A cirok termesztése a globális kihívások fényében

A vetőmag-előállítók alapvető érdeke, hogy a ciroktermesztés föllendüljön és mennyiségben elérjen egy olyan kritikus küszöböt, ami fölött érdemi kereslet-növekedésre lehet számítani a vetőmagpiacon és értelemszerűen a szemescirok-fölvásárlásban, valamint a cirok zöld és tartósított tömegtakarmányként történő fölhasználásában. Ennek előmozdítása érdekében hozta lére az FNPSMS azt a promóciós platformot (Sorghum ID – international development, azaz nemzetközi terjeszkedés), aminek egyik célja a (francia) ciroknemesítés és vetőmag-előállítás külföldi piaci pozícióinak erősítése, hangsúlyosan Közép-és Kelet-Európában, valamint a FÁK-országokban és a Közel- és Közép-Keleten. A platform tevékenységének részét képezi, hogy a célpiacot jelentő országokból meghívja a szakmai sajtó képviselőit a francia cirok-ágazat eredményeinek bemutatására, az érdeklődés fölkeltésére és általában a cirok, mint kultúra fontosságának érzékeltetésére. E munka keretében szeptember közepén egyszerre több külföldi újságírócsoport is Franciaországba látogatott, mindegyiknek „személyre szabott” programot állítottak össze a Sorghum ID munkatársai. A török, iráni, osztrák és magyar delegáció célpontja Toulouse és környéke volt, ahol az első kettő cirokkal és kukoricával, míg a második kettő csak cirokkal foglalkozott. A velük szinte azonos időben szintén Franciaországban tartózkodó orosz és kazak csoport viszont északabbra, a Loire-völgybe látogatott, esetükben a téma a silókukorica volt.

Sorghum ID

A kezdeményezés 2016-ban indult, részét képezte az első európai cirok kongresszus (2016. október, Bukarest), amire a nemesítéstől a végfölhasználókig minden szereplő meghívást kapott. A cél egyértelműen a ciroktermesztés föllendítése, népszerűsítése volt, nem titkoltan új piacok megszerzésére törekedve az európai (és természetesen francia) cirok hibrideknek. Az elképzelés hangsúlyos eleme az európai összefogás megteremtése, a politikai és szakmai döntéshozók európai és nemzeti szintű meggyőzése, új – élelmezési és nem-élelmezési célú – fölhasználási területek népszerűsítése, valamint promóciós programok kidolgozása és indítása. Ehhez sikerült megnyerni az EU 1,17 millió eurós támogatását, méghozzá két projekthez: az egyik Olaszországot, Franciaországot, Spanyolországot, Romániát és Bulgáriát célozta meg, a másik Oroszországot és Ukrajnát. A négy éves promóciós programok 2017-ben indultak, ebben az évben alakult meg fizikai valójában is a Sorghum ID, miután 2017. szeptember 26-án Brüsszelben tíz országból a cirok termékpálya mintegy ötven szereplője, a Copa-Cogeca, a DG Agri és az Európai Parlament politikai támogatásával, elfogadta az alapszabályt és székhelyül Brüsszelt választotta. Már 2017 októberében – összesen 1,5 millió eurós költségvetéssel – három új projektet hagyott jóvá Brüsszel:

• Magyarország és Ausztria: cirok-genetika (456 ezer euró),
• Irán (kukorica- és cirok-genetika) és Törökország (cirok-genetika) (587 ezer euró) és
• Oroszország-Kazahsztán: silócirok-genetika (464 euró).

A projektek során a promóciós eszközök igen széles tárházát használják, a szakkiállításokon, konferenciákon való részvétel ugyanúgy részét képezi a munkának, mint a sajtó-utak szervezése, szakmai és reklámanyagok készíttetése, a közösségi médiában való jelenlét stb. A 2016-os bukaresti konferenciára alapozva minden második évben meg kívánják rendezni az európai cirok konferenciát, 2018-ban erre november 7-8-án kerül sor Milánóban. Az esemény középpontjában az innováció áll: a klímaváltozás területét plenáris ülésen vitatják meg, míg a termesztési, nemesítési, ökonómiai és fölhasználási területek tematikus műhelyek és poszter-szekciók témáját képezik majd.

