A repcetermesztés sarkalatos pontjai

Talajművelés

Egyes térségekben a vadkár veszély miatt kap előnyt a szántásos alapművelés. Forgatás hiányában a vad keresi a talaj felső rétegébe kevert csökkent értékű szemeket, közben túrásával gyéríti a repceállományt. Repce alá meg lehet kezdeni a szántást akár már augusztus elején, amennyiben elegendő mennyiségű csapadékvíz hatására a talajállapot kedvezővé válik. Korainak tűnhet 3-4 héttel szántani vetés előtt, ám korántsem vehető biztosra az augusztus végi csapadékhullás az észszerű vetőszántás elvégzéséhez. Száraz körülmények között végzett szántás azonnali elmunkálásával sem kaphatnak aprómorzsás magágyat, amelyet a repcemag (és az alapgyomirtó) igényel. A beázott, beéredett réteg mélységéig kell járatni az ekét, így csökkentve a rögösödés mértékét. A szántás felszínét azonnal el kell munkálni és tömöríteni, akár egy-, akár külön menetes eljárással. A bolygatást követő tömörítéssel szabályozható a talaj biológia élete. Repcevetés előtt az azonnali elmunkálás az aprómorzsás magágy kialakításnak alapfeltétele.

A korai elmunkált szántás felszínét sekély rövidtárcsás műveléssel tudjuk gyommentesen tartani vetésig. Ez a technológia ellentmond a csökkentett menetszám elvének, ellenben tapasztalataink szerint középkötött talajon jó minőségű talaj készíthető ily módon a repce számára. Amennyiben a vetőgépen nincsenek magágy-készítő tárcsasorok, úgy a magágyat közvetlenül a vetőgép előtt célszerű készíteni síktárcsával – esetleg kompaktorral. A sík tárcsalapok 5 cm mélységben átmunkálják a talajt, nyirkos, porhanyós magágyat hátrahagyva az apró repcemagnak. A csírázás és kelés ezáltal robbanásszerű lehet. A vetés előtti többmenetes mechanikai gyomirtás okán pedig – jó kultúrállapot esetén – nem feltétlenül szükséges herbiciddel gyomirtani a repce állományt. A kelő gyomokat sikeresen elnyomja a repce.

Amennyiben nem lehet jó minőségű vetőszántást végezni, inkább forgatás nélküli eljárást kell választani: szántóföldi kultivátorozást vagy középmély lazítást. Nyirkos talajállapot mellett kultivátorral igen jó gyökérágy készíthető a repcének. A növényi maradványokat egyenletesen bekeveri a megművelt rétegbe, ám a mulcs egy része a felszínen maradva védelmet nyújt a talajnak a napsugárzás szárító, valamint a hirtelen lezúduló csapadékvíz szerkezetromboló hatása ellen.

A másik forgatás nélküli alapművelési eljárás a középmély lazítás. Az okszerűen alkalmazott lazítás – amelyet azonnali tömörítés követ – talajtípustól függően akár évente szükséges. Az őszi káposztarepce karógyökérzete mély és lazult gyökérágyat igényel. Lazítani tehát akkor is érdemes, ha a későbbiekben szántás vagy kultivátorozás mellett döntünk. A lazítás megszünteti a művelés és taposás eredetű tömörödést, jótékonyan hat a talaj biológiai életére; a lazult talaj könnyen be tudja fogadni a csapadékvizet. Lazítás után célszerű rövidtárcsás megmunkálással magágyat készíteni.

Pelyvaterítő alkalmazása a betakarítógépen mérsékelheti a mulcshagyó művelés hátrányait: a kombájn adapterének munkaszélességében egyenletesen elteríti a rostákról kikerülő hulladékot, így nem a rosták mögötti keskeny sávban fog tömegesen kelni az árvakelés, s a vaddisznó is kisebb eséllyel túrja a talajt. Ám a mulcsos műveléssel a felszínen hagyott szármaradványok kedvező életteret biztosítanak a repce kártevőinek (mocskos pajor, repcebolha, repcedarázs), főként tartósan bolygatatlanul hagyott tarló esetén. Az elővetemény tarlóhántásakor megfontolandó biológiai szárbontó készítmény bedolgozása a talajba. Ezek a pentozán hatás fokozása révén elősegítik a szalma bomlását, így csökkentve a károsítók elszaporodásának mértékét. Továbbá a talaj humuszkészletét is gazdagítják a szalma elbomlása révén.

