A szőlő metszésének ideje

A termesztő ember a tapasztalatok során felfedezte, hogy a növekedésükben gátolt, visszaszorított, ritkított, csökkentett rügyszámú tőkék nagyobb fürtű, cukorban gazdagabb, savban szegényebb, ízletesebb, nagyobb bogyójú termést adnak, mint a természetes formában növő tőkék. Ezért alakul ki a szőlőtőke metszése, mely alatt a vesszők évenkénti visszavágását, illetve az idősebb fás részek ifjítását értjük.

Csepregi (1965) a metszés céljait a meghatározott mesterséges szárrendszer kialakítása és fenntartása, valamint szőlőtőke termőegyensúlya megtartása, a rendszeres kiegyenlített minőségű termés eléréseként fogalmazza meg. A metszés alapelvei közé tartozik, hogy csak egészséges jól beérett vesszőt hagyunk meg, lehetőleg a legkisebb metszési sebet hagyjunk, a vesszőket a nódusz felett legalább 1 cm-rel vágjuk, a hónaljhajtásokat kis csonkkal távolítjuk el a vesszőről.

Az alapelveket meghaladóan a metszés a termőegyensúly, azaz a termésmennyiség és a hajtásnövekedés összhangja, beállításának, fenntartásának az egyik legfontosabb termesztéstechnológiai művelete. A négyzetméterenként meghagyott rügyszám függ a fajtától, a termelési céltól, a termőhely talajtani és klimatikus viszonyaitól, a tőkék egészségi állapotától és korától, szoros összhangban van a kialakított tőke művelésmóddal (Bauer, 2006, Csepregi, 1982). A tőke művelésmód a metszésmódunkat is meghatározza. A tőke idősebb részeinek kialakítását követően a tőkéken fejlődött éves vesszők visszavágásának mértéke szerint beszélhetünk rövid és hosszú metszésekről. A rövid metszések esetében 1-2 világos rügy (a vessző alapját követően ízközzel elkülönítetten a nóduszon található téli rügy), míg a hosszú metszések esetében 3-12 rügy is lehet a meghagyott vesszőn.

Szőlőmetszési időpontok

A szőlő metszési idejével kapcsolatos szakirodalmi források száma kevés. Kísérleti eredmények is alig állnak rendelkezésre ezzel a témakörrel kapcsolatosan. Sokkal jelentősebb az évek alatt felhalmozódott tapasztalatok átadása. Mindezek ellenére a termés és a tőke sorsa függhet a jól megválasztott metszési időtől. A szőlőt általában lombhullástól tavaszig lehet metszeni (Kozma, 1993). A hajtásszár beérése már a virágzás időszakában megkezdődik (kifehérül a hajtásszár bélszövete), azonban a vessző beérése csak a lombhullást követően következik be. A vessző csúcsán elhelyezkedő utolsó ízköz beérése ritkán válik teljessé. Bauer szerint (2006) a metszést nem szabad december előtt (jobb január közepétől) végezni.

Téli fagytól veszélyeztetett fekvésben és fajtáknál ki kell várni a megfelelő időt, az új telepítést csak éppen a fakadás előtt kell metszeni. A farontó gombák elterjedése miatt közvetlenül a metszés után az idősebb részeken minden sebhelyet sebkezelő anyaggal be kell kenni. A metszést valamikor kizárólag tavasszal végezték, miután meggyőződtek arról, hogy a tél folyamán nem történt-e valamilyen fagykár. A nagyüzemi metszés idején széles körben elterjedt az egész nyugalmi időszakban végzett munka, ha csak a téli fagyok nem kényszerítették ki ennek a munkának a késleltetését (Kriszten, 1999). Magyarországon a metszés ideje gyakran képezte vita tárgyát. Legtöbbet az őszi és a tavaszi metszés előnyeiről és hátrányairól vitatkoztak.

Őszi metszés

Az őszi metszést a tavasszal végzett metszés néhány hátrányának kiküszöbölésére javasolták. Ennek ellenére nem terjedt el hazánkban. Legnagyobb előnyéül azt hozták fel, hogy a szőlő ősszel nem könnyezik, a meghagyott csapok rügyei ezért nem vakulnak be, s a fakadás is korábban kezdődik (Csepregi, 1965).

Ha ősszel metszettünk, akkor a nedvkeringés megindulása után nincs könnyezés, emiatt tavasszal valamivel korábban fakadnak a rügyek, a tavaszi munkák kevésbé torlódnak, a fedés könnyebben végezhető (Kozma, 1993). Az ősszel történő metszés előnye lehet még a hosszabb vegetációs idő is (Fülöp és mtsai., 1995). Az ősz folyamán visszavágott vesszők rügyei érzékenyebbek a téli fagyokra, mint a vissza nem metszetteké.

