Felkészülés a repcevetésre

Felkészülés a repcevetésre

Agrofórum Online

Jószerivel alighogy betakarítottuk a repcét, máris a vetésével foglalkozunk.

Sajnos, itt meg is kell állnunk egy pillanatra. Régen az úgy volt, hogy az Agrofórum (igaz, hogy fele, vagy kétharmada terjedelemmel) minden hó elsején megjelent, így jól tervezhető volt a témák időszerűsége. Ez az utóbbi időkben – ahogy tapasztalhatták – alaposan megváltozott: „kizökkent az idő”…, no, nem nálunk.

Manapság úgy van, hogy mindig, mindenhol (vagy legalábbis sokaknál) csúszik, tolódik minden.

A vasútnál – ezt jól tudjuk –, hogy amíg az utolsó kocsi el nem hagyja a váltót, addig nem jöhet az ellenvonat. Ez nálunk is így van. Amíg a beígért utolsó szakcikk, hirdetés, PR-cikk be nem érkezik a szerkesztőségbe, addig „áll a vonat”. A hely ki van hagyva, de áll a folyamat és nem tudjuk nyomdába adni a lapot. Ezt azért bocsátottam előre, mert ki tudja, hogy hol lesz a repce, amikor ön, tisztelt olvasó kezébe veszi a lapunkat, mármint a júliusi lapszámot.

(Ezen kitérő után – amit a nálam megfontoltabb főszerkesztőnk lehet, hogy ki is fog húzni – térjünk vissza a repce vetéséhez! – egyáltalán nem; nagyon fontos információ az olvasóinknak – mz)

Még valamit! Egyszer ezt a nyilvánosság előtt is el kellett mondani, már csak azért is, hogy a csúszások miatt „szó ne érje a ház elejét”, vagyis az Agrofórumot.

Most már tényleg a repcéről essék szó, ne a sirámokról!

Gondolkodjunk egy kicsit előre! Mentségünkre szóljon, hogy az előre gondolkodást nem lehet elég időben elkezdeni.

Mivel is kezdjük a gondolkodást?! Azzal, ami lassan a legnagyobb problémát okozza, legalábbis a profi repcetermesztőknek: a terület kiválasztása. Az okos könyvekből, meg tapasztalatból is tudjuk, hogy korán lekerülő elővetemény, rendszerint valamilyen kalászos után célszerű vetni a repcét, hogy utána megint kalászos jöhet az ismert talajminősége gyakorolt kedvező hatása és korai betakarulása okán. Igen ám, de manapság a 4S (négyes) vetésforgóba: kalászos, kukorica, napraforgó, repce (a felsorolás nem növényi sorrend!) elég nehezen illeszthető a két olajos növény, hogy növényegészségügyi okokból kárt ne tegyenek egymásba. Jó-jó tudom, hogy ma már vannak a kivárási – visszakerülési – időt lerövidítő szerek, de a talajainknak se mindegy, hogy mikor milyen művelést alkalmazunk.

Fel van adva a lecke…

Jön a fajtaválasztás. Betakarítás után majd többet tudunk – mondhatják –, és igazuk is van. Első a saját tapasztalat, második, amit a különböző bemutatókon látunk, hallunk és végül – ahogy mondják –, de nem utolsósorban az a fajtainformáció, amely a hatóság érdekmentes vizsgálatai alapján jelenik meg. (A legújabb állami elismerésben részesített fajtákról itt és most tájékozódhatnak.)

Egyet azért érdemes megszívlelni: ami bevált, ahhoz célszerű ragaszkodni (ez az élet valamennyi területén így van), ami persze nem jelenti azt, hogy ne lépjünk a haladás útjára, és ne keressük az újat. Keressük, próbáljuk ki, azután majd meglátjuk…

Kulcskérdés a talajművelés is. Ezzel meg is alapozhatjuk a jó termést, meg tönkre is tehetjük, amelynek a vége a dilemma: kitárcsázzuk, ne tárcsázzuk?! Mármint a rossz talajművelés miatt rosszul kelt vetést. (Az már csak egy mellékmondat, hogy a tárcsa szót csak képletesen használjuk, mert az eszközt kerüljük. Ugye Birkás Márta professzor asszony? – Élénk helyeslés.)

Nézzük akkor, hogy mit is tudunk a repcéről?

Mélyen gyökereik, víz- és tápanyagigényes. Ha mélyen gyökerezik, akkor készítsük elő az utat számára, ha vízigényes, akkor folytassunk már a tarlóhántástól kezdődően víztakarékos talajművelést és a tápanyagban meg adjuk oda, amire a talajvizsgálatok meg a tervezett termésátlag alapján szüksége van, mert azt ugye tudjuk, hogy a repce mindig éhes. (Emberben is van ilyen.)

A magam okoskodása helyett a nálam szakavatottabb barátomat, Légrádi Miklóst hívom segítségül, a vele készült interjú kötetből vett idézetekkel, ami a repce vetésére vonatkozik:

Milyen legyen a talajunk a vetés idejére? Befogadó.

Mit jelent ez? Esetünkben altalajlazítást, mulcshagyó feltalajművelést. Augusztus végére a talajaink fedettek, még szárazságban is nedves feltalajjal.

Ez a summázata a talaj-előkészítésnek, de a talajról azt írja, hogy ez a legnagyobb titok, amivel a termesztés során találkozunk.

A talaj. A talaj őrzi azokat az apró élőlényeket, baktériumokat, amelyeknek óriási szerepe van a talajélet működésében. A talaj fogadja be a vizet és a tápanyagokat és bocsátja rendelkezésre a növény számára.

Mikor, mit, mennyit, hogyan?

