Ház, táj blog

Behurcolt növényfajból özönnövény I.

Agrofórum Online

A tudatos emberi beavatkozásnak köszönhetően számos növényfaj megtelepedett Európában. Ezek a fajok nem „véletlenül” csatlakoztak a hazatérő kutatókhoz vagy nyaraló emberekhez, és nem is a kereskedelmi tevékenység által kerültek be hazánkba.

Egy hosszú listát lehetne készíteni azokról a növényfajokról, amelyeket egy bizonyos céllal behoztak (behurcoltak) Európába. Ezek lehetnek ipari célból (pl.: selyemkóró), vagy takarmánynövényként (pl.: Sosnowsky-medvetalp), esetleg dísznövényként (pl.: kadanai aranyvessző, magas kúpvirág) szaporítani kívánt növényfajok. Azt előre sajnos nem lehet látni, hogy egyes növényfajok (mint a fent felsoroltak is) annyira jól érzik magukat az új környezetben, hogy a megfelelő éghajlati viszonyok és környezeti adottságok lehetővé teszik számukra, hogy kivaduljanak, elszaporodjanak, és sikeresen megtelepedjenek. Ez történt a két aranyvesszőfajjal és két medvetalp-fajjal is, amelyeket többek között botanikus kertekbe, arborétumokba, magánkertekbe telepítettek, majd onnan sikeresen elterjedtek. A sort egy következő cikk is folytatja a selyemmályvával, a selyemkóróval és a japán keserűfűvel.

Aranyvessző-fajok

A kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) és a magas aranyvessző (Solidago gigantea) a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, észak-amerikai eredetű, hazánkban széles körben elterjedt, idegenhonos fajok. Mindkét faj magasra, akár 2,5 méteresre is képes megnőni. Magas száruk nem elágazó, rajtuk szórt állásban nőnek a lándzsa alakú levelek. Feltűnő, sárga színű bugavirágzatuk a szárak végén fejlődnek.

Mindkét faj a XVII. században dísznövényként került az európai botanikus kertekbe. Az első kivadulások a XIX. század közepén kezdődtek, majd az ezt követő néhány évtized elteltével rohamosan terjedő inváziós fajokká váltak Európában. Gyomnövényként erdészeti csemetekertekben és fiatal telepítésekben, parlagterületeken, utak és szántóföldi területek mentén, tarvágásokon találkozunk velük. Nagy mennyiségben termelődő virágporuk az erre érzékeny személyeknél allergén hatású.

Kanadai aranyvessző

Gyors terjedésüknek kulcsa a gyorsan fejlődő, rendkívül szívós gyökérrendszerük. Az úgynevezett tarackgyökerekkel tudnak áttelelni, majd ezekből a gyökerekből új növényeket fejleszteni. A tapasztalatok szerint 2 év alatt képesek behálózni a környező talajt és összefüggő sarjtelepeket alkotni, sikeresen kiszorítva ezzel az egyéves őshonos növényfajokat a területről. Mivel a víz- és tápanyaghiányt jól tűrik, így hazánkban csak a magas sótartalmú, szikes területekről hiányoznak.

Az aranyvessző-fajoknak a megítélése talán a legmegosztóbb a hazánkban elterjedt gyomnövények közül, ugyanis összefüggő zárt állományai az eredeti növénytakaró pusztulását okozhatják, sőt a fészkelő madarak táplálék hiányában elhagyják a területen a fészkeiket, emellett az emlősök számára is áthatolhatatlan állományokat képez. Viszont mindkét faj jó nyár végi mézelő növény, bár az aranyvesszők nektártermelése az időjárás és a termőhely függvényében erősen változó.

Medvetalp-fajok

A medvetalp elnevezésű növényfajok neve sejtetni engedi, hogy nem kistermetű növényekről van szó. A medvetalp növénynemzetség két, Európába mezőgazdasági és kertészeti célból behurcolt tagja a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) és a Sosnowskymedvetalp (Heracleum sosnowskyi) méltán viselik a nevüket, ugyanis mindkét faj elérheti a 3-5 méteres magasságot is, száraik vastagsága pedig akár 10 cm is lehet. „Medvetalp” méretű tőleveleiknek hossza az 1 métert is elérheti!

A kaukázusi medvetalp a Nyugat-Kaukázus vidékéről származik, ahonnan dekoratív évelő dísznövényként került az európai botanikus kertekbe. Az első tövek Oroszországból, a Gorenki Botanikus Kertből érkeztek Angliába 1817-ben. A XIX. század közepétől nemcsak Angliában, hanem Európa-szerte kedvelt dísznövény volt. Később nedves területeken, autóutak mentén, rézsűk szélén, felhagyott farmok környékén is kivadulva elterjedt. Fokozott terjedése a második világháború után indult meg. A Sosnowsky-medvetalp útjáról vajmi keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy Örményországban, Grúziában, Oroszország észak-kaukázusi körzetében honos, innen hurcolták be Európába.

