Címke: Tápanyagellátás

A termesztés visszaesésének okait kutatva első helyen kell megemlíteni az öntözés hiányát, és az alacsony színvonalú tápanyagellátást.

A tünetek alapján történő diagnózis soha nem azonos értékű az objektív mérésekre épülő betegség-meghatározással (növényanalízis, talajvizsgálat stb.).

Az agrokémiában ismert jelenség a tápelemek szinergizmusa, amikor a talajban vagy a tápközegben lévő ionok egymás felvételét és növénybe épülését elősegítik, illetve az antagonizmus jelenség, amikor az egyik elem a másiknak a növénybe jutását akadályozza.

A tápanyagok-megválasztása, megosztása, kijuttatása, a tápanyagellátás időzítése, valamint a bemunkálás egymással szorosan összefüggő elemei a trágyázási rendszernek, mint ahogy maga a tápanyag-utánpótlás is szerves része a termesztéstechnológiának.

Az elmúlt két évtizedben kertészek és kereskedők a fűszerpaprika-termesztés válságáról beszélnek, aminek alapját a termőfelület drasztikus visszaesése, és a hasonló tendenciát mutató őrlemény mennyiségének csökkenése indokolta.

A fejes saláta trágyázását – abból adódóan, hogy viszonylag kevés tápanyagot igényel - sokan könnyen teljesíthető termesztési kritériumnak tekintik, pedig mint írásunk első részében is jeleztük, rövid tenyészidejéből, és a környezeti tényezőkkel szembeni bizonyos érzékenységéből adódóan, nem egyszerűen megvalósítható technológiai elem.

A szabadföldi és a hajtatott zöldségtermesztésben alkalmazott tápanyagellátás kapcsán szakkönyvekben, szakcikkekben, termesztési tanácsokban gyakran hivatkoznak a szerves trágyázásra, mint fontos talajjavító módszerre és tápanyagforrásra. Részletezésére, hogy mennyit, milyet, mikor és hogyan kell adni, ritkán térnek ki a javaslatok, pedig ezek ismerete nélkül rosszul, hibásan, esetenként pazarlóan lehet használni ezeket a rendkívül jelentős és a kertészeti termesztésben nélkülözhetetlen anyagokat.

Sajnos éghajlatunk a friss zöldségfélék fogyasztását csak 6 hónapon keresztül teszi lehetővé, a téli, kora tavaszi, késő őszi hónapokban kénytelenek vagyunk tartósított vagy tárolt zöldségféléket fogyasztani, amelyek táplálkozási értéke nem azonos a tavaszi vagy a nyári, napfényben gazdag időben nevelt és szedett friss zöldségfélék beltartalmi értékével.

A vöröshagyma a világon az egyik legfontosabb ízesítő növény, jelenleg 3 millió hektáron termesztik, közel kétszer akkora felületen, mint 15 évvel ezelőtt. Az évi 50-60 millió tonna közel felét Kína állítja elő, de jelentős termesztő még az évi 1-2 millió tonna termésével India, az USA és több arab ország is (Egyiptom, Irán, Líbia).