Minden növénynek szüksége van tápanyag-utánpótlásra. Akár kertben, akár szobában neveljük őket, azért a fejlődésükhöz elengedhetetlen a gondos tápanyagozás és az elhasznált tápanyagok utánpótlása is. De mi alapján választunk tápoldatot a szobanövényeknek? Erre hoztam pár működő tippet, mert viszonylag ritka az az elv: ez bizony mindenre jó lesz.
Virágzó és levéldísznövények eltérései
Míg a levéldísznövények egyik fő értéke, hogy csodaszép leveleket hoznak, akár a levelek színesek, szőrösek vagy épp mesés mintázatúak, addig egy virágos szobanövény elsősorban virágával fog díszíteni és talán azt lehet mondani, hogy a levelek másodlagosak.
Ebben az az érdekes, hogy a szép levélhez és a szép virághoz sokszor más tápanyagösszetétel, sőt, még mikroelemösszetétel is kell.
Míg a bór nem feltétlen az elsők között szerepel a levéldísznövényeknél, addig fontos szerepe lesz egy virágzó dísznövénynél.
A zöld levéldísznövények ezzel ellentétben viszont a nitrogént fogyasztják jobban, míg a tarkalevelűeknél a foszfor, kálium az, amitől élénk színekben pompázik a cserepes növény – természetesen a kielégítő fényviszonyok mellett.
Milyen a jó szobanövény tápoldat?
Ha szilárd, kristályos, por állagú tápanyagot szeretnénk használni, ott az egyik fontos dolog az, hogy jól oldható legyen és akkor juttassuk ki a növények talajára, amikor teljesen feloldódott. A legtöbb jelenleg kapható szilárd műtrágya sajnos tartalmaz e téren meglepetést és beletéve a vízbe üledéket képeznek vagy szilárd „kavicsszerű” oldhatatlan maradékok lesznek a locsolókanna alján.
Talán ezért nehéz jó tápoldatot találni és a legtöbben a már folyékonyakat választják.
A jó tápoldatban a fontosabb makro- és mikroelemek mellett a nyomelemek is megtalálhatók.
Biztos láttuk már a muskátli tápoldatoknál is, hogy ki van emelve, hogy magasabb vastartalommal. A virágzást elősegítő tápoldatokban magasabb a foszfor és a káliumtartalom, míg a növekedést serkentőkben és levéldísznövényekhez valókban a nitrogén van magasabb arányban.
Hogyan adagoljuk a tápoldatokat?
Ahány tápoldat, annyi keverési arány és minden növény vagy növénytípus más töménységet is igényel. Az orchideák, az afrikai ibolyák és a páfrányok kifejezetten a hígabb adagolást kedvelik.
Tápoldatozni többnyire a növekedési időszakban kell, nyugalmi időszakban nem, vagy csak nagyon ritkán szokás. Kivételt képez mondjuk a karácsonyi kaktusz, de többnyire ez lehet az iránymutató, hogy tavasztól késő őszig tápanyagozunk.
