A vetésforgó, a trágyázás és a növényszám hatása a kukorica termésére

Agrofórum Online

Akiket a tavaszi elomló rög illata megcsapott, a földön járó, csappanó létszámú törpe minoritást, vagyis a hazai földművelők családját igazán sosem bántotta az aszfalton élő, de a vidékből táplálkozó többség pikírt véleménye, mely szerint a magyar mezőgazdaságot csak négy dolog sújtja: a tavasz, a nyár, az ősz és a tél. Sajnos ez még az olyan három évszakos vezérnövényünkre is igaz lehet, mint a kukorica.

Elég visszaidéznünk a mögöttünk maradó esztendő nyári szárazságát, április végi havas hidegét, az esős 2010 őszének költségduzzasztó szárítási igényét. S ha visszagondolunk 2006 végének csapadékínségére, és 2007 hazai 3,73 tonnás hektáronkénti eredménytelenségére, bizony a laikus is könnyen beláthatja, hogy azért még a tél is beleszól a tengeri áprilistól októberig tartó mezei létébe.

A kukoricatermesztés hol kisebb, hol picit nagyobb sikere érdekében tehát a négy alapnehézségtől el nem riadó gazdálkodónak ezek okán minden új szezon kezdetén számba kell vennie adottságait, lehetőségeit, a választható fajták képességeit, és igényeit, azaz földönjáró célokat kell maga elé kitűznie. Mindezekhez segítségére sietnek önmaga sarkalatos erényei, a mértékletesség, a lelki erősség, az igazságosság, és az okosság is. Utóbbi akkor teljesedik ki leginkább, ha a saját bőrünkön megtapasztalt sikereket és hibákat, a megművelt földeken szerzett, és elraktározott tudást összevetjük, elegyítjük mások ismeretével, így akár többször elvégzett, egzakt mérésekkel számszerűsített kísérletek eredményeivel is.

Ugyan a tudósok széles körben ismert az a kitétel, mely szerint sikeres kísérletet nem szabad megismételni, ám ezt a gondolatot jól ellenpontozza a modern hazai növénytermesztési kutatások egykori apostola, Győrffy Béla akadémikus klasszikus megállapítása, aki szerint „A mezőgazdálkodásban az a szép, hogy minden megtörténhet. Még az ellenkezője is.” A szabadföldön, sok-sok tényező által befolyásolt vizsgálatoknak az Idő adja meg a különleges, járulékos értékeit. A kizárólag a sikerpropagandát ismerő reklám-kommunikáció sosem merít az átlagtól elmaradó eredménysorokból, holott még a legjobbnak hirdetett gép is válhat pontatlanná, a legszuperebb hibrid használhatósága is korlátozódhat, a leghatásosabb műtrágya, vagy baktérium-készítmény is mondhat csődöt, s a legkíméletesebb vegyszer is kínozhatja a pátyolgatott növényt – bizonyos körülmények között.

Több év, évtized azonos feltételekkel, vagy minimális változtatásokkal végzett kísérleteinek eredményei nemcsak pozitívumokról adnak számot, hanem technológiai hibák, időjárási anomáliák okozta nehézségek felderítéséhez is hozzájárulnak. Ezek együttes számbavétele nagyobb biztonságot adhat, segíthet néhány akadály sikeresebb leküzdésében a termesztés során. Ezekhez szolgáltat folyamatosan adalékokat annak a két növénytermesztési tartamkísérlet legutóbbi egy-másfél évtizedének eredménysora is, amelyet 1961 óta – 13 másik „mezei matuzsálem” mellett – a mai napig fenntartunk Martonvásáron.

Vetésforgó és trágyázás

1960 őszén kezdődtek közepes N- (2,7-2,9% humusz), igen gyenge P- (36-47 ppm AL-P2O5), és közepes K-ellátottságú (250-260 ppm AL-K2O), gyengén meszes csernozjom talajon azok a munkák Győrffy Béla elgondolása szerint, amelyek segítségével 7 eltérő növényi összetételű – ebből 5 kukoricát is tartalmazó – vetésszerkezet hatását hasonlítjuk össze trágyázatlan, és istálló-, valamint műtrágyával kezelt parcellákon (1. kép). A kísérlet lucernát is tartalmazó forgóinak ciklusa 8 év (Lucerna-Kukorica dikultúra 3+5 év; Lucerna-Kukorica-Búza trikultúra 3+3+2 év), míg a Búza-Kukorica dikultúra és a Norfolki-típusú forgóé 4-4 év. 16 év eredményeinek feldolgozása tehát 2-2 lucernás forgó, valamint 4-4 búza-kukorica váltás és négyes forgó eredményeinek áttekintésére ad lehetőséget (1. táblázat).

Mindezek ismertetése után a ma gazdálkodója persze joggal vethet fel kérdéseket. A legnagyobb fegyelmező erő, a kukoricabogár megjelenésével van-e létjogosultsága 56 év után is a kukorica monokultúra vizsgálatának? Mi értelme lehet olyan rendszerek (pl. lucernás forgók) vizsgálatának, amelyek a mai magyar valóságot csak kis arányban jellemzik? Hol vannak viszont olyan meghatározó szántóföldi kultúrák, mint a repce, vagy a napraforgó? Ezek a lehetséges kérdések a tartamkísérletek előnyeire és egyidejűleg azokban gyökeredző hátrányaira egyaránt rávilágítanak. Előnyük, hogy igen lassan változó, vagy ritkán előforduló jelenségek hatásának mérésére adnak lehetőséget állandóságuknak köszönhetően. Viszont mindig magukon hordozzák születésük korának legfőbb szakmai kérdéseit, melyek egy részének aktualitása az idő múlásával esetleg változik. Kísérletünkben a vetésforgó két ideotípusa, a rossz monokultúra és a jó norfolki-forgó azt mutatja meg több évtized után, hogy milyen szélsőségek között változhat a kukorica teljesítménye az Alföldre jellemző csapadékszegény területünkön, öntözés nélkül termesztve, rosszul és intenzíven táplálva a növényeket. Választ kaphatunk, hogy egy N-gyűjtése okán jó, de vízfelhasználása miatt – a napraforgóhoz hasonlóan – rossz előveteménynek minősíthető lucerna mikor, mennyire, meddig segíti a kukoricát, annak termesztőjét.

Az abszolút számok, a hektárra jutó tonnák mennyisége alapján a kísérlet 5 különböző, kukoricát is tartalmazó vetésszerkezete – az eltérő termesztési évek okán – nem hasonlítható össze. Az egyes vetésforgók teljesítménye csak a monokultúrával vethető egybe ugyanazon évek terméseredményei alapján (1. táblázat, 2. táblázat fejléce).

A Lucerna-Kukorica forgó 10 kukoricás évének összesített eredményeinek átlagai szerint a trágyázatlan monokultúra szemtermése 5,87 t/ha volt (2. táblázat). Ennél 1,81 t/ha-ral adott többet intenzív műtrágyázással (180 N, 90 P2O5, 150 K2O kg/ha) a váltás nélküli termesztés. A nem trágyázott dikultúrában a takarmánynövény után 5 évig termesztett kukorica hozama évi 0,73 tonnával lett nagyobb az előveteménynek tulajdoníthatóan. A tápanyagokkal rosszul ellátott talajon még kimutatható kedvező elővetemény-hatás azonban a műtrágyázással eltűnt a monokultúra (7,68 t/ha), és a L-K dikultúra (7,53 t/ha) között.

A Lucerna-Kukorica-Búza forgó kukoricáinak szemtermése gyenge tápláltsági feltételek között 1,18 t/ha-ral múlta felül a monokultúrát. Ugyanakkor ebben a 3 növényt tartalmazó forgóban a trágyázott talajon is mértünk lucerna után, a 3 kukorica év átlagában fél tonnát meghaladó többletet (8,37 t/ha vs. 8,89 t/ha).

A búzával kétévenkénti váltásban termesztett kukorica (B-K dikultúra) monokultúrához viszonyított előnye trágyázás nélkül 0,53 kg, trágyázással 0,74 t/ha volt.

Trágyázatlan parcellákon a Norfolki-forgó kukorica többlete 1,65, műtrágyázott talajon 1,01 tonna volt hektáronként.

Amennyiben a trágyázott kukoricák termését a nem trágyázott parcellák teljesítményének százalékában fejezzük ki, akkor összehasonlíthatóak a különböző vetésforgók műtrágya-hatásai. Az 1. ábra azt mutatja, hogy ugyanazon műtrágyáknak a talaj vízkészletét nagyobb mértékben felhasználó lucernás forgókban volt a legkisebb, és a legváltozatosabb növényi összetételű norfolki-forgóban volt a legnagyobb termésnövelő hatása.

Rosszul táplált kukoricában, nem trágyázott csernozjom talajon a vetésforgók termésnövelő hatása 10-33% között változott (2. ábra). Nagy műtrágya adagokkal a kukorica vetésforgónak tulajdonítható többletei a pillangósokat tartalmazó forgókban jelentősen csökkentek.

2. ábra A kukorica szemtermése trágyázatlan és műtrágyázott vetésforgókban (Trágyázatlan és trágyázott monokultúrák = 100%)
(Martonvásár 2001-2016)

A 3A. ábra azt mutatja meg, hogy a különböző vetésforgókban a kukorica előtt termesztett növények hatása időben miként változott trágyázás hiányában, vagy trágyázással. Szembetűnő, hogy trágyázatlan talajon, lucernatörést követő évben igen csekély volt az elővetemény termésnövelő hatása a kukoricában (1-7%). Viszont nagyon kifejezett, igen jelentős volt a 2. évben vetett kukoricák teljesítményében a lucernás forgók (L-K 40%, L-K-B 47%) adta előny, ami a további években már rohamosan csökkent.

3. ábra Elővetemény(ek) hatása (1. év) és utóhatása (2-5. évek) a vetésforgókban termesztett kukorica termésére. A: trágyázás nélkül, B: műtrágyázva; monokultúra = 100%
(Martonvásár, 2001-2016)

Intenzíven trágyázott talajon termesztett lucerna feltörése után a kukorica szemtermése kifejezetten csökkent (–19%) az első évben a monokultúrához viszonyítva (3B. ábra). Búza-kukorica dikultúrában trágyázástól függetlenül érvényesült a búzát követő első kukoricás évben a korán letakaruló, a talaj vízkészletét kevésbé kimerítő elővetemény kedvező hatása (+19-24%).

Trágyázás, tőszám és hibrid

A precíziós erőgépek, művelőeszközök korába lépve egyre gyakrabban vetődik fel annak fontossága, szükségessége, hogy a termőhelyek korlátozottan előforduló és leginkább terméskorlátozó erőforrása, a víz hasznosítható mennyisége ismeretében tervezzük meg egy tábla növényeltartó képességét, szűkebben értelmezve: a reálisan elvárható termés mennyiségét. A modernkori kukoricatermesztési kutatások kezdeti időszakában, a hibridhasználat megindulásával világossá vált, hogy a talaj tápanyagainak hasznosítását nagyban befolyásolja azok felvehető mennyisége, amely szoros kapcsolatban van a talajokban tárolható víz mennyiségével. A két tényezővel (tápanyagok és fajták) beállított kísérletek eredményei igazolták, hogy a hasznosítható tápanyagok felvétele elválaszthatatlan a genotípustól, az abban meghatározott alkalmazkodó- és termőképesség mértékétől. Korábbi martonvásári kutatások is igazolták, hogy a kukorica tápanyag-reakciója összefügg a növényszámmal, vagyis a trágyázás hatékonyság-növelésének alapfeltétele az optimális állománysűrűség. Több mint négy évtizede, évente 20-30 hibriddel végzett tőszámkísérleteink azt mutatják, hogy tápanyagokkal jól ellátott talajokon is jelentős eltérés lehet a különböző kukoricák legnagyobb termése, az ahhoz tartozó optimális tőszám intervallum szélessége között, amelyet a talaj vízellátottsága, és a levegő nedvességtartalma, hőmérséklete is tág határok között módosíthat.

A tábla növényeltartó képességét leginkább meghatározó három termesztési tényező, a tápanyag-ellátottság, a növényszám és a hibrid együttes vizsgálatára alkalmas kísérletek – bonyolultságuk miatt – nem gyakoriak a technológia-fejlesztési kutatások sorában. Az olyanok pedig, amelyeket több évtizeden keresztül folytatnak azonos koncepció szerint, ritkák, mint a fehér holló.

A martonvásári vetésforgó kísérlettel azonos termőhelyi feltételekkel, annak szomszédságában, szintén 1961-ben elindított háromtényezős tartamkísérletünkben 5 trágya-szinten (0-50-100-200-300 kg/ha N + PK trágyák), 3 növényszámmal (40-70-100 ezer tő/ha) vizsgálunk korai (FAO 300-350), középkorai (FAO 350-400) és középérésű (FAO 400-450) hibrideket (2. kép).

2. kép Három tényező (műtrágya x növényszám x hibrid) egyidejű vizsgálatára alkalmas kukoricatermesztési tartamkísérlet
(Martonvásár, 1961-2017)

A legutóbbi 8 kísérleti év (2010-2017) eredményeit – a termésmennyiségek alapján – a kukorica fejlődése szempontjából kedvező (jó vízellátottságú), és kedvezőtlen (vízhiányos) évek szerint csoportosítottuk. Előbbibe kerültek 2010, 2011, 2014, 2016, 2017, míg utóbbiba 2012, 2013, 2015 adatai. A csapadékos évek között egyfajta kakukktojás 2011, amikor a kukorica tenyészidőszakában (IV-IX.) Martonvásáron a 30 éves átlagnak (312 mm) alig több, mint 50%-a hullott (159 mm). Ez az év is igazolta ugyanakkor, hogy az előző év (2010) nagy mennyiségű, talajban tárolt csapadéka, és az igen kevés, de a kukorica kritikus fejlődési szakaszaiban lehulló esők – amint azt az országos eredmények is visszaigazolták – rekordtermések elérését teszik lehetővé.

A növényszámtól függő műtrágya-reakciói szerint kedvező években (4. ábra) a korai (Mv 277) hibrid termőképessége kiteljesedéséhez kifejezetten igényelte a sűrítést (70 ezer tő/ha). A ritka állományok (40 ezer tő/ha) teljesítménye a 100 kg/ha N-nel trágyázott parcellákon közel 1, a 200 kg-os dózisnál több, mint 1,5 tonnával maradt el a 70 ezer tő/ha sűrűségű kukoricák termésétől. Jó alkalmazkodóképességre utal ugyanakkor az, ha egyik trágyaszinten sem okoz terméscsökkenést az esetleges túlsűrítés, a 100 ezres növényszám. A nagyobb terméspotenciállal bíró, középérésű hibridek (Miranda, Danietta) termesztése során 100 kg/ha N adagig nem volt igazolható, agronómiai szempontból is érdemi eltérés a vizsgált állománysűrűségek hatása között. 200 kg/ha N-hatóanyag kijuttatásakor a 70 ezres állomány terméselőnye a ritka vetésű kukoricákhoz mérten 0,8, a 100 ezres állományoké 0,9 t/ha volt.

