Agrofórum Online

Évekkel ezelőtt a TV-ben egy késő esti műsorban bemutatta egyik könyvét Dr. Gyarmati Andrea gyermekorvos, neves úszónő, Gyarmati Dezső lánya. A könyv címe: Gyere velem. Hogy ezt miért bocsátottam előre, annak most adom a magyarázatát.

Az egyik kollégám, egy alaklommal megkérdezte:

– Laci, te korábban is írtál hasonlókat, mint a mostani bevezetőid?

– Egyszer-kétszer, de még egyetemista koromban, azóta inkább – mondtam nagyképűen – szakcikkféléket.

Most térnék rá a Gyarmati féle könyv címére. Szerintem 1960 körül lehetett – ha jól számolom közel, hatvan éve, amikor egy valamilyen turisztikai rendezvényen elmeséltem, hogy legutóbb merre kirándultam. Ott volt az akkori „Természetjárás” című havi lap főszerkesztője, aki a rendezvény végén megkeresett.

– Megírnád a kirándulásaidat, mondjuk „Gyere velem, várnak a magyar tájak!” címmel?

– Megpróbálhatom – válaszoltam némi örömmel, vegyes bizonytalansággal, hiszen még húsz éves sem voltam.

Talán három ilyen írásom látott napvilágot a Természetjárásban. Hogy miért nem folytattam? Rövid az eszem, már nem emlékszem rá.

Ha még valamivel „büszkélkedhetek” az írásaimat illetően, akkor az 1970-es évekig kell visszagombolyítanom az emlékezetem fonalát.

Avar Laci, mint ifjú titán a Magyar Mezőgazdaságnál, arra bíztatott, hogy írjak egy cikket az OMFI (Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet) működéséről, tevékenységéről.

Tojáshéjjal a fenekemen, bár hét évi tsz. megpróbáltatás után, Dr. Németh Lajos igazgatóhelyettes jóvoltából landoltam a fent nevezett intézetben.

Talán egy éve lehettem ott, amikor Avar Laci felkérése megtalált.

Utólag belátom, hogy merész tett volt vállalkozni a cikkírásra.

Megírtam.

Megjelent.

Szerintem még a nyomdafesték sem száradt meg a hetilapon, amikor hivatott az akkori igazgatóm Dr. Kapás Sándor. Magából kikelve állított a szőnyeg szélére:

– Mit képzel maga? Alig, hogy az intézet dolgozója lett, máris úgy gondolja, hogy minden részletében ismeri és ráadásul meg is írja?

Ki adott erre engedélyt?

– Hát tulajdonképpen senki – válaszoltam. (Ebből a túlzott önállóskodásból, később is akadt néha problémám.)

– Akár közös cikk is lehetett volna – mondta megenyhülve az igazgató, pláne, hogy magát szemeltem ki utódomnak az eddigi munkája alapján. A képességei meglennének hozzá, de nem bírja a kritikát, és ami a legnagyobb probléma, hogy politikailag megbízhatatlan.

Ezeket kénytelen voltam elismerni, de sem neheztelést, sem rosszallást nem éreztem a szavak mögött.

Utólag, több évtized távolából, inkább valamiféle atyai gondoskodásnak tűnik az akkori dorgálás, aminek később többször is tanújelét adta az igazgatónk.

Amikor nem sokkal ezután kinevezett Tordasra, kísérletiállomás vezetőnek, a lelkemre kötötte, hogy keressem fel a fejér megyei pártbizottságot kapcsolatépítés céljából.

– Volt már a pártbizottságon? – kérdezte egyik látogatása alkalmával.

– Nem és nem is tervezem.

– Ezt hogy gondolja?

– Apámat elvitték málenkij robotra. Odaveszett. Nekem nincs lelki erőm, hogy ezek után a pártbizottságnak gazsuláljak.

– Ahogy gondolja! – mondta és dühösen felállt, majd bevágta maga mögött az ajtót, és elviharzott.

