Ház, táj blog

Behurcolt növényfajból özönnövény II.

Agrofórum Online

Milyen ipari felhasználásra szánták a selyemkórót? Hol okoz nagy gondot a Kínában őshonos sárga selyemmályva, és hogyan veszélyezteti a biológiai sokféleséget az ártéri japánkeserűfű? Ismét az özönnövények nyomában vagyunk.

Az előző cikkben megismerkedhettünk a dísznövényként Európába behozott magas és kanadai aranyvesszővel, illetve a rendkívül veszélyes medvetalp-fajokkal. Korábban a klímaváltozás hatására elterjedt özönnövényeket tekintettük át, most pedig lássuk, mit érdemes tudnunk a sárga selyemmályváról, a selyemkóróról és az ártéri japánkeserűfűről.

Sárga selyemmályva

Az egyéves sárga selyemmályvát (Abutilon theophrasti) őshazájában, Kínában rost- és gyógynövényként termesztették. Sokrétű hasznosításáért hozták be Európába, elsőként a Balkán-félszigetre, innen terjedt tovább Délkelet-, Közép- és Nyugat-Európába is.

A sárga selyemmályva akár 150 cm-re is megnőhet, sűrű térállású karógyökerével pedig masszívan kapaszkodik a talajba. A növény minden részét molyhos szőrzet borítja, hengeres szára dúsan elágazik, hosszú nyelű levelei nagy felületűek, elérhetik a 20 cm átmérőt is. A levelek hónaljában nőnek a hosszú kocsányú, feltűnően sárga színű virágai. Apró toktermése fekete színű.

A sárga selyemmályva kedveli a napfényt, bár árnyékban is képes fejlődni, csak kevesebb zöldtömeget fejleszt. Kedveli a jó vízgazdálkodású, a félszáraz homok, illetve a vályogtalajokat. A talaj kémhatására nem érzékeny, még az erősen lúgos talajokon is előfordul, emellett fagytűrő is.

Sárga selyemmályva

Elterjedésében segítségére vannak szívós magjai, gyors fejlődése és hosszú csírázási időszaka: késő tavasztól folyamatosan virágzik, hazánkban egészen szeptember végéig (ha a melegebb őszi idő lehetővé teszi, még tovább is). Egy növény akár 600-4000 magot is képes érlelni, amelyek 100%-ban kemény héjúak, tehát a vizet nem eresztik át. Ez is lehetővé teszi, hogy magjai a talajban akár 50 évig is csírázóképesek maradnak.

Hazánkban is főként a kapás kultúrákban (pl.: kukorica, napraforgó, cukorrépa, szója) jelent nagy gondot, mivel a több csírázási hullámban kelő gyomnövény ellen nehéz védekezni: valamennyi megyénkben előfordul, jelenleg leginkább a Tisza alföldi szakaszán, az Északi-középhegység előterében, a Zempléni-hegységben, valamint a Dél- és Nyugat-Dunántúlon a legelterjedtebb. A 24 legveszélyesebb, nehezen irtható gyomnövény egyikeként tartják számon.

Selyemkóró

A közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca) az Asclepias nemzetség egyetlen faja, amely előfordul hazánkban. Ez az Észak-Amerikában őshonos faj 1629-ben került Európába, ipari növényként történő felhasználás céljából hozták be (tejnedve gumiipari, magszőre szigetelő és textilipari alapanyagként került szóba, ma már csak mint mézelő növény jelent „hasznot”). Egy évszázaddal később, 1739-ben jelent meg hazánkban is. A selyemmályvához hasonlóan elérheti a 150 cm-es magasságot. Erőteljes növekedésű, lágyszárú évelő növény, amelynek minden része mérgező, fehér tejnedvet tartalmaz. Szívós, vastag tarackgyökerei akár 1-1,5 méter mélyre is lehatolhatnak a talajban, de általában a talaj felszíne alatt 10-40 cm mélyen, vízszintesen haladnak.