Ennek az a magyarázata, hogy a visszavágott vesszőrészben élénkebbek az anyagcsere folyamatok (Kriszten, 1972). A kézzel metszett szőlőtermesztő területeken olyan munkacsúcs alakul ki a gépesített területekhez képest, amelyet csak a metszési idő széthúzásával lehet csökkenteni. Ezért a metszést jóval előbb, már a tél folyamán vagy ősszel el kell kezdeni (Csepregi, 1965). Lombhullás után a tápanyagok lefelé áramlása még lassan tart. Ezért ajánlatos a metszést később kezdeni, de –5 ^oC-nál hidegebb időben nem gazdaságos a végzése (Kozma, 1993).

Tavaszi metszés

Hazánkban hagyományosan kora tavasszal, február végétől április elejéig metsszük a szőlőt (Fülöp és mtsai., 1995). A tavaszi metszést régebben, a hagyományos művelésben a tőkék téli takarása, a fedés, illetve az esetleges téli fagyok károsító hatása indokolta. Ennek következményeit a metszés előtt mérhetjük fel, és azt a megterhelés esetleges módosításával, azaz növelésével ellensúlyozhatjuk (Kaiser, 1993).

A tavaszi metszést a rügyek telelésének megfelelően végezhetjük, és az esetleges kipállás, fagy okozta rügykárokat több rügy meghagyásával pótolhatjuk. Mivel azonban a szőlő erős nedvkeringésben metszve sokat könnyezik, az elfolyt lé a rügyek egy részét bevakíthatja (Csepregi, 1965). Kisebb szőlősgazdaságokban ajánlatos csak a fagyok elmúltával, tavasszal, márciusban kezdeni a metszést. Ekkor már védekezhetünk az Eutypa lata ellen is (Kriszten, 1999). A tavaszi metszés lehet korai vagy kései.

Kora tavaszi metszés

A kora tavaszi metszéssel csökkenthetjük a könnyezést, ezáltal a korábbi fakadást segíthetjük elő, amely a kései fajták termésének és hajtásának beérésére kedvező. A könnyezés elkerülésével csökkenthetjük a rügyek bevakulását (Kozma, 1993). A metszést a fakadásig, tehát április első feléig mindenképpen be kell fejezni (Csepregi, 1965). Korán metszhetők a védett lejtőkön települt ültetvények, a hidegtűrő és a későn fakadó fajták (Kozma, 1993).

Késő tavaszi metszés

Egyes kísérletek bizonyítják, hogy a késő tavaszi metszés magasabb terméshozamot eredményezett. Az egyik legfontosabb egyiptomi csemegeszőlőfajtán végzett metszési kísérletek bizonyították, hogy a későbbi metszési idővel érték el a legnagyobb termésmennyiséget a korábbi metszésekhez képest, emellett nagyobb és nehezebb fürtök alakultak ki, és a must is több lett ezeken a tőkéken. Kb. 27%-os termésnövekedésről számoltak be a későn metszett tőkék esetében a korábban metszett tőkék terméséhez viszonyítva (El-Banna, 2005).

Késő tavaszi metszés a rügyfakadás utáni időszakban jelentős eredményeket hozott egy új-zélandi kísérletben is. A késő tavaszi metszést hasonlították össze a korai metszéssel (Friend és mtsai., 2007.). A termésmennyiség növekedett a késő tavaszi metszés tőkéin. Ez a növekedés független a fajtától, időjárástól vagy más körülményektől. Késleltetett metszéssel a hozam 93%-os növekedéssel járt, nagyobb átlagos fürttömegről és nagyobb bogyókról számoltak be, emellett a bogyószám változatlan maradt.

Kevesebb volt a magnélküli és a kisebb bogyó a késleltetett metszéssel. Ez kapcsolatban van a bogyószámmal, így hozzájárult a megnövekedett átlagos bogyótömeghez. A későbbi metszés javíthatja a megtermékenyülés arányát. Emellett a későbbi metszés gátolhatja az alapvető ízközök fejlődését (Whittles, 1986).

Olaszországban is történtek kísérletek egyes csemegeszőlőfajták késleltetett metszésének vizsgálatára. Itt a későbbi metszés eredményeképpen eltolódott a virágzási idő, a fürtök egységesebben termékenyültek, kevesebb lett a „madárkás” bogyó a fürtön belül. Emellett náluk az érési idő is 2-3 héttel későbbi lett a korai és normál metszési időhöz képest (Antonacci, 1991).

