Aktualitások szálastakarmány betakarításban

A lovak és a kérődzők esetében a szálastakarmányok etetése élettani és takarmányozási szempontból is nélkülözhetetlen. A lótartásban – a legeltetés mellett – a különböző szálastakarmányokból, de legfőképp a fűfélékből készült szénafélék képezik az alaptakarmányt. A kérődzők esetében is a szálastakarmányokból készült szénát, a jelenleg intenzív kecske- és juhtartásban a kiegészítő abrakkal, illetve vásárolt takarmánnyal etetik. A szarvasmarhatartásban ennél bonyolultabb a helyzet. A húshasznú marhatartásban és a tehenészeti telepeken ma már a csoportos komplett takarmányozási (TMR – total mixed ration) technológia általánosan elterjedt. A TMR etetési technológiában pedig –az elmúlt időszakban – a szálastakarmányok aránya növekedett, a szénafélék aránya 15%, a szálastakarmányokból készült szilázs/szenázsok 30, míg a silókukorica, cirkos silókukorica szilázsok 40 tömegszázalékban kerülnek be. A szilázs/szenázskészítésre – a hagyományosan fű-, gyep- és lucernaalapú takarmányok mellett – erre a célra egyre nagyobb területen termesztik az őszi kalászosok valamelyikét, tehát tritikálét, őszi árpát vagy rozst. Az említett szálastakarmányokra, és az állatállomány eltérő biológiai igényeire, termelési szintjére épített etetési és takarmányozási stratégia a növénytermesztés és az állattenyésztés összehangolt logisztikáját – betakarítás, szállítás, betárolás – követeli meg a megfelelő műszaki és gépesítési megoldások alkalmazásával.

A szálastakarmányok közül a pillangósok első kaszálását, növedékét, valamint a gyepek, fűfélék őszi csapadékos időre eső növedékét, továbbá a szálastakarmánynak vetett kalászosokat szilázs, vagy szenázsként hasznosítjuk. A szénakészítést pedig a szárazabb időszakra eső növedékre – pl. fűfélék esetében –, az első kaszálásra ütemezzük.

Rotációs kaszák

Kaszálásra a szálastakarmányok betakarítása során az egyszerűbb és megbízhatóbb, üzembiztosabb működésű rotációs kaszákat használják a gyakorlatban. A különböző felhasználói igények kielégítésére több különböző konstrukció áll rendelkezésre. Zöldetetés esetén, pl. mellső függesztésű dobos kaszából és kiosztó berendezéssel felszerelt rendfelszedő kocsiból álló traktoros gépcsoport az adott munkaműveleteket egymenetben elvégzi (1. kép).

1. kép A mellső függesztésű kaszából és rendfelszedő pótkocsiból álló traktoros gépcsoport, a zöldetetés munkaműveleteit egymenetben elvégzi

A függesztett és vontatott, tárcsás, vagy dobos rotációs kaszák vágószerkezetének központi megfogása, és/vagy paralelogramma felfüggesztése, tökéletes talajkövetést biztosít. Ugyancsak a tökéletes talajkövetést, az egyenletes talajterhelést, és egyenletes vágási magasság tartását szolgálja az újabb típusok hidropneumatikus rugózása. Mindezek a konstrukciós megoldások csökkentik a szálastakarmányok betakarításakor keletkező porosodást, porszennyeződést. Fontos, hogy a megfelelő konstrukciót – a betakarítandó szálastakarmány morfológiai tulajdonságainak megfelelően – a termőhelyek nagyságának/arányainak figyelembevételével válasszuk meg. A pillangós szálastakarmányok sérülékenyebbek, ezért a kaszáláskor is törekedni kell a száradási idő csökkentésére, és a könnyebben száradó, nagy felületű levélzet vízleadását összhangba kell hozni a szárrészek száradási intenzitásával. Éppen ezért a pillangósok kaszálására gumihengeres szársértővel szerelt tárcsás kaszákat kell használni (2. kép).

2. kép A gumihengeres szársértős kaszák kíméletesen bánnak az érzékeny pillangósokkal és csökkentik a száradási időt

A rendezett talajállapotú, viszonylag alacsony hozamú fűfélék, gyepek kaszálását ugyanezen kaszakonstrukció ütőujjas, szársértős változataival végezzük el. Rosszabb talajállapotú, természetes gyepeknél és nagy hozamoknál pedig a dobos, rotációs kaszák ütőujjas, szársértős, vagy szársértő nélküli típusait használhatjuk (3. kép).

