A gyümölcsfák és gyümölcstermő cserjék hidegigénye

Az egyik az, hogy az enyhébb teleken a nagy hidegigényű növények nem kapják meg a szükséges hidegmennyiséget és nem lesz megfelelő termés a következő évben. A másik pedig az, hogy a kis hidegigényűek viszont túl hamar megkapják a szükséges hidegmennyiséget, korán megindul a rügyeik fejlődése, és ha az egyre szélsőségesebb időjárás miatt ezután erőteljes lehűlés következik be, elfagynak az áttelelő szerveik, és szintén nem lesz termés a következő évben. Az utóbbi esztendőkben hazánkban is egyre többet hallunk erről a problémáról.

Érdemes fölkészülni arra, hogy csak sokkal gondosabb termőhely- és fajtaválasztással, esetenként a termesztéstechnológia átalakításával tudjuk egyes fajoknál ezt megoldani. Azoknál a fajoknál vannak és lesznek nagyobb problémák, amelyek nem őshonosak nálunk, tőlünk délebbről vagy északabbról származnak, lletve olyan helyről, ahol másmilyen a téli időjárás, mint nálunk.

A Kárpát-medencében őshonosnak tekinthető gyümölcsfajok (alma, körte, cseresznye, meggy, szilva) jól alkalmazkodtak az itteni viszonyokhoz, és a klímában történő kisebb-nagyobb átalakulás nem érinti őket olyan érzékenyen, mint a más vidékeken termesztésbe vont és utána hozzánk került növényeket.

A téli nyugalmi állapot kialakulásának fiziológiai háttere

A téli nyugalmi állapot a mérséklet égövi lombhullató fák és cserjék speciális jellemzője, arra szolgál, hogy zavartalanul átvészeljék a téli zord időjárást. Az őszi lombhulláshoz közeledve a növényeink számára a környezeti tényezők változása jelzi, hogy közeledik a tél, fel kell készülni rá. A két legfontosabb jelzés a nappalok rövidülése és a hőmérséklet csökkenése.

Az előbbi egy adott földrajzi helyen minden évben egyforma, de az utóbbi nem, és ez okozza, hogy az őszi lombhullás, a nyugalmi állapot kialakulása, majd megszűnése nem azonos időpontban következik be minden évben. A két legfontosabb szignál mellett természetesen a többi környezeti tényező, a napsugárzás, a légnyomás, a páratartalom is hatással van a fejlődési folyamatokra. A környezeti hatások a növényi hormonok arányának változása által szabályozzák növényeink életfolyamatait.

A tél közeledtével a növekedést gátló hormonok kerülnek túlsúlyba a növényekben, ami kiváltja az őszi lombhullást, és a téli nyugalmi állapot kialakulását.

Ezzel párhuzamosan az áttelelő szerveik egyre fagytűrőbbé válnak. A szövetek víztartalmának csökkenése, a sejtnedv egy részének kötött formába kerülése, a cukortartalom növekedése, a sejtmembránok szerkezetének átalakulása, mind arra szolgál, hogy az áttelelő szervek (hajtásrügyek, virágrügyek, vesszők, idősebb fás részek) fagypont alatti hőmérsékleten se fagyjanak meg, képesek legyenek „túlhűlni”. Alapvetően genetikailag meghatározott az, hogy egy növény milyen mértékű fagyokat visel el a tél különböző időszakaiban, és ez nagyban függ attól, hogy honnan származik.

A fagytűrés kialakulására azonban a környezet is hatással van. Kísérletekkel igazolták, hogy a hőmérséklet fokozatos csökkenése szükséges ahhoz, hogy az áttelelő szervek megedződjenek, és elérjék a genetikailag lehetséges legjobb fagyállóságot.

Az őszi lombhullás után kezdődik tehát a növényeink téli nyugalmi állapota. Ennek első szakasza a mélynyugalom (1. kép). Ez csak akkor szűnik meg, ha a növény egy bizonyos hidegmennyiséget megkapott, hidegigényét a környezet kielégítette. Genetikailag meghatározott, hogy mennyi hidegre van szüksége a növénynek, és az egyes növényi részek hidegigénye is eltérő.

1. kép: Az őszi lombhullástól számítjuk a gyümölcsfák mélynyugalmának kezdetét

Ezért a gyümölcsfáink és gyümölcstermő cserjéink különböző szervei nem egy időben lépnek ki a mélynyugalomból. Ráadásul az egyik fejlődési fázisból a másikba való átmenet mindig fokozatos egy növényen belül. Gondoljunk csak a virágzásra vagy az érésre. Nem egyszerre nyílik ki az összes virág a fán, és nem egyszerre érik meg az összes gyümölcs sem. Ugyanez a helyzet a mélynyugalom végével is. Nem egyszerre lép ki az összes virágrügy vagy az összes hajtásrügy ebből a fázisból egy fán belül.

A mélynyugalmi időszak végének meghatározása

Elméleti és gyakorlati szempontból is nagyon jó lenne tudni, hogy a különböző gyümölcsfajoknak és azon belül a fajtáknak mennyi a hidegigényük, az egyes termőhelyeken mikor ér véget a mélynyugalmuk. Az áttelelő szerveik ugyanis a mélynyugalom végén a legfagyállóbbak, az utána következő kényszernyugalmi időszakban drasztikusan csökken a fagytűrésük. Sokan, sokféleképpen vizsgálták már ezeket a folyamatokat, de még mindig sok a bizonytalanság ezen a területen.

Először is a mélynyugalom végének időpontját kell minél pontosabban meghatározni. Ha ezt tudjuk, meg kell mérni, hogy a mélynyugalom kezdetétől (az őszi lombhullástól) idáig mennyi hidegmennyiséget kapott a növény, illetve az adott növényi szerv. Mivel a tél során a virágrügyek a növényeink legérzékenyebb részei, elsősorban ezeket érdemes vizsgálni. A mélynyugalom végét legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, hogy a tél során rendszeresen vesszőket gyűjtünk a fákról, és azokat szobahőmérsékleten vízbe állítva hajtatjuk (2. kép).

2. kép: Szobahőmérsékleten történő hajtatással tudjuk legkönnyebben meghatározni, hogy a virágrügyek mélynyugalma mikor ér véget

Ameddig a virágrügyek nem kapták meg a szükséges hidegmennyiséget, addig nem hajtanak ki. Ahogy a hidegigényük fokozatosan kielégül, a behozott vesszőkön egyre több virágrügyből lesz virág. Általában azt az időpontot szoktuk megjelölni a mélynyugalmuk végeként, amikor a virágrügyek 50%-ából lesz virág. Ettől pontosabban szövettani vizsgálatokkal tudjuk meghatározni a mélynyugalom végét.

A rendszeresen begyűjtött virágrügyekben a portokokon belül a pollenszemek kialakulásának folyamatát, a mikrosporogenézist kell vizsgálni. Amikor a mélynyugalmi időszakra jellemző differenciálatlan szövetállományból (archesporiumból) elkezdődik a pollen anyasejtek kialakulása, akkor van vége a mélynyugalomnak. Mivel ez is fokozatosan megy végbe, azt az időpontot szoktuk megadni a mélynyugalom végeként, amikor a virágrügyek 50%-ánál már tapasztaljuk a szöveti differenciálódás kezdetét.

A hazánkban termesztett gyümölcsfajok közül a mandulának ér véget legkorábban a mélynyugalma, gyakran már december közepén. A kajszi és az őszibarack mélynyugalma a hazai termőhelyeken fajtától függően január eleje és február vége között ér véget (3. kép).

3. kép: Téli nyugalmi állapotban lévő őszibarackfák

Míg például az alma, a meggy, a cseresznye, vagy az európai házi szilva virágrügyeinek mélynyugalma egészen márciusig tart (4 kép).