Míg a szemescirok esetében a fehér és vörös szemű fajták, hibridek nemesítésében érdemi különbség nincs, a takarmányozási célt szolgáló, általában egyszer kaszált silócirok és a többször kaszálható szudánifű esetében már igen. A Sorghum ID ezeket a következőképpen foglalja össze:

• BMR-típusú (Brown Mid Rib), magot nem hozó fajták: a kukoricával egyező energiatartalmú, de nagyon alacsony keményítőtartalmuk és nagyon jól emészthető rostjaik miatt attól eltérő energetikai profilú hibridek nemesítésében elsődleges cél a betakarításkor legalább 25%-os szárazanyag-tartalom; etetésükkel javítható a kiadott takarmány emészthetősége, tartható a 4%-os tejzsírtartalom, az alacsony input-igény miatt gazdaságilag megtérülő a termesztés (még akkor is, ha szárazanyag-tartalomban 10%-kal alatta marad a silókukoricának)
• BMR-típusú (Brown Mid Rib), magot hozó fajták: a kukoricával egyező energiatartalmú, de alacsony keményítő-tartalmuk és nagyon jól emészthető rostjaik miatt attól eltérő energetikai profilú hibridek nemesítésében elsődleges cél a betakarításkor legalább 25%-os szárazanyag-tartalom (de a vegetáció vége felé ennél a típusnál jelentős kockázatot jelent a megdőlés); etetésükkel javítható a kiadott takarmány emészthetősége, tartható a 4%-os tejzsírtartalom,
• szilázsnak használt teljes szemescirok-növény: energetikai szempontból 5%-kal marad el a kukoricától, nemesítési cél a betakarításkori legalább 30%-os szárazanyag-tartalom; átlagos keményítő-tartalma szárazanyagra vetítve 25-35%, kiegyensúlyozott takarmányadagban az állatok tömeggyarapodása és tejtermelése szinten tartható, termesztése és használata akkor gazdaságos, ha szárazanyag-tartalomra átszámított hozama legalább 10%-kal meghaladja a kukoricáét,
• kettős hasznosítású (szemes és szilázs) fajták: energiatartalma a kukoricával összehasonlítva annak 80-90%-a, nemesítési cél a betakarításkori legalább 25%-os szárazanyag-tartalom; szárazanyagra vetített hozama magasabb, mint a silóciroké (de nem takarmányegységben /=1700 kcal/ számítva), használatával 5-10%-kal csökkenthető a napi szárazanyag-bevitel a takarmányban, mégis szinten lehet tartani a súlygyarapodást és a tejtermelést, napi ajánlott bekeverési adagja tejelő teheneknél naponta és állatonként 2-4 kg szárazanyag-egyenérték, üszőknél vagy húshasznú teheneknél alaptakarmányként is használható (ismert ipari fölhasználása is); alkalmazása gazdaságilag megtérül, ha termesztésének költsége a kukoricának legföljebb 80%-a,
• szudánifű: magas szárazanyag-hozam, energetikai szempontból viszont a kukoricának csak 70%-a, nemesítési cél a legalább 25%-is betakarításkori szárazanyag-tartalom. Évente többször kaszálható, ellenálló, kiválóan tűri asz aszályos állapotot, gyors növekedésű, olcsón termeszthető.

A cirok piaci kérdése

A francia alkalmazott szántóföldi növénytermesztési kutatóintézet (ARVALIS – Institut du végétal) és az USA mezőgazdasági minisztériuma (USDA) adatai szerint szemescirokból 2018-ban az éves termés 59,8 millió tonna lesz a világban, miközben a várható fölhasználás 60,5 Mt körül fog alakulni – a termelés és a piaci szükséglet egyaránt egy millió tonnával haladhatja meg a 2017-es szintet. A világ legnagyobb termelője az USA 8,8 millió tonnával (2017-ben 9,2 Mt), őt követi Mexikó (5,2/4,5 Mt), India (4,6/4,7 Mt), Kína (3,4/3,3 Mt), Argentína (2,6/1,6 Mt), Ausztrália (1,9/1,4 Mt) és Brazília (1,6/1,6 Mt – 2018-ra várt / 2017. évi adatok). Az afrikai kontinens összes termelése 26 millió tonna körül alakul – látható tehát, hogy a világtermés közel felét ez a földrész adja –, ezen belül Nigéria, Szudán és Etiópia a legjelentősebb termelők. Az EU-tagországok évente 700 ezer tonnát állítanak elő, ebből Franciaország 53 ezer hektáron 299 ezer tonnát állít elő, az olasz termelés 44 ezer hektáron 260 ezer tonna. Spanyolországban csupán 8 ezer hektár van (51 ezer tonna), Romániában viszont 16 ezer hektáron vetnek szemescirkot, a betakarított mennyiség azonban ugyanúgy 51 ezer tonna, mint a spanyoloknál, ami jól mutatja a termelés színvonalában meglévő különbséget. Magyarországon 6.400 hektárról 14.000 tonnát takarítunk be, Ausztria 3 ezer hektárról 21 ezer tonnát arat, Bulgáriában pedig 6.200 ha a vetésterület, az összes termés 18 ezer tonna. A vetőmagpiac szempontjából nem szabad figyelmen kívül hagyni az orosz termelést, ami 230 ezer ha-t és 310 ezer tonnát jelent, sem az ukrajnait, ami az orosznál lényegesen magasabb hozamokat mutat, hiszen 43 ezer hektárról 145 ezer tonna kerül a magtárakba.

Látható tehát, hogy országra vetítve a világ legnagyobb ciroktermelője az USA, az ott megtermett cirkot eddig elsősorban Kína használta föl, noha emellett valamennyit szállítottak a szubszaharai Afrikába (0,5 Mt) és Mexikóba (0,4 Mt), illetve a kínaiak Argentínából és Ausztráliából is vásároltak szemescirkot. Donald Trump kereskedelemről alkotott elképzelései viszont fölborították a cirokpiacot (is), a kínaiak vámot vetettek ki az amerikai cirokra is, emiatt a távol-keleti országban Argentína és Ausztrália lépett előre elsődleges beszállítónak. Korábban (ARVALIS/USDA adatok), 2014-2016. átlagában évente 6,7 millió tonna amerikai cirok érkezett Kínába (Ausztráliából további 0,9 millió tonna), a kérdés az, hogy mi fog történni az amerikai cirokkal és az exporttal? Ugyan föl lehet használni a belső piacon etanol-gyártásra, el lehet adni Mexikóban – ha ez utóbbival nem lesz vámháború – és Európában is: Spanyolország csak 2018. május-júniusban már 200 ezer tonna amerikai cirkot importált. Kérdés persze, hogy miért nem Európa veszi át ezt a helyet, különösen annak fényében, hogy több közép- és kelet-európai országban növekszik a cirok termesztése? Természetesen egyértelmű, hogy egyik pillanatról a másikra nem lehet egy nagyságrenddel megnövelni az európai ciroktermesztés volumenét, de a megnyíló piaci űr legalább egy részét összefogással viszonylag gyorsan ki lehetne tölteni.

Az ARVALIS és a FranceAgriMer 2014-2016-os adatai szerint Franciaország évente 84 ezer tonna szemescirkot exportál Spanyolországba sertéstakarmány-gyártáshoz (és a mennyiség évről évre növekszik), további 11 ezer tonna kerül az Egyesült Királyságba (elsősorban madáreleségnek), 19 ezer tonna Belgiumba, 17 ezer tonna Hollandiába, 9 ezer tonnát pedig az olaszok vásárolnak meg. Spanyolország egyre több cirkot használ föl, eddig elsősorban Franciaországból érkezett az import, ám 2018-ban az USA is megjelent szállítóként, méghozzá jelentős mennyiséggel – kérdés, ennek fényében a jövőben mennyit vásárolnak majd Franciaországból? Jelentős importőr még Olaszország is – jellemzően mindegyik említett ország nem csak más tagországból, hanem EU-n kívülről is hoz be cirkot, összességében az EU-tagországok, akik cirokbehozatalra szorulnak, unión belülről vagy kívülről 300-400 ezer tonnát vásároltak a korábbi években, ám a 2017/18-as kampányban csak az első 10 hónapban már közel 500 ezer tonnát! Az EU belső kereskedelmében a legjelentősebb piaci szereplő Franciaország, rajta kívül két stabil, de egy vagy két nagyságrenddel kisebb mennyiségben exportáló ország van, Románia és Magyarország, a többek csak eseti jelleggel szállítanak másik tagországba. Az EU-ba exportáló harmadik országok között – egyértelműen a kínai-amerikai konfliktus miatt – az USA lett – szinte egyik hónapról a másikra – az EU legnagyobb cirokbeszállítója, míg a második helyre Szudán került, esetében a kérdés az, hogy konjunkturális vagy strukturális jelenségről van-e szó? Míg néhány évvel ezelőtt Ukrajna volt a legjelentősebb beszállító, mára jelentősen visszaszorult, ahogy a nála kisebb mennyiséggel ugyan, de az uniós piacon szintén jelen lévő Oroszország, amely szintén veszített korábbi pozíciójából – az ő esetükben az a kérdés, hogy a versenyképességük romlott-e, vagy pedig egyszerűen nincs kellő nagyságú export árualap? Mindez viszont azt mutatja, hogy a jelenlegi uniós ciroktermesztés még a belső igényeket sem tudja kielégíteni, így nagyon komoly lehetőségek lennének a kultúra termesztésének fölfuttatásában.