Saját vizsgálataink

Mindezek alapján kíváncsiak voltunk, hogy hazánkban is lehet-e jelentősége a metszés idejének a tőkék teljesítőképességére. Így több szakaszban, több termőhelyen állítottunk be kísérletet a metszés idejének a hatásvizsgálatára (1. táblázat).

Cserszegtomaji kísérlet

Cserszegtomajon a korai metszés során meghagyott rügyek egységesebben és jobb arányban fakadtak (1. kép), mint a másik két időpontban elvégzett metszéskor meghagyott rügyek (19/17; 30/22; 30/22). Az utolsó mérési időpontban (2008. 05. 17.) a korai kezelés ismétlései hajtásnövekedésben lehagyták a kontroll kezelés ismétléseit is. A korai kezelés tőkéin 45 cm, a kontroll kezelés tőkéin 39 cm, a késői kezelés tőkéin 26 cm volt az átlagos hajtáshossz ebben az időpontban. Végső következtetésként levonható, hogy a késői kezelésben részesített tőkék átlagosan 40%-kal gyengébb hajtásnövekedést produkáltak a korai kezelés ismétléseihez képest.

1. kép A Helikon csemegeszőlőfajta-jelölt tőkéinek metszése a rügyfakadás előtti időben

A virágzással kapcsolatos méréseket három időpontban végeztük el. Ez a fejlődési stádium volt az, amikor úgy gondoltuk, hogy kísérletünk rámutathat arra a tényre, hogy egyes csemegeszőlőfajták késleltetett metszése előbbi érést fog eredményezni. Az első mérési időpontban (2008. 05. 26.) a késői kezelésben részesített tőkék virágzása nagyon előretartó volt a korai kezelés tőkéihez képest. Míg a késői kezelés ismétléseiben az első mérési időpontban 25%-os, addig a korai kezelés ismétlésein 16%-os virágzásban voltak a fürtök.

A kontroll kezelés tőkéi mindegyik mérési időpontban a másik két kezelés közötti virágzásintenzitást produkáltak. A második mérés (2008. 06. 04.) időpontjában a korai kezelés tőkéi kissé felzárkóztak a másik kezelésekhez, de még mindig a későn metszett tőkék jártak az élen: 48%-os volt a korai kezelés ismétlésein a virágzás, és 55%-os a késői kezelés ismétlésein. A harmadik időpontra (2008. 06. 10.) mindegyik kezelés tőkéi elérték a 85-88%-os elvirágzást, tehát a korai és a kontroll kezelés tőkéi erre az időpontra már beérték a késői kezelésben részesített tőkéket.

A korai kezelés tőkéin nagyon ingadozó volt a fürttömeg, egyes fürtök elérték a 700, mások a 400 grammos tömeget, és így jött ki átlagolva a nagyobb átlag a másik kezelések fürtjeihez képest. A kontroll kezelésben is nagyon változatos volt a fürtök tömege, viszont: a késői kezelés ismétlései nagyon egységes (450-530 gramm) fürtöket neveltek, tehát a fürtök képzése ezeken a tőkéken nagyon egységesen ment végbe (2. kép).

2. kép A Helikon fajtajelölt késői metszési időpontban (04. 15.) metszett tőkéjén kapott egyenletes méretű bogyók alkotta fürtje

Emellett az átlagos bogyótömeg számításakor is nagyon változatos értékek jelentek meg a korai kezelés tőkéin (2-5 grammos bogyók), a kontroll kezelés esetében már kisebb mértékű volt ez az ingadozás (2,5-4 grammos bogyók), míg a késői kezelés ismétlésein az átlagos bogyótömeg egy fürt esetében sem volt ingadozó (3,7-3,9 grammos bogyók).

A második szüreti időpont 2008. 08. 27-én, teljes érés állapotában volt. A savtartalom ekkorra minden kezelés tekintetében lecsökkent, ahogy az várható volt. Emellett a magyar mustfok legmagasabb értékei a késői kezelés ismétlésein születtek, 13,7-16 magyar mustfokot mértünk az egyes tőkéket illetően. A kontroll kezelés ismétlései alig maradtak el ezektől az értékektől, 13-15 fokos átlag cukortartalmat mértünk itt. A korai kezelés is kezdett teljesen beérni, bár még mindig közel 2-2,5 mustfokkal le volt maradva a késői kezeléshez képest. A savtartalom mindegyik kezelés esetében lecsökkent 5 gramm/literes érték köré, a késői kezelés tőkéi 4 gramm/liter körül mozogtak ebben a mérésben.