3. kép Nagy hozamú gyepek kaszálására a dobos, rotációs kaszakombinációk nagy teljesítménnyel használhatók

Az általában nagy zöldtömeget adó, nagy hozamú szilázs/szenázsnak termesztett őszi kalászosok egymenetes betakarításakor a kaszálást, a kalászos gabonáknál a tejes érés végén, a viaszérés kezdetére kell időzíteni, amikor már a teljes növény nedvességtartalma közelíti a 75% közeli értéket. Ez esetben a kaszálást magajáró szecskázóra szerelt szántóföldi vágóasztallal végezhetjük el. A magajáró szecskázóra, adagolószerkezetekre csatlakoztatható szántóföldi vágóasztalok a tárcsás, rotációs kaszákhoz hasonló vágószerkezettel vannak felszerelve, és azokhoz hasonlóan működnek, azzal a különbséggel, hogy a levágott szálas anyagot a vágószerkezet mögé épített középre hordó csiga juttatja a szecskázógép adagolószerkezetére (4. kép). A kalászos gabonák kétmenetes szilázs/szenázs-készítési technológiájában a kaszálás, rendrevágás idejét a tejes érés végére tesszük, ilyenkor a nagy anyagáteresztő képességű dobos kaszák tudnak eltömődésmentesen dolgozni.

4. kép Őszi búza teljes növény egymenetes betakarítása magajáró szecskázóra szerelt szántóföldi vágóasztallal

Rendkezelő gépek

A szálastakarmányok beltartalmi minőségének megóvása, az időjárási kockázat, a megázás veszélyének csökkentése céljából – a kaszálást követően – célszerű a rendterítési munkákat közvetlenül elvégezni. Erre a munkára számos kombinált – rendterítő üzemmódban is dolgozó – rendkezelőgép áll rendelkezésre (pl. csillagkerekes, dobos vagy szalagos, hevederes rendrakók). A hazai szálastakarmány termelési rendszerben azonban a kétgépes – függőleges tengelyű rendterítők, és vezérelt ujjas rendrakókból álló – rendkezelő gépkombinációk terjedtek el, éppen a pillangósok nagy részesedési aránya és a kíméletes növénykezelés melletti nagy területteljesítményük miatt.

A függőleges tengelyű forgórésszel szerelt rendterítők függesztett, féligfüggesztett, vagy vontatott változatban készülnek – szinte kivétel nélkül – összecsukható vázkerettel. A termőterület méretének figyelembevételével választhatók, 4-6-8-10-12 forgórészes változatok közül 4-12 m munkaszélesség-tartományban (5. kép).

5. kép Nagy munkaszélességű, 12 forgórészes rendterítő munka közben

A renden lévő szálastakarmányt a következő munkaműveletek (rendfelszedés – bálázás, rendfelszedés – szecskázás, rendfelszedés – szeletelő rendfelszedő kocsival) elvégzéséhez megfelelő geometriai méretű rendre kell összerakni. A rend összerakást – normális időjárási viszonyok mellett – szénakészítés esetén, gyepeknél ~18%; lucernánál (a levélpergés minimalizálására) magasabb, ~23% nedvességtartalomra történő leszáradáskor kell végrehajtani (6/a-b. kép).

6/a-b. kép Vezérelt ujjas rendrakó gyep- és lucernaszéna készítésben

Szilázs/szenázs-készítéskor pedig – a további erjedési folyamatok biztonságos lefolyása, és a stabil tárolási állapot elérése céljából – 60-65% nedvességtartalom mellett kell a rendrakást elvégezni. Ha azonban az időjárás csapadékos, akkor az összerakott rendet több alkalommal, de különösen szénakészítéskor el kell teríteni, vagy át kell forgatni, szellőztetni. A függőleges tengelyű forgórészes, vezérelt ujjas rendrakó berendezések előnye abban áll, hogy a függőleges tengelyű forgórészek villakarjaira szerelt rugósujjak mozgása – a villakarok görgőinek a vezérlőpályán való gördülése – ciklois mentén történik. A villakarok a szálastakarmány alá nyúlnak, azt felemelik, és átfordítják, vagyis nem képeznek sodratot, szemben az előzőekben említett konstrukciókkal. A függőleges tengelyű forgórészes, vezérelt ujjas rendrakó gépek forgórészeit – a minél tökéletesebb kereszt- és hosszirányú talajkövetés céljából – bonyolult kialakítású független kerékfelfüggesztésű, tandem futóművek támasztják alá. A forgórészek működési magassága pedig nagyon pontos, mondhatni precíziós működésű csavarorsós mechanizmussal állítható be.

