15℃ 7℃
október 28. Simon, Szimonetta, Szimóna, Júdás, Tádé
Ház, táj blog

Gyere velem

Agrofórum Online

Évekkel ezelőtt a TV-ben egy késő esti műsorban bemutatta egyik könyvét Dr. Gyarmati Andrea gyermekorvos, neves úszónő, Gyarmati Dezső lánya. A könyv címe: Gyere velem. Hogy ezt miért bocsátottam előre, annak most adom a magyarázatát.

Az egyik kollégám, egy alaklommal megkérdezte:

– Laci, te korábban is írtál hasonlókat, mint a mostani bevezetőid?

– Egyszer-kétszer, de még egyetemista koromban, azóta inkább – mondtam nagyképűen – szakcikkféléket.

Most térnék rá a Gyarmati féle könyv címére. Szerintem 1960 körül lehetett – ha jól számolom közel, hatvan éve, amikor egy valamilyen turisztikai rendezvényen elmeséltem, hogy legutóbb merre kirándultam. Ott volt az akkori „Természetjárás” című havi lap főszerkesztője, aki a rendezvény végén megkeresett.

– Megírnád a kirándulásaidat, mondjuk „Gyere velem, várnak a magyar tájak!” címmel?

– Megpróbálhatom – válaszoltam némi örömmel, vegyes bizonytalansággal, hiszen még húsz éves sem voltam.

Talán három ilyen írásom látott napvilágot a Természetjárásban. Hogy miért nem folytattam? Rövid az eszem, már nem emlékszem rá.

Ha még valamivel „büszkélkedhetek” az írásaimat illetően, akkor az 1970-es évekig kell visszagombolyítanom az emlékezetem fonalát.

Avar Laci, mint ifjú titán a Magyar Mezőgazdaságnál, arra bíztatott, hogy írjak egy cikket az OMFI (Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet) működéséről, tevékenységéről.

Tojáshéjjal a fenekemen, bár hét évi tsz. megpróbáltatás után, Dr. Németh Lajos igazgatóhelyettes jóvoltából landoltam a fent nevezett intézetben.

Talán egy éve lehettem ott, amikor Avar Laci felkérése megtalált.

Utólag belátom, hogy merész tett volt vállalkozni a cikkírásra.

Megírtam.

Megjelent.

Szerintem még a nyomdafesték sem száradt meg a hetilapon, amikor hivatott az akkori igazgatóm Dr. Kapás Sándor. Magából kikelve állított a szőnyeg szélére:

– Mit képzel maga? Alig, hogy az intézet dolgozója lett, máris úgy gondolja, hogy minden részletében ismeri és ráadásul meg is írja?

Ki adott erre engedélyt?

– Hát tulajdonképpen senki – válaszoltam. (Ebből a túlzott önállóskodásból, később is akadt néha problémám.)

– Akár közös cikk is lehetett volna – mondta megenyhülve az igazgató, pláne, hogy magát szemeltem ki utódomnak az eddigi munkája alapján. A képességei meglennének hozzá, de nem bírja a kritikát, és ami a legnagyobb probléma, hogy politikailag megbízhatatlan.

Ezeket kénytelen voltam elismerni, de sem neheztelést, sem rosszallást nem éreztem a szavak mögött.

Utólag, több évtized távolából, inkább valamiféle atyai gondoskodásnak tűnik az akkori dorgálás, aminek később többször is tanújelét adta az igazgatónk.

Amikor nem sokkal ezután kinevezett Tordasra, kísérletiállomás vezetőnek, a lelkemre kötötte, hogy keressem fel a fejér megyei pártbizottságot kapcsolatépítés céljából.

– Volt már a pártbizottságon? – kérdezte egyik látogatása alkalmával.

– Nem és nem is tervezem.

– Ezt hogy gondolja?

– Apámat elvitték málenkij robotra. Odaveszett. Nekem nincs lelki erőm, hogy ezek után a pártbizottságnak gazsuláljak.

– Ahogy gondolja! – mondta és dühösen felállt, majd bevágta maga mögött az ajtót, és elviharzott.

– Azt hiszem, ki vagyok rúgva – mondtam este hazaérve a feleségemnek, és aggódva néztem féléves ikergyermekeimre. Egy hét sem telt bele és jött egy névre szóló levél Budapestről a Központból.

– Na, – mondom – ebben lesz a kirúgásom.

Felbontottam. A következőket olvastam: „Eddigi jó munkája elismeréseként, kétszáz forint fizetésemelésben részesítem.” Aláírás: Dr. Kapás Sándor igazgató. Jó hogy ültem. Mindenre számítottam, csak erre nem.

Később, amikor már összetegeződtünk, akkor mondta az igazgatóm:

– Tudod, azt becsültem benned, hogy őszintén megmondtad, amit gondoltál.

Az emlékek utólag megszépülnek, és ez nálam sincs másként.

Ezzel a visszatekintéssel válaszolok a kérdésre, hogy írtam-e már korábban is. Írtam ezt is, azt is, de hogy volt-e értelme annak eldöntése nem az én tisztem. Többet nem tudok felhozni mentségemre.

A tábla széléről – Dr. Bódis László

A sünbarát kert növényei

2025. október 16. 05:40

Nagyon fontos, hogy segítsük a környezetünkben élő hasznos rovar-, kétéltű-, madár- és emlősfajokat, hogy hosszú távon egészséges kertet gondozhassunk!

Jó hír: egyre kevesebb élelmiszer kerül a szemétbe a magyar háztartásokban

2025. október 14. 05:40

A Nébih 8 éve vizsgálja hazánkban a családi élelmiszerhulladék-termelést. A legújabb összesítés szerint harmadával csökkent az élelmiszer-pazarlásunk.

Növények a fesztiválok középpontjában III.

2025. október 9. 05:40

Cikksorozatunkban összegyűjtöttük hazánk legnépszerűbb, növényekről szóló ünnepeit. Most érkezzenek a hagyományos sütemények, pálinkák és lekvárok legfinomabb alkotóelemei!

Növényszaporítás a kiskertben – évelők tőosztása

2025. szeptember 29. 05:40

A tőosztás a növények szaporításának egyik legelterjedtebb módszere, amelynek során a növény kifejlett vagy még fejlődés alatt lévő vegetatív részeit használjuk fel.

Mely csigafajok nem tesznek kárt a kertünkben?

2018. május 4. 05:00

Nagy robajjal érkezett idén a meleg tavasz. Számítanunk kell kertünkben számos kártevő megjelenésére, így a csigákra is – nem árt felkészülni a védekezésre ellenük.

Ház, táj blog Képgaléria

Mire van szüksége egy egészséges erdőnek? II. rész – az odvas fák szerepe

2022. február 25. 04:36

Az odvas fák a holtfákhoz hasonlóan egy egészséges erdő szerves részei. Minél idősebb egy erdőállomány, annál több és változatosabb odú található benne, így különböző állatfajok számára nyújthat táplálékot, menedéket, vagy helyet az utódok felnevelésére. De hogyan alakulnak ki ezek az odvak a fán? Miért fontosak olyan sok állatfajnak?

Fűszeres húsgombócok kétféle burgonyával

2019. november 10. 09:22

A darált húsos ételek könnyen és gyorsan elkészíthetőek és nagyon praktikusak. Sokféleképpen fűszerezhető; szinte bármi jól passzol hozzá.

Vigyázzunk rájuk!

2018. március 1. 15:35

Nagyon szeszélyes arcát mutatja február utolsó hete számunkra, hűen a nevéhez és történetéhez, a Viharsarok mindig tartogat meglepetéseket.