Széles, lándzsa alakú levelei 15–25 cm hosszúak, fonákjukon fehéren molyhosak. Impozáns virágai kétivarúak, júniustól augusztusig virágoznak, a levelek hónaljában bogernyővirágzatot alkotnak. Ikertüsző termésének felszíne molyhos, lágy tüskék borítják. Lapos, kicsiny magvainak csírázása április közepétől május közepéig tart. A selyemkóró a csírázás évében nem virágzik, de tarackgyökerei szorgalmasan növekednek. A következő tavasszal minden tarackszerű gyökéren egy-egy rügy hajt ki. A termések augusztus végén, szeptemberben érnek be, a kiszabaduló magvakat (termésenként kb. 150–200 db!) a szél terjeszti.

Selyemkóró

Magyarországi elterjedését elősegítette, hogy sokoldalú ipari hasznosíthatóságot tulajdonítottak neki. Behurcolását követően a termesztésből visszamaradt állományaiból szó szerint elözönlötték az országot. Elsőként a kevéssé kötött homoktalajokon terjedt el rendkívül gyorsan, azóta a terjedése a löszös, kötöttebb talajokon is szembetűnő. Összefüggő állományai alatt a talaj savasabbá válik. Árnyéktűrő növény, de leginkább a teljes fénynek kitett élőhelyeken terjedt el. Melegkedvelő, szárazságtűrő, viszont terjedését a csapadékosabb időjárás elősegítheti.

A selyemkóró hazai inváziója azokban a növénytársulásokban jelentős, melyek valamennyire már degradálódtak. Visszaszorítása zártabb, természetes állapotú növényzetnél rendszeres kaszálással, nyílt gyepterületek esetében legfőképp vegyszeres kezeléssel és mechanikai gyomirtással oldható meg.

Japánkeserűfű

A japánkeserűfű – más néven ártéri japánkeserűfű vagy japán óriáskeserűfű – (Fallopia japonica) nagy termetű (általában 1,5-2 méter magas), lágyszárú évelő. Elsősorban dísznövényként hozták be Európába, de takarmánynövényként is próbálkoztak vele.

Gyökereivel 1-2 m mélyre hatol le a talajba, rizómái oldalirányban messze elérnek. Ezeken a rizómákon rügyeket fejleszt, amelyekből sűrű hajtásrendszerrel hódítja meg a területet. Nagy méretű, akár 15 cm-re is megnövő levelei tojásdad alakúak, a növényen szórt állásban nőnek. Kis gomolyokban elhelyezkedő virágaik levélhónalji, rövid tengelyű bugavirágzatokat alkotnak, amelyek rovarbeporzásúak, és júliustól egészen októberig nyílhatnak. Termésük makkocskatermés.

A japánkeserűfű kedveli a borítás nélküli kitettséget, de árnyas helyeken is jól érzi magát. Előnyben részesíti a folyóvizek közelségét és az ártéri talajokat. Jól bírja a forró nyarakat és a szélsőségesen hideg teleket is. A talaj szerkezete és kémhatása tekintetében sem válogatós, de kedveli a tápanyagban gazdag, jó vízháztartású talajokat.

Japánkeserűfű

A hazai gyomnövények közül a japánkeserűfű az egyik legmagasabb, többször virágzó, évelő, lágyszárú növény, hazánkban a 20. század elején terjedt el. Terjedését nagymértékben elősegíti, hogy könnyen regenerálódik rizómadarabokból, olykor még szárdarabokból is. Ezek a növényi részek az emberi tevékenységnek és folyóvizeknek köszönhetően is gyorsan, messzire eljuthatnak.

Érdekesség, hogy a japánkeserűfű-fajokat évtizedekkel korábban meddőhányók stabilizálására, folyók rézsűinek biztosítására is tömegesen telepítették, többek között ez okozta gyors és sikeres, invazív terjedésüket. A vízfolyások mentén kialakult állományok akadályozzák a folyók vízáteresztő-képességét, sőt az árvízvédelmi berendezéseket is károsíthatják. A településeken belül roncsolhatják a járdákat, utakat, sőt a parkokban, utak mentén és vízpartokon ültetett növényeket (még a sövényeket is!) elnyomhatják. Szinte teljesen egynemű, erősen allelopatikus és árnyékoló hatású állományaik akadályozzák mind a lágyszárú, mind a fás szárú növények újulását. Az eredeti növényzet kiszorításával csökkentik a növényi, és ezen keresztül az állati sokféleséget, így gyakorlatilag a teljes biodiverzitást súlyosan károsítják. Védekezni rendkívül nehéz ellenük, főként a vízparti élőhelyeken és a városokban. Növényvédő szeres és mechanikai irtásuk feladja a leckét a szántóföldi növényvédelemnek is.

Kapcsolódó cikkek:

Gilisztakomposzt előállítása otthon, egyszerűen II. rész

2025. március 28. 05:40

Milyen hibák miatt válhat büdössé a komposzt? Mit szabad adni a gilisztáknak, és mi tilos?

Március 22. - egy napon a Víz világnapja és a Föld órája

2025. március 22. 06:40

Idén különleges alkalom március 22., ugyanis a mindenkori Víz világnapja egy napra esik a Föld órájának napjával. Ez utóbbit minden évben március 3. szombatjára hirdeti meg a Természetvédelmi Világalap (WWF) nemzetközi szervezete.

Gilisztakomposzt előállítása otthon, egyszerűen I. rész

2025. március 21. 05:40

A gilisztáknak hála egy tápanyagokban rendkívül gazdag humuszanyagot nyerünk ki a gilisztakomposztálási folyamat végén.

Mit kell tudni a gilisztakomposztról?

2025. március 20. 05:40

A szakemberek szerint a talajban jelen lévő, kiemelkedően jó minőségű, a növények számára leghatékonyabban hasznosítható szerves anyagot a giliszták állítják elő.

Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – Cinegefélék II.

2021. november 30. 07:36

Sokféle madárfaj látogathatja a kikészített eleséget a téli időszakban. A cinegefélék közül nemcsak a szén- és kék cinegével, de ritkább fajokkal is találkozhatunk. Ismerjük meg közelebbről a fenyvescinegét, a búbos cinegét, a kormosfejű cinegét és a lazúrcinegét!

Hazánk kincsei I. rész – Őrségi magolajok

2019. június 8. 05:36

Ezt a cikksorozatot azért indítom el, mert szeretnék a blogba a „Ház” mellé egy kis „Táj”-at is belevinni. Az első részben Őrség legnagyobb kincseiről ejtek szót: a növényi olajokról és magőrleményekről.

Füvesítési kisokos – füvesítsünk fűmagvetéssel!

2021. október 25. 05:36

Ki ne szeretné a gyönyörű, lehetőségekkel teli, hullámzó fűtengert? Kiváló helyszíne a kerti élményeknek, pihenésnek, és bizony az unalom elűzésének is, ugyanis tagadhatatlanul az egyik leginkább munkaigényes részéről van szó a portának. Itt az ideje, hogy belevágjunk a saját gyepünk vagy pázsitunk telepítésébe!

A megfelelő növényt a megfelelő helyre! II. rész – a talaj fizikai félesége

2019. január 10. 05:37

Ne a növényhez válasszuk a helyet, hanem a helyhez válasszuk a növényt! A körülmények diktálnak, nem elsősorban az ízlésünk! – ezzel az intelemmel búcsúzott a cikk első része. Most a terítékre kerülő talajtextúrák megismerésénél is szem előtt kell tartanunk, hogy azok a megvásárolt növények fejlődhetnek a kertünkben egészségesen, amelyeknek megfelel kertünk talajának fizikai félesége.