és húgyúti fertőzések kezelésére is kiváló. A fahéj illata állítólag az agyműködésre is serkentőleg hat, és a rovarokat is elriasztja.
A gyógyászat és az élelmiszeripar mellett a kozmetikai ipar is előszeretettel használja a fahéjat, illetve dekorációként is népszerű.
Fűszerként leginkább desszertekhez használjuk édeskés, fás jellegű íze miatt: édességeket, forró csokoládét és likőröket ízesítünk vele. Kiváló ízt ad almás, körtés, szilvás és barackos süteményekhez is. Használjuk péksüteményekbe, kekszekbe, krémekbe, gyümölcslevesekhez és kompótokhoz. Nem hiányozhat télen a mézeskalácsból sem. Az élelmiszeripar is gyakran alkalmazza, mivel elképzelhetetlen fahéj nélkül a legtöbb gabonapehely vagy pékáru.
Még sós ételeknél is használhatjuk fűszerként, elsősorban pácoláshoz. Nagyon jól kihozza a bárányból és a marhahúsból készült ételek ízét. Az indiai konyhában a curry keverékek szerves részét képezi, de az észak-afrikai fűszerek közül sem hiányozhat. A paradicsomos vagy sütőtökös ételekbe is érdemes egy kevés fahéjat tenni.
Szegfűszeg, a bódító gyógyító
A beszédes nevű szegfűszeg az ánizshoz és a fahéjhoz hasonlóan az egyik legrégebbi és legnépszerűbb fűszer a világon. Nélküle elképzelhetetlen a forralt bor, a kompót vagy a hagyományos almás pite.
A Fűszer-szigetekről származó szegfűszeg története az ókorig nyúlik vissza. Arab közvetítéssel az ókori rómaiak konyhájában is megtalálható volt ez az aromás, illatos fűszer. Kínában afrodiziákumként terjedt el a régi korokban, és nagy népszerűségnek örvendett.
A középkorban a szerecsendióval együtt a szegfűszeg számított az egyik legértékesebb és legritkább fűszernek Európában, így nagyon sok nemzet kereste tengeri utakon a fűszer termesztésének helyét. 1605-ben a hollandoknak sikerült felfedezni a kincshez vezető tengeri utat, aminek eredményeképp rátették kezüket a szegfűszeg kereskedelemére. A 18. századra már sok helyen termesztettek szegfűszeget, többek között Kelet-Indiában, Zanzibáron, Madagaszkáron, Brazíliában, Mauritiuson és Tanzániában.
A szegfűszeg szárított rügyének nagyjából 20%-át az úgynevezett eugenol olaj teszi ki, amely baktérium-, gomba- és vírusölő tulajdonságokkal bír. Ennek köszönhetően a szegfűszeget rengeteg nyavalyára alkalmazták az évszázadok során: erős fájdalomcsillapító hatású, izom- és fogfájás esetén is jól használható, fertőtlenítenek, emésztést serkentenek vele, ezen kívül többféle köptetőnek és görcsoldó krémnek is alapanyaga. Érdekesség, hogy az alkoholról és a dohányzásról való leszokásnál is gyakorta alkalmazzák.
Ez a fűszer nemcsak elősegíti az emésztést, hanem a hasmenést és a hányingert is meg lehet vele akadályozni. A fahéjhoz hasonlóan távol tartja a rovarokat, elődeink éppen ezért narancsba szurkálták bele a kis szegeket, és az étkezőasztalra helyezték a narancsot, hogy ne szálljanak a rovarok az ételbe.
A szegfűszeg egészben és őrölt formában is kapható. A gyümölcsös ételek, sütemények, kompótok és szárnyasok mellett a húsok pácolásához is érdemes használni, de zöldségekhez is adható. A sütőtökhöz kifejezetten jól megy a szegfűszeg. Emellett sok fűszerkeveréknek is alapanyaga, például a currynek és a kínai ötfűszer-keveréknek.
Ételek mellett az italokban is nagyon jól helytáll a szegfűszeg. A forralt bornak alapfűszere, de különböző likőröknek és teakeverékeknek is jelentős összetevője.
Kapcsolódó cikkek: