A cseresznye, a meggy és a szilva termőrészei

Mint minden csonthéjas fajnál, a vesszők végén ezeknél is mindig hajtásrügyek alakulnak ki, a vesszők oldalán, a nóduszokon pedig virágrügyeket és hajtásrügyeket találunk. Hasonlóság közöttük, hogy a kajszitól és az őszibaracktól eltérően a cseresznyénél, a meggynél és a szilvánál egy virágrügyből nem egy, hanem 2-3 virág képződik. Virágzáskor így látványos virágpompával örvendeztetnek meg.

Cseresznye

A tenyészidőszakban a cseresznyefán lévő hajtásrügyekből különböző hosszúságú hajtások képződnek (1. kép). Ezek a nyár végére hajtásrügyben záródnak, és az oldalukon, a nóduszokon virágrügyek és hajtásrügyek alakulnak ki. A hosszú hajtásokból lesznek a következő évi hosszú vesszők, ezek 40 cm-től hosszabbra nőnek. A 40 cm-től rövidebb hajtásokból lesznek a középhosszú termővesszők, a 20 cm-től rövidebbekből pedig a termőnyársak. A normál ízközű nyársakon kívül nagyon rövid, törpe szártagú hajtások is fejlődnek. Ezek is hajtásrügyben záródnak, és az oldalukon sok virágrügy képződik. Ezekből lesznek a következő évben a bokrétás termőnyársak.

1. kép Cseresznye hajtások

A téli nyugalmi időszakban tehát különböző hosszúságú és típusú termőrészeket találunk a fán. Hosszú termővesszőket (40 cm-től hosszabbak), középhosszú termővesszőket (20 és 40 cm közötti hosszúságúak), normál ízközű termőnyársakat (max. 20 cm hosszúságúak), és bokrétás termőnyársakat (2-3 cm hosszúságúak). A cseresznyefajták többségénél a bokrétás termőnyársak, ezek a rövid szártagú hajtásképletek, jellegzetes és fontos termőrészei a fáknak. Oldalukon sok virágrügy található, a végükön egy hajtásrügy van (2. kép).

2. kép Cseresznye bokrétás termőnyárs

Termő korban évenkénti rendszeres fenntartó metszéssel megfelelő mennyiségű termőrészt kell meghagyni a fákon, ami biztosítja az optimális virágberakódottságot a következő évi terméshozáshoz. A vesszőket és a gallyakat lehetőleg visszametszés nélkül hagyjuk meg, csak ritkítsuk azokat, ahol túl sűrűn állnak. Terméshozás szempontjából a cseresznyefákon nagyon értékesek azok a két-három éves gallyak, amelyek oldalán sok bokrétás termőnyárs van, metszéskor ezeket nagy számban kell meghagyni (3. kép).

3. kép Cseresznye gally a téli nyugalmi időszakban

Virágzáskor a termőrészek jellegéből adódóan kis csokrokban helyezkednek el a virágok a fán (4. kép).

4. kép Virágzó cseresznye gally

Meggy

A meggy termőrészei hasonlóak a cseresznyééhez, csak a hajtásrendszer vékonyabb és a rügyek kisebbek. A hajtások hajtásrügyben záródnak, és az oldalukon alakulnak ki a virágrügyek (5. kép).

5. kép Meggy hajtások

A meggyfajták egy részére jellemző, hogy a hosszú vesszők oldalán csak virágrügyek vannak, hajtásrügyek nincsenek. Ez okozza a gallyrendszer ostorosodását, hosszú, felkopaszodott részek képződését (6. kép). A hosszan lelógó gallyrészek akadályozzák a művelést és a gépi szüretet, ezért ezeket elágazásig rendszeresen vissza kell metszeni a fenntartó metszés során. A különböző hosszúságú hajtásokból különböző termőrészek lesznek. A meggyfajták többségére is jellemző a bokrétás termőnyársak kialakulása.

6. kép Felkopaszodott meggy gally

Az őszi lombhullás időszakára a hajtások beérnek, megfásodnak (7. kép). A téli nyugalmi időszakban a cseresznyénél részletezett termőrész típusokat találjuk a fákon (hosszú termővessző, középhosszú termővessző, normál ízközű nyárs, bokrétás termőnyárs).

7. kép Meggyfák őszi lombhulláskor

Termő korban a meggyfákat is rendszeres fenntartó metszésben kell részesíteni, amely főként gallyritkításból áll. A nem túl sűrű, de megfelelő számú termőrészt tartalmazó fa bőségesen virágzik és terem a következő évben (8. kép).

8. kép Virágzó meggyültetvény

Szilva

A téli nyugalmi időszakban a szilvafákon különböző hosszúságú egy éves vesszőket találunk. Ezek oldalán, a nóduszokon virágrügyek és hajtásrügyek vannak. A vesszők mindig hajtásrügyben záródnak. Sok szilvafajtánál előfordulnak a hosszú vesszők oldalán a hármas rügycsoportok. Az egy nóduszon elhelyezkedő rügyek közül a középső hajtásrügy, a két szélső pedig virágrügy (9. kép).

9. kép Egy éves szilva vessző, hármas rügycsoportokkal

A 40 cm-től hosszabb egyéves vesszők a hosszú termővesszők. A 20 és 40 cm közötti hosszúságú vesszőket középhosszú termővesszőknek nevezzük. A 20 cm-től rövidebb termőrészek a termőnyársak. Ezek kétéves gallyakon helyezkednek el. A szilvafákon a termőnyársakkal berakódott gallyak értékesek a terméshozás szempontjából (10. kép), éppúgy, mint a vesszők.

10. kép Szilva gally termőnyársakkal

Termő korban a szilvafák fenntartó metszése során úgy ritkítjuk a koronát, hogy minden évben megfelelő számú hosszú és középhosszú termővessző, valamint 2, 3 és 4 éves termőgally maradjon a fákon, a következő évi termés biztosításához. Az 5 évesnél idősebb termőgallyakat tőből eltávolítjuk. A jól fenntartott fákon virágzáskor megfelelő mennyiségű virág van, ami biztosítja az azévi terméshozást, és a korona nem sűrű (11. kép).

11. kép Virágzó szilvafák

A szilvára is jellemző, hogy egy virágrügyből nem csak egy virág képződik, hanem kettő vagy három (12. kép).

12. kép Virágzó szilva vessző

A megtermékenyült virágokból gyümölcsök, a hajtásrügyekből hajtások fejlődnek (13. kép).

13. kép Szilva vessző növekvő gyümölcsökkel

A gyümölcsök fejlődésével párhuzamosan az egyéves részeken különböző hosszúságú hajtások fejlődnek, amikből a következő évi termőrészek lesznek. A hosszú hajtásokból lesznek a hosszú termővesszők. Azokból a hajtásokból, amelyek hamarabb befejezik a növekedést, középhosszú termővesszők alakulnak ki. A hosszú vesszők gyakran nyársakkal rakódnak be. A következő évben ezekből jó termőgallyak lesznek.

Fotó: a szerző felvételei