4. ábra Korai (FAO 310) és középérésű (FAO 450) kukoricahibridek tőszámtól és N-adagtól függő termése martonvásári tartamkísérletben. Kedvező évek (2010, 2011, 2014, 2016, 2017) átlagai.

Csapadékszegény években (5. ábra) a korai hibrid 70 ezer tő/ha állománysűrűséggel eredményezte a legnagyobb termést. A túlsűrítés (100.000) nagyobb termesztési kockázattal járt, mint a ritka (40.000) vetés. A 40-70 ezer tő/ha növényszámtól eltérően, a legsűrűbben vetett középérésű kukorica termését aszályos évben nem növelte a trágyázás. Mindezek miatt a 100-200 kg/ha N-adaggal trágyázott kukoricában a túlsűrítés okozta terméskiesés 1-1,27 tonna volt.

5. ábra Korai (FAO 310) és középérésű (FAO 450) kukoricahibridek tőszámtól és N-adagtól függő termése martonvásári tartamkísérletben. Kedvezőtlen évek (2012, 2013, 2015) átlagai.

A 4. és 5. ábrák segítségével kiszámítottuk a hibrideknek a vizsgált tőszámokkal elérhető legnagyobb terméseit (Maximum) és az azokhoz szükséges műtrágyák mennyiségét (3. táblázat). Ezek alapján kedvező években a még termésnövelő hatással bíró N-adagok nagysága elérte a 200-270 kg-ot. Az 1 kg N-hatóanyagra számított terméstöbblet 7-14 kg között változott. Aszályos években az elérhető maximum termések – hibridtől és állománysűrűségtől függően – 2-4,8 t/ha-ral csökkentek, a fajlagos terméstöbbletek pedig 3-9 kg-ra estek vissza.

Sokéves kísérleti eredményeink segítségével kiszámítottuk a legnagyobb termésbiztonságot adó, a maximum 98%-ának eléréséhez szükséges N-adagok nagyságát is. Becsléseink szerint hibridtől és növényszámtól függően az optimum-termések (6,38-8,68 t/ha) eléréséhez 140-200 kg/ha N-hatóanyagra volt szükség a növények fejlődése szempontjából kedvező években. Ezek a trágya adagok a trágyázatlan parcellákhoz viszonyítva 9-17 kg terméstöbbletet biztosítottak 1 kg N-hatóanyagra vonatkoztatva.

8 év adatai arra is lehetőséget adtak, hogy a kísérletben vizsgált három meghatározó termesztési tényező jelentőségét számszerűsítsük (6. ábra).

6. ábra A műtrágya, a növényszám és a hibrid évjárattól függő hatása a kukorica termésére (Martonvásár, 2010-2017)

Az időjárási feltételek nagy hatással voltak ezek megoszlására és rangsorrendjére. Kedvező években döntően (60%-ban) a trágyázás intenzitása határozta meg a termés nagyságát, és a legkisebb szerepe a növényszám helyes megválasztásának volt. A kukorica fejlődését megnehezítő években is a trágyázás súlya volt a legnagyobb (43%), ugyanakkor többszörösével nőtt, és a műtrágyázással közel azonos jelentőségűvé vált a növényszám (38%) helyes megválasztása.

*

Az okosság és a mértékletesség olykor szinte elkülöníthetetlenek egymástól… 

Eredményeink közreadását a GINOP-2.3.2-15-2016-00028, és GINOP-2.3.2-15-2016-00056 pályázatok segítették.

Dr. Árendás Tamás, Dr. Berzsenyi Zoltán, Dr. Bónis Péter, Dr. Szőke Csaba, Dr. Marton L. Csaba, Dr. Fodor Nándor
MTA ATK Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár

ARCHÍVUM
KERESÉS / SZŰRÉS
Kulcsszó vagy címrészlet
Dátum
Szerző
Csak az extra lapszámokban keressen