Vízpartimitátoroknak nevezzük azokat a növényeket, melyek valójában nem a vízpartokon élnek, de habitusukban visszaadják a vízpart hangulatát. Általában a díszkertek tavai mellett használjuk a vízpartimitátorokat.
Miért van szükség vízpartimitátor növényekre?
A természetben a vízpartokat olyan növényzet borítja, melyek búvó- és költőhelyet biztosítanak a környék állatainak, itt hűsölnek a víz mellett élő állatok is a nagy nyári kánikulában, de jó vadászles is a ragadozóknak. A vízpartok növényzetének fontos szerepe van az ökológiai rendszerben ezáltal és így a természetes hatású díszkerti tavakban is nagy szükség van rájuk. Viszont a díszkertben nem adottak azok a lehetőségek és mikroklimatikus viszonyok, mint a természetben.
A természetes vizek mentén a vízfelület közepétől a partok felé egyre sekélyebb a víz és a környező talajok sárosan nedvesek akár egész évben. Ehhez olyan növényeknek kellett megtelepedni ott, melyek bírják az állandó vagy majdnem egész évben való nedves közeget. Ehhez különleges gyökereket is fejlesztettek és jellegzetes levélzettel rendelkeznek.
Ugyanakkor egy kerti tó esetében ez az átmenet a legtöbbször hiányzik. A legtöbb kertitónál a „medence” peremén túl ugyanolyan száraz a talaj, mint máshol a kertben, így oda a valódi vízparti növények nem ültethetők. Erre találták ki a vízpartimitátor kategóriát, melyek csak habitusukban hasonlítanak a vízparti növényekre, de tartási igényeikben és ápolásukban eltérnek tőlük.
Mit válasszunk kerti tó mellé?
A díszfüvek között is széles a választék, melyek hangulatukban a tóparti sásokra emlékeztethetnek: Japánfű (Miscanthus), Gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa), Gumós franciaperje (Arrhenantherum elatius), Alangfű (Imperata), Vesszős köles (Panicum virgatum). Ugyanakkor készíthetünk hangulatában a mocsári növényekhez hasonló összeállítást is: Árnyliliom (Hosta), Kaméleonlevél (Houttuynia cordata), Pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), Bőrlevél (Bergénia), Írisz (pl.: Iris sibirica), Réti füzény (Lythrum salicaria).
Virágzókat is választhatunk bátran, mert minél több szín és forma kerül a kerti tó köré, annál természetesebb összhatást érhetünk el. A sásliliomok egyre nagyobb színválasztékban kaphatók, de az íriszek is bátran variálhatók.
A kerti pletyka (Tradescanthia × andersoniana) tipikusan az egyike azoknak a növényeknek, melyek nemcsak lombjukkal, de egész évben való virágzásukkal is rendkívül szép képet mutatnak. A hosszú leveleikkel és élénk színű virágaikkal jó kontrasztjai az erdei pajzsikáknak is például, de ugyanúgy az árnyékliliomok hatalmas levelével is.
A vízparti részeket dekoráljuk sziklákkal, nagyobb kövekkel és telepíthetünk köréjük hagymásokat is, hogy már kora tavasztól legyen virágzó növényünk.
A menták egy része is ültethető vízpart mellé, de vigyázzunk a terjedésükre, hogy az olcsóbb tófóliákba ne tudjon kárt tenni.
Ha jól dolgoztunk a tó körüli részek kialakításával, akkor kiváló rejtekhelyet teremtünk a hasznos rovaroknak, hüllőknek is, így ne lepődjünk meg, ha vizisikló vagy egy népes békacsalád költözik be a kertbe hamarosan.