Sosnowsky-medvetalp

A két fajt leveleinek széle különbözteti meg: a kaukázis medvetalp levelei mélyen szeldeltek, élesen fogazottak, a Sosnowsky-medvetalp levelei szélesebben tagoltak (hasadtak vagy osztottak). Ernyővirágzatuk és a termés erősen hólyagszőrös. Karógyökerük elágazó, széles gyökérnyakuk a virágzás idején elérheti a 15 cm-es vastagságot is. Az ernyővirágzatuk a szár végén növekszik, fehér színű, rovarbeporzású virágok alkotják, akár 1 méteres átmérőjű tányérba rendeződve. Termésük ikerkaszat, amelyek akár tizenöt évig is életképesek maradnak a talajban.

A medvetalp-fajok három-négy évig tartó vegetatív növekedést követően érik el a virágzás idejét, amennyiben kaszálással nem védekezünk ellenük. Hazánkban kora tavasztól áprilisig csíráznak, és június-július hónapokban virágzanak. Termést július–augusztusban hoznak, egészen szeptemberig.

Kaukázusi medvetalp

Napjainkban az Európai és Fölközi-tenger Melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO) a kaukázusi medvetalp fajt a legjelentősebb gazdasági kárt okozó, nemzetközi szinten kiemelt, inváziós gyomnövények között tartja számon. A Sosnowsky-medvetalp az EPPO A2-es károsító listáján szerepel, vagyis veszélyessége révén a szervezet növényegészségügyi szabályozás bevezetését javasolja ellene.

Amiért az invazív medvetalp-fajok hazánkban is hírhedten híressé váltak, azok a Heracleum nemzetség tagjaira jellemző, kumarin típusú vegyületek. Az alábbi két faj hajtása egyaránt gazdag furanokumarinokban. Ezek a vegyületek napfény hatására bomlanak, és az állati, valamint az emberi bőr felszínén bőrgyulladást idéznek elő, és a képződő bomlástermékek hólyagot húznak a bőr felszínén. A felhólyagosodó bőrfelület nagyon nehezen gyógyul, és további bőrbetegségek kiindulási helye lehet. A legnagyobb koncentráció ezekből a vegyületekből a növények leveleiben van, így a levéllel történő egyszeri érintkezés is elegendő a tünetek kialakulásához. A felhólyagosodott bőrfelszín orvosi ellátása feltétlenül szükséges, ezért ha kirándulásunk alkalmával sajnos összefutottunk medvetalp-fajokkal, akkor a mielőbbi gyógyulás érdekében azonnal forduljunk orvoshoz!

Kapcsolódó cikkek:

Elődeink tudása – ízelítő a népi gyógyászatból I.

2025. január 29. 05:40

Általában nem könnyű kikeveredni mostanság a vírusos megbetegedésekből, emiatt is kezdtem el utánanézni a régi, növényi alapú recepteknek, amik talán segíthetnek.

Mit kell tudni a komposztteáról?

2025. január 22. 05:40

Miből lehet elkészíteni a komposztteát? Miért jó megoldás a kertben a növények tápanyag-utánpótlására?

Mitől nőnek kalaposgombák az udvar gyepén?

2025. január 19. 05:40

A kertünk gyepén megjelenő, egyedülálló vagy csoportosan növő kalaposgombákról érdemes tudni, hogy jót vagy rosszat jeleznek, mit kezdhetünk velük, és ha el kell őket távolítanunk, azt hogyan tegyük.

Minden fontos tudnivaló a télen elvégzett metszésről

2025. január 8. 05:40

Ha betartjuk a téli metszés szabályait, és a megfelelő növényeket a megfelelő módon metsszük meg, akkor gyümölcstermő növényeink bőtermők, dísznövényeink pompásak és egészségesek lesznek.

Örökké zölden – örökzöld növényeink gondozása és védelme hónapról hónapra III. rész

2018. május 31. 05:30

A tavasz végi és nyári hónapokban fokozottan kell ügyelnünk az örökzöld növényeinket fertőző kórokozókra.

Takarónövények a kert bármely részébe I.

2022. július 29. 05:37

A talajtakaró növényként (is) ültethető dísznövények közül számos olyan fajt, fajtát ismerünk, amelyek napos helyen, félárnyékban és árnyékban is jól érzik magukat. Lássuk, melyek azok a növények, amik „minden fronton” bevethetők, ha egy szép, összefüggő, élő takarót szeretnénk nevelni.

Mérgező gyomnövények II. – nadragulya, foltos bürök, kaukázusi medvetalp

2021. március 29. 04:39

Ne adjunk esélyt a mérgező gyomnövényeknek, hogy a kertünkbe kerülve vagy a tavaszi-nyári kirándulásaink alkalmával érintkezésbe kerüljünk mérgező hatóanyagaikkal. Ismerjük meg a leggyakrabban előforduló fajokat, hogy idejében felismerjük őket és megelőzhessük vagy hamar orvosolni tudjuk a bajt!

A lepkebarát kert növényei II.

2023. szeptember 2. 05:40

A lepkék kora tavasztól egészen ősz végéig a vendégeink lehetnek a kertben, ha minden hónapra jut nekik tetsző, gyönyörűen virágzó növény a házunk táján.