Vetés

A repce általánosságban augusztus 20. és szeptember 20. között kerül a talajba 3-4 cm mélységben. Fontos a homogén vetésmélység az egyöntetű kelés elősegítésére: regulátorozás alkalmával így azonos fejlettségű növényeket kezelünk. Az ilyen állomány jó eséllyel együtt fog virágozni, majd érni is. Hazánkban legelterjedtebb a sűrűsoros gabonavetőgéppel való vetés normál, dupla, esetleg tripla sortávra. Vethető a repce szemenkénti vetőgéppel is 45-76 cm sortávra is. 45 cm-es sortávnál szélesebbre vetett repcénél nem a hozamot lehet növelni, hanem a ráfordítást csökkenteni.

A hektáronként elvetett csíraszám meghatározásánál döntő, hogy a repce virágzati oldalágain fejlődik a termés zöme, ezért a növény elágazódásának megkönnyítésével a termés mennyisége növekszik. Hibridek esetében már 2-3 kg vetőmag is elegendő lehet hektáronként, amely 300-500 ezer csírát jelent. Humuszban gazdag termőhelyen, optimális tápanyagellátás mellett, intenzív termesztéstechnológia esetén tovább csökkenthető a vetésnorma. Elterjedőben van a helyspecifikus vetés alkalmazása, amely során a vetőgép vezérlésére feltöltött adatok alapján táblán belül is szabályozható a vetőmag mennyisége: repcénél gyenge táblarészekre több, míg jó talaj adottságú részekre kevesebb a tőszámigény.

1. kép Második regulátorozás repcében (2019. november 25.)
Fotó: a szerző felvétele

Növényvédelem

A neonikotinoid hatóanyag-tartalmú inszekticid csávázószerek engedélyének felfüggesztésével a repce csírakori kártevői ellen nincs hatékony alternatív csávázási megoldás. Az rovarölő szeres csávázást helyettesítő növényvédelmi eljárások nagyobb környezetterheléssel járnak és drágábbak is, ráadásul a munkacsúcs is nő. A csávázószerrel a vetőmagra felvitt kis mennyiségű hatóanyag helyett akár többszöri állománypermetezés is szükség lehet. A kártevők megjelenése és kártétele tehát fokozott figyelmet kíván, amennyiben a vetőmagot nem csávázták inszekticiddel.

Ősszel, a repce 4-8 leveles állapotában regulátort kell kijuttatni az állományra. Hiba az őszi regulátoros kezelés elhagyásáért későn vetni a repcét. Az azol tartalmú fungicidek növekedésszabályzó hatással bírnak, ráadásuk a fóma ellen is védelmet nyújtanak.

Amennyiben a korai vetést követően az őszi időjárás- és csapadék viszonyok indokolttá teszik, akár kettő regulátoros kezelés is szükséges lehet (1. kép). A repce meghálálja ezeket, mivel enyhe téli hetekben sem szabad szárba indulnia. Több kezelés esetén ügyeljünk a hatóanyagrotációra.

Tápanyagellátás

A repce számára a felvehető tápelemek meghatározóak a nagy termés elérésében. A vetőágyba magas N-tartalmú komplex műtrágyát kell bedolgozni a szármaradványok bomlásának elősegítése érdekében. A nitrogén mellett a foszfor támogatja a gyökérzet erősödését, míg a kálium a télállóságot segíti elő. A vetőgéppel a sorok mellé kijuttatott indítóműtrágya foszfor- és nitrogéntartalmú legyen, mivel ezek az elemek a legfontosabbak a gyors őszi fejlődés szempontjából. Magyarország talajai cinkben szűkölködnek, ezért annak pótlása minden kultúrában szükséges levéltrágya formájában. A cink is a gyökérzet fejlődését segíti elő, őszi regulátoros kezeléssel célszerű kijuttatni a bór mellett.

A tavaszi első (és második) fejtrágyát már abban az időszakban célszerű kijuttatni, amikor a nappali hőmérséklet eléri a +3-5 ℃-ot, de éjszakánként még legalább –3 ℃ van. Így a hajnali óráktól délelőtt 9-10 óráig minimális taposási kárral lehet műtrágyázni. A már megszikkadt talajon, márciusban nitrosol-műtrágya kijuttatása szükséges, amely kéntartalmú szuszpenzió legyen. A kén mikroelem elősegíti a növény fehérje-anyagcseréjét, növeli a becő- és szemszámot, az olajtartalmat, valamint fokozza a növények betegségekkel szembeni ellenállóságát. A bór a hajtásnövekedést, és a kötödést segíti elő. Keserűsó alkalmazása a termékenyülés és a kötődés javítására fontos a növényvédő szeres kezeléseknél, mert a magnéziumot a talajból nehezen veszi fel a növény. Inszekticid kezelések a kártevők betelepedésének függvényében több alkalommal szükségesek. Fontos a táblák folyamatos szemmel tartása. A bór- és kéntartalmú levéltrágyákat osztva, inszekticiddel kijuttatva adjuk a repcének. A deszikkálás és a becőragasztás hibrid- és technológiafüggő elem a repcetermesztésben.