A kajszifák különböző hosszúságú termővesszőin, a többi csonthéjas fajhoz hasonlóan, a vesszők oldalán találjuk a termőrügyeket, amelyek valódi virágrügyek. A nóduszokon hajtásrügyek is vannak, amelyek sokkal kisebbek, mint a virágrügyek (1. kép).

1. kép Kajszi termővessző, az oldalán virágrügyekkel és hajtásrügyekkel

Egy-egy nóduszon több virágrügy is elhelyezkedhet. A virágrügy-berakódottság mértéke és a virágrügyek nóduszonkénti átlagos mennyisége fajtánként változó, alapvetően genetikailag meghatározott. A fa kora, kondíciója és az előző évi gyümölcsterhelés azonban ezt nagymértékben befolyásolja. A téli nyugalmi időszakban a 40 cm-nél hosszabb egyéves részek a hosszú termővesszők, melyek oldalán a nóduszokon hajtásrügyek és virágrügyek helyezkednek el. A következő tenyészidőszakban a legtöbb kajszifajta fáin a hosszú termővesszők kiválóan termő termőrészek (2. kép).

2. kép Kajszi hosszú termővessző elvirágzás után

A 20 és 40 cm közötti hosszúságú vesszőket középhosszú termővesszőknek nevezzük. Értékes termőrészei a kajszifáknak. A 20 cm-nél rövidebb egyéves részek a termőnyársak. Ezek 2, 3 és 4 éves gallyakon helyezkednek el. Ha nem metsszük erősen a fákat, főként a nyársakon képződik a termés (3. kép).

3. kép Kajszi nyársak a virágzási időszak előtt

A termőnyársakkal jól berakódott gallyak terméshozás szempontjából értékesek a legtöbb kajszifajta fáin. Gondosan fenntartott és rendszeresen metszett ültetvényben a téli nyugalmi időszakban a kajszifákon sok hosszú termővessző található, emellett a 2 és 3 éves gallyak, termőnyársakkal berakódva, szintén szükségesek a következő évi jó terméshozáshoz (4. kép).

4. kép Rendszeres metszésben részesített kajszifa

Fiatal korban a kajszifák vázágai és gallérágai is gazdagon berakódnak termőnyársakkal. A fákon a jó terméshozáshoz szükséges, optimális termőrész mennyiséget a fenntartó metszéssel állítjuk be, de ezt a műveletet tilos télen végezni a gutaütéses betegségegyüttes veszélye miatt. A fás metszést tavasszal piros bimbós állapotban kezdhetjük el. A tenyészidőszak során bármikor végezhetünk metszést. A legjobb metszési időpont szüret után van. A kajszifák generatív szervei fagyérzékenyek, gyakoriak a fagykárok az alacsony hőmérsékletek hatására. Erős téli fagykár után hiányos virágzással találkozunk (5. kép).

5. kép Téli fagykárt szenvedett kajszi termővessző virágzáskor

Sajnos még a kajszi virágzásának időszakában is előfordulnak olyan lehűlések, amelyek fagykárosodást okoznak. Ha nem volt fagykár és az előző évben nem terheltük túl a fákat, bőséges lesz a virágzás, és a megtermékenyült virágokból elkezdődik a gyümölcsök fejlődése. Gyakran túl sok gyümölcs is képződik a fákon, ekkor kézi gyümölcsritkítással kell beállítani az optimális gyümölcsterhelést. A nyársakon maximum 2 db gyümölcsöt hagyunk (6. kép).

6. kép Kézi gyümölcsritkítás után nyársanként 1-2 gyümölcs marad

A vesszőkön kis gyümölcs korban 3-4 ujjnyi távolságra hagyjuk meg a kajszikat, így éréskor jól elférnek egymás mellett (7. kép).

7. kép Kajszi vessző, kézi gyümölcsritkítással beállított terheléssel

Őszibarack

Az őszibarack legértékesebb termőrészei a teljes értékű termővesszők. A korszerű ültetvényekben a terméshozást minden évben ezekre alapozzuk. A téli nyugalmi időszakban a gyengébb elemektől jól megkülönböztethető, olyan jól beérett vesszőkről van szó, amelyek az előző tenyészidőszakban a hosszú hajtásokból alakultak ki. 40 és 100 cm közötti hosszúságúak, alapi részüknél 8-10 mm átmérőjűek, jól megfásodtak, és az oldalukon sok virágrügy található. Végükön hajtásrügy van. A teljes értékű termővesszőkön időnként előfordulnak másodrendű elágazások. Metszéskor ezeket érdemes kiritkítani, hogy lombozatuk ne árnyékoljon. A másodrendű elágazásokon is vannak virágrügyek, de terméshozás szempontjából ezek az elágazások nem jelentősek. A termést mindig a fővesszőn lévő virágrügyekből várjuk (8. kép).

8. kép Őszibarack teljes értékű termővessző

A legtöbb termesztett őszibarackfajtára jellemző, hogy a teljes értékű termővesszők oldalán, a nóduszokon (majdnem minden nóduszon) 3 rügyet találunk, ezt hármas rügycsoportnak is szoktuk nevezni. A hármas rügycsoportban a három rügyből a középső mindig hajtásrügy, a két szélső pedig virágrügy (9. kép).

9. kép Őszibarack hármas rügycsoport

A hiányos termővesszők rövidebbek és gyengébbek, mint a teljes értékű termővesszők. Hosszuk 20 és 40 cm közötti, rügyberakódottságuk hiányos, a nóduszaikon gyakran csak egy rügy található, amely vagy virágrügy vagy hajtásrügy. Hármas rügycsoportok is előfordulnak rajtuk, de ez nem jellemző. Terméshozás szempontjából kevésbé értékesek, mint a teljes értékű termővesszők (10. kép).

10. kép Őszibarack hiányos termővesszők

A 20 cm-nél rövidebb termőrészeket nyársaknak nevezzük az őszibaracknál is, csakúgy, mint a többi csonthéjas fajnál (11. kép).

11. kép Őszibarack nyársak

A kétéves gallyak, amelyek az előző évben hoztak termést, az őszibaracknál terméshozás szempontjából már nem értékesek. Metszéskor ezeket eltávolítjuk, vagy erősen visszavágjuk. Mivel az őszibarackfákat rendszeresen erősen metsszük, gyakran képződnek rajtuk vízhajtások, amelyek megfásodva fattyúvesszők lesznek. Ezeket a gyakran két méterre is megnövő elemeket metszéskor tőből el kell távolítani. Az őszibarackfákon a terméshozást tehát elsősorban a teljes értékű termővesszőkre alapozzuk, metszés után főként ezek maradnak a fa vázszerkezetén. Rajtuk tavasszal sok virág képződik (12. kép). A kötődött termésekből minden vesszőn 5-6 darabot hagyunk meg, hogy azok megfelelő méretűre növekedjenek (13. kép).

12. kép Virágzó őszibarack vessző

Fotó: Dr. Szalay László felvételei