A szénakészítés gépei

Az etetéstechnológiában, a különböző receptúrákban használt takarmányféleségek – szénák, szenázsok és szilázsok – készítésének munkaműveletei és műszaki eszközei a szálastakarmányok betakarítása során közel megegyezőek, vagy legalábbis hasonlóak. A továbbiakban azonban attól függően, hogy szénakészítésről, szenázs- vagy szilázskészítésről van szó, a technológia és a műszaki háttér (gépesítési megoldások) is jelentős eltérést mutat.

Szénát legnagyobb volumenben a fűfélékből, gyepekből és – annak ellenére, hogy az elérhető takarmányozási érték miatt nagyon szigorúan be kell tartani a technológiai követelményeket – lucernából készítenek.

A szénát mindkét esetben bálázással takarítjuk be. A bálázás elvégzésére, szinte valamennyi bálázógép konstrukció alkalmas, némi kompromisszum felvállalásával. Konstrukcióját tekintve a szögletes kisbálázó gépeket is erre a célra tervezték, és alakították ki, de ott használhatók előnyösen, ahol kisebb a felhasználási volumen, kisebb az állatállomány, viszont bőségesen áll rendelkezésre kézi munkaerő.

A lucerna- és a gyepszéna készítésére a hengeres nagybálázó gépek, állandó- és változókamrás változatait – a technológiai előírások betartása mellett – egyaránt alkalmazzák. A lucerna – morfológiai tulajdonságai miatt – hajlamos a levélpergésre, ezt figyelembe véve a bálázást kissé magasabb, 23-24% nedvességtartalom mellett, és a hajnali, vagy az esti órákban kell végezni. A viszonylag magas nedvességtartalom leadása céljából előnyt jelent a lazaközepű, az utószáradást biztosító állandókamrás, hengeres bálázók használata. A fűfélék és gyepek, szénák bálázására a hevederes, vagy rudas-láncos hevederes, tömörítő szerkezetű hengeres bálázókat célszerű beállítani. Az utóbbi időszak fejlesztési törekvéseinek eredményeként – a hevederes bálázók újabb konstrukcióinál – a hevederek számát 2-3-ban minimalizálták, ami ezeknél a gépeknél is jelentősen csökkenti a levélpergési veszteségeket.

A forgattyús hajtóművel működtetett dugattyús tömörítő szerkezetű nagybálakészítő gépek – a beállítástól függően – nagy tömörségű, alaktartó szénabálát készítenek, ami a rakodás-szállítás-kazalozás, és a bálák további manipulálása szempontjából jelent előnyt. A gépek konstrukciója, és működésmódjukból adódó nagy tömörítő erő következtében, kíméletlenül bánik a szálas anyaggal, erősen töri azt. Éppen ezért csak szálastakarmány betakarításban, fű- és gyepszéna-készítésben használhatóak kompromisszumok nélkül (7. kép), bár lucernaszéna bálázásban, a zárt kialakítás eredményeként, a letört levelek javarésze bent marad a bálakamrában.

7. kép Szögletes nagybála-készítő gépekkel nagy tömörségű szénabálák készíthetők nagy tömegteljesítménnyel

A hengeres és szögletes nagybálakészítő gépek szinte valamennyi változata rendelkezik – az áteresztőképesség növelésére – rotoros anyagtovábbítóval és szeletelő berendezéssel. A szeletelő berendezések állókései több sorban vannak elhelyezve, ennek eredményeként az aprítás mértéke, pl. 40-70-150 mm hosszúságúra választható. A legtöbb konstrukciónál azonban a szeletelő ki is iktatható. Ez esetben – a kitárolás során – a bálázott széna traktoros homlokrakodóra szerelhető szeletelővel aprítható.

