A vetésforgót főleg a mezőgazdaságból ismerjük, de a kiskertben is bőven lenne létjogosultsága. Csak sokszor nehéz megvalósítani helyhiány miatt.
Miért jó a vetésforgó?
A vetésforgónak nagyon sok ésszerű oka van. Az egyik az, hogy manapság annyira a monokultúrák világát éljük, hogy elfeledkezünk arról, hogy egy jól és sokszor könnyebben fenntartható rendszerben a sokszínűség az, amire szükség van. Egy monokultúrában arra az adott kultúrára jellemző kártevők hamar elszaporodnak és tanyát is vernek, szépen áttelelnek. Mivel a legtöbbször integrált vagy konvencionális növényvédelmet folytatunk, így ráadásul a jótékony szervezeteknek sem kedvezünk növényvédelem címén. A vetésforgó viszont lehetőséget ad arra is, hogy a kártevők egyhangúságát kiküszöböljük és elérhessünk egy olyan állapotot, amikor a jótékony rovarok is például fel tudnak szaporodni.
A vetésforgó alkalmával mindig van olyan terület, mely pihen. Amikor pihen a talaj, akkor azt képzeljük el úgy, mintha mi kivennénk egy hét szabadságot. Ilyenkor javul az ellenállóképesség, csökken a stressz, tisztul a szervezet. Ugyanez igaz a talajra is. Fel tudnak szaporodni jótékony mikroorganizmusok is. Ilyenkor a pihenő talajt érdemes no-till rendszerben „nem művelni”, vagyis ne bolygassuk, ne ássuk fel.
Hogyan álljunk neki a tervezésnek?
Ha van elég helyünk, akkor először is jelöljük ki azokat a felületeket, ahol termeszteni szeretnénk. Ezek lehetnek egymástól teljesen eltérő területek is, közötte virágágyásokkal, díszkerttel.
Szedjük listába, hogy milyen zöldségeket akarunk évről-évre vetni, palántázni és ezen zöldségekben keressük meg a közös pontot. Közös pont lehet a vízigény, a fényigény, a közös kártevők, vagy akár az is, mely lepkefajoknak a tápnövényük.
A közös pontok egyfajta mankóként mutatják, hogy mit mivel érdemes vagy pont nem érdemes összeültetni.
Egymás utáni évben lehetőség szerint ne ültessünk olyan növényt, melynek már kártevői megjelentek az előző évben. Ezzel a szezonban a növényvédelmet fogjuk megkönnyíteni.
A vetésforgó, ahogyan a nevében is benne van évről-évre egy körforgást jelent. Minden növénynek van előveteménye. A nitrogéngyűjtő baktériumokban gazdag bab és borsófélék (pillangósok) például kiváló előveteményei az olyan zöldségféléknek, melyeknek magas a nitrogénigénye. A nitrogén a növekedés egyik alapeleme, így például a bazsalikom, a spenót, mángold kiválóan ültethető a pillangós növények után. Egy dologra figyeljünk, hogy ne kihúzzuk a talajból a letermett borsót, hanem a gyökérgümőket hagyjuk a talajban, hogy a baktériuméletet ne károsítsuk.
A sárgarépának és más gyökérzöldségnek viszont olyan előveteményt keressünk, mely növekedésével lazítja a talaj szerkezetét! Ezzel is csak segíteni fogjuk a gyökérzöldség növekedését.