Az érési vizsgálatokból egyértelműen kitűnik kísérletünk feltételezése, miszerint a késői kezelés egyes fajok esetében korábbi érést eredményez. Ez volt az a vizsgálat, ahol bebizonyosodott a korábbi érés számunkra is, és beláttuk, hogy van értelme csemegeszőlő fajták esetében ilyen kísérletek végzésének.

Nagy-Somlói eredmények

Több metszési időpontot állítottunk be a két vizsgálatba vont fajta esetében. Sajnos a vizsgálat második évében több természeti csapás is érte a Juhfark ültetvényt. Mindezek ellenére a borszőlőfajták esetében elvégzett kísérletünk szintén nagyon tanulságos eredményekkel szolgált. A 2. táblázatban szerepelnek a kísérlet szüreti időpontjai.

A termésmennyiség vonatkozásában a későbbi metszések kedvezőbb eredményt adtak 2015-ben (1. ábra) és 2016-ban is (2. ábra), mint a koraiak a Zenit fajta esetében, kivéve a legutolsó metszési időpontot, ahol szintén csökkent a termés mennyisége. A különbségek 25 tőke átlagában statisztikailag is igazoltak.

1. ábra A tőkénkénti termésmennyiség alakulása az egyes metszési időpontok (I: 02. 27., II: 03. 06., III: 03. 13., IV: 03. 20., V: 03. 27., VI: 04. 03.) szerint a Zenit fajta esetében 2015-ben

2. ábra A tőkénkénti termésmennyiség alakulása az egyes metszési időpontok (I: 01. 04., II: 01. 29., III: 02. 23., IV: 03. 19., V: 04. 13., VI: 05. 08.) szerint a Zenit fajta esetében 2016-ban

A Juhfark esetében 2015-ben a későbbi metszés csakugyan több termést eredményezett (3. ábra) (3. kép).

3. ábra A tőkénkénti termésmennyiség alakulása az egyes metszési időpontok (I: 02. 27., II: 03. 06., III: 03. 13.) szerint a Juhfark fajta esetében 2015-ben

3. kép A Juhfark májusban megmetszett tőkéi a Nagy-Somlón

2016-ban a szélsőséges időjárás miatt kevésbé értékelhető eredményt kaptunk, de szintén a későbbi metszés eredményezett több termést (4. ábra).

4. ábra A tőkénkénti termésmennyiség alakulása az egyes metszési időpontok (I: 01. 04., II: 01. 29., III: 02. 23., IV: 03. 19., V: 04. 13., VI: 05. 08.) szerint a Juhfark fajta esetében 2016-ban

A szüretkori magyar mustfokban kifejezett cukortartalmat mértük kezelésenként (3. és 4. táblázat). 2015-ben a Zenit fajta esetében a több terméshez, nagyobb cukortartalom is társult a későbbi metszés hatására. Hasonló a három metszési időpont szerinti mustfok alakulása a Juhfark esetében is. A különbségek azonban statisztikailag nem igazoltak.

2016-ban a magyar mustfokok alakulása némileg eltérően alakult a két fajta esetében a metszési időpontok tekintetében. A Zenit fajta esetében a későbbi metszési időpontok az érést is kitolták. Így az azonos időpontban elvégzett szüretkor kisebb eredményeket mértünk a 03. 19. után metszett tőkéknél. A juhfark ültetvényt érte késő tavaszi fagy, valamint jégverés a vegetációban. Azonban az eredmények egyértelműen ellentétesek a Zenitnél mértekhez képest. Ugyanis a Juhfark esetében a nagyon késői metszés, az április 13-át követő két időpont eredményezett rendkívül jó magyar mustfokot (4. táblázat).

A későbbi metszésnek a szakirodalmakban említett hátrányai mellett, előnyét is tapasztaltuk. Kísérletünk igazolja a termésmennyiség növekedését, ami a legnagyobb előnyéül hozható fel a későbbi metszésnek. Ezen kívül megállapítható, hogy a tenyészidő eltolásával az érés is elhúzódik. Korai érésű fajtáknál nem okoz problémát a vegetációs idő eltolódása, jelen esetben Zenit fajta, hiszen a teljes érés biztonsággal elérhető. Megállapítható az is, hogy különböző időpontokban elvégzett metszéssel, és azonos, azaz ugyanazon a napon történő szürettel minőségi különbségek fedezhetőek fel a cukortartalom, vonatkozásában.

Zalahalápi kísérlet

Ebben a kísérletben egy téli előmetszést követően a rügyfakadástól indulva végeztünk el késői metszést és vizsgáltuk annak hatását a terméshozás sajátosságaira (4. kép).