A szilázs- és szenázskészítés gépei

A szálastakarmányokból – a termesztett takarmány beltartalmi értékének megóvására, és az egész éves takarmány szükségletének biztosítására – nagy mennyiségben készítenek szilázsokat, szenázsokat.

A kétmenetes szilázs/szenázs-készítési technológiákban a kaszálás és rendkezelés technológiája az előzőekben ismertetettekhez nagyon hasonlóak. A rendrevágott, rendkezelt, elterített, 60-65-70% nedvességtartalomú takarmányt, rendfelszedővel szerelt magajáró szecskázóval felszedjük, és a kívánt mértékre felaprítjuk. A cél érdekében a szecskázódob késeinek számát felére csökkentjük (egyes típusokhoz külön szálastakarmány késeket is kialakítottak), a szemroppantó hengerek pedig kiiktathatók. A szecskázott anyag szállítóeszközre jut, és a tároló-silótérre kerül beszállításra.

A fű, gyep és pillangósok, őszi-tavaszi takarmánykeverékek, valamint a korábban már említett, erre a célra termesztett kalászos gabona teljes növényből készítendő szilázs/szenázs nálunk kevésbé elterjedt, illetve használatos technológiájában a rendre rakott anyagot rotoros anyagtovábbítóval, szeletelő berendezéssel felszerelt pótkocsival takarítjuk be (8. kép).

8. kép Az őszi búza teljes növény betakarítása szeletelős rendfelszedő pótkocsival

A rendfelszedő pótkocsik anyagtovábbító és szeletelő berendezése – kialakítását, konstrukcióját és funkcióját tekintve – a hengeres bálázóknál ismertetettekkel megegyező, az aprítás mértéke is hasonló. A rendfelszedő pótkocsik kocsiszekrénye láncos kaparóléccel van építve, aminek a hajtása jól szabályozhatóan hidromotorral történik, a kocsiszekrényben tömörített anyag egyenletes áramlását pedig bontóhengerek biztosítják. Ez azt jelenti, hogy a silótér töltése egyenletes vastagságban végezhető, ami kedvező az anyag tömörítése szempontjából. Ez az előny egyéb szecskázókra alapozott, pl. a korábban ismertetett eljárásnál – szállítóeszközként alkalmazva – is fennáll a hagyományosan, széles körben alkalmazott billenőszekrényes szállítóeszközökkel szemben. A szeletelővel felszerelt rendfelszedő pótkocsik univerzális használhatósága érdekében kiosztó szalagokat építenek – az alváz hátsó részére, a bontóhengerek mögé – amelyek, a zöldtakarmányt a kívánt mennyiségben az etetőútra (egyoldalra, vagy kétoldalra) kiadagolják.

Az eltérő ökológiai adottságok, az eltérő műszaki háttér miatt, és nem utolsósorban az időjárási kockázat (az esetleges megázásból adódó beltartalmi veszteség) csökkentése céljából a hazai gyakorlatban is egyre szélesebb körben és volumenben készítenek szilázs-/szenázsbálákat. A technológia előnye, hogy a szénakészítésre (kaszálás, rendrevágás, rendkezelés, bálázás) alkalmas műszaki eszközök, gépi berendezések néhány kiegészítéssel, és a megfelelő technológiai előírások betartásával egyaránt használhatóak, és az eljárást csak a különböző konstrukciójú bálacsomagoló gépek, valamint a csomagolt bálák rakodására kifejlesztett bálafogó szerszámok használatával kell kiegészíteni.

A szilázs/szenázsbála-készítési technológiában a bálázást a renden levő anyag – gyepek, fűfélék, tavaszi–őszi takarmánykeverékek, kalászos gabona teljes növény – 55-60-65% nedvességtartalmának elérésekor kell megkezdeni. A bálázásra valamennyi konstrukciójú állandó-, vagy változókamrás, hengeres bálázó alkalmas. A szögletes nagybálakészítő gépek közül erre a célra – mivel a nedves anyag térfogattömege nagy, és a súlyos bálákat nehéz manipulálni – a kisebb bálamérettel dolgozó gépeket célszerű előnyben részesíteni. A szilázs/szenázsbála-készítés során is törekedni kell az erjedési folyamatok biztonságos lefolyására, és a stabil tárolási állapot biztosítására, a lehető legnagyobb bálatömörség elérésére. Ennek érdekében – az adott konstrukciójú bálázónál – a bálatömörséget maximálisra kell állítani, és a bálaszeletelő aprító késeinek számát a 35-50 mm aprítási méretnek megfelelően kell megválasztani.

Az elkészült szilázs/szenázsbálákat – a káros fermentációs folyamatok elkerülése céljából – mielőbb, de legkésőbb 6 órán belül, légmentesen fóliába kell csomagolni. Erre a célra különböző konstrukciójú csoportos és egyedi bálacsomagoló gépek állnak rendelkezésre. A csoportos bálacsomagoló gépek az állattartótelepen, vagy a tárolótéren telepített mobil berendezések. Ezeket a berendezéseket ki kell szolgálni, tehát a készített bálákat a termőterületről be kell szállítani, és a szállítóeszközről homlokrakodó géppel a csoportos bálacsomagoló fogadóasztalára kell rakni. A bála a fogadóasztal láncos lehordószerkezetén hátrafelé halad – miközben a tekercselőszerkezet görgős szalag segítségével körbetekeri fóliával – majd bekötve a talajra jut (9. kép). Más konstrukciók pedig a becsomagolt bálarakat alól kihátrálnak. A csoportos bálacsomagoló berendezések saját belsőégésű motorral és hidraulikus rendszerrel, hidrosztatikus, hidromotoros hajtásátvitellel készülnek.

9. kép Csoportos bálacsomagoló munka közben

Az egyedi bálacsomagoló gépek függesztett és vontatott változatban készülnek, előnyük, hogy – mobilitásuk révén – az elkészült szilázs/szenázsbálákat a termőterületen tudják becsomagolni. A bálákat megközelítve az emelőszerkezetük a bálát felemeli, és a fogadóasztalra helyezi, majd a csomagolófólia befűzése után a forgatógörgők a bálát vízszintes tengely körül forgatják, a tekercselőkeret pedig a fóliával– a tárolási időnek megfelelően – 12-14-16-18-szor körbetekeri, majd a becsomagolt bálát a talajra juttatja (10. kép).

10. kép Egyedi függesztett bálacsomagoló munka közben

A bálakészítés és csomagolás munkaműveletének összekapcsolására, egyes konstrukcióknál, a bálázó- és csomagológépet azonos alvázra építik, más konstrukcióknál pedig a csomagolót a bálakamrába helyezik el (1. ábra).

1. ábra Bálázóval egybeépített csomagoló konstrukciója

Ezeknél a gépeknél – a rendfelszedést és bálakészítést követően – a bála a csomagolóasztalra kerül, és a következő bálakészítéssel egyidőben megtörténik a csomagolás, az új bála bekötése, és a csomagolt bála talajra helyezése. Az újabb fejlesztésű bálázó-csomagoló gépkombinációk egyes – folyamatos üzemelésű, nonstop – típusainál nem kell üzem közben megállni. A rendfelszedő berendezés után az anyag egy előtároló kamrába jut, arra az időre, amíg a bálázóban megtörténik a bála bekötése, majd a kész bála a csomagolóasztalra jut, és folyamatosan megtörténik a csomagolás, és a kész, becsomagolt bála talajra helyezése (2/a-b. ábra).

2/a-b. ábra A folyamatos üzemű bálázó és csomagoló működése

A bármely módon, egyedileg becsomagolt bálák esetén, törekedni kell a fóliasérülések elkerülésére, vagy, ha mégis megtörténik, azonnal javítani kell, ezért a talajra helyezésnél különböző védőszőnyegeket, a rakodásnál pedig különleges bálafogó szerszámokat használnak.

A szálastakarmány betakarító gépeknél is egyre gyakrabban alkalmazzák az egyes munkafolyamatok a szenzortechnológián alapuló távvezérlést, automatizálást. A digitalizáció széleskörű alkalmazását, az ISOBUS kommunikáció és az üzemeltető traktorok univerzális terminálja is biztosítja (3. ábra).

3. ábra A szálastakarmány betakarításánál alkalmazott gépeken is széles körben alkalmazzák a szenzortechnológián alapuló távvezérlést, automatizálást