Ha ön is szeretné kihasználni a kert napos, szárazabb részeit, a sziklakert ideális megoldás lehet. Nem mindegy azonban, hogy milyen növényeket választ, hiszen a sziklás, gyors vízelvezetésű talajhoz különleges igényekkel rendelkező fajokra van szükség.
Összeszedtem öt olyan strapabíró és mutatós növényt, amelyek nemcsak jól érzik magukat sziklakerti körülmények között, hanem akár egész évben díszítik is a kertet.
Sárga ternye
A sárga ternye (Aurinia saxatilis) az egyik leglátványosabb évelő növény, amelyet bátran ajánlott sziklakertbe ültetni, különösen akkor, ha napos, szárazabb fekvésű területet szeretne virágpompával megtölteni.
Kifejezetten jól fejlődik napos fekvésben, ahol a talaj jó vízáteresztő képességű, akár kavicsos vagy köves is lehet.
A pangó vizet nem tűri, ezért fontos, hogy olyan helyre telepítse, ahol az esővíz gyorsan elvezetődik, ez lehet például egy lejtős terület vagy egy jól drénezett ágyás. Az ideális talaj lazább szerkezetű, meszes és tápanyagban mérsékelten gazdag.
Ültetéskor ügyeljen arra, hogy a töveket ne ültesse túl sűrűn, mivel a növény hajlamos terjeszkedni, és idővel teljes felületeket képes beborítani.
Gondozása kevés odafigyelést igényel, de az elnyílt virágok visszavágásával serkenthető a bokrosodás és megőrizhető a rendezett megjelenés. Öntözni csak a legszárazabb időszakokban szükséges, mivel a túlzott víz a gyökérrothadáshoz vezethet.
Télálló növényként hazánk éghajlatán különösebb védelem nélkül is átvészeli a hideg hónapokat, így évről évre egyre dúsabban virágzik.
Keskenylevelű kakukkfű
A keskenylevelű kakukkfű (Thymus serpyllum) az egyik legsokoldalúbb és legkedveltebb sziklakerti növény, amely nemcsak dekoratív, hanem illatos, aromás leveleivel a kert hangulatát is gazdagítja.
Ez az alacsony termetű, terjedő növekedésű évelő gyógynövény kiváló talajtakaró, amely gyorsan benövi a sziklák közötti réseket és a kavicsos területeket.
Nyáron apró, rózsaszín vagy lila virágokat hoz, amelyek mágnesként vonzzák a méheket, lepkéket és más hasznos beporzókat, ezzel támogatva a kert ökológiai egyensúlyát.
A napos fekvést kedveli, és kifejezetten jól érzi magát száraz, laza szerkezetű, gyenge tápanyagtartalmú talajban. A sziklás, gyors vízelvezetésű talaj kifejezetten előnyös számára, mivel nem viseli el a pangó vizet.
Ne trágyázza túl a növényt, mivel ez előnytelenül befolyásolhatja aromáját és kompakt formáját. A telepítésnél ügyeljen arra, hogy legalább 20-30 cm helyet kapjon oldalirányban, mert hajlamos gyorsan terjedni.
Gondozása egyszerű: a virágzás után enyhe visszavágással megőrizheti a bokros, rendezett formáját, és serkentheti az új hajtások fejlődését.
Öntözni csak hosszabb aszályos időszakokban szükséges, mivel rendkívül szárazságtűrő. Télálló növény, így a hideg hónapokat is jól átvészeli, különösebb védelem nélkül.
Kerti varjúháj
A kerti varjúháj (Hylotelephium spp.) kiválóan alkalmazkodik a száraz, gyenge tápanyagú talajhoz, így megfelelő választás sziklakertbe. Vastag, húsos levelei jól tárolják a vizet, így öntözést ritkán igényel, és kiválóan tűri a nyári hőséget.
Napos fekvésben fejlődik a legszebben, késő nyáron és ősszel rózsaszín virágaival pedig vonzza a beporzókat. Ültetéskor ügyeljen a jó vízelvezetésre, mert a pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet.
Kúszó lángvirág
A kúszó lángvirág (Phlox subulata) alacsony termetével és szőnyegszerű növekedésével gyorsan beborítja a talajt, így nem is kérdés, hogy alkalmas-e a sziklakertbe. Tavasszal lenyűgöző virágtömeget hoz, a fehértől a rózsaszínen át a liláig sokféle színben pompázik.
Napos fekvést és jó vízelvezetésű, laza talajt igényel, mert a pangó víz károsítja a gyökereit. Aszálytűrő, ezért kevés öntözést igényel, illetve virágzás után némi visszavágással serkentheti bokrosodását is.
Ültetéskor hagyjon elegendő helyet a terjedéshez, mert a növény gyorsan terjed, és így lesz lehetősége szőnyegszerűen befutni a sziklák közötti teret.
Kékpárna
A kékpárna (Aubrieta deltoidea) kiválóan alkalmas sziklakertbe, mivel alacsony növekedésű, terjedő évelő, amely tavasszal élénk lila vagy kék virágszőnyeget képez. Legjobban napos fekvésben fejlődik, ahol a talaj jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű és tápanyagban szegény.
A túl nedves, kötött talajt kerülje, mert hajlamos a gyökérrothadásra. Jól tűri a szárazságot, így csak hosszabb aszály idején öntözze.
A virágzás után pedig ha visszavágja, megőrizheti kompakt formáját, és támogathatja új hajtásait. Ültetéskor biztosítson elegendő helyet a terjedéshez, mert a növény idővel sűrűn beborítja a sziklák közötti teret.
Képek: Pixabay.