A silócirok esetében az európai piacon a már említett termelőkhöz négy további csatlakozik, Németország, Portugália, Szlovákia, Csehország, ahol a németek elsősorban biogáz előállításhoz termesztik ezt a kultúrát (Spanyolországban viszont elhanyagolható ez a kultúra, legalábbis egyelőre). Szintén ARVALIS adatok szerint a vetésterületek a következők: Oroszország 80 ezer ha, Ukrajna 24 ezer ha, Franciaország 18 ezer ha, Németország 10 ezer ha, Olaszország 10 ezer ha, Csehország 10 ezer ha, Magyarország 7 ezer ha, Portugália 6.400 ha, Szlovákia 5 ezer ha, Románia 5 ezer ha, Bulgária 1 ezer ha, Ausztria 1 ezer ha.

A szemescirok piaci lehetőségei

A világban megtermelt szemescirok közel felét a humán élelmezés veszi föl, elsősorban Afrikában és Ázsiában (az idei évben várhatóan 28,8 millió tonnát), az élelmiszer-célú használat nagyon enyhe emelkedő tendenciát mutat. Takarmányozásra mintegy 27 millió tonnát használnak föl világszerte, ennek tendenciája a kínai igények csökkenése miatt az elmúlt három évben gyenge visszaesést mutat, míg etanol-gyártásra 3,2 millió tonna szolgált. Európában és ezen belül Franciaországban a szemescirok elsősorban takarmányozási célokat szolgál, az előállított mennyiség 85%-át az állattenyésztés használja föl. Ezen a területen nagyon komoly előrelépésre lenne lehetőség, hiszen a kukoricánál magasabb fehérje- és energiatartalmú cirok a spanyol gyakorlat alapján sertéseknél akár 50%ban is bekeverhető a takarmányba, míg mások tapasztalatai baromfi esetében 40%-os keverési arányt is jónak tartanak. Annak, hogy ennek ellenére a takarmánygyártók közül csak nagyon kevesen használják a cirkot, a Sorghum ID szerint elsősorban az lehet az oka, hogy tartanak a tannintartalomtól – ami a mai hibridek esetében már egyáltalán nem releváns – és valójában nem is ismerik a cirok jó tulajdonságait, erényeit. Különösen igaz ez annak fényében, hogy az európai fajtalistán harminc éve nem lehet 0,3%-nál magasabb tannintartalmú fajtát regisztrálni, miközben az USA-ból vagy Argentínából érkező cirok tannintartalma még ma is akár 2% is lehet!

A humán élelmezésben is nagyon komoly új piaci lehetőségek rejlenek, különösen azóta, hogy egyre nő a gluténmentes termékek iránti kereslet. Jól használható fehérjében, rostban, antioxidánsokban és vasban gazdag lisztként, akár a sütőiparban is, készíthető belőle pehely müzlikhez, puffasztott vagy pattogatott termék, szeszesital (pl. az ’Ô de mila’ sör).

Végül, de nem utolsó sorban a szemescirok is hasznosítható a biogáz- és bioetanol-előállításban, ahogy a kukorica is.