– Azt hiszem, ki vagyok rúgva – mondtam este hazaérve a feleségemnek, és aggódva néztem féléves ikergyermekeimre. Egy hét sem telt bele és jött egy névre szóló levél Budapestről a Központból.

– Na, – mondom – ebben lesz a kirúgásom.

Felbontottam. A következőket olvastam: „Eddigi jó munkája elismeréseként, kétszáz forint fizetésemelésben részesítem.” Aláírás: Dr. Kapás Sándor igazgató. Jó hogy ültem. Mindenre számítottam, csak erre nem.

Később, amikor már összetegeződtünk, akkor mondta az igazgatóm:

– Tudod, azt becsültem benned, hogy őszintén megmondtad, amit gondoltál.

Az emlékek utólag megszépülnek, és ez nálam sincs másként.

Ezzel a visszatekintéssel válaszolok a kérdésre, hogy írtam-e már korábban is. Írtam ezt is, azt is, de hogy volt-e értelme annak eldöntése nem az én tisztem. Többet nem tudok felhozni mentségemre.

A tábla széléről – Dr. Bódis László

Osztálykirándulás az élelmiszer-biztonság jegyében – tudatosságra int a Nébih

2025. június 20. 05:42

A cikkben szereplő praktikus tanácsok segítenek azoknak, akik otthon készítik elő az útravalót az egy- vagy többnapos kalandokra.

Szelíd óriások a kertben – ne bántsuk őket!

2025. június 15. 05:40

Három csodás, őshonos rovarunkat mutatjuk be: az óriás tőrösdarazsat, a mezei tücsköt és a kék fadongót, melyektől egyáltalán nem kell tartanunk.

Növényfelismerő applikációk – mit érdemes tudni a használatukról?

2025. május 27. 05:40

Kézenfekvő megoldás, hogy a mindig nálunk lévő mobiltelefonokra letöltsünk egy növényfelismerő applikációt, hiszen gyorsan elővesszük, készítünk egy fényképet a kérdéses növényről, és várjuk az alkalmazás segítségét: a fajmeghatározást.

Kincsek, amiket az erdőben kell hagyni

2025. május 3. 05:40

Az erdőlátogatások során könnyen elragadhatja az embert a lelkesedés, ha valami nem mindennapi „kincsre” bukkan az avarban. Tudnunk kell azonban, hogy mi az, ami semmiképpen nem jöhet haza velünk az erdőből!

Metszés tavasztól télig I. rész – mit metsszünk télen?

2019. január 30. 04:36

A fás szárú növények nyugalmi állapotban végzett metszése általában a vegetatív fejlődést segíti (leveles hajtások erőteljes növekedése), a nyár közepén végzett művelettel az erőteljes növekedésű hajtások fejlődését megállítva a generatív fejlődés lesz túlsúlyban (bőséges virágzást indukálunk).

Kisasszony hava

2018. augusztus 16. 14:33

Ha lesz, aki rászánja magát és elolvassa az akkor írottakat, sok tekintetben a mára alig változott „való világgal” szembesül: raktározás, árak, azonos minőség nagy tömegben, fémzárolt vetőmag használat.

Az ecet felhasználási módjai a kertben

2023. július 19. 06:36

Az ecet rendkívül nagy segítség a háztartásban, legyen szó konyhai tisztításról, takarításról vagy mosásról. Arról viszont kevés szó esik, hogy a kertben is széles körben alkalmazhatjuk. Lássuk, hogy miben segít nekünk!

A gazdálkodásra úgy tekintünk, mint egy családi tradícióra és ezt át szeretnénk adni majd mi is a gyerekeinknek

2018. szeptember 13. 08:00

Miután egy kellemes vasárnap délutánt töltöttem Polyák Dóriék gazdaságában, azon gondolkoztam, hogy édesapja méltán lehet büszke a lányára. Mikor úgy hozta az élet egy váratlan szituációból adódóan, odatette magát Dóri, felvállalt egy számára még teljes új, ismeretlen területet, ugyanis a gazdaság agronómusi feladatait kellett ellátnia.