4. kép: Csak akkor virágoznak ki tavasszal a fák, ha a téli nyugalmi állapot lefolyása zavartalan volt

Ha a fenti becslési módszerekkel és közelítésekkel meghatároztuk az adott genotípusok (fajták) mélynyugalmának végét, már csak az van hátra, hogy kiszámítsuk a hidegmennyiséget, amit a növény megkapott a mélynyugalom alatt. Természetesen ez is csak valamilyen becsült érték lehet, de nagyon fontos a fajok és fajták összehasonlíthatósága szempontjából, azért, hogy tudjuk, hogy melyik fajta hol termeszthető biztonságosan.

A hidegigény kiszámítása

Az első hidegigény-számításokat Amerikában végezték még az 1950-es években, őszibarack fákon. Arra jutottak, hogy 7,2 °C (45 °F) alatti hőmérsékleten kell eltölteni a fáknak bizonyos időtartamot ahhoz, hogy a mélynyugalmuk megszűnjön. A ’Dixired’ őszibarackfajta 1000 órás hidegigénye tehát azt jelenti, hogy ennyi idő volt szükséges 7,2 °C alatti hőmérsékleten ahhoz, hogy virágrügyeinek mélynyugalma feloldódjon. Később kiderült, hogy ez nagyon pontatlan.

Mint sejteni lehetett, fajonként, sőt fajtánként eltér, hogy mely hőmérsékleti tartomány az, amelyik hatékony a mélynyugalom megszűnése szempontjából.

Kimutatták, hogy a mélynyugalom megszüntetéséhez a fagypont alatti hőmérséklet a legtöbb mérséklet égövi gyümölcsfaj számára nem hatékony. Ez valószínűleg azért van így, hogy az esetleges hosszabb, kemény teleket is átvészelje a növény. Amikor tartósan kemény fagyok vannak, akkor „nem ketyeg az órája”, hanem vár, hogy a zord tél elmúljon.

Az 1970-es években írták le, szintén Amerikában, és szintén őszibarackfajták vizsgálata alapján, hogy 2,5 °C és 9,1 °C közötti tartomány volt a leghatékonyabb a virágrügyeik mélynyugalmának megszüntetéséhez.

Egy táblázatot állítottak össze arról, hogy melyik hőmérsékleti tartományon eltelt időszakot hányszoros szorzóval kell figyelembe venni, és itt 1,4 °C alatt zéró szorzó szerepel. Más gyümölcsfajoknál nem történtek ennyire részletes vizsgálatok, csak becslések. Pedig valószínűleg nagyon eltérő értékeket kapnánk. Jobb híján sokan az őszibarackra kidolgozott hőmérsékleti tartományokkal számolnak más gyümölcsfajok esetében is, ami valószínűleg eléggé pontatlan.

Hogyan válasszunk fajtát a hidegigény alapján?

A gyakorlat számára, például faiskolai katalógusokban, a fajták leírásához régóta hozzátartozik a hidegigény magadása is. Ezeket az értékeket pontos számítási modellek hiányában becsléssel határozzák meg, többnyire a vesszők szobahőmérsékleten történő hajtatása alapján. A fajták összehasonlítása szempontjából mégis nagyon fontosak ezek az információk. Hazánkban például a legnagyobb (1000 óra feletti) hidegigénnyel jellemzett kajszi- és őszibarackfajták lennének jók, mert azok mélynyugalma csak február folyamán ér véget, addig megőrzik fagytűrő képességüket.

A tőlünk északabbról származó gyümölcsfajokból, málnából, fekete ribiszkéből viszont a legkisebb hidegigényűeket kellene telepíteni, mert félő, hogy azok a lengyel, orosz, vagy skandináv fajták, amelyek az északi vidéken jól teremnek, a klíma melegedése miatt nálunk egyre kevésbé fogják megkapni a mélynyugalmuk feloldásához szükséges hidegmennyiséget.

Fotó: A szerző felvétele