4. kép A zalahalápi ültetvény előmetszett tőkéje a végleges metszés előtt 2016 májusában

Célunk volt megállapítani, hogy, ha a rügyfakadás idejére sem tudunk végezni a metszéssel, akkor ennek milyen hatása van a termésmennyiségre és az egyszerű minőségi paraméterekre egy középmagas kordon ültetvényben, rövidcsapos metszés alkalmazása mellett. Az 5. táblázatban összefoglaljuk a 3 év 25-25 tőkén felmért adatait. Az adatok statisztikai elemzését ez ideig még nem végeztük el, ennek ellenére már látható, hogy a minőségi paraméterekre gyakorolt hatás sokkal kisebb, mint a mennyiségben megnyilvánuló különbségekben.

Az eredményeink évjáratonként eltérően alakultak. 2015-ben a legtöbb termést a rügyek fakadása után közvetlenül elvégzett metszéskor kaptuk, melynek a minőségi paraméterei is kiválóak voltak. A következő évben a rügyfakadáskori és a 2-3 leveles állapotban elvégzett metszés volt jobb a másik kettő időpontban kapott termés mennyiségnél. Minőségben a legjobb cukor:sav aránnyal az utolsó metszési időpont szolgált. A harmadik évben ugyancsak a legutolsó metszési időpontban kaptuk a legjobb eredményeket.

Megállapíthattuk, hogy az előmetszést követően egy kordonkaron kialakított termőalapokon végzett rövidcsapos metszés, pl. Royat-kordon esetében a megkésett metszés (2-3 leveles állapot) egyáltalán nem okoz terméskiesést, és termésminőség-romlást.

Javaslataink az eredményeink alapján

Hazánkban továbbra sem javasolt az őszi metszés alkalmazása. Azonban javasolt előmetszés elvégzése.

Az előmetszést a lombhullást követő 4. héttől végezzük, amikor már a keményítő-cukor konverzió megtörtént, vagy a befejezéséhez közeledik, mi által a télállósága növekszik a vesszőknek.

Az előmetszést követően a tőkék rügyszámának a pontos beállítását lehetőleg minél közelebb a rügyfakadáshoz végezzük el.

Kordonkarokon kialakított termőalapokon rövidcsapos metszés esetén a metszés elvégzését egészen a 2-3 leveles állapotig mennyiségi és minőségi veszteség nélkül tehetjük meg.

Irodalom jegyzék

• ANTONACCI D. (1991): Comportamento produttivo di nove cultivar di uva da tavola coltivate in ambiente protetto. Risultati di un decennio di ricerca. Atti Simposio Internanazionale Uva da Mensa, Bari Palermo, 26-31 agosto, pp. 526-555.
• BAUER K. (2006): Szőlősgazdák könyve. Integrált szőlőtermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp. 97-99. p. 103. pp. 108-109.
• CSEPREGI P. (1965): A szőlő metszése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 52-200.
• CSEPREGI P. (1982): A szőlő metszése, fitotechnikai műveletei. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 161-162. pp. 183-184. pp. 215-216.
• EL-BANNA, G.I., EL-BAZ, E.E.T., EL-SHAHAT, S.S., EL-WAFA, T. S. A. (2005): Performance of superior grape on different grape rootstocks. J. Agric. Sci. Mansoura Univ., 33 (10): 7425-7436.
• FRIEND, A.P., TROUGHT, M.C.T. (2007): Delayed winter spur-pruning in New Zealand can alter yield components of Merlot grapevines. Australian Journal of Grape and Wine Research 13, 157-164.
• FÜLÖP L., KAISER G., LENTS J. (1995): Szőlőtermesztés. Mezőgazda Kiadó. pp. 138-148.
• KAISER G. (1973): A korszerű szőlőtermesztés alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest
• KOZMA P. (1993): A szőlő és termesztése II. A szőlő szaporítása és termesztéstechnológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest. 160-339. p.
• KRISZTEN GY. (1972): Szőlőtermesztés I.-II., Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 501 p.
• KRISZTEN GY. (1999): Tavasztól tavaszig a szőlőben. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 175p.
• WHITTLES J.G. (1986): The effect of time of winter pruning on theproduction of wine grapes. Te Kauwhata Research Station Oeno-logical and Viticultural Bulletin 46,9–14.

Dr. Kocsis László
PE Georgikon Kar, Kertészeti Tanszék, Keszthely
Molnár Dániel, Lampérth Marietta, Tóth Péter egyetemi hallgató
PE Georgikon Kar, Keszthely