Erről csak sejtéseink vannak és a megérzéseinkre támaszkodva különböző technológiák alkalmazásával próbálunk behatolni a titkok mélyére, hogy feltárva azokat a javunkra fordítsuk.

A lényeg, hogy akármekkora is a kihívás és a verseny, ne szakadjunk el a földtől, ne csak egy termelőeszközt lássunk benne, hanem egy termelőtársat.

A talajművelésről, pontosabban a repce számára a talajelőkészítésről, így nyilatkozott:

Mikor fog a repce egyenletesen kelni? Ha aprómorzsás és kellően nedves talajba kerül a szaporítóanyag. Hová törekszik a repce gyökere? Lefelé minél mélyebbre. Hogyan tud könnyedén lefúrni a talajba? Úgy, hogy nem ütközik ellenállásba, eketalpba stb., hanem lazult altalajjal találkozik.

Ha nem zárjuk le a tarlót és általában minden munkaművelet után a talajt, akkor elpazaroljuk a nedvességet. A víz a Nap melegének hatására a kapillárisokon felfelé igyekszik a talajban. Ha nyitott kapukat talál, azon szépen el is párolog. Ha viszont arra alkalmas hengerrel lezárjuk a talajt, olyan tömörítést végzünk a talajfelszín alatt amely, megakadályozza a kipárolgást. A lazult altalaj, amit középmély lazítóval érünk el, lehetőséget biztosít a repce karógyökerének, hogy folyamatosan, akadály nélkül tudjon minél mélyebb talajrétegbe lehatolni.

Akkor nézzük konkrétan a munkaműveleteket:

A tarlót mulcskultivátorral műveljük, hogy a szalmamaradványok védjék a talajt a kiszáradástól. És természetesen minden esetben hengerezünk. Nagyon vigyázunk arra, hogy nedvesen ne műveljük a talajt.

Ha szükséges, akkor augusztus elején 20-25 cm-es mélylazítást alkalmazunk, de nem szántunk! A magágyat vetés előtt kultivátorral és Güttler-hengerrel készítjük elől. A lényeg, hogy az a pici mag, amelyet csak 2-2,5 cm mélyre vetünk, optimális talaj- és nedvességviszonyok közé kerüljön.

*

Következik a vetés. Itt egy hosszabb részt idézünk a riportból, amely 2013 augusztusában készült.

Következik a vetés, és itt van az egyik technológiai újdonság sarokpontja.

  • Ez a vetésidőre, vagy a vetéstechnológiára vonatkozik?

Egyértelműen a vetéstechnológiára. A vetésidő tapasztalat kérdése. Van, aki az augusztus végi, van, aki a szeptember elejei vetésre esküszik. Nálam az utóbbi vált be. A technológia viszont döntő lehet az eredményesség szempontjából. Idén először újszerű vetésmódot alkalmaztunk. A vetőgépet úgy állítottuk be, hogy az egyik sor 8,5 cm-re legyen a másiktól, majd egy széles 43 cm-es sortáv következett, utána ismét 8,5 cm-re két sor, majd megint a 43 cm széles sorköz, és így tovább. Ez tehát egy ikersorral kombinált széles sortávú vetés.

  • Mi ennek az előnye?

Az ikersorban a csoroszlyák egymástól eltoltan helyezkednek el. (Így tudtuk a gépet beállítani.) A magok így soha nem esnek egymással egyvonalba a párhuzamos sorokban, hanem egymáshoz viszonyítva eltoltan; ami megnöveli az életteret.

  • És mi szükség van erre?

Azt tudjuk, hogy egy adott területen minden növény mindegyiknek a konkurenciája. Ezzel a módszerrel optimális életteret tudunk minden növény számára teremteni.

  • Rendben, de nem lehet ugyanezt elérni a szűkebb, mondjuk 25-30 cm-es sortávolság esetén?

Nem. Gondolj bele, hogy akkor egy sorba kell besűríteni a növényeket. Oldalirányban lehet, hogy elég a 30 cm, de a sor irányába már nincs lehetőség a terjeszkedésre.

  • Meggyőzően hangzik, de akkor válik hihetővé, ha ez a terméseredményekben is visszaköszön.

Oly mértékben hiszek ebben a technológiai újdonságban, hogy az egész területet így vetettem el.

Gondolj bele! Az áttelelt repce áhítozik a napfényre. Az így vetett repcét szépen körbejárja a Nap, éltető erejével.

  • Alig hiszem, hogy ez elegendő lenne.

Persze kell a megfelelő kondíció is. A vetéssel egy időben – és ez is a technológiafejlesztés része – olyan mikrogranulátumot szórunk ki, amely a repce tápanyagigényét egyenletes módon képes kielégíteni.

  • Ennyi?

Nem, dehogy. Kell még egy ősszel alkalmazott regulátorozás is, hogy ne a felszíni, hanem a föld alatti részek, vagyis a gyökér fejlődjön, erősödjön, mert ha így megy a repce a télbe, biztos az áttelelés, és tavasszal a robbanásszerű indulás.

A vetéstechnológiáról még annyit, hogy a hely és a tapasztalatok döntsék el, hogy az említett ikersoros módszert választjuk-e, vagy az általánosan alkalmazott 43-45 cm-es sortávolságot. Egy-két gazda a 70-76 cm-es sortávolságra „szavaz”, mondván, hogy a gépi művelések a széles sortávolság esetén – mivel a sorok később záródnak – időben tovább alkalmazhatók.

*

Ennyit a vetési szezon előtt. Majd, amikor egy-egy újabb technológiai elem fontosságaira szeretnénk felhívni a figyelmet, ismét jelentkezünk.

ARCHÍVUM
KERESÉS / SZŰRÉS
Kulcsszó vagy címrészlet
Dátum
Szerző
Csak az extra lapszámokban keressen