Folytassuk a madarakat segítő kerti megoldások felkutatását! Ebben a cikkben segítséget kapunk az odúlakó madarak megtelepedését szolgáló odúk típusainak megismerésében, és azok szakszerű kihelyezésében.
A madárbarát kert kialakításának titkaiba az előző cikkben kezdtük el beásni magunkat, amikor megismerkedtünk a megfelelő növényválasztás előnyeiről, ezen belül is a kertünkben élő vagy megtelepedni képes őshonos madarainkat segítő növényfajokról. Most ismerkedjünk meg alaposabban a mesterséges fészekodúk típusaival és azok kihelyezésének hatékony módjaival.
Miért kiemelten fontos az odúlakó madarak segítése?
Bár számos őshonos madarunk életmódja odúhoz köthető, a legtöbb madárfaj nem képes önmagának odút készíteni. Egy természetes, háborítatlan ökoszisztémájú erdőben az elhagyott harkályodvakban találnak otthonra többek között a kisebb, nem odúkészítésre termett csőrrel rendelkező énekesmadarak. A harkályok (így a nagy és közép fakopáncs) erőteljes, ék alakú csőrükkel a táplálékszerzés és fiókanevelés során egy év alatt több odút is készítenek: a fészkelőüregük, illetve a fakártevők (pl.: farontó lepke hernyója) utáni kutatás során készített kisebb-nagyobb vájatok szolgának később élőhelyül a többi odúlakó madárfajnak.
Egy csupán a bökkenő: a harkályok a beteg, idősödő fákat veszik kezelésbe, amiktől a kerttulajdonosok igyekeznek mielőbb megszabadulni. Ennek következtében a lakóhelyek közelében igencsak megcsappant a harkályok, és így a fészkelésre alkalmas odúk száma is.
Mesterséges madárodúk a harkályok otthonainak mintájára
A természetes harkályodú kerek bejárónyílással rendelkezik, majd a belseje felé szélesedő, puttony alakú üregbe végződik. A bejárónyílás átmérője és az üreg nagysága az odút készítő harkályfaj testméretéhez igazodik, ezek alapján többféle odút is elkülönítünk.
A mesterséges fészekodúk részei a következők:
- röpnyílás: az odú bejárata enyhén felfelé vezet, hogy meggátolja az esővíz bejutását az odúba
- körkörös rovátkák az odú belső falán: az üreg oldalába vésett rovátkák segítik a madarakat a kapaszkodásban
- deszkatető: az időjárásálló anyaggal (pl.: bádoglemez) borított tetőt fadugó rögzíti az odú két oldala közé. Jellemzően leemelhető, hogy könnyebben lehessen takarítani és ellenőrizni a lakókat.
- tartóléc: a röpnyílással ellentétes oldalon, csavarokkal erősítik oda az odút a léchez. A lécet kiválthatják kerítésoszlopok, vagy az épületek falai is.
Forrás: Vertse Albert: A kert madárvilága c. könyve után készített saját rajz
Az A-típusú odú a kékcinege és barátcinege megtelepítését szolgálja. Az odú méreteivel tökéletesen leképezi a kis fakopáncs természetes odúját, amelyet ezek a kis énekesmadarak laknak be, miután a fakopáncs kiköltözött onnan.
A B-típusú odú alkalmas a legtöbb kertben is előforduló madárfaj megtelepítésére, éppen ezért ez a leggyakoribb odútípus, ami a nagy fakopáncs természetes odúját kívánja leképezni. Az énekesmadaraink közül elsősorban a széncinege, de gyakorlatilag az összes cinegefaj megtelepedhet benne. Rajtuk kívül a csuszka, a seregély, a nyaktekercs, és a búbos banka is otthonra találhat ebben az odúban.
A C-típusú odú kissé kilóg a sorból négyszögletes röpnyílásával és sekélyebb üregével, de mindezek teszik tökéletes fészkelőhellyé a falirésekben vagy párkányok zugaiban fészkelő madarak számára, mint például a kerti rozsdafarkú vagy a szürke légykapó.
A D-típusú odú a nagytestű fekete harkály természetes odújának másolata. Ezt az odútípust olyan kertekben érdemes kihelyezni, amely erdőszélen vagy egy nagyobb park közelében van, ugyanis ebbe az odúba a macskabaglyot, a füles kuvikot, számos harkályfélét, a kék galambot, a seregélyt és a búbos bankát is várhatjuk.
Az egyes odúk méretei és a bennük általában megtelepedő madárfajokat a következő táblázat foglalja össze:
| Odú típusa | Odú méretei | Madárfajok |
| A-típusú odú | 6-10 cm széles, 15 cm mély üreg 28-32 mm átmérőjű kerek röpnyílás | kékcinege, barátcinege |
| B-típusú odú | 8-10 cm széles, 23 cm mély üreg, 32-46 mm átmérőjű kerek röpnyílás | széncinege (elsősorban) csuszka |
| C-típusú odú | 20-22 cm széles, 8-15 cm mély üreg, 6-8 cm magas, négyszögletes röpnyílás | házi rozsdafarkú, vörösbegy, ökörszem, házi veréb |
| D-típusú odú | 18-20 cm széles, 20 cm vagy annál mélyebb üreg, 50-55 mm átmérőjű kerek röpnyílás | macskabagoly, füles kuvik, seregély, harkályfélék, búbos banka, kék galamb |
Forrás: Vertse Albert: A kert madárvilága
Az odúk kihelyezése
Az odúk kihelyezésére alkalmas időpont az ősz, illetve a kora tavasz. Az őszi hónapok abból a szempontból megfelelőbbek, hogy a téli táplálékkeresés alkalmával búvóhelyként is szolgál a madaraknak, akik így megszokják és nagyobb eséllyel ott maradnak a kertben. Ha ezt az időszakot választjuk, akkor ebben az évben igyekezzünk feltérképezni a kertünket látogató és a környéken élő madárfajok összetételét, hogy célzottabban helyezzük ki ősszel az odúkat.
Amikor kiválasztjuk egy odú helyét, mindig figyeljünk a tájolásra – ugyanis az uralkodó szélirányt is számításba kell vennünk. Helyezzük el úgy az odút, hogy annak röpnyílása dél vagy kelet felé nézzen, így az odú pont a „hátába kapja” az uralkodó északnyugati légáramlással érkező szelet. Az odút rögzítsük erősen a tartóléchez/falhoz, hogy egyenesen álljon vagy enyhén előre dőljön. A hátra vagy oldalt elhajló odúba könnyen befolyik a víz!
Az odút helyezzük védett, árnyékos, de ne teljes takarásban lévő helyre (pl.: ne takarja el lomb az odút).
A tartóléc alkalmazása a gyümölcsfa vagy díszfa ellenében több okból is jobb megoldás. Egyrészt nem sértjük fel a még élő fa törzsét, másrészt a lécre szabadabban rögzíthetünk tövises ágcsomót vagy beleverhetünk szögeket, amikkel távol tarthatjuk a fészektől a macskát és a nyestet is.
Az egyes odútípusokhoz az alábbi kiegészítő információkat érdemes követni a kihelyezésükkor:
A- és B-típus kistermetű énekesmadarak részére: 2 méter fölé, tartólécre erősítve, vagy ágra akasztva
C-típus rozsdafarkú részére: nehezen hozzáférhető tetőszerkezeti részekre, tető alatti zugokhoz, épületgerendázat alá.
C-típus vörösbegy és ökörszem részére: bokrok közé, sövénybe
D-típus szalakóta és búbos banka részére: 2 méter fölé, fatörzsre vagy tartólécre erősítve
Az odúk karbantartása
A fészekodúkat a fészkelési idő alatt többször is érdemes ellenőrizni. Óvatosan felemelhetjük az odú fedelét, és bátran belepillanthatunk az odúba – a nyugodt mozdulatokkal nem zavarjuk meg a fiókákat vagy éppen a fészkén ülő madarat. Az ellenőrzés nemcsak arra szolgál, hogy felmérjük, milyen madár telepedett meg az odúban, hanem rögtön intézkedhetünk a fiókák kirepülése után az odú kitakarításáról. Minél előbb eltávolítjuk az elhagyott fészket, annál jobb, így nem telepednek meg a kórokozók az üregben, és már a télen használatban vehetik az odút búvóhelyül a telelő madarak.
Számos jó példa
A cikk képei a Vértesi Natúrparkban, azon belül is a szülővárosomban, Móron készültek. A város központjában található Szent István parkban 2013 nyarán szakemberek vezetésével odútelepet létesítettek a madárbarát lakosok és a város iskolás tanulói.
A város parkos területein élő denevérek és fészkelő madarak megsegítéséhez nem is kínálkozhatott ennél jobb alkalom: ebben az évben fejezték be a park nagymértékű átalakítását, amivel együtt járt számos odvas fa kivágása is. Ezek az idősebb fák az odúlakó madarak életteréül szolgáltak, viszont nem egy közülük már nagy kockázatot jelentett az arra sétáló lakosokra nézve. Az idősebb fák kivágásával lecsökkent életterek pótlására kiváló lehetőség volt a többféle odú felhelyezése az egészséges fákra.
Tartsuk nyitva a szemünket, mert lépten-nyomon esélyünk van belebotlani a parkokban, udvarokban, erdőkben kihelyezett odúkba.
Segítsük együtt a kertünkbe megtelepedő